Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-01 / 150. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 1. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Martonyi János bukaresti látogatásáról közölt vezércikket a Krónika. Az erdélyi napilap úgy látja: Magyarország a kormányváltás után aktív külpolitikai tényező kíván lenni, játszmáihoz a kelet-közép-eu- rópai térségben keresi a partnereket. Orbán Viktor kormányfő beiktatása másnapján Lengyelországba utazott, hogy igazolja: nem üres beszéd a „lengyel-magyar két jó barát”, Martonyi János pedig a második magyar miniszter, aki a kormányváltás óta Bukarestbe látogat. A sort Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. Martonyi bukaresti látogatása azt jelzi, hogy a magyar kormány helyesen ismerte fel a jövő évi magyar, majd lengyel EU-elnökségben rejlő lehetőségeket, (mti) Mikolaj az oktatási tárcát a magyar kisebbség identitása elleni szisztematikus harc fegyvereként kezelte Az utolsó bizonyítványosztás Tegnap az egyik pozsonyi alapiskolában - stílszerűen - a vuvuzela hangjaira fejezték be az iskolaévet. A diákoknak és a tanároknak megkezdődött a jól megérdemelt két hónapos pihenés. KOCUR LÁSZLÓ Szokás pedig, hogy félévkor és az év végén az oktatási miniszter megkönnyíti egy-egy osztályfőnök dolgát, és a kiválasztott iskolákban kiosztja a bizonyítványokat. E szokásnak megközelítőleg annyi értelme van, mint annak, hogy az amerikai elnök hálaadáskor megkegyelmez egy pulykának - egy kisdiák vélhetően nem látja át a kormányzati struktúrát, s benne az oktatási miniszter helyét és szerepét, így ez a gesztus leginkább a mindenkori tárcavezető láttatását szolgálja, de legalább nem kártékony, és a költségvetést sem terheli meg. Ján Mikolaj, az oktatási tárca Szlovák Nemzeti Párt által delegált vezetője tegnap - rövid távon bizonyosan, hosszú távon is remélhetőleg - utolszor osztott bizonyítványokat. A bizonyítványosztás kapcsán elmondta, a minisztériumot konszolidált formában adja át utódának, a kormányprogram oktatással kapcsolatos fejezetét sikerült teljesíteni. Ha a tanulók teljesítményéhez hasonlóan a miniszterét is osztályozni kellene, nem állna bukásra, sőt, kis jóindulattal akár egy erős közepessel is kihúzhatná, hiszen részben sikerült módosítania a felsőoktatási törvényt, sikerült nyélbe ütnie a felsőoktatási intézmények besorolását, elfogadtatni a pedagógusok jogállásáról szóló törvényt, és - ami a legfontosabb - elfogadtatni az új közoktatási törvényt. Igaz, ez utóbbi fejetlenül, kaotikusán történt, a reformtankönyvek éveket késtek, a pedagógus- társadalmat nem készítették fel ilyen átfogó változásra, és a „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal” elvét követve a tankönyvpiac ostoba és antidemokratikus centralizációjával egyben korlátozták is a tanárok lehetőségeit. így itt feltétlenül „utómunka” vár a következő tárcavezetőre, tovább fokozva a bizonytalanságot abban az ágazatban, mely közvetve és közvetlenül érinti az egész társadalmat, hisz a lakosság többségének van gyereke/unokája/pe- dagógus ismerőse. De nem ez Ján Mikolaj főbűne, hanem az, hogy - miként pártbeli elődje, Eva Slavkovská Vladimír Mečiar harmadik és feltehetően utolsó kormányában - az oktatási minisztériumot a magyar kisebbség identitása elleni szisztematikus harc fegyvereként kezelte. Szlovák földrajzi neveket íratott a magyar gyerekek tankönyveibe, folyamatosan a szlovákórák számának emelésével riogatott, egyfajta új alternatív oktatási modell rémképével. A magyar iskolákat az Állami Tanfelügyelettel akarta csics- káztatni, egy-egy Tesztelés 9 vagy érettségi értékelése kapcsán soha nem mulasztotta el, hogy belerúgjon a magyar iskolákba. Megszólalásait nemegyszer a legteljesebb abszurditás jellemezte, egy alkalommal azért kárhoztatta a magyar diákokat, mert azok nem szlovákul gondolkodnak. így vélhetően sem a szülők, sem a pedagógusok nem fognak bánkódni amiatt, hogy június 12-én a választók kibuktatták őt az oktatási minisztériumból. Ez esetben azonban - szerencsére - a bukást nem követi évismétlés. KÉZ,IRAT Pótszigorlat MIKLÓSI PÉTER Nem kétséges, hogy a 2010-es parlamenti választás történelmi jelentőségű volt. Mert lezárt egy történetet: a szlovákiai kvázibal- oldal végül már ámokfutásba, arcátlan közlopásba, nacionalizmusban fuldokló történelemhamisításba torkolló politikai történetét. Hogy a Smer vezényelte