Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-28 / 172. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 28. Karrier - hirdetés 15 Nem könnyű meghatározni, mennyi idő után számít rendellenesnek, ha valaki nem tud előrébb lépni Gyakorinak számít az életkor szerinti diszkrimináció Ne ragadjunk be egy pozícióba A lecövekelés tekintetében vannak különösen veszélyeztetett munkakörök. Asszisztensi vagy recepciós munka­körből kitömi például igen nehéz. (Jón Krošlák felvétele) Régóta ugyanazt csinálja, elszállt a munkakedve és nem lát fejlődési lehetősé­get? Ha ez így együtt fenn­áll, nagy az esélye, hogy szó szerint beragadt a pozíció­jába. Ez pedig rontja állás­piaci értékét, egy leépítési hullám után pedig nehéz lesz állást találnia. Kik a leg­inkább veszélyeztetettek? Miként lehet kitörni ebből a helyzetből? ÖSSZEFOGLALÓ Lívia kommunikáció szakos böl­csész diplomával évek óta dolgozik érettségizettek által is betölthető feladatkörben egy kiadónál. Az új­ságírás - noha eredeti végzettsége alapján rendelkezne is a munká­hoz szükséges szaktudással - egyelőre csupán álom számára. így jobbára kénytelen beérni számára unalmas rutinfeladatokkal és tit­kárnői munkával - ám amint lehet, állást változtat. Hasonló cipőben járt diplomázása után két éven át az építész végzettségű Dóra is. „A cégvezetés állandóan olyan felada­tokat osztott rám, amelyeket sok más irodában egy ügyesebb, érett­ségizett technikusnak is simán be­tanítanak - építészdiploma nélkül. Nem volt a munkában semmi pers­pektíva, szerencsére nagy nehezen találtam új állást.” Nem elég jónak lenni Elsősorban a kisvállalkozásoknál fordulhat elő a lecövekelés. Az ok: lapos a struktúra, kevés a pozíció. Nagy cégeknél könnyebb váltani, több helyen karriertervet vázolnak fel a belépő munkatársnak. Ám itt sem automatikus az előrelépés. Egy-egy karrierállomáson akár évekre is leragadhatunk, a közhie­delemmel ellentétben nem csak né­hány fős cégeknél fordulhat elő - bár itt azért nagyobb a megtorpa­nás veszélye. „Az indokolatlannak tűnő lemaradás - tetszik, nem tet­szik - sokszor az alany felelőssége. Nem elég pusztán jónak lenni, an­nak is kell tudni látszani” - fogal­maz meg egy „karrierbölcsességet” Joó Zsuzsanna tanácsadó. A karrier-tanácsadó tapasztala­tai szerint a lecövekelés tekinteté­ben vannak különösen veszélyezte­tett munkakörök. Asszisztensi vagy recepciós munkakörből kitörni pél­dául igen nehéz. A cégek e munká­kat stabil, megbízható, de az elvég­zendő munkával hosszú távon elé­gedett “emberekkel kívánják betöl­teni. Ami nem is okoz gondot, ha valaki otthonosan érzi magát ezek között a keretek között is. A baj ak­kor kezdődik, ha nem. A fiatal, dip­lomás nők ráadásul az átlagosnál jobban ki vannak téve mindennek. Különösen azok, akik az elhúzódó állástalanságtól félve, átgondolat­lanul, majd csak történik valami alapon bólintottak rá az első, alkal­masnak tűnő munkalehetőségre. A férfiak a tapasztalatok szerint job­bak a karrierépítésben. „Nem csi­nálnak érzelmi kérdést az előreju­tásból - ennek elmaradását sem fogják fel diszkriminációként vagy sérelemként. Nem érzik azt sem, hogy a főnök szándékosan mellőzi őket. Ha kételyeik merültek fel a helyzetük kapcsán, vagy kérdéseik vannak, azokat bátran fel is teszik. El is merik mondani az elképzelé­seiket és nem várják el, hogy a fe­lettesek intuitív alapon találják ki, ha fizetésemelésre vagy magasabb pozícióba vágynak. A főnökók többsége ráadásul nem is szándé­kosan