Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-27 / 171. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 27. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Szeptemberig lesz teljes az MSZP programtanácsának névsora, melyben nemcsak a párthoz szorosan kötődő „nagy öregek”, hanem fiatal kutatók, egyetemi szaktekintélyekis helyet kapnak-értesült a Népszabadság. A testületet a volt pártelnök, Lendvai Ildikó vezeti. A lap információi szerint a testületnek hét-nyolc állandó és számos meghívott tagja lesz. Nem elsősorban a „nagy öregekre”, inkább a középkorú és fiatal kutatógenerációra számítanak. A tanács szeptembertől kezdi mega munkát, eleinte hetente-kéthetente, később havonta egyszer ülésezik. A grémium alapvető feladata az MSZP programjában kijelölt fő irányok részleteinek kidolgozása és korrekciója, a jelenlegi kormánypolitikával szembeni stratégiák kidolgozása, például a „demokrácia szűkítését” megakadályozó politikai válaszok kitalálása - ismerteti a napilap. (MTI) A jelenlegi kormány csak a bátor refomrokkal veszítheti el legkevesebb támogatóját Ennél határozottabban! Az új Radičová-kabinetnek kormányzása során tekintettel kellene lenni arra, hogy nagy a valószínűsége Robert Fico visszatérésének, nem lenne szabad viszont folyton a saját népszerűségére tekingetnie, amikor a reformokról dönt. Az alakuló kormány- programban azonban ez nem mindenhol látszik. GÁLZSOLT Például Jozef Mihál új szociális miniszter felvetette, hogy a Szociális Biztosító hatalmas hiányát (azaz a kifizetendő nyugdíjakra hiányzó összegek problémáját) átmenetileg úgy is orvosolni lehetne, hogy csökkentenék a második pillérbe áramló járulékok arányát. (Jelenleg a munkaadó és a második pilléren belüli előtakarékoskodásban részt vevő munkavállaló által fizetett 18%-nyi nyugdíjjárulék fele a Szociális Biztosítóba, fele a magánnyugdíjpénztárak valamelyikébe áramlik.) Itt van az a pont, ahol azonnal meg kell kongatni a vészharangot és hangosan figyelmeztetni kell: ez lehet a pokolba vezető út, a második pillér szétrombolásá- nak a kezdete. Mert ugyan a miniszter őszintén és javító szándékkal gondolkodott hangosan, de kiengedné a szellemet a palackból. Ha Robert Fico visszatérne, vajon ki akadályozná meg azt, hogy az új hatalom úgy csökkentse a második pillérbe áramló járulékok mértékét, ahogy csak akarja? Fico - miközben átvágná a nyugdíjpénztárak (és ezzel a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának) torkát, nemes egyszerűséggel csak annyit mondana: „Milyen jogon kritizálnak engem azért, amit az előző ultra-neoliberális népellenes kormány is megtett?” A nyugdíjalap hatalmas hiányát ezért másképpen kellene orvosolni. Például első körben meg kellene szüntetni a „karácsonyi” tizenharmadik nyugdíjat, egyszerűen azért, mert nincs rá pénz. Ez egyébként is a populista gazdaságpolitika legfőbb szimbóluma az egész térségben, számtalan példa van arra, ahol megszüntették vagy soha nem is létezett. Elkerülhetetlennek tűnik a nyugdíjkorhatár további (fokozatos) emelése, de meg kellene fontolni a nyugdíjak átmeneti befagyasztását is (az emelés kiszámításának már bejelentett átalakítása mellett). Az embernek azonban az a benyomása, mintha a kormány hezitálna - e kétség kívül népszerűtlen - intézkedések meghozatalában. Pedig a kormány népszerűségvesztésének és bukásának (legkésőbb a négy év múlva esedékes választásokon) egy biztos receptje van: ha nem merik vállalni a népszerűtlen, de a hosszú távú fenntartható fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen lépéseket. Épp ezzel veszthetik el legtöbb támogatójukat, míg a bátor reformokkal a legkevesebbet. A pénzszerzés további módja a privatizáció, és ezt az utat erősíti Fico visszatérésnek rémképe is. A populizmus koronázatlan szlovákiai királya úgyis azt fogja harsogni, hogy a Radičová-kormány elárulta a nemzeti érdekeket és kiárusította az országot a nemzetközi karvalytőkének. Akkor is, ha alig privatizálnak pár vállalatot. Épp ezért az utolsó szögig el kell adni az értékesíthető állami vagyont. Már