Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-03 / 152. szám, szombat
Szabó István: „Nem tudom, mi az, hogy női regény. Akkor a Három nővér női színdarab? Ez a gondolat fel sem merül bennem. Az ajtó is nagyon erős emberi történet..." 10 Szombati vendég 0jsz02010.j0uus3.www.ujszo.com Angol királynő játssza majd az erdélyi házvezetőnőt Móricz Zsigmond Rokonok című regénye után ismét magyar irodalmi alkotáshoz nyúl Szabó István, a Mephisto Oscar-díjas rendezője. Ezúttal Szabó Magda több nyelvre lefordított művét, Az ajtót viszi filmre. A forgatás szeptember második felében kezdődik, magyar-német-angol koprodukcióban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Budapesten a külső felvételek zajlanak majd, de mivel a finanszírozók legnagyobb százaléka német, a film fele, a műtermi felvételek Németországban készülnek. Négy év telt el a Rokonok bemutatója óta. Hogyan viseli az ilyen köztes időszakokat, amikor már tudja, mi lesz a következő filmje, de az első forgatási nap még mindig messze van? Az a típusú rendező, aki alig várja, hogy újra kamera mögött állhasson, vagy kimondottan igényli a hosszabb szüneteket? Nem a szüneteket igénylem, hanem a filmre fordított munkát. A film nálam egy ötletnél kezdődik. Kell egy gondolat, egy elképzelés, vagy ami megindít. Egy kapcsolat, vagy az ember és a társadalom viszonya. De amíg ebből forgató- könyv lesz, az minimálisan egy év, bár még életemben nem fordult elő, hogy az másfél-két esztendőnél rövidebb időszak lett volna. Lehet, hogy pech, de nem tudok egyszerre több dologgal foglalkozni, mint ahogy a rokonaim tudnak. Nekem ez nem megy. Egy film után azonban szükségem van regenerációs időre is. Ha valaki nagyon intenzíven dolgozik, mint én, vagyis napi tizennégy-tizenhat órát, az fizikailag is, szellemileg is kimerítő. De nem a rendezés miatt, hanem a felelősség, a mindeme odafigyelés, a dolgok összehozása miatt. Ez nagyon fárasztó. A végén ki kell pihenni. Egy nehéz film esetében bizony fél év, s akkor én színházba járok, filmeket nézek, regényeket olvasok, vagy egyszerűen csak figyelem magam körül a világot. S akkor megszületik egy gondolat, jön egy új ötlet. A Rokonok nehéz munka volt? Nem volt olyan nehéz, bár a forgatókönyvet mi írtuk a regényből Vészits Andreával, és ez Az ajtóra is vonatkozik. A regény és a film egészen más műfaj. És ez is legalább egyéves munka volt. S miután elkészült, már csak azért kellett harcolni, hogy a produkciót sikerüljön a lábára állítani. Vagyis pénzt kellett szerezni. Pénzt és olyan színészeket, akik el tudnak jönni a filmbe. És ez a folyamat most nagyon lelassult. Nehézzé vált. Nemcsak hazai - európai viszonylatban is. Filmet csak banki kölcsönből lehet csinálni, előfinanszírozással. De a gazdasági válság ideje óta az is rettenetesen nehéz. Ki vállal felelősséget egy filmért, amelyről nem lehet előre tudni, hogy abból valóban lesz-e olyan produktum, olyan piaci termék, amely visszahozza a befektetett összeget? És így kell pénzt szerezni. Mindenki, aki egy filmet anyagüag támogat, biztosítékot szeretne látni, hogy a pénze megtérül. Ez most már olyan komollyá vált az elmúlt öt-hat évben, hogy szinte alig lehet találni olyan producert, aki valóban hajlandó kockáztatni. Még egy Szabó István-film esetében is kockáztatásról beszélünk? Minden esetben. De hiszen eddig még minden alkotása visszahozta a ráfordított költségeket. A biztosíték akkor is elengedhetetlen. Egyébként eddig tényleg nagy szerencsém volt. Van viszont egy másik szempont is, amiről nem szabad elfeledkezni. Ma már egy ilyen volumenű filmet, mint Az ajtó is, egy olyan kis ország, mint a miénk, financiálisán nem tud teljes egészében fedezni. Ezért kell koprodukcióban gondolkozni. A koprodukció pedig azt jelenti, hogy ha más országból jön a pénz, akkor ott munkahelyet kell teremteni a forgatáshoz. Ott kell elkölteni a pénzt, ottani tehetséges embereket kell meghívni a filmbe. Vagyis abban a pillanatban, ahogy azt a producer eldönti, hogy a fűmet német-an- gol-magyar összefogásban próbálja elkészíteni, s ahhoz partnereket próbál szerezni, már tudnia kell a rendezőnek, hogy a fűmbe angol vagy német színészeket, díszlet- és jelmeztervezőket vagy vágókat is meg keű hívni. Pontosabban szét kell osztani a szerepeket, hogy a finanszírozó országból ki müyen feladatot lát el. Az ajtó drága film lesz? Nem. Az ajtó, mint olyan, nem drága fűm, de ha megfelelünk a finanszírozók igényeinek, ami azt jelenti, hogy olyan színészek kapják a fontos szerepeket, akiket ismer a világ, és angol nyelven beszélnek, akkor már ők maguk megdrágítják a fűmet. Az ő áruk ugyanis annyi, mint a fűm fél költségvetése. Sokáig az okozta a legnagyobb fejtörést, hogy ki kapja Emerenc szerepét. Mára ez is eldőlt. Az Oscar-díjas „királynő”, Helen Mirren lett a győztes befutó. Boldog vagyok, hogy játszani fog nálam. Kapta őt, vagy választotta? Választottam. Akartam őt a szerepre. Először is azért, mert a könyvből tudtam, hogy miféle ember ez az Emerenc. És egy üyen szerepet csak egy nagy színésznő játszhat el. Olyan színésznő, aki karizmatikus, olyan ember, akinek saját gondolatvűága, tartása, kisugárzása van. Ráadásul megfelel annak az életkornak, amit a regény leír. Ezenkívül a személyisége csábítja a közönséget. Ezek mind döntő szempontok. Tehát nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt a filmet egy akárműyen tehetséges, akármilyen rokonszenves, mondjuk amatőr játssza el, mert akármennyire hiteles az arca, a személyisége, a megjelenése, itt olyan drámai jelenetek vannak, amelyeket csak nagy színésznő tud eljátszani. Még akkor is, ha az arca esetleg nem felel meg százszázalékosan azoknak az ismereteknek, amelyekkel már rendelkezünk egy üyen Emerenc karakterhez. Itt el keű dönteni bizonyos dolgokat, meg kell kötni bizonyos kompromisszumokat egy ügy érdekében, méghozzá abban a reményben, hogy a kompromisszumtól jobb lesz a fűm, műit anélkül. Helen Mirrennek negyvenkét forgatási napja lesz, a napi. tizenkét órás munkához pedig nagyon komoly fizikai rátermettség szükséges. Más szavakkal: káprázatos erő. Csak bújuk mi is az ő tempóját! Annyira energikus? Fantasztikusan. Elolvasta a forgatókönyvet, és azonnal látta, mi mindent kíván majd tőle a szerep? Üstben mosni, nehéz bútorokat tologatni, havat lapátolni. De még ennél is lényegesebb Emerenc szerepében az ő hatalmas belső ereje, tartása. Ezért kérte az angolokat, hogy hozzátok már ide Helen Mirrent, hadd lássam őt, hadd beszéljek vele? Ez nem úgy van, hogy hozzátok ide! Neked kell valahogy megtudni az elérhetőségét, aztán megkeresni, és meghallgatást kérni tőle. Ezen a szinten ez így történik. Úgyhogy elmentem Londonba, és többször találkoztunk. Ilyen esetben is fontos a próba- felvétel? Elvégre Oscar-díjas színésznővel állunk szemben. Kell, biztosan. Ezt ő is meg fogja követelni, mert szeretné látni, milyen lesz a smink, a jelmez. Nyilván tudni akarja, milyen lesz az arca a filmben. Kér majd olyan próbákat, ahol megnézheti saját magát. O nagyon tudatos színésznő. Kamerapróba sem volt még? Még nem. Nagyon szűkre szabott az ideje, ezért úgy gondoltuk, a forgatás előtt két héttel idejön, s akkor fogjuk megcsinálni ezeket a próbákat, amelyekre neki is, nekem is, és az operatőr Ragályi Elemérnek is szüksége lesz. Magára a történetre hogyan reagált? Nagyon tetszett neki. Első olvasásra azt mondta, hogy nagyon jónak találja az anyagot. Hasonló szerepet nem is játszott még. Tartást már játszott. A királynőben. Ott is üyen jellegű erőt sugárzó szerepe volt. De nagyon izgatja őt Emerenc alakja. Ki alakítja majd Szabó Magdát, az írónőt? Ott még nem tartunk. Szereposztásról még nem tudok beszélni. Csak annyit mondhatok: lesznek a fűmben magyar színészek is. Prágai „öccse”, Jin Menzel reménykedhet valamiben? Igen. Miután azt mondta, ha nem lesz benne a filmben, leüti a fejem, nem merem őt kihagyni belőle. Az orvosprofesszort játssza majd, de ő még nem tud róla. Édes Emma, drága Böbe, Csodálatos vagy, Júlia - a történelem viharába állított nagy férfihősök mellett a női lelkekben is megmártózik néha. Teljesen leegyszerűsítve: Az ajtó is női történet. Hogy került a kezébe? Sokaktól haüom, hogy Az ajtó női regény. Számomra inkább nőkről szóló történet. Nem tudom, mi az, hogy női regény. Akkor a Három nővér női színdarab? Vagy az Antigoné? Ez a gondolat fel sem merül bennem soha. Az ajtó is nagyon erős emberi történet, ami arról szól, hogy van-e jogunk beleszólni egy másik ember életébe, és ha igen, akkor az müyen következményekkel jár. Ez egyébként egy olyan történet, ami bárkivel bármikor megeshet. De hogy került a látókörébe a regény, és mi alapján döntötte el, hogy filmre viszi? Elolvastam és tetszett. A döntést azonban az hozta meg, hogy Hábermann Jenő, a film producere, aki ennek a könyvnek a jogaival rendelkezik, felkért rá. És én nagyon hosszú gondolkodás után, első szóra igent mondtam. És szeptemberben kezdődik a forgatás. Terveink szerint. Korábban biztosan nem, mivel Helen Mirren mással van elfoglalva, sőt nincs is Európában. A többi színésszel pedig még csak most folynak a tárgyalások. Már tudom, mit szeretnék tőlük, s ha meglesz a szerep- osztás, vállalják a felkérést, szeretnék még egy kicsit belenyúlni a forgatókönyvbe, hogy hozzájuk illesszem a szerepet. A film operatőre Ragályi Elemér lesz. Koltai Lajos ugyanis új filmmel indul. Ismét rendezni fog. Ragályi Elemérrel is jóban vagyok, de Su- tyihoz harminckét év köt. Nekünk már nem nagyon kell egymást megérteni, hiszen már azt sem tudjuk, melyikünk gondolja azt, ami egyszer csak hangosan elhangzik. Ez a mostani, Ragályi Elemérrel más kapcsolat, de nagyon izgalmas kihívás számomra. Őt is nagy operatőrnek tartom. Hogy egy kis nagyképűséget engedjek meg magamnak: jeles alkotóktól tanultam meg pár dolgot. Van egyfajta operatőrközeli rálátásom. Vagyis operatőrbarát rendezőnek tartom magam, ami azt jelenti, hogy megtanultam tőlük kérni. Hangulatot, fényt, fények, színek és formák egymáshoz való viszonyát, képkeretet. De nem azt mondom, hogy csinálj, kérlek, egy szép keretet, ennél valamivel pontosabban fogalmazok. Ezért állítom, hogy megtanultam kérni. Elnézést kérek minden operatőrtől azért, amit most mondok, a hasonlatért, de van, aki egy vendéglőben a pincért kérdezi meg, hogy milyen bort ajánl a vacsorához. És van olyan vendég is, aki a bor évjáratát, sőt még a pincészetet is megjelöli. Jó, lehet, hogy most túloztam egy kicsit, de bizonyos dolgokat tényleg tudok már. Helen Mirrennel is megbeszélték, ki melyik filmjét szereti a legjobban a másiknak? Sem ő, sem én nem foglalkozunk fényezéssel. Nem beszéltünk üyes- miről. Bizonyos jelenetek kapcsán szóba jött köztünk A királynő, de csak azért, mert pontosítottuk, hogy Az ajtóban majd mit keűene csinálni. Ez a munka része. Rokonszenves nő? Könnyű lesz vele dolgozni? A főszereplők, a nagy színészek nem okoznak problémát. Inkább azok, akik mindenáron be akarják bizonyítani, hogy ők legalább olyan nagy színészek, mint a főszereplő. És akkor kell valami műsor. Helen Mirrennek nincs szüksége műsorra. A nagy találkozáson tehát túl vannak már. Én inkább azt tartom fontosnak, hogy milyen lesz a találkozása a partnereivel, és főleg a magyarokkal. Az nagyon izgalmas lesz, tudniillik kevés magyar színész beszél angolul. Közben én magam legalább három-négy olyan magyar színésznőt tudnék említeni, akiről meggyőződésem, hogy ha beszélnének idegen nyelveket, elsősorban angolul, akkor világszínésznők lehetnének. De hát ez van! Külön szerencsétlenségük, hogy az utóbbi időben magyarul sem nagyon van módjuk megmutatkozni olyan szerepben, amelyben felfigyelhetne rájuk a világ. Ugyanis nem készülnek sűrűn ilyen filmek. Nem egészen három hónapja van még a kezdésig. Addig semmi pihenés? De igen. Egy hetet adok magamnak. Séta, fürdőzés, olvasgatás távol a világ zajától? Olvasgatni fogok olyan helyen, ahol telefonon nem leszek köny- nyen elérhető. Olyan könyveket viszek magammal, amelyeknek közük van az adott korhoz, stílushoz. Szabó Magdával még volt lehetősége közölni, hogy filmre viszi a könyvet? Ilyet nem illik mondani, mert már nem eűenőrizhető, de szerette volna, ha valamelyik regényét filmre viszem. Konkrétan Az ajtóról nem volt szó. Csak annyit mondott: örömmel venné, ha valamelyik művével foglalkoznék. Én Emerenc történetét választottam.