hátráltat egyeseket: legfel­jebb nem lát a dolgozó fejébe. A nőknek ezzel szemben meg kell ta­nulniuk kiállni magukéit” - fogal­maz Joó Zsuzsanna. Különböző tűréshatárok Természetesen nem mindig könnyű meghatározni, mennyi idő elteltével számít rendellenesnek, ha valaki nem tud előrébb lépni a diplomájának inkább megfelelő munkák irányába. Egyrészt min­denkinél máshol húzódik a tűrés­határ. Fiatalként, frissdiplomás­ként ráadásul igenis lehet létjogo­sultsága annak, ha a munkavállaló behatóbban megismerkedik a mun­kájához kapcsolódó, de az érettsé­gizett kolléga által végzett felada­tokkal is. Pálfay Erzsébet karrier-ta­nácsadó úgy látja: érdemes még maradni, ha a munkák során széles betekintést nyerhetünk a cég működésébe. „Ebben a helyzetben szert tehetünk olyan szakmai hát­tértudásra is, amelyeket hatásosan beépítve az önéletrajzi elemek kö­zé, nagyban megnövelhetjük mun­kaerő-piaci értékünket.” További érv lehet a maradás mellett a mun­ka során megszerzett és későbbiek­ben kiválóan kamatoztatható kap­csolatrendszer is.“ Nem mindenkit nyugtatnak meg ezek a lehetőségek: a helyzetükkel elégededen munkavállalóknak előbb-utóbb azért hangot is kell ad­nia elképzeléseiknek. Be kell kalku­lálni, hogy csak tudatos tervezéssel lehetséges az előrelépés. „Ha na­gyobb cégnél dolgozunk, ahol rendszeresek a féléves-éves értéke­lések, akkor azokra sose spontán módon érkezzünk! Készüljünk fel konkrét, az előrelépést előmozdító érvekkel - például a munkánk so­rán megnőtt bevételek, profit számszerű adataival, az ügyfelek vagy partnerek elégedett leveleivel, dicséreteivel. Aztán őszintén tér­jünk rá arra, mit szeretnénk. Kisebb cég esetén ugyanez a teendő. Ha nincs konkrét értékelési időpont, akkor egyeztessünk mi magunk egyet a felettessel a beszélgetésre” - ad tippet Joó Zsuzsanna. Magasabb pozíciónév Készüljünk.fel arra is, hogy vál­ság esetén nem nagyon adnak helyt az előrelépéssel összekapcsolt, esetleges fizetésemelési kérések­nek. Ekkor javasolhatjuk, hogy en­nek ellenére legalább új, tekintélye­sebben hangzó beosztást vagy pozí­ciónevet kapjunk. Ezzel a főnök és a beosztott is jól jár. Előbbinek nem kell magyarázkodnia a béremelés elutasítása miatt, míg utóbbi jól csengő titulust kap. Ez jól mutat az önéletrajzban, és végső soron később, a karrierépítésénél is. Sajnos elképzelhető, hogy leg­jobb igyekezetünk ellenére semmi­lyen sikerrel nem járunk. „Sokan ilyenkor már a távozásukat tervez­getik. Ügyeljünk arra, ne rúgjuk össze a port a főnökkel véglegesen. Vagyis ebben a stádiumban ne kezdjünk a távozással fenye­getőzni” -javasolja Szirmay Ágnes munkapszichológus. „Árulkodó jel lehet a viszony a hét napjaihoz is. Aki nem szívesen dolgozik az adott helyen, az repesve vátja a pénteket, de már vasárnap este rosszul van a hétfőtől és a következő héttől. Ilyen körülmények együttállása esetén ideje váltani” - teszi hozzá Pálfay Erzsébet. (TK, HRport) Melyek azok az udvariatlan gesztusok, amelyek megnehezítik az egymás közötti munkahelyi beszélgetést? Öt kínos helyzet, amitől a kollégák zavarba jönnek ÖSSZEFOGLALÓ A kolléga, akivel beszélünk, nem mer a szemünkbe nézni? Esetleg csak mondja a magáét válaszra sem várva? Üdvariatlan gesztusok, amelyek nehezítik a beszélgetést. Amikor a másik nem tud befejez­ni egy mondatot. Kevés idegesítőbb dolog van annál, mint amikor ép­pen belelendülnénk a beszélgetés­be az egyik kollégával, ám az félbe­szakít minket. Újabb és újabb témát hoz fel, de mondandónkra már nem kíváncsi, mert mihelyst arra kerül a sor, hogy kifejtsük nézetün­ket, már egy másik téma van teríté­ken. Akad, akinek csak az a fontos, hogy hallassa a hangját: ilyenkor nincs mit tenni, érdemes rövidre zárni a beszélgetést. Ha minden­képpen félbe kell szakítanunk a másikat - mert szorít az idő - udva­riasan vázoljuk a helyzetet, a lénye­ges kérdéseket vitassuk meg, a cse­vegést pedig halasszuk későbbre, amikor van pár nyugodt percünk. Amikor a másik nem tud szóhoz jutni. Van, aki minden helyzetben szükségét érzi annak, hogy gondo­latait megossza a körülötte tartóz­kodókkal. Kérdezés nélkül elmond­ja, mi bántja, milyen betegségei vannak, mire vágyik, vagy éppen mitől retteg, miközben nem veszi észre, hogy beszélgetőtársa fe­szeng, és csak udvariasságból szól közbe néha-néha. A beszédkény­szeres munkatárstól nehezen lehet szabadulni, pár udvarias közbeve­téssel (pl. telefonhívást várunk) rit­kán lehet leszerelni. A leghatéko­nyabb stratégia üyen helyzetben, ha határozottan - de nem udvariat­lanul - közöljük vele, hogy nincs több időnk, vár a munka. Amikor a másik kerüli a szem- kontaktust. Kellemetlen, amikor olyan kollégával beszélgetünk, aki nem mer a szemünkbe nézni, in­kább elnéz a vállunk fölött, a cipője orrát bámulja vagy a szemközti fa­lat. Ebben a helyzetben nehéz rá­venni a másikat, hogy figyeljen ránk, tartsa a szemkontaktust, ám néhány közvetlen, személyesebb - de nem tolakodó - kérdéssel elér­hetjük, hogy ránk nézzen. Amikor a másik dekoncentrált és csak bólogat. Minden kérdésünkre csak igennel vagy nemmel felel a másik? Folyamatosan bólogat, ám nyilvánvaló, hogy lélekben máshol jár és teljesen mindegy neki, hogy éppen miről folyik a szó? Ebben az esetben, ha jó a viszonyunk vele, ér­demes megkérdezni, bántja-e vala­mi, van-e ideje ránk. Ha csak felszí­nes, kollegiális kapcsolatról van szó, a másik reakcióját látva cél­szerű rövidre zárni a beszélgetést és csak a lényegre koncentrálni. Amikor a harmadik csak kapkod­ja a fejét. Elvárás, hogy az ember tudja, kivel beszélget, még akkor is, ha nem ismeri az illetőt. Ha két kol­léga közül az egyik bevon a beszél­getésbe egy harmadikat, akit csak ő ismer, az az alap, hogy bemutatja egymásnak a másik két résztvevőt is, különben feszengés lesz a társal­gásból. Ha ez elmarad, a beszélge­tésre kényszerített felek csak mére­getni fogják egymást, (hv, ú) Vesztésre álló 50 év felettiek ÖSSZEFOGLALÓ Az ötvenes álláskeresők munka­erő-piaci karanténba kerülnek: a nyugdíjhoz még túl fiatalok, az ál­láskereséshez már túl idősek. A korosztállyal kapcsolatos előítéle­tek, valamint az önértékelési problémák tovább nehezítik az helyzetüket. Nem véletlenül tartja magát a közhiedelem, hogy ötven felett állástalanná válni egyenlő a teljes reménytelenséggel. Áz éret­tebb korosztály egyre inkább kiszo­rul az álláspiacról, egy-egy állásin- tetjún nem annyira végzettségüket és munkatapasztalatukat mérlege­lik, hanem születési évüket. Deme­ter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elnöke állítja, a kü­lönböző felmérések szerint Ma­gyarországon a megkérdezettek eíső helyen említik az életkort, mint a hátrányos megkülönbözte- ' tés alapját. E tekintetben Európá­ban évek óta az első helyet foglalja el, 2006-ban például a válaszadók 66%-a nyilatkozott így - az uniós átlag 46 százalék volt. Az EBH ta­pasztalatai szerint Magyarorszá­gon a leggyakoribb negatív előíté­let az életkori feltételt meghatáro­zó álláshirdetés, az alkalmazás megtagadása, mert az idősebb ál­láskereső nem tudna beilleszkedni a „fiatalos” csapatba, az idősebb vagy nyugdíjas foglalkoztatottnak ugyanolyan munkakörben alacso­nyabb bér és juttatások nyújtása, és a létszámleépítés esetén az idősebbek jogviszonyának meg­szüntetése. Demeter Judit szerint a legtöbb munkáltató nem ismeri el az életkori diszkriminációt, az alkalmatlanság különböző indo­kait hozza fel, holott nem létez­nek reális előítéletek, csak a konk­rét foglalkoztatással összefüggő tények számítanak egy ügy meg­ítélésében. A szenior korosztálynak a foglal­koztatásból kizárását munkáltatói oldalról rendszerint valamilyen el­koptatott sztereotípiával magya­rázzák. Ezek között gyakori indok a rugalmatlanság, a nyelvi és szá­mítástechnikai ismeretek hiánya, az elavult szaktudás, a fiatalabb korosztályhoz képest alacsonyabb terhelhetőség. Azonban egyik' kor­osztályról sem lehet általánosság­ban véleményt alkotni: az érettebb álláskeresők között is találunk jól képzett, aktív, dinamikus, nyelve­ket beszélő, szakmájukban kiváló szakembereket, akik felveszik a versenyt a fiatalabbakkal. A nega­tív előítéletek mellett pozitív szte­reotípiák is jellemzik őket: stabü, meghízható munkaerők, akik éle­tük olyan fázisában vannak, hogy teljes mértékben a munkájukra tudnak koncentrálni, s nagy rutin­nal és látókörrel rendelkeznek. Egyes szakértők a fő problémá­nak a változások gyorsaságát lát­ják: az elmúlt évtizedek átalaku­lása leginkább az ötvenen túlikat terheli. Szakmák tűntek el, gyöke­resen megváltoztak a munkáltatói igények, megszűnt a régebben jel­lemző stabil munkahelybizton­ság. A fokozatosan öregedő né­pesség, s a nyugdíjkorhatár kitolá­sa pedig a válságba kerülő réteget szélesíti ki. Ugyanakkor 50 évesen is lehet új életet és karriert kezde­ni, de ez az átlag számára legtöbb­ször nehezen valósítható meg. Nem könnyű a feladat: a rendszer kilöki magából azt, aki nem elég erős. (VJ, Népsz.) ALLASAJANLAT ♦ Tapasztalt henteseket keresünk sertéshús-csontozásra, Angliába és Franciaországba. Telefon: 0907/082 835, hé.-pé.: 8-17. RR1010201 ♦ Havi 1000 euró (+ túlóra) ang­liai BMW gyárban, angolnyelv-tu- dással. Tel: +36/13740 710, e-mail: info@kgi.hu MR915001 ♦ Dunaszerdahely környékéről fel­veszünk tapasztalt kamionsofőrt. Telefonszám: 0903/013 341, 031/590 2765. MR915132 ♦ Induló nemzetközi hálózat igazgatókat keres Dél-Szlovákiá- ban. Telefon: 0915/076 474, trendavit@gmail.com MR915178 ♦ Kőműveseket és segédmunká­sokat keresek. Telefon: 0905/486 577, Albár. MR915103 ♦ Dunaszerdahelyre felveszünk pincért, brigádost is. Telefon: 0911/457 301. MR915181 A gútai ”Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola 2010. szeptember 1-jei belépéssel felvesz: grafikus-dizájn szakos szakoktatót Érdeklődni lehet a 035/777 50 80, illetve a 0907/743 332-es telefonszámon. A jelentkezéseket a schola.privata@stonline.sk címre várjuk. MP910977 A Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kara a révkomáromi kihelyezett levelező tagozaton kertészmérnök BSc. képzést hirdet 2010. őszi félévétől. Ajelentkezési lapok kitöltése július 30-án 9.00 órai kezdettel lesz. Helye: a Konferenčné centrum Univerzity J. Selyeho v Komárne, Hrad­ná č. 2, - a komáromi vár bejárata előtt található - a K7. számú teremben. Minden érdeklődőt szeretettelvárunk. További információ: Telefon: +36/76/517-612 E-mail: noel.gaborne@kfk.kefo.hu __ Honlap: www.kfk.hu __ MP910997

Next

/
Thumbnails
Contents