korszerűtlen, nacionalista-populista gondolkodásmód és módszertan végül térjmegutcába tévedt, annak még három héttel a vokscsata után is felbecsülhetetlen a jelentősége. Az, hiszen vége lehet a bűnbakkeresésnek és a zsozsó elpakolására épülő temérdek kormányzati tolakodásnak. Ezért ha ez a levitézlett garnitúra szirénhangon most épp ugyanettől félti az országot, az olyan, mintha Al Capone tartana előadást a szeszcsempészet, Don Corleone pedig a maffiák ártal- masságáról. Ficóék és a velük minden áron kormányzásra készülők bukásával egyvalami okvetlenül bizonyossá lett: az ország többsége egy minden eddiginél gátlástalanabb „nemzetébresztő” kampánya ellenére megőrizte józan ítélőképességét. Legyünk őszinték, ebben csak reménykedtünk, de nem tudhattuk, hogy a valóban polgári gondolkodású, higgadt társadalom csakugyan túlsúlyba kerül a 2006 óta szisztematikusan uszító, mértéket vesztett nacionalista táborral szemben, amelyjócskán a választások előtt már mindinkább hitéleti jelleggel szerveződött, „érzelmi közösségként” funkcionált, a személyi kvalitások túlértékeléséből s különféle vágyképekből gyúrt mítoszt teremtve hozzá. Ezért jó, hogy most van ok az örömre az új kormányt alakító jobbközép oldalon. Igaz, nem túl nagy, de elfogadható a parlamenti többség, megvan az elhivatottság a reformokra. Ha nem is az idevarázsolt norvég életszínvonallal kombinált hawaii klíma ígéretével, de következhetnek olyan horderejű változások, amelyek segítségével Szlovákia kifa- rolhat az utóbbi négy esztendő kutyaszorítójából és pótszigorlatként bevégzi az 1989-ben még Csehszlovákiaként elkezdett, 1998-ban is megcélzott, ám többször elakadt modernizációs teendőit. Persze, e nekidurálásnak kockázata van. Nevezetesen: szándéknak mindez nagyon szép, első blikkre talán túlságosan is az. Túl szép, hogy az uniós fejlesztési pénzek egyik hónapról a másikra csakis a megfelelő helyekre kerül (het)nek; hogy megszűnik majd a korrupció és minden pályázat olyan tiszta lesz, amelyben már nem lehet (nem érdemes) megkenni senkit; hogy a nemzeti és más kisebbségeket a törvény- alkotásban is a többségi társadalom megértése s biztatása bátorítsa az önazonosságőrzésre... Egyelőre inkább még csak sok akadályt kell legyőzni, keserű pirulát lenyelni. Mert ami jön, az nem sétagalopp. Jól ismerjük ugyanis a jó szándék és a való világ közötti megoldást; a demokráciát ígérő józan (kormány) - programokban eltervezik a reformokat meg a szükséges törvényeket, aztán megbukik az egész az államapparátus, az ilyen-olyan irányítói szervek s végső soron a különféle érdekcsoportok, a megcsontosodott szokásrendszerek ellenállásán. Az új jobbközép kormánynak, ha a parlamentben megkapja a bizalmat, nagyon is élénk ellenszéllel kell felvennie a harcot, így legnagyobb feladatainak egyike a meggyőzés lesz. . Nemcsak (és nem elsősorban) a politikában, hanem az összes választópolgár körében. Az igényes polgár ugyanis egy véleménynél többet nem bír elviselni. Arról nem is szólva, hogy épp az elmúlt négy esztendő zsákutcája bizonyítja fényesen: hová vezet, ha csak egy arra alkalmas ember képes kiválasztani a mindenre alkalmatlan embereket. Tetézi a bajt, hogy a hazugságot ideig- óráig még megbocsátja a közvélemény, de mert hozzászokott a kiskapukhoz, az igazmondást sokáig fenntartásokkal fogadja. Megküzdeni mindezzel, ez a mostani pótvizsga igazi esélye. És tétje. KOMMENTÁR Lesz még rosszabb is MAL1NÁK ISTVÁN Azok a botrányos körülmények, amelyek közepette menesztették az Afganisztánban állomásozó amerikai és NATO-erők főparancsnokát, Stanley McChrystalt, egyben látletet adnak az egész afganisztáni helyzetről. Amikor a tábornok és szűkköre, a felső tisztikar Obama embereiről becsmérlően nyilatkozott, lényegében az elnökről mondott véleményt. Hiába mondta Obama, hogy csak személy- cseréről van szó, az afganisztáni stratégia nem változik, az alapvető kérdés az, megnyerhető-e a háború, ha ekkora szakadék van a had- színtéri katonai vezetés és a hadsereg civil irányítása között. Az említett stratégiát főleg McChrystal dolgozta ki. Obama emberei is bírálták azért, mert a hadműveletek megtervezésekor túl nagy súlyt helyezett- ez a stratégia egyik lényeges eleme - a civil lakosság védelmére. A másik fő elem a tálibok kiszorítása a fellegváraiknak számító tartományokból - Kunduz, Helmand, Kandahár -, és a biztonsági felelősség átadása az afgán erőknek. Ez utóbbiak erre alkalmatlanok, egy tegnapelőtti kongresszusi jelentés szerint Washingtonban túlbecsülték az afgán erők képességeit. Mindez megkérdőjelezi az amerikai erők kivonásának tervét, Obama hibát követett el tavaly decemberben, amikor időpontot j elen- tett be. Az elnök azóta többször is megismételte, hogy a jövő nyáron meg kell kezdeni az amerikai kivonulást. Figyelmet érdemlő fejlemény, hogy az iraki eredményei miatt hősként tisztelt David Petra- eus tábornok keddi szenátusi meghallgatásán már nem támogatta Obama kivonulási tervét - korábban ezt tette -, azt mondta, hogy még évekbe telik, amíg az afgán erők képesek lesznek átvenni az ország biztonsága feletti ellenőrzést. Megfigyelők utaltak arra, hogy Petraeus valószínűlegjobban fogja szorgalmazni a tárgyalásokat a tálibokkal. Vasárnap ezt sürgette a brit vezérkari főnökis, Cameron kormányfő pedig arról beszélt, hogy a brit csapatoknak öt éven belül távozniuk kellene Afganisztánból. Leon Panetta CIA-főnök ugyanekkor azt nyilatkozta, hogy súlyos gondok vannak a háborúval, a hadműveletek a vártnál nehezebben és lassabban haladnak. A The Wall Street Journal pedig amerikai nyomozókra hivatkozva azt írta, hogy az elmúlt két évben vagy 3 milliárd dollárt - külföldi segélypénzeket - loptak ki kofferekbe csomagolva Kabulból repülőgépeken a Hamid Karzai elnökhöz köthető körök. Bizonyára nem véletlenül időzítették ezeket a nyilatkozatokat és kiszivárogtatásokat a McChrystal-botrányhoz és az új főparancsnok kinevezéséhez. Ha a mozaikot összerakjuk, azt a képet kapjuk, hogy az afganisztáni helyzet katasztrofális, és Obama szívesen pontot tenne minden idők leghosszabb - a vietnaminál is hosszabb - amerikai háborújának végére. Egyes elemzők szerint nem naivitás volt Obamától a 2011. júliusi időpont megnevezése, hanem tudatos lépés, üzenet a táliboknak: addig fogják vissza magukat, s Amerika úgy tehet, mintha győzött volna, átadja a teljes hatalmat Karzai kormányának, s az amerikai kivonulás után azt tesznek, amit akarnak, az afgánok eldönthetik egymás között, hogy ki az úr a csárdában. Kérdés, hogy ha az elnök nyíltan előállna egy ilyen koncepcióval, azt az amerikai közvélemény lenyelné-e, hiszen még mindig az az általános vélekedés, hogy a terrorellenes háborút az USA-nak és a NATO-nak Afganisztánban kell megnyernie. És kiderülne, hogy fölöslegesen áldoztak fel annyi fiatal életet a szövetségesek. FIGYELŐ Magyar rádióelnök Magyar nemzetiségű elnöke lett a román közszolgálati rádiónak, amelynek még nem volt magyar első számú vezetője. Demeter Andrást - aki a román művelődési tárca államtitkára volt,.korábban a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója - az RMDSZ jelölte erre a tisztségre. A romániai közszolgálati rádió és televízió vezetőségválasztási szabályai szerint a parlamentnek előbb meg kellett választania a két intézmény igazgatótanácsát, amely a parlamenti pártok által támogatott tagokból áll. A rádió élén álló grémiumba bekerült Demeter is. Az igazgatótanácsi tagok maguk közül javasoltak egy személyt a testület elnöki posztjára, parlamenti jóváhagyásra. Ez a személy az igazgatótanácsi elnöki tisztség mellett a rádió vezérigazgatói funkcióját is betölti. Az igazgatótanácsnak két jelölt közül kellett választania, Demeter mellett az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) által támogatott Ovidiu Miculescut is jelölték erre a funkcióra. Az igazgatótanács szavazásának első körében a két jelölt egyforma számú voksot kapott, másodszor alulmaradt a magyar jelölt. De a végső döntési jog a parlamenté, amelyben többséggel rendelkezik a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ alkotta kormány- koalíció. A viták során a kormányoldalt támogató honatyák szavazatával a parlament elutasította az igazgatótanács által javasolt Miculescut. Ám a voksolás előtt a PSD és a szintén ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) honatyái kivonultak az ülésteremből az ellen tiltakozva, hogy a parlament nem titkosan szavazott. Az ülésteremben maradt, a kormányoldalt támogató törvényhozók úgy határoztak, a kulturális szakbizottság Demetert is meghallgathatja. A szakbizottság kedvezően véleményezte Demeter személyét, majd a parlament 237 támogató vokssal és két ellenszavazattal megválasztotta a magyar jelöltet a román rádió vezetőjévé, (mti) (Peter Gossányi rajza- Nem szép tőled, hogy miniszter leszel. Tudod, hogy utálok inget vasalni!