csak azért is, mert ha Ficóék visszatérnek a hatalomba, ugyanúgy szétlopják és fejőstehénnek használják, valamint súlyosan veszteségessé teszik az állami cégeket, ahogy azt 2006 és 2010 között művelték. JEGYZET Róbert Sandokan SÁNDOR RENÁTA Valamit kerestem a múltkor a youtube videomegosztó portálon - aztán ahogy az ilyenkor lenni szokott, elkalandoztam, rákattintottam erre-arra, belehallgattam ebbe-abba. így bukkantam rá Sandokanra. S mivel munkámból eredően napjaim hosszú évek óta a politika közelében telnek - szakmai ártalom -, Sandokanról Róbert Kaliňák jutott eszembe. Mert állítólag hasonlít Sandokanra. Szerintem cseppet sem, és sértőnek is érzem, hogy Kaliňákot kiskamasz korom kedvenc sorozathőséhez, Sandokanhoz hasonlítsák. Sandokanhoz, akinek tüzes-igéző tekintete a nyolcvanas évek közepén tévénéző nők millióit varázsolta el, köztük persze minket, akkor tizenhárom-tizen- négy éves kislányokat. Nyiladozó nőiségünk minden rajongásával vártuk keddenként a sorozatot, gyűjtöttük a sandokános pénztárcákat, képeslapokat, posztereket, és irigyeltük azokat, akiknek még sandokános pólójuk is volt. Tényleg, ha belegondolok, az Onedin család után talán ez a sorozat volt a mai szappanoperák elődje, utána Izaura - csak akkor még nem tudtuk,-hogy a szappanoperákat nézni ciki, meg nem entellektü- elhez méltó, így nem is szégyell- tük, hogy nézzük. Jut eszembe, a gimiben egy ideig Izaurának hívtak az osztálytársaim, hasonlítottam rá, a hosszú, sötét hajammal, s főként a kancsalságommal. Na, ismét elkalandoztam. Hiába, a nosztalgia. Szóval, ismerve Kaliňákot és ismerve Sandokant, bizony szentség- törésnek érzem, hogy a Fico- kormány belügyminiszterét gyerekkorom hőséhez hasonlítják, még ha csak a fizimiskáját is. Sandokan minden szirupossága, émelyítő romantikája (csak most, felnőttként vagyok ám ilyen nagggyon okos, tizenhárom éves koromban ilyen kritikus gondolataim nem voltak a filmről) ellenére szerethető volt. Kamaszlányszívünket elbűvölte a szép szemű, csábos mosolyú, férfias termetű hős, aki mindig az igazságért, a rosszak ellen harcolt, és megmentette szíve hölgyét. Ilyen hőst óhajtottunk mi is magunknak, persze, később kénytelenek voltunk rájönni, hogy hősök a valóságban nem léteznek, vagy ha igen, akkor sem biztos, hogy odavagyunk értük. Na, ehhez a Sandokanhoz hasonlítani Róbert Kaliňákot, még ha csak a szakál- lát is - jaj. Szép emlékeink megcsúfolása. Főleg, hogy - újranézve a youtube-on a videót, és meghallgatva a kultikus film zenéjét - az ember nosztalgikus és elnéző mosollyal visszaemlékszik tinédzserkori rajongásaira. Nagyon sok évvel múltam tizenhárom, és szomorúan konstatálom, hogy gyerekkorunk hősei eltűntek, s velük együtt a lelkesedni tudás is jócskán megkopott. Azon kapja rajta magát az ember, hogy a lelkesedést egyre gyakrabban váltja fel a nosztalgia. Néhány újságíró kolléganő meg nosztalgiából Kaliňákot hasonlítja Sandokanhoz. . KOMMENTÁR Krasznahorkai benyomások TOKÁRGÉZA E sorok szerzője az elmúlt napokat nem a munkahelyén, hanem a Diákhálózat krasznahorkai nyári táborában töltötte, pihent, koncerteket hallgatott, rengeteget politizált, és most meglehetősen boldog. Elsősorban azért, mert elveszettnek hitte, mégis megtalálta a közügyek iránt érdeklődő fiatalokat. Nem az MKP új káderei, vagy a Híd második vonalas aktivistái közt: ezek a fiatalok gyengén kötődnek a politikához, „mindössze” szavazók és aktív hírfogyasztók, de annál inkább aktívak a közhasznú szervezetekben, s megvan a véleményük a dolgokról. Tapasztalt krasznahorkai táborozóként, az elmúlt éveket összehasonlítva is elmondható, hogy ez a rendezvény jó irányba halad. Például egyre jobban hasonlít Tusványosra. Az Erdélyben évente megrendezett „közéleti fesztiváltól” persze még nagyon messze van méreteiben, de a fő üzenetében nem: gondolkodva is lehet szórakozni. Aki akar, csak pihen a sátra előtt, aki nem, az meghallgathatja a meghívott előadókat, s a legkülönbözőbb témákban tartott előadásokat. Van köztük bőven politikai és közéleti témájú. Öllös László a szlovákiai politikai helyzetről beszélt, Hunčík Péter a nemzetek közötti konfliktusok okait boncolgatta, találkoztak a felvidéki magyar bloggerek. Idén két fontos előadásra is sor került, nagy dicséret a szervezőknek, hogy egyáltalán eszükbe jutott megszervezni ezeket a tanulságos akciókat. Elsőként ültek közönség előtt egy asztalhoz a Híd és az MKP politikusai (Pfundtner Edit és Jakab Elemér, illetve a másik oldalon Bárdos Gyula és Köteles László), valamint a nyilvánosság előtt fejtette ki elképzeléseit a kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettesi poszttal kapcsolatban Petőcz Kálmán. Az már más kérdés, hogy míg Petőcz előadása megmaradt a szakmai keretek között, az MKP-Híd vitának visszatérő eleme volt a valódi tartalom nélküli kölcsönös személyeskedés. Sebaj, annál jobban érezhető volt, hogy semmiféle látványos színvonalbeli szakadék sincs az előadók és a hallgatók között, politikus pedig gyakorlatilag bárkiből lehet. A krasznahorkai tábor nem változtat semmin. Az MKP és a Híd továbbra sem fogja egymást szeretni, az előadók hazamennek, a táborozókból pedig ősszel ismét egyetemisták lesznek. A rendezvény megmutatta viszont a szlovákiai magyar társadalom jövőjét. Hajlamosak vagyunk keseregni a siralmas demográfiai mutatók felett, de a tábor bizonyította, hogy a felvidéki magyar társadalomnak van egy fiatal, tevékeny magja, amelyre lehet építeni. Megvan, kikből lehetnek a jövő közgazdászai vagy éppen polgári aktivistái. Ennek a kevésnek is örülni lehet, sőt örülni kell. FIGYELŐ Szívélyes hangulat Tusnádfürdőn A Bálványosi Nyári Szabad- egyetem és Diáktábor tavalyi puskaporos légkörével ellentétben az idén szívélyes hangulat jellemezte Traian Basescu román államfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök székelyföldi szereplését - írta a romániai magyar sajtó. A Kolozsváron megjelenő Krónika című napilap szerint csalódást okozott a Tusnádfürdőn lezajlott szabadegyetem szombati, Orbán Viktort, Traian Basescut és Tőkés Lászlót felsorakoztató záró előadása mindazoknak, akik a román és a magyar jobboldal hatalomra kerülése apropóján minduntalan a konfrontativ politika előretöréséről beszéltek. A lap szerint nem véletlen, hogy a tavalyi Tusványos puskaporos légkörével ellentétben idén szívélyes hangulat jellemezte a két politikus székelyföldi szereplését, hiszen mindketten maguk mögött tudják már azokat a politikai megmérettetéseket, amelyek miatt egy évvel ezelőtt még nem kerülhették el, hogy ne foglaljanak állást nyűt színen a két ország kapcsolatában vita tárgyát képező kérdésekről - olvasható a Krónikában. A szintén Kolozsváron megjelenő Szabadság című napüap kommentárja szerint a román államfő és a magyar miniszterelnök szemmel láthatóan kerülte a feleket megosztó témákat, így a Románia és Magyarország közötti viszony a következő időszakban fellendülhet. A két ország elsősorban az Európai Unió keretében talál egymásra, hiszen a nagy európai közös témák mentén erősítheti egymást Bukarest és Budapest - írta a Szabadság. A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó (ÚMSZ) című napilap a két politikus előadásai kapcsán megállapította: az ünnepélyes és lelkes nagyot- mondás, az „elméleti igényű” politikai halandzsa, a kulcsszavak gépies sorolása, a képes beszéd erőltetése a legjobb tartalmakat és gondolatokat is képes lejáratni. A kommentátor szerint egyetlen kulcsfogalom alig hangzott el a világ közepében megtartott politikai sztárparádén: a demokrácia - olvasható az ÚMSZ-ben. A Sepsiszent- györgyön megjelenő Háromszék című napilap szerint míg Tőkés László közép-európai autonómiapéldákra hivatkozva tematizált, Orbán éppen a térség új szerepvállalási potenciálját vázolta fel. A két nézet pedig éppen az önrendelkezés magasságában találkozott, hiszen a politikai-adminisztratív autonómia csakis a gazdasági-pénzügyi önrendelkezés és szuverenitás kíséretében tekinthető életképesnek - olvasható a Háromszékben. (MTI) (PeterGossányi rajza- Kisasszony, az ön szépsége úgy vonz, mint a gyengülő forint magyarországi bevásárlásra.
