Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-29 / 173. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 29. www.ujszo.com Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika Dunaszerdahely. A Duna­szerdahelyi Udvari Muzsika elnevezésű, új programsoro­zat keretében a zenei sokszínűség jegyében külön­böző műfajt képviselő együt­tesek léptek közönség elé a hónap folyamán. A szerve­zők az élő zene révén a nem kifejezetten hagyományos koncerthelyszínnek számító Városi Hivatalt igyekeztek közelebb vinni a hallgatók­hoz. Az utolsó júliusi koncert ma este hét órakor lesz: a countryzenét játszó Harvest- ri szórakoztatja az érdeklő­dőket. (ú) Tarr Béla filmjei Csehországban Uherské Hradišté. T arr Bé­la filmrendező 12 mozgóké­pét vetítik a morvaországi nyári filmakadémián. A ret­rospektív alkalmából a világ­hírű magyar alkotó holnap a rendezvény díszvendége lesz, és életműdíjat vesz át. Uhers­ké Hradištén 36. alkalommal rendezik meg a nyári filmaka­démiát. A több ezer egyete­mista részvételével megtar­tott eseményen a Werckmeis- ter harmóniák című világhírű fűm holnapi vetítését követő­en közönségtalálkozón vesz részt Tarr Béla. A nyári film- akadémiát szervező Cseh Filmklub Szövetség (ACFK) a retrospektív alkalmából élet­műdíjjal ismeri el Tarr Béla ki­emelkedő szerepét az egye­temes filmművészet gazdagí­tásában. (MTI) Mától vetítik a mozik az új szlovák történelmi kalandfilmet, Mariana Čengel Solčanská Legenda a repülő Cipriánról című rendezését Legenda a változásba vetett hitről Besorolni is könnyen be le­het a filmet, s ez már elárul valamit az értékéből. A saj­tóvetítést követő sajtótájé­koztatón hangzott el, hogy az új szlovák filmnek már van egy Báthoryja és van egy Jánošíkja, s a sor most kibő­vült egy újabb történelmi le­gendával, Ciprián legendá­jával. Amely sajátos legen­da: a művészi képzelet, a művészi kreativitás legendá­ja. Mozi és könyv: nem (tör­ténelmi) valóság. TALLÓSl BÉLA Kétségtelen, hogy Mariana Čengel Solčanská első nagyjáték- filmjét nem lehet nem a másik kettő összefüggésében szemlélni. Ugyanaz a vonal, ugyanaz a mély­ség, ugyanaz az alaposság, ugyanaz a professzionalizmus - s főleg a „történelmi kaland” műfaja miatt is előbukkan a vizuá­lis emlékezetből a másik kettő. Ugyanakkor természetesen mind­kettőtől elütő, más film az év leg­jobban várt szlovák mozgóképe. Juraj Jakubisko Báthoryja moz­galmasabb, expresszívebb, csa- pongóbb, Agnieszka Holland Já­nošíkja drámaibb, szaggatottabb és mesélőbb. A Ciprián balladisz- tikusabb és líraibb, kevésbé elbe­szélő. Poétikája színtiszta vizuális költészet. Nem is nevezhető olyan megafilmnek, mint az előzőek: visszafogottabb, akciómentesebb, higgadtabb, a belső, a lelki-szel­lemi erők-mozgások megfogására tesz kísérletet, amit a néző felké­szültsége, műveltsége, érzelem- és hitvilága alapján ért vagy nem Ciprián (Marko Igonda) szerzetesi életét megelőzően Barbora (a lengyel Karolina Körinek) kegyeit kereste (Fotó: SPI International) ért, követni tud vagy nem, avagy csak ráérez, és érzi, amit lát, vagy abból valamit. A kolostorba vo­nult (a Vörös kolostorhoz kap­csolható), hallgatási fogadalmat tett szerzetes, Ciprián legendájá­nak művészi, irodalmi-filmes (a könyv is megjelent pár nappal a filmbemutató előtt) feltámasztása a film, ahogy a rendezőnő (egy­ben az irodalmi alap szerzője) lát­ja, elképzeli, feltételezi. A tizennyolcadik században já­runk, és a néző bele is élheti ma­gát a korba, mivelhogy az atmo­szféra, a belső berendezés, a kosz­tümök (a két operatőr kameráján keresztül) abszolút