Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-24 / 169. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 24. FIGYELŐ MAGYAR NEMZET A Népszabadságban megjelentekkel ellentétben elsősorban nem olyan nagyköveteket hív haza a Külügyminisztérium, akiknekévekvannakhátra megbízatásuk lejártáig - írta külügyi forrásokra hivatkozva a Magyar Nemzet. 14 nagykövetet rendelnek haza augusztus 31-i hatállyal, többségük- nekmárlejártaküldetése,vagy több mint négy évet töltött külföldi szolgálatban. Hazahívják Rónay Árpád libanoni, Hajgató József algériai, Gilyán György moszkvai, Czakó Borbála londoni, Csillik Róbert nigériai, Pólyi Csaba brazüiavárosi, Varga Imre belgrádi, Imecs Zoltán pristinai, Balogh András bangkoki és Mohácsi István rigai nagykövetet. (MTI) (Kocsis Ernő karikatúrája^ Szöveg nélkül Spišiak személyiség, ellentmondásos, vannak hibái, de saját arca van, nem szürke egér Két név, két világ A kormány úgy döntött, hogy az SIS főnöke Karol Mitrík lesz, a belügyminiszter elhatározta, hogy a rendőrség főnöke pedig Jaroslav Spišiak. ŠTEFAN HRÍB Mindkét döntés összhangban van az alkotmánnyal, a törvénnyel és a koalíciós szerződéssel. A két lépés mégis ellentétes - Mitrík kinevezése a kormány értelmetlen lépése, ha a jövő problémáinak megoldására gondolunk, Spišiak kinevezése viszont a tárcavezető értelmes lépése. Az SIS főnökét az államfő nevezi ki a kormányjavaslatára. Az alkotmány alapján ez nem pártot illető poszt. Természetesen a kormány a koalíciós pártok szerződésének eredménye és azok jelöltjeiből áll. Az alkotmány értelmében azonban az SIS főnöke nem lehet egy politikai párt szolgája, sőt az egész koalícióé sem. A kormány segédjének kell lennie az államigazgatásban, és függetlennek kell lennie a politikai pártok óhaj aitól és érdekeitől. Szlovákiában azonban mások a tapasztalataink az SIS-szel. Megléte óta vagy politikai harcra használta ki hatáskörét, vagy a hatalmi garnitúra meggazdagodására. Meéiar idejében félelmet keltett az SIS, mert visszaélt hatalmával. De Dzurinda és Fico idejében sem volt az az intézmény, amely a szabadságotvédte volna, inkább a kormányfő hatalma megerősítésének, azok zsarolásának, akik más véleményen voltak, a kisebbség ellenőrzésének és természetesen a pénzügyi machinációk eszköze volt. Azért volt így, mert az SIS nem volt független, hanem pártfüggő. Lexa, Mitro, Pittner és Magala sem volt szabad, magabiztos profi, hanem vagy lojális pártkatona, vagy felelőtlen hochštapler, vagy jelentéktelen figura, akit a kormányhivatalból irányítottak. Most megvolt a lehetőség a változtatásra. Iveta Radičová megszakíthatta volna e rossz hagyományt, de nem tette. Azzal, hogy nem a saját akaratát érvényesítette, az SDKÚ vezetésének módszerét vette át és beleegyezett abba, hogy egy jelentéktelen hivatalnokot nevezzenek ki, akinek nincs víziója, csak keleti lojalitása, már a második személyi hibát követte el. Ezzel ő maga kezdi igazolni azokat, akik kételkednek abban, hogy gyönge és alkalmatlan az egyik legerősebb hatalmi poszt betöltésére. Ezt azonban nem Radičová, hanem az ország szenvedi meg - az SDKÚ-ból származó szófogadó SIS- főnök nemcsak a korrupció elleni harc gátja lesz, hanem olyan politika folytatója, amelyben az intrikák és a kulisszák mögötti harc dominál, nem a nyitott versengés és az átlátható