Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-22 / 167. szám, csütörtök
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 22. TALLÓZÓ RZECZPOSPOLITA Avisegrádi csoport csaknem 20 éves története során régen lehetett ennyi új arcot látni - írta a budapesti V4-es miniszter- elnöki csúcsról a Rzeczpospoli- ta. „