árasztják a ko­lostorok misztikus-titokzatos, megfoghatadan világát (ez eset­ben is valószínűleg csak a képze­let és némi vallástörténészi ta­nácsadás révén sikerült e világot megfogni moziélményként hihe­tőnek). Ám az új opus rendezője épp arra nem vállalkozott, amire Agnieszka Holland a Jánošíkkal, vagyishogy „egy igaz történetet” rekonstruáljon: ennek semmi kö­ze a valósághoz, mondta Mariana Čengel Solčanská a sajtótájékoz­tatón. Ahol az is elhangzott, hogy a film véres történet arról, ahogy az esendő ember megjárta a pok­lot, töményen megélte a rosszat, elvesztett maga mellől életeket (megölték szeretteit), és maga is elvett életeket, csalódott a szere­lemben, kiábrándult a női tiszta­ságból, mégis megkapja az esélyt a változásra. S ezt a változást meg is éli: immár szerzetesként, új ne­vén Cipriánként megtalálja az alázatot és az üdvösséget. A repülő Ciprián legendájával Mariana Čengel Solčanská nem egy igazi, mozgalmas történelmi kalandíilmet, hanem egy lassú, részletező metaforát költött a szabadság és a lehetetlen iránt ér­zett mérhetetlen nagy vágyról. Ezt a metaforát olyan képi világ­gal teremtette meg, amelybe lehe­tetlen nem beleolvadni: áhítat, csodálat, elragadtatás a szemnek. Még egyszer: színtiszta vizuális költészet. A címszereplő színész megtalá­lása telitalálat: Marko Igonda „született” Ciprián, avagy színé- szileg Cipriánnak „rendeltetett”. Felemelő energiák áradnak az ő és a többi színész megnyilvánulá­saiból. A nemzetközi szereposz­tásban magyar színész is szerepel: Bicskey Lukács. Nem közönségfilm a Legenda a repülő Cipriánról. Felkészültség kell hozzá, befogadói türelem és elfogadás. Az első húsz percben ugyanis nem könnyű követni a vágásokat, a kapcsolatrendszere­ket, a középkori erőszak is taszító, bár nem naturalisztikus az ábrá- v zolása. A lassan hömpölygő lát­ványhoz is kifinomult érzék kell. Ám onnantól kezdve, hogy a jó és a szeretet kezdi betölteni a szíve­ket, más fényben tűnik fel a szer­zetes múltjából előrángatott gyűlölet, kegyedenség és rossz. A gyerek, majd az ifjú Michal alakja pedig a pislákoló reménnyel fejezi ki azt, ami a film változásba vetett hitét is erősíti, vagyishogy: a rossz a jó hiánya - miként Szent Ágos­ton szerint tudjuk -, de létezik ki­út ebből az állapotból. A XXII. Ekszpanzió Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozó Nagymaroson és Visegrádon Kassákkal és ArcMaszkokkal foglalkozik - álarcbőr, maszkpír, álarcjáték Grimaszok nélkül a Dunakanyarban FORGÁCS MIKLÓS Kovács István az éteri lényt kereste magában, megtisztult, átlényegült Nagymaros/Visegrád. Kas­sákkal és Maszkokkal foglalkozik a XXII. Ekszpanzió Nemzetközi Kor­társ Művészeti Találkozó július 30. és augusztus 1. között, péntektől vasárnapig. Tavaly sörhab és angyalszárny, Hrabal és égi követek behatárolta köztes terek arcait vizsgálták. Idén a tökéletesség és a töredékesség, lenyomat és alakoskodás behatá­rolta köztes arcok tereit kutatják. Tavaly látható és láthatatían vilá­gok küldötteit szólaltattak meg az alkotók. Idén tapintható és tapint- hatatlan arcmaszkok tudatos vagy önkéntelen viselőit élesztik fel. Ki­vetítés és behatolás, sejtetés és állí­tás, kérés és követelés, összeta- pasztás és darabokra törés, felol­dódás és bekebelezés, merőn fi­gyelés és figyelmet követelés, meg- idézés és előbányászás, hasonlítás és különbözés, emlékezés és te­remtés, vágyakozás és megelége­dés, nyugtalankodás és rátalálás, szertefoszlás és testet öltés - le­gyen bármi a téma, ez a napirend, az örök kettősség pillanatnyi bája. Tavaly tekintélyes szeráfok és mél­tóságteljes kerubok, félelmetes démonok és gondos őrangyalok, bukott lények és érzelemmentes hírnökök jól megfértek a tántor­gókkal és dülöngélőkkel, motyo- gókkal és csuklókkal, zavaros tekintetűekkel és szédülőkkel. Sörben az angyal lefürdött hoz­zánk. Idén szakralizáló maszkok és profanizáló álarcok, felismerhetők és eltakartak, örökkévalók és ti­szavirágok, átlényegülök és kono­kul ragaszkodók, bölcs forrongok és nyughatatlanul higgadok, ésszel utazók és ösztönösen nem mozdulók, klasszikusok és avant­gárdok, burjánzók és aszketiku- sok, Wagner-maszkos Kassákok, Kassák-maszkos ekszpanziósok, Ekszpanzió-maszkos Wagnerek fonódnak és keverednek össze. Sebezhetőén hamisítatlanul, vég­telenül egyszerűen - „Éposz Kas­sák Maszkjában” - Németh Péter Mikola alkotó-rendező vezényle­tével. A zavarbaejtően rendre vágyó megnyugtató zsúfoltság holnap 17 órakor kezdődik Nagymaroson a Magyar utca 2. sz. házánál, Kassák emléktáblájának avatásával, sza­valókórus és menyecskekórus idé­zi meg a költőt. „Kassák Lajos azt üzente...”, „Kassák Nagymaro­son”, „Kassák Lajos kalapjára” - já­tékosan, komolykodón gyűlnek a bizonyítékok. Este hattól kiállítá­sok, akciók, versek és koncertek következnek a Nake Galériában és udvarán. Bujdosó Alpár Álarcokat és agyagtáblákat, Kelényi Béla ArcMásokat, Németh Zoltán Pál ArcMaszkokat, Szatmári Botond és Szécsi András Maszk-kiállítást, Csorba-Simon SzitaMaszkjátékot kínál. A Vére-Költő-Bodobácsok Kassák arcát, álarcát, maszkját, Konczek József Magyar Ameriká­ját, az Opál Színház pedig Triceps fónikus performanszát adja elő. Szilágyi Rudolf „alternatív techni­kai és műfaji szimbiózisra” törekvő akcióját, Kanalas Éva Táltoséneke Maszkban követi. Szombaton reg­gel kilenctől Nagymaroson a váro­si könyvtárban G. Komoróczy Emőke tart előadást Kassák aktua­litásáról és szelleméről az (Új)- avantgárdban és az Ekszpanzió- ban. Visegrádon fél háromtól a Könyvtár Galériában Köpöczi Ró­zsa rendezésében nyílik kiállítás a visegrádi Ekszpanziók grafikáiból és fotódokumentumaiból. A Má­tyás Király Múzeumban 16 órától a Kalahári együttes koncertezik, az ArcMaszk kiállítást Szombathy Bá­lint nyitja meg, performanszokat mutat be a Titanic Művészetelőre Iskola, az Opál Színház, Dénes Im­re és Kovács István. Nagymaroson este nyolctól a Duna-parton Nar- cisszosz Ekhó akciójával a Prágai- Ughy-Végh kommandó jelentke­zik. A nagymarosi San-Teamban 21 órától K. Kábái Lóránt perfor- mansza után a Pent Leditgrant Em­lékzenekar Nem változtatható műtét című akciója látható és hall­ható. Végül 21.30-tól a Bufi udva­rán zenei kísérletek folynak, Majo­ros-Szilágyi zörejekből épített hangkompozíciója, Kettős Tamás és a Vadszamarak, valamint a Ri- csárdgír zenekar virtuóz provoká­ciója. Vasárnap 11 órakor a nagy­marosi katolikus templomban Ze­nébe rejtezetten címmel Virág László játszik reneszánsz orgona­muzsikát. A déli harangszóra Végh Attila költő házánál a Szent Imre téren Élő Dunakanyar Antológia 2010 és Tékozló fiúk underground hip-hop koncert lesz. A katolikus templomban 13.30-tól Klenyán Csaba (klarinét) és tanítványai Bujtás József műveit adják elő. A Bethlen sörözőben Balaskó Jenő Angyal Pista balladája lesz maszk­ban elbeszélve. A Térszínház Képmutogató(k) játéka 17.50-től látható a plébánia szabadtéri színpadán. Ä találkozót Kassák- mise és a Grencsó Bio Kollektíva A másik arca záija 19.00-tól a kato­likus templomban. Ladik Katalin angyalaitól a démoni sem volt idegen angyalinstalláció­jában (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents