Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-31 / 175. szám, szombat

Rajtuk kívül senki sincs az alul­járóban. Akár egy tágas szalon; nyitva lett felejtve az ablak. Mindenki Esti Koméit nézi. Kicsit nevetgélnek, Koméi bácsi, ez valahogy nem rímel, Koméi bácsi. ESTERHÁZY PÉTER: ESTI SZALON A szalon fénylő csillárja alatt ülatos társaság csevegett. Poharak koc­cantak a tálca fémlemezén, egy-egy oh, ó, majd még ájultabb csodálko­zás hagyta el a kerek szájakat. PODMANICZKY SZILÁRD: SZÉP MAGYAR SZÓTÁR 2010. július 31., szombat 4. évfolyam, 29. szám Petőfi korszakokon átnyúlva filmeken perlekedik a mával A költő élete a filmvásznon és a képernyőn Immár majd százéves múlt­ra tekinthet vissza a ma­gyar kinematográfia Petőfi alakjának filmre vitelében. Ezekben hol meghatározó, hol pedig legalábbis nyo­matékos szerep jutott indí­tásként, támpontként és az életút összegezéseként a segesvári csatának. KISS JÓZSEF Műfaji bizonytalansággal találja magát szemben a Petőfivel kapcso­latos filmalkotások jellemzése. A költő alakja legtöbbször történelmi események, folyamatok ábrázolá­sában és utóéletének felvillantásá­ban mellékszereplőként tűnik fel. Ezek között csupán néhány kifeje­zetten róla szóló, életrajzi megörö­kítés található. A filmtörténeti ada­tok szerint az első, Petőfi sorsát megelevenítő játékfilm 1922-ben, a költő születésének 100. évfordu­lójára készült. Ennek előjátékában Arany János személyén keresztül kapott szerepet a keretül szolgáló segesvári indíttatás. A barát és köl­tőtárs képzeltében megelevened­nek a Petőfi halálával kapcsolatos különböző legendák. Majd ezután követik egymást Petőfi életútjának eseményei és mozzanatai. Egyes történészek szerint a Deésy Alfréd rendezésében a filmvásznon életre kelt Petőfi-kép a kurzusfilmeket jel­lemző felfogást tükrözte, s mint ilyet kötelező volt minden moziban bemutatni. Mások viszont olyan si­keres alkotásnak minősítik, melyet hónapokig telt ház előtt vetítettek a mozikban. Ebben nyilván közreját­szott az is, hogy Petőfit a már akkor neves színész, a 27 éves Uray Tiva­dar, Szendrey Júlia szerepét pedig Bajor Gizi alakította. Hogy milyen is volt valój ábanazelsőPetőfi-film, mára nem állapítható meg, mert - elveszett. De fennmaradt Uray Ti­vadarról a korabeli sajtóban közölt, filmtörténeti ritkaságnak számító filmkocka. A Petőfi alakjának megformálá­sára kiszemelt színész kora a fiata­lon elhunyt Petőfi lenyűgöző élet­műve iránti csodálat folytán a köz­figyelem előterébe került. S ez film- történeti folklórszámba menő fel­hangokat kapott a harminc évvel később, a Rákosi-korszakban, Pető­fi születésének 130. évfordulója al­kalmából született nagyszabású történelmi film kapcsán. Ebbena40 éves Görbe János alakította Petőfit. Minden idők legdrágább magyar filmjeként készült el a Föltámadott a tenger, mely 16-szorosába került egy akkori átlagfilmnek. Ironikus szellemességgel jegyezték meg a visszaemlékezők, hogy a harci jele­netekben felvonult az „imperia­lizmus támadásának elhárításában előretolt ökölnek tekintett” magyar néphadseregnek majdnem a fele. A rendező Nádasdy Kálmán mellett a statisztéria mozgatásáért felelős beosztott számára külön feladatot jelentett a lovak csatasorba állítása. Három éven át folytatódó szünte­len „gyomrozás” eredményeként született meg az eredetileg Illyés Gyula elbeszéléséből készült forga­tókönyv. Maga a forgatás majd egy évig tartott. A költő láthatóan már nem is törődött a végső változattal. Nincs nyoma annak, hogy a cseh­szlovákiai mozikban is vetítették volna a filmet, melynek mestersége­sen felnagyított, helyenként hamis pátoszé lelkesítő hatásától ugyan­csaktarthatott az itteni vezetés. A húsz évvel később, a magyar- országi hetvenes évekbeli hármas T (tűrés, tiltás, támogatás) kategóri­áiban mozgó kultúrpolitika szabta korlátok és lehetőségek közepette jött létre a sorrendben harmadik Petőfi-film. A lanyhulás kifinomul­tabb eszköztárának a hatásmecha­nizmusa lehetővé tette a Petőfi sor­sában rejtőző üzenet áthallásokkal élő kifejezésre juttatását. „Forra­dalmi passiójátékként” értelmezve jelent meg egyes reflexiókban Kar­dos Ferenc sajátos, nem csekély megdöbbentést kiváltó alkotásá­nak ellentmondásos fogadtatása. A korabeli ismertető szerint a költő születésének 150. évfordulója al­kalmából „600 pápai és budapesti diák elképzeli és újraéli Petőfi életét”. Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeinek és végkimenetelének „farmergatyás” felelevenítésébe belevetült az 1968-as diákmozgalmak példája. A csalódás mélyről fakadó fájdalom­érzése űzi a menekülni kényszerülő fiatalokat a kukoricásba, s közben felcsendülnek Szörényi Levente előadásában az „Európa csendes, újra csendes...” dallamai. Persze a hivatalos propaganda megtalálta a maga szólamait, melyek szerint a forradalmiság hiányát érző nem­zedéknek a szocialista építőmunka mindennapi feladataiban, azok be­csületes teljesítésében kell megta­lálnia a lelkesítő ösztönzés és ro­mantika forrását és a példaadást. A hetvenes években Petőfiről hatrészes tévésorozat is készült. A rutinos Horváth Ádám magasröptű intellektuális és politikai beütések­től óvakodva a jó értelemben vett népművelés stílusában kezelte a témát. A film időközben elszínező- dött, de a televízió újból vetíthető állapotba hozta. A Petőfit alakító akkor 23 éves Józsa Imre egy inter­júban elmondta, hogy számtalan filmszereppel maga mögött ezért az alakításáért kapta a nézők részé­ről a legtöbb dicséretet és a legtöbb elmarasztaló kritikát. A hetvenes évek elején az 1968-as fejlemények csehszlováki­ai utóhatása adta az ihletet egy mél­tatlanul feledésbe merült, de az el­ismerésre rászolgáló olyan Petőfi- portré filmes megalkotásához, mely a szlovák-magyar kapcsola­tokban búvópatakszerűen rejtőző, hol szökőkút módjára feltörő köl­csönös számonkérések közötti egy­fajta kegyelmi állapot termékeként is felfogható. Som Petőfi (’Petőfi vagyok’) címmel sugározta 1973 szeptem­berében, fő műsoridőben a Szlovák Televízió egyes csatornája azt az egyórás, a költőt belső monológjain keresztül bemutató filmkompozí­ciót, melynek forgatókönyvét Gá­lán Géza írta (a rendező Stanislav Pámický volt). Ráadásul a televízió műsorlapjában ő maga közölt elő­zetes ismertetést. Igaz, utalt arra, hogyanézőkalighanemfejétveszik merészségéért. Többek között ki­Uray Tivadar a Petőfi (1922) című Deésy Alfréd-alkotásban Görbe János a Föltámadott a tenger (1953) című Nádasdy Kálmán-Ranódy László-filmben Kovács Mihály a Petőfi 73 (1973) című Kardos Ferenc-játékfilmben (Képek: archívum) mondta, hogy Petőfi a szlovákok számára nem származása folytán, hanem egyéniségének roppant ki­sugárzó erejével jelent igazi szel­lemi-erkölcsi értéket. A filmnek nincs a szlovákiai magyar sajtóbib­liográfiában tetten érhető nyoma, azonban visszhang szlovák részről sem nagyon mutatkozott. Viszont magának a filmnek a beállítottsága alighanem szimpátiát válthatott ki szlovák értelmiségi körökben, leg­alábbis erről tanúskodik, hogy sze­repet vállaltak benne Gálán Géza kor- és pályatársai, akik mára a szlo­vák színészet elitjéhez tartoznak, de akkori neves színészek is. Petőfit Emil Horváth alakította, s ha csak nyúlfarknyi villanásokban is, de feltűnt az idősebb Mikuláš Huba. Rokonszenvet nemcsak az igé­nyes értelmiségiekben válthatott ki Gálán Géza filmje. A Petőfi korának viszonyaiban és a költő életének alakulásában kevéssé jártas néző számára ugyan olykor nehezen kö­vethetővé vált a Ján Smrek versfor­dításaival kísért jelenetek pergése, Petőfi szinte a megátalkodottságig menő, kompromisszumokra képte­len magatartása azonban az átlag­nézőt sem hagyhatta érintetlenül. Főként az olykor már a robbanásig felfokozott kitöréseiben, amint azt megőrizte a televízió archívumá­ban hozzáférhetővé tett eredeti munkapéldány. A néző számára képzettársításokat elindító áramkör teremtődött az akkor már elszaba­dult „konszolidáció” légkörével. Ek­korra már nyilvánvalóvá vált azok­nak az illúzióknak a csődje, melyek a husáki kompromisszumos megol­dásokban reménykedtek. Gálán Géza filológusi aprólékos­sággal válogatta ki Petőfi életéből a következetes radikalizmus iránti hűség magával ragadó megnyilat­kozásait. Viszont nem nagyon tűnődött el a forradalom társadal­mi bázisában meglevő ellentmon­dások történelmi kihatásán. Ma sem népszerű az a szemlélet, mely szerint Kossuth államférfiúi nagy­sága éppen abban rejlett, hogy sike­rült széles körű, a mégoly követke­zetlen jobbágyfelszabadításon át, az ingadozó liberális nemességen keresztül az arisztokrácia egyes kö­reinek bevonásáig terjedő úgymond egységfrontotteremtenie. S Petőfi megidézése ezen a pon­ton érintkezik a mával. A rendszer- változás befejezetlenségéről kiala­kított tézis politikai programmá vá­lását végigkísérte a márciusi ifjak radikalizmusának és a liberális ál­láspont szembeállításának a meg- ideologizálása. Tartani lehet attól, hogy a Petőfi-filmek készítésével szembeni jó ideje tapasztalható kö­zömbösség feloldását a közvetlen politikai érdekszolgálat újabb áramlatai indítják el. Egyelőre, egy közelmúltban rendezett ankét sze­rint a Petőfi életében előforduló egyes úgymond kínos mozzanatok eltussolása, így például szerelmi félrelépései foglalkoztatják a ren­dezőket. Az egyik, nyilván komoly­talan szellemességnek szánt kiszó­lás szerint pedig a fiatalok számára igazából az akciófilmek mintájára készült, illetve az arról szóló törté­net hozhatna sikert, hogy a költőt az ufók tüntették el a segesvári harcmezőről.

Next

/
Thumbnails
Contents