Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-28 / 172. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 28. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Kevés magyar diák lesz ősztől Szerbiában az újvidéki első osztályokban az általános iskolák magyar tagozatain - írta a Magyar Szó vajdasági napilap internetes oldalán. Újvidéken 3 iskola kapta meg a magyar első- osztály megnyitásához szükséges engedélyt. A negyediknek, a Nikola Teszla Iskolának még nem sikerült, mivel csak két gyermek szülei jelezték, hogy szeptembertől oda járatnák csemetéiket. A tartományi székhelyen húszán iratkoztak be magyar tannyelvű első osztályba. A Szonja Ma- rinkovics Iskolában még lehet változás a létszámban. Ha sikerül meggyőzni a vegyes házasságban élő szülőket, hogy bejegyeztessék gyermeküket, akkor ott négy helyett hatan kezdik meg az iskolaévet. A József Attila Iskolában heten, a Petőfi Sándor nevét viselőben hatanlesznek. (MTI)- Nem adná kölcsön a parfümjét a miniszter úrnak? Az elődje után rengeteg ügy bűzlik a tárcánál. (Peter Gossónyi rajza) A Fico-kormány időszaka félhivatalos állami stratégiává emelte a nacionalista kommunikációt Hol terem a nemzeti zarándoklat? Azt, hogy Közép-Európa többi államához hasonlóan Szlovákiában sem áldozott még le a populista nacionalizmusnak, a napokban három, nagyon különböző szférához tartozó esemény bizonyította ismét. RAVASZ ÁBEL Kezdjük a felsorolást azzal, hogy a rendőrség visszautasította azt a feljelentést, amit Ondrej Dostál hidas parlamenti képviselő, emberi jogi aktivista adott be az SNS hírhedt, egy láncos-tetovált romát ábrázoló, „Ne etessük, aki nem dolgozik” feliratú plakátja ellen. A rendőrség indoklása szerint a párt üzenete általánosan az ingyenélőkre vonatkozik, a plakáton szereplő férfi csak ülusztráció, egyetlen kisebbségre sem utal. Ez azonban aligha vehető komolyan ismerve az SNS politikai irányultságát és főleg retorikáját. A rendőrség és a bíróságok üyen jellegű döntései; melyek közül ez nem volt az első és vélhetően nem is lesz az utolsó, a nacionalista mozgalmak és pártok termékeny táptalaja. Fontos megemlíteni azt is, hogy míg az efféle intézkedések aktívan, a rendőrség elégtelennek tűnő fellépése a romatelepek környékén egyre gyakrabban előforduló erőszakos összecsapások esetében passzív módon támogatja a nacionalizmusra alapozó szervezeteket. Az állami szférában tevékenykedők - a fentihez hasonló - intézkedései azonban korántsem meglepőek, tekintve, hogy az államnak irányt adó kormányzati szféra kommunikációja is minimum zavaros, de inkább elfogadó a nacionalizmussal szemben. A Fico-kormány időszaka, egyebek közt a kisebbségeket célzottan provokáló törvényekkel, a szoborállításokkal, a szimbolikus erőszakkal és a romakérdés kezelésének elhanyagolásával, félhivatalos állami stratégiává emelte a nacionalista kommunikációt. A bajt nemcsak maguk a törvények és a belőlük következő intézkedések jelentették, hanem azok szellemisége is, melyet az autoriter vonásokra eredendően fogékony állami szféra képviselői tudatosan vagy önkéntelenül átvettek és reprodukáltak. A választók egy jelentékeny része - leginkább az SaS és a Híd szavazói, valamint az SDKÚ bázisának egy része - erre a nacionalista kormányzati kommunikációra is nemet mondott júniusban. A Radičová-kormány kommunikációs stílusa már a kezdetektől eltér elődjéétől, azonban az olyan ügyek, mint a Koszovó függetlenségének elfogadása körüli vita arról árulkodnak, hogy a nacionalista szemlélet maradványai ebben a kormányban is jelen vannak. Ezek után nem meglepő, hogy a nyíltan nacionalista, a romák elleni kemény fellépést és a magyar határ „védelmét” hirdető parlamenten kívüli Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) augusztus 7-én „nemzeti zarándoklatot” hirdetett a pozsonyi várban álló új és vitatott Svätopluk-szoborhoz. Az ĽSNS ugyan vezetője, Marián Kot- leba és tagsága révén szorosan köthető a Szlovák Testvériséghez (a zarándoklatra való felhívás is a szervezet weboldalán jelent meg), azonban jóval több, mint csupán annak legális politikai szárnya. Az ĽSNS alapvetően citál, alulról szerveződő mozgalom, mely aktívan kihasználja mind a kormányzat, mind az állami szféra által nyújtott táptalajt - nem utolsósorban az egyre szélesebb körű állampolgári elégedetlenséget a romakérdés kezelésével. Az már csak hab a tortán, hogy a zarándoklatot egy olyan szobornál tarthatják, melyet a Fico-kormány rendelt meg és melynek pajzsán a Hlinka-gárda által is használt kettőskereszt van. Az ĽSNS zarándoklata éppen ezért egyáltalán nem ártatlan: tulajdonképpen főhajtás a „nagy elődök” előtt. Egy ilyen komplex jelenség kezelése nem egyszerű, bármennyire kívánatos lenne is mind a kisebbségek, mind a többségi nemzet szempontjából. A megoldás egyes elemei azonban a kormány kezében vannak: a rendőrség és a bíróságok átfogó reformja, a romakérdés empatikus de hatékony kezelése és mindenekelőtt a nem nacionalista szimbolikus kommunikáció. A megoldás nem az ĽSNS betiltása, hanem kulturális vonzerejének csökkentése. Ha azonban a kormány nem mutat megingathatatlan elhatározottságot a nacionalizmus visszaszorításával kapcsolatban, vélhetően évről évre egyre több fiatalt láthatunk a különböző itteni magyar és szlovák „nemzeti zarándoklatokon”. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője. _______GLOSSZA_______________________________________________ Barackot Obama fejére! VERES ISTVÁN Az USA-nak az utóbbi időben nincs szerencséje a szivárgásokkal. Nem elég, hogy ömlik a kőolaj a Mexikói-öbölbe, a WikiLeaks nevű korrupcióellenes szervezet a hétvégén az interneten elkézdte kiszivárogtatni az afganisztáni háború szaftos (vagy inkább véres) filmsorozatának civil szereplőkkel leforgatott, nem csupán igaz történeten alapuló, hanem valóban megtörtént epizódjait. A dokumentumok szerint Pakisztán titkosszolgálata évek óta együttműködik a táli- bokkal, a papíron szövetséges amerikaiaktól kapott pénz egy részét azoknak a hegylakóknak a kiképzésére fordítja, akik Afganisztánban az amerikaiakra lövöldöznek. Igen, az iszlám összetartás. Az egészben nem az a kínos, hogy ez igaz, hanem hogy a Fehér Ház erről eddig tudott. Vagyis Obamáékat nem az zavarja, ami történik, hanem az, hogy most kiderült. Az USA afganisztáni stratégiáját nyilván nem Barack Obama dolgozza ki. A piramis csúcsán viszont ő áll, mindent, amit az amerikai hadsereg csinál, az ő neve fémjelez. Azok az afganisztáni civileken amerikai katonák által elkövetett megtorlások is, amelyekről a WikiLeaks szintén beszámolt. Ez elsőre kegyetlenségnek tűnik. Az is lehet viszont, hogy ezek a civilek tálibok csoportjait támogatták, veszélybe sodorva ezzel az amerikai katonákat. Ők pedig - mit ad Allah - életben maradtak, így törvényszerűen jött a fizetség. A háborúban az ilyesmiken egy kicsit kevesebbet morfondírozik az ember, az értékrendek eltolódnak. Igazságot szolgáltatni nem lehet. Viszont Obama, úgy tűnik, kénytelen volt megérteni, hogy az USA nem véletlenül háborúzgat isten háta mögötti helyeken már hatvan éve. Ez tartja ugyanis el az amerikai társadalmat. A terrorizmus ellen harcolni kell, persze, az iszlám fanatikusok nem ismernek tréfát. Viszont ők is csak pénzre működnek. Azt a pénzt pedig, amit Irán vagy Pakisztán beléjük invesztál, kifizethetné nekik az USA is, életfogytiglan tartó nyugdíj formájában. Háborúzni kifizetődőbb. Az ország imidzse ugyan sérül egy kicsit, hát istenem. Az élet nem habostorta. Meg a béke Nobel-díjért sem kell már te- pemi. Mm_i_ KOMMENTÁR Csodavárók országa 1. LOVÁSZ ATTILA Miközben a kormánykoalíció valószínűleg készen áll a programnyilatkozattal, az ellenzékbe szorult Smer 42 százalékos preferenciaeredményt hozott hat héttel a választások után. Olvasóink is bizonyára felfigyeltek azokra az óriásplakátokra, amelyeken az „elégedetlen polgárok” a választások regionális eredményeit mutogatják egy színes térképen - ahol egyébként valóban ijesztően sok a piros. (Legyen most mellékes, hogy plakátkampányt elégedetlen mezei polgárok nem szerveznek, ott érdekcsoport van, arra mérget veszek). S most akár csodálkozni is illenék, de ne tegyük. A Smer választói ugyanis valóban sokan vannak, és legjobb tudomásunk szerint nem kértek tömegesen madagaszkári állam- polgárságot. Ha Szlovákiában több választókerület lenne, s nem egy országos lista, akkor a Smer ma feltehetően kormányzó párt lenne (az eredmények ismeretében az MKP valószínűleg parlamenti párt lenne). De ezt a választási modellt Mečiar találta ki, senki nem változtatta meg, mert minek, s most a mečiari politikát tovább éltető párt fázott rá. Ami nem jelenti azt, hogy négy év múlva ne kelljen tartanunk egy visszarendeződéstől. Hol keresendők a múlt évtized Mečiar-sikerének, s Fico mostani támogatottságának gyökerei? Egyszerű. Az ország lakosságának gondolkodásában. A volt kommunista blokk országaiban időről időre visszaköszön a képlet: az erős és gondoskodó állam tömeges igénye, olyan államé, amely a polgár válláról átveszi a felelősséget. Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, ebben a gondolkodásban, ebben a modellben szocializálódott az ország túlnyomó része. A szabadság kiváló dolog, de felelősséggel jár. Döntéseket kell hozni, s a döntések következményeit vállalni kell. Ennél lényegesen egyszerűbb a döntést másra bízni, s ha baj van, elintézni azzal, hogy az a valaki döntött hibásan. Sokszor olvassuk, hogy az ország nem volt felkészülve a liberális gazdaságpolitikára, amelynek következtében rengeteg vesztese van a rendszerváltásnak. Pedig liberális gazdasági modellről nem beszélhetünk ott, ahol a nyugdíj- és betegbiztosítást privatizáltuk ugyan, de a biztosítás kötelező és jogi szankciók terhe alatt adójellegűen behajtható. Nem beszélhetünk liberális gazdaságpolitikáról, ha látszólag rengeteg szolgáltatás ingyen van, de azt az adófizető közvetetten megfizeti. És milyen liberális gazdaságpolitika az, ahol az állam jogszabályban kötelezi a susztert vagy a lán- gossütőt, hogy ha vállalkozásba fogott, legyen kommersz bankszámlája. Meg a munkavállalónak is. Az elmúlt húsz esztendő lehetővé tette a gazdagodást, a tulajdonlást, a szólás és a mozgás szabadságát, de nem vitte végig, amolyan felemássá sikerült a dolog. így aztán húsz év után megmaradt az „államnak kötelessége taníttatni gyermekemet, gyógyíttatni a betegeket, eltartani a nyugdíjasokat” hozzáállást, ehhez csapódik az elvárás, hogy az állam építsen infrastruktúrát, maximáljon árakat, működtessen vasutat, fizessen családi pótlékot, pénzelje a kultúrát. Politikai garnitúráink bűne, hogy a posztszocialista országok lakossága berendezkedett a csodavárásra. A választási szlogenek ígérgetéshalmazzá váltak, minden valós tartalom nélkül, mondhatnók, újabban csak hazugsággal lehet választást nyerni. Ahelyett, hogy az állam ellássa alapvető és pótolhatatlan funkcióit (pénzügy, külső védelem, belbiztonságjogbiztonság és ajog behajthatósága), kereteket biztosítson a társadalmi szolidaritás teljes palettájának (beleértve a kötelezőt is), és ne vegye és vetesse el a polgárok által megtermelt javakat, hanem bízza rájuk, mire költenék pénzüket. S ha akkor rosszul döntenek, ne a kormányokat szidják. Ez a megoldás látszólag kegyetlenebb, de sokkal igazságosabb és emberibb, mint gondolnánk. Amíg az egyénnek a szabadságához nem járul felelősségvállalás önmagáért, családjáért, addig a csodavárók országa leszünk. S ne boldogítson minket a tudat, hogy ez nem csak Szlovákiában van így. FIGYELŐ W&&S8&S Megnyílik az osztrák munkapiac Jövő év május elsejétől Ausztria megnyitja munkaerőpiacát a külföldiek előtt, azonban attól, hogy megszűnik a moratórium, ott sem lesz több munkahely, nem várható, hogy jóval több magyar talál kinti munkát - írta a Kisalföld tegnapi száma. Akik kellettek, már régen Ausztriában dolgoznak - mondta a lapnak a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Horváth Vilmos szerint mintegy 15 ezer magyar munkavállaló ingázik Ausztriába a nyugat-dunántúli régióból. Ók a vendéglátásban, a mezőgazdaságban és az építőipar egyes szegmenseiben dolgoznak. A felszolgálók 1100-1700 eurót, a szakácsok 1200-2500 eurót, a konyhai kisegítők 1000-1200 eurót keresnek havonta. Az építőiparban 2000-2300 eurót lehet keresni havonta. Horváth Vilmos rámutatott: Sopronban viszonylag alacsony a munkanélküliség, ez természetesen összefüggésben van az ingázással, de akinek a határ túloldalán van állása, az ott fizet adót és a fizetés jelentős részét is ott költi el, azaz az áfa zöme sem a magyar államkasszába kerül. A magyar adórendszert úgy kell átalakítani, hogy megélje itthon maradni - vélekedett Horváth Vilmos, a kamara elnöke. (MTI)