kormányzás. Ennek ellenkezőjét mondhatjuk Jaroslav Spišiak kinevezéséről. Elsősorban: egyetlen politikai párttól sem függ. Nem az embere sem a KDH-nak, sem más koalíciós pártnak. Sőt. Értesüléseim szerint nem a KDH jelölte, az SDKÚ-ról ne is ejtsünk szót. Spišiak egyik párttal szembensemlojális. Mitríkkal ellentétben ezért jó választás. Másodsorban: Spišiak személyiség. Ellentmondásos, vannak hibái, de saját arca van. Nem szürke egér, aki karrierje vagy főnökei alárendeltje. Harmadsorban: Jaroslav Spišiak a bűnözés és a maffiák elleni harcban a merészség, a világos beszéd és a konkrét megoldások jelképe. Az ő kinevezésével Dániel Lipšic nemcsak a volt kormányhoz kötődő bűnözőknek üzent, hanem azoknak is, akik a jelenlegi hatalomhoz kapcsolódnak. Míg Mitrík a múlt intrikáinak szomorú visszhangja, Spišiak a remény, hogy a jövő más lehet. A szerző a .týždeň hetilap fő- szerkesztője, a Lámpa tévéműsorvezetője. GLOSSZA Justitia könnyeihez LOVÁSZ ATTILA Botrány van a Comenius Egyetem Jogi Karán. Az egyetlen olyan egyetemünk, mely európai kimutatásokban számba vétetik, s mely leendőjogászértelmiségünk „krémjét” hivatott útnak indítani, sáros lett. Felvételi vizsgákmiatt. Történt ugyanis, hogy az adótanácsadói testület néhány megbecsült tagj ának nem volt jogi végzettsége (nem értem, miért kellene) , s azt megszerezni kívánván felvételi vizsgát tettek a nevezett intézményben. Sikertelenül. Viszont a nevezett intézmény kihelyezett (szállodában működtetett) tagozatára bekerültek. Fellebbezés alapján. Méghozzáúgy, hogytöbb tucat, esetenként több száz sikeresebb felvételizőt megelőztek, köztük olyanokat, akik ugyancsakfellebbeztek. Vizsgálat, sajtótájékoztató, szokásos semmitmondó „majd utánajárunk” tájékoztatás. Hátha lesz mégbelőle valami. Merthogy Trencsénben, ahol néhányan hónapok alatt szedték össze öt év kreditpontjait, abotránymára diplomaelvesztésnél tart. Pilzen- ben, ahol a szépemlékű Stanislav Gross kormányfő doktorált (nem hiszik el, jogból) dékáncsere után néhányan elveszítették akadémiai rangfokozatukat. Néha nem értjük, hogy reflektorfényben levő embereknek miért van szükségük nem éppen tiszta módon diplomát szerezni, hiszenha valakiről, akkor nem a mocsoládi hivatalvezetőről, hanem egy miniszterről, szóvivőről, magas kormányzati beosztottról deríti ki a sajtó, nem kóseravégzettség. Meg aztán, végzettség. Az egyik oldalon az államjogszabályok, rendeletek útján meghatározza, hol milyen diplomát vár, s képtelen kivételt tenni akkor, ha megfelelő diploma nélkül valaki alkal- masnakminősül. Lásd az új kormányszóvivőt, aki Be. s akitől most mindenáron azt követelik, legyen márMgr. Haeddigújság- íróként és családfenntartóként nem lett az, miért gondolj a valaki, hogy a 24 órás szolgálatban levő miniszterelnöki kommunikátornak lesz ideje műfajelméletet hallgatni, főleg, ha kommunikációs szakjaink elméleti tananyaga köszönő viszonyban nincs műfajokkal, szakmával, újságírással. Esorokírója több tucat kommunikáció szakos végzőssel beszélgetett felvétel kapcsán, s tapasztalatait csak azért nem írj a meg, mert a közhiedelemmel ellentétben nem gondolja, hogy a papírmindentelbír. Ezzelszem- ben kevés jobb újságírót ismer, mint az említett kormányszóvivő. Kár is érte ott. Diplomagyárakká avanzsáltak egyetemeink, a formális követelmények korában úgy alakultak tucatszámra felsőoktatási intézmények, hogy a verseny nem a minőségben, hanem a papírbeszerzésben nyilvánult meg. Esetenként pénzért, levelező és esti tagozatokon. Megbocsátja Grendel Lajos, hogy idézem, de ő mesélte, több olyan harmadikos magyar szakossal volt dolga, aki életében semmit nem olvasott Mó- ricztól. Mosolyoghatunkezen, ha bölcsész szakmákról van szó, talán még a kacaj is elviselhető. De mi van akkor, ha felkészületlen, diplomagyári végzett tárgyalja majd a perünket, amin az egzisztenciánk múlik. Mi van, ha ez a felsőfokú minőség jelenik mega műtőben vagy a mohi atomerőmű reaktorszabályozójánál? Repülő- gépekszerelésénél? Gázpalackok tervezésénél? Ivóvíztartályok üzemeltetésénél, az élelmiszer- ipari ellenőrzésnél? Belegondolni is rossz. S van még egy kérdés: vajon az elitek, akik nélkül egyetlen társadalom sem lehet életképes, lett légyen zenész, színész, kohász, atomfizikus vagy orvos, hol lesznek azok a bizonyos elitek? S hol lesz a szemünk fényének lámpása, a pedagógus, akitől felsőfokú végzettséget várunk el lassan már az óvodában is, de nem fizetjükmeg? Milyen diplomagyári termék okítja majd gyermekeinket? Most Pozsonyban van egy botrány, s még csak Justitia pityereg, de borítékolhatunk párat nyugodtan másutt. Csakközbenelsilányulafel- sőoktatásunk, s az értelmesebbje, most már komolyabb nyelvtudással, veszi a kalapját. N agyon nem irigylem Eugen Jurzycát. KOMMENTÁR Elúszhat a szerb bölcső VÍGl ZOLTÁN Koszovó2008-as egyoldalúankikiáltott függetlensége nem ellentétes a nemzetközi joggal és az ENSZ 1244-es határozatával sem, vagyis semmilyen formában sem jogellenes Koszovó függetlenségének kikiáltása- ezt állapította meg Hágában a Nemzetközi Bíróság (ICJ). A véleményezésre nem meglepően ellentétes módon reagált Belgrad és Prishtina. A szerbek az ICJ ülése alatt imádkoztak, a templomokban sorakoztak a hívők. A véleménynyilvánítást követően a belgrádi hivatalos retorika maradt a régi: soha, semmilyen körülmények közepette sem fogjuk elismerni Koszovó függetlenségét, üzente körülbelül ezredik alkalommal Vük Jeremié külügyminiszter. Az a Jeremic, aki a közelmúltban a szerbek Jeruzsálemének nevezte Koszovói. A kisebb pártok reálisabban látják a történteket - szembe kellene nézni a valósággal, és azzal törődni, hogy a még megmaradt szerbség Koszovó északi részén a lehető legjobban éljen, normális kommunikációt kellene kialakítani az albánokkal. Értelemszerűen ezekből a véleményekből van kevesebb. Koszovó kérdése évtizedek óta vesszőparipája Belgrádnak. Ha lenne is olyan szerb vezető politikus vagy hatalmi nomenklatúra, amely ki merné mondani, hogy nézzünk végre szembe a tényekkel, és próbáljunk meg kommunikálni a független Koszovó vezetőségével, addig lenne hatalmon, amíg ezt kimondja. Ez így természetes. Nincs olyan politikus a világon, aki önszántából lemondana országa egy részéről. Szeptemberben az ENSZ Közgyűlése elé kerül a kérdés. A szerb hatalmi és ellenzéki pártok is arról beszélnek most, hogy nincs minden veszve, addig még erősebben kell lobbizni az ENSZ tagállamainál. A következő néhány hétben kiderülhet, van-e értelme. A mostani döntés elindíthat egy lavinát, és még több ország ismerheti el Koszovó függetlenségét - eddig 69 ország tette meg. Ha ez történik, akkor Belgrad papíron is elveszítheti Koszovói - a valóság az, hogy évtizedek óta nincs fennhatósága Belgrádnak a függetlenedett déli tartománya felett, Szerbia nem a nemzetközi intézmények bevonulásával veszítette el Koszovói. Koszovóban természetesen örültek. Mivel az ő meglátásuk szerint a csütörtöki döntés lezárja a függetlenségükkörülivitát, minden kérdésre választ ad. Avéleményezést nyugodtan fogadták Koszovóban, nem voltak összetűzések. Belgrad utcáin sem történt semmit, nem úgy, mint2008-ban, amikor felgyújtották az EgyesültÁllamokbelg- rádi nagykövetségének épületét. A bíróság döntése tanácsadó jellegű. Vagyis semmire sem kötelezi a szerbeket vagy az albánokat, de precedens értékű lehet. Habár sokan sokfórumon-Washingtonhivatalos álláspontja is ez-arrólbeszéltek, hogy Koszovó egyedi eset, és akármilyen módon nyeri elvégérvényesen a függetlenségét, az a világmás pontjain a függetlenségükért harcolók számára nem lehet követendő példa, a mostani döntés mégis elindíthat egy függetlenedési folyamatot Európában, de a világ más pontjain is. Nézőpont kérdése, de akár úgy is értelmezhetjük az ICJ véleményezését, hogy azönrendelkezésrevalójogfelülírjaegy adott ország területi integritását. Belgrad legnagyobb problémája az, hogy a csütörtöki hágai véleménynyilvánításhoz ők ragaszkodtak a legjobban. Nagy reményekkel néztek elébe, biztosak voltak a sikerben. Nagy pofon ez Boris Tadic kormányának. Olyan pofon, amit nem lehet a jól bevált „nem látok semmit, nem hallok semmit, csak mondom a magamét” hozzáállással kezelni. Előbb vagy utóbb a hivatalos Belgrádnak is szembe kell néznie a tényekkel. FIGYELŐ Lesújtó a koszovói média állapota Sem szerkesztési, sem anyagi értelemben nem független a koszovói média többsége a Riporterek Határok Nélkül (RSF) civil szervezet szerint. „A kritikus újságírókat megfélemlítik, nyomás alá helyezik” - áll a sajtószabadság érvényesüléséért küzdő nemzetközi szervezet jelentésében. A reklámpiac liberalizálása is elmaradt, ami bénítja a független sajtókörnyezet kialakulását. Az elmúlt években Koszovóban alig történt előrelépés a szabad és független sajtó megteremtése érdekében - állapítja meg az RSF. „Politikusok és a kormány képviselői igyekeznek elhallgattatni vagy öncenzúrára kényszeríteni az oknyomozó és a kormánnyal szemben kritikus újságírókat.” A kormány tevékenységét bíráló cikkek szerzői ellen hecckampány indul, „nemzetárulóként” vagy „szerb kémként” pecsételik meg őket. A jelentés kitér arra is, hogy újságírók gyakorta válnak militáns nacionalista körök céltáblájává. Ezekhez tartoznak az egykori Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) volt tagjai, akik ma uralják a politikai osztályt. A kormány, az állam és a politikai pártok a hozzájuk közel álló médiát támogatják hirdetéseikkel, így befolyásolják a szerkesztést. A médiának csekély része próbálkozik azzal, hogy ellenálljon a külső befolyásnak, például a Koha Ditore vagy a Zen című lapok. Előbbi arról számolt be, hogy az adóhivatal gyakorta zaklatja ellenőrzéseivel. Az igazságügyi szervektől nem számíthatnak segítségre. A kormány különösen nagy energiát fordít a koszovóiak 70%-a számára elsődleges hírforrásul szolgáló televíziók ellenőrzésére. Ez a közszolgálati televízióra érvényes (RTK), a nagyobb szerkesztői szabadsággal élni kívánó kereskedelmi adók gyakorta buknak el anyagi problémák miatt-írjaazRSF. (MTI)