Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-30 / 174. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 30. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Lassan ébredő magyarok Úgy tűnik, a magyar nemzet kezd úgy gondolkodni, ahogy Orbán Viktor szeretné, józan ésszel. Ennek eredményeként a Tárki mérései szerint egyre többeknek esik le a hályog a szemükről és pártolnak el a ha- zudozó Fidesztől - áll az MSZP közleményében. - Egyre többen nem értik, miért retteg attól Orbán Viktor és kormánya, hogy közölje a 2011-es költségvetés sarokszámait és az irányokat, melyek felé vezetné az országot. A Tárki legutóbbi felmérése jelentős, de nemigazán komoly mértékű változást mutatott a lakosság körében. Ám érzékelhető: mára ismét két párt van a porondon: a Fidesz és azMSZP. (OS) Az emberi jogokra magasról tesznek, de a párt teljes mellszélességgel kiáll a gazdasági liberalizmus mellett Gázos liberalizmus A Richard Sulik vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS) a választási kampány során következetes liberális programjával csavarta el a lakosság egy jelentős részének a fejét. MOLNÁR IVÁN Azoknak azonban, akik arra számítottak, hogy a párt a választásokat követően a társadalom szélére szorított kisebbségek harcos szószólója lesz, nagyon gyorsan ki kellett józanodniuk. A párt ugyan valóban kíméletlen harcot indított, azonban korántsem az emberi jogokért, hanem a lehető legjobb parlamenti és kormánypozíciókért. Igazságtalanok lennénk azonban a párttal szemben, ha azt állítanánk, hogy teljes mértékben feladta a liberalizmusát. Az emberi jogokra ugyan magasról tesznek, a párt azonban teljes mellszélességgel kiáll a gazdasági liberalizmus, pontosabban annak egyik ága, a 19. századi vadkapitalizmus mellett. Ezen persze nem szabadna csodálkoznunk, hiszen a pártot jól menő vállalkozók alapították, és ma is övék a döntő szó. A „kecskére káposztát” elv alapján megkaparintották a szociális tárcát, amelynek a kormányprogram szerint az elkövetkező négy évben az lesz a fő feladata, hogy a munkáltatók ké- nye-kedvének már most is szégyenteljesen kiszolgáltatott alkalmazottakat még jobban ki- semmizzék. Hogy mit is gondol a párt az egyszerű munkásokról, azt legjobban az új szociális miniszter, az anyagi gondokkal korántsem küszködő Jozef Mihál foglalta össze a napokban, amikor az egyik napilapnak lenézően nyilatkozott azokról a százezrekről, akik havi 400 euróból kénytelenek megélni. A miniszter szerint neki ez az összeg legfeljebb két napra lenne elég, hiszen az ő családi költségvetése havi 5-6 ezer euró körül mozog. A szociális miniszter egy mélyen szociális tanácsot is adott a havi 400 euróból tengődő „balfékeknek”: ha mégsem lennének megelégedve a fizetésükkel, elmehetnek külföldre. Ki tudja, a miniszter talán ezzel akarta jelezni, hogy az alkalmazottak itthon az elkövetkező négy évben sem számíthatnak javulásra. Ami biztos, hogy ha az összes ígéretüket valóra váltják, a Mihál vezette tárcát hamarosan átkeresztelhetik antiszociális minisztériummá. Suliknak azonban a többi minisztere miatt sem kell szégyenkeznie. A kormány leggazdagabb tagja, a gazdasági tárcát vezető többszörös milliomos, Juraj Miškov például az energiaszolgáltatókkal szemben gyakorolja a „liberalizmust”. A Szlovák Gázművek - ráérezve a kormányváltás adta lehetőségekre - a napokban bejelentette, hogy októbertől 10 százalékkal szeretné növelni a lakossági gáz árát. A társaság ezt azzal magyarázza, hogy az euró árfolyama jelentős mértékben csökkent a dollárral szemben, és mivel a gázért dollárban fizetnek, ez jelentős mértékben növelte a költségeiket. Hogy a gáz ára hat éve nem látott mélyponton van, és emiatt inkább árcsökkentést hajthatnának végre? A társaság erről mélyen hallgat. A gazdasági tárca, a Szlovák Gázművek részvényeseként, blokkolhatná az áremelést, Miškov azonban kijelentette: magasról tesz az energiaárakra. Liberális politikusként a szabad árképzést részesíti előnyben. Természetesen Mihál és Miškov is azt állítja, hogy amit tesznek, csak értünk teszik. Az alkalmazottak jogainak a csorbítására Mihál szerint azért van szükség, hogy csökkenjen a munkanélküliség, ami érthető is, hiszen a munkáltatók szívesebben alkalmaznak éhbérért dolgozó, kisemmizett alkalmazottakat. A korábban reklámmenedzserként dolgozó Miškov már nem ilyen kreatív, az őszi gázáremelést ő egyszerűen az előző kormány nyakába varrja, azt állítva, hogy erről is Fico tehet, mivel korábban nem értett egyet az áremelésekkel. Akár igazuk van, akár nincs, egy biztos, ha az SaS miniszterei így folytatják, a liberális pártból négy év múlva hírmondó sem marad, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a gazdasági holdudvarukba tartozó nagyvállalkozókon kívül nem is hiányoznak majd senkinek. JEGYZET Kétmillió KÖVESDl KÁROLY Bármily hihetetlen, becslések szerint ennyi elhanyagolt kert van Magyarországon. Hogy ná- lunkmennyi, senki sem tudja. A szocialista ellenzék jókat vigad az új magyar kormány egyik első intézkedésén, amely megengedi a házi pálinkafőzést, s az sem arat osztatlan sikert, hogy ismét lehet legálisan árulni házikolbászt, lekvárt, pékárut, tejterméket. Ami tőlünk nyugatabbra, mondjuk Ausztriában vagy Németországban emberemlékezet óta a normális élet tartozéka volt. Pedig Nyugat-Európában is van multi, csak kevésbé korlátlan az uralma, mint itt, a keleti fertályon. Márpedig a szilva- és barackpálinkához szilva- és barackfa is kell, ami kertben nő. A házikolbászból, falusi szilvaízből, tehénvajból ráadásul hiányzik a habosító, a zselésítő, az emulgá- tor, az E-betűs csodák garmadája. Minap Szeged belvárosában ezekről csevegtünk egy teraszon, amikor - alkoholt nem kívánva a hőségben - őszibarackfröccsre támadt gusztusom, ám a pincér udvariasan kikosarazott. Szó szerint: „nem szódázhat”. Kihozza a hozzávalókat, keverjem meg. Ezek szerint a klasszikus fröccs, amit Eperjes Károly a legújabb magyar filmben rendel, már csak a vásznon létezik? Nagyon sajnálja, de nem húzhat ujjat a mindenható ANTSZ-szel. A magyarországi abszurditások abszurditása, hogy egy vendéglő teraszán, ahol a vendég nem látja, mit kever a pincér a pultnál, nem lehet házmestert, viceházmestert vagy hosszúlépést rendelni, mert rendelet tiltja. A nyolc esztendő öröksége (nem lehet elég lassan leírni, hogy mindenki megértse) felülírja és lerombolja az évszázados örökséget és tradíciót. Amiben nem az a legvisszataszí- tóbb - bár elég perverz dolog, hogy történik ez a magyar néppel, melynek a világ a szódavizet köszönheti (Jedlik Ányos) -, hanem, hogy az emberi bizalmatlanságot és sunyiságot intézményesíti. Bármilyen varázslatos a szegedi Kárász utca, az ember gondolatai csak hazakanyarodnak a szűkebb pátriába. Vajon számba vette-e valaki, hány lepusztult, elgyomosodott, gaztengerré vált kert található ma Nóg- rádban, Gömörben, Honiban? Tessék végigautózni a vidéket, a látvány kiábrándító. Afölött sem szomorkodik senki, hány csallóközi kertben vágták ki a barackfát, és borították be a kor divatja szerint gyepszőnyeggel. A legújabb módi Dunaszerdahely környékén az olaszországi pálmafa. A normális persze az lenne, ha nem csak a rossz, de a jó példa is ragadós lenne, ráadásul Simon Zsolt személyében ismét magyar mezőgazdasági minisztere van Szlovákiának. Simon Zsoltnak ezekben a forró napokban remélhetően eszébe jut, hogy a mező- gazdaság mint téma nem csak a brüsszeli támogatások témakörében vagy az államosított erdőlopás leállításában merül ki, s hogy a tájmegőrzés nem szorítkozhat a parlagon hagyás erőltetésére (enviromentális program). Ha lassan már a fél Csallóköz lakóparkká válik, a legj óbb termőföldek ezer hektárjait dúlja fel az építőipari lobbi, ha a dél-szlovákiai zöldségtermesztést padlóra küldte a külföldi érdek, talán még éjfél előtt öt perccel menteni lehetne valamit az egykori tájból. S az egykori emberből. Nem csak úgy, 1' art pour 1' art, hanem azért, hogy annak gyermeke és unokája is emberszabású ember maradjon, ne génhulladékzabáló főemlős. Ha már a termőföld csak nyűg, és mindenki szabadul tőle. GLOSSZA Vigyázat, strandszezon! KOCUR LÁSZLÓ Egy személyi edző ismerősömtől hallottam, hogy nyárelőn mindig megugrik a konditermükben a forgalom: jön a strandszezon, és mindenki az előnyösebb oldalát szeretné a másik nem felé fordítani. Ehhez azonban előbb ki kell alakítani ama bizonyos előnyösebb oldalt, ledolgozni a téli disznóölésekkel kezdődően bevitt kalóriákat... Akik számára az egyetlen mozgásforma az év nagy részében a számítógép billentyűinek nyomkodása, és az önsanyargatást nem művelik olyan magas szinten, mint Tallósi kolléga a kultúra rovatból, aki évek óta naponta - önként és örömmel - látogatja a konditermet - van, hogy napi kétszer is -, azok számára az egész évben várva várt (idén már-már túl forróra sikeredett) felszabadító nyár nem öröm-, hanem traumaforrás. A test ugyanis nem formálható úgy, mint a gyurma, egy év mulasztásait nem lehet egy hónap kiadós munkájával pótolni, hiába ígérnek érte bármit az edzőnek. Persze, aki egész évben aerobikozik, súlyzózik, ketlebel- lezik, hegyet mászik, maratont fut stb., az ezt vélhetően nem azért teszi, hogy arra a 2-3 hónapra, amikor fürdőruhát lehet ölteni, jól nézzen ki, hanem ennél mélyebb megfontolásból, de ne vessük meg azokat - a többséget - sem, akik a focit legfeljebb egy söröskorsóval a kezükben szeretik nézni, és hideglelésük van még a gondolatától is, hogy kilencven percig futkossanak. Rájuk egy egész iparág épült. A teleshopban a kopasz, bajszos ember, aki olyan, mintha a szomszédunk lenne, és bármit megvennénk tőle, naponta újabb és újabb gépeket mutat be, melyekkel már napi 5-10 perc ráfordítással pillanatok alatt elérhető a kockás has. Ez az, Tracy! - hangzik a biztatás, csak ezen a héten nem egy akkus fúrót, hanem egy hasfalhoz nyomogatandó, kínai rugós eszközt vehetünk meg. Akiknek ennyi idejük sincs, azoknak találták ki azokat az eszközöket, melyek dögönyözik-rázzák a testet, miközben viselőjük tévét néz. S nézzen bár ki úgy, akár egy teleszart zokni, a (terméknevet nem írunk ide, nehogy per legyen belőle) majd gatyába rázza őt. Szintén többletmegrendeléssel bírnak a legforróbb hónapokban (is) a karcsúsító- és fogyasztókrémek terjesztői, a szépségklinikák, az azonnali fogyást biztosító karkötőket ígérő sámánok. Vásárlói célcsoportjukat zömmel a legkülönbözőbb korú hölgyek képezik. Az urak egyjelentős része viszont - belátva, hogy a konditerembe vett havi bérlet mit sem ér, ha azt az utolsó (utáni) hónapban vásárolják -kénytelen megbékélni ke- rekded hasformájával. Nekik azt javaslom, ha a strandon nemcsak sörözni, hanem ismerkedni is szeretnének, első körben próbálják meggyőzni a hölgyeket arról: egy félgömbre kényelmesebb feküdni, mint egy kockára. TALLÓZÓ FÁZ Magyarországról közölt cikket a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilap Reinhard Olttollából.A konzervatív német újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója ismerteti az utóbbi idők vitáit az IMF-hitel, az államháztartási deficit, a megszorítások, a bankadó körül, és megjegyzi, hogy mostanában nem csak Budapesten járja az tézis, hogy Magyarország éppen az az adós, amely ideális a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió számára ahhoz, hogy elrettentő példát statuáljon rajta. A cikkíró magyarázatul hozzáfűzi: Óriási lukat ütött a költségvetésben, hogy Med- gyessy Péter - aki bankárként is tudhatta volna, hogy ez nem helyes -, majd utódja, a szocialista mezbe öltözött nagyvállalkozó, a neoliberális aspirációival saját pártjában alig-alig érvényesülni tudó Gyurcsány Ferenc választóik egy részét az államkassza áldásaiban részesítette. Hagyták, hogy az egekbe szökkenjen az államháztartási hiány, és amikor adó- és járulékemelésekkel próbálták ezt ellensúlyozni, megbénították a magyar és az országban működő külföldi vállalatokat, amelyek már amúgy is az európai konjunktúra-visszaesés szívóhatásába kerültek. „Negatív gazdasági növekedés” volt a következmény, a többiről pedig a nemzetközi pénzügyi válság gondoskodott, amely úgyszólván elsőként sújtotta Magyarországot, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió kérelmezőjévé tette. Csak a Bajnai Gordon vezette átmeneti kormány indította el apénzügyi és gazdaságpolitikai kiigazítást - olvasható a cikkben. Magyarország éveken át nyilvánvalóan tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. A forint az említett tézis szerint nyomás alá kerülhet anélkül, hogy veszélyeztetné az eurót. Tízmillió lakosával Magyarország nem jelentéktelen ország, ráadásul engedetlen kormányfője kifejezetten gondoskodik arról, hogy mindenki figyeljen rá. Ugyanakkor a súlya és ereje az európai környezetben mégsem akkora, hogy válság esetén dominóhatást váltson ki. Magyaror- szágezért éppenideális arra, hogy példáján előre megmutassák, mi fenyegeti azokat, akik nem hajlandók spórolni, s ezt Brüsszel mint virgácsot kitegye más fővárosok ablakába, ahol az euró a fizetőeszköz. Ez leginkább Athénra és Lisszabonra, de Madridra és Rómára is vonatkozhat. Ha ez a felfogás helytálló lenne, és az IMF és az EU a magyaroknak és vezetésének feltenné a hüvelykszorítót, azzal a finn Olli Rehn európai uniós pénzügyi biztost büntetnék hazugságaiért, aki kifejezetten dicsérte Budapestet alacsony államháztartási deficitjéért és átlagon felüli gazdasági növekedéséért. Orbán erős miniszterelnöki pozícióját ugyanakkor közvetve tovább erősítené, amellyel a kétharmados parlamenti többség révén amúgy is rendelkezik - írta ReinhardtOlt. (MTI) » N _________'■J -L._________ (Peter Gossányi rajza- A betűket jól látom, doktor úr, de a válságból kivezető utat nem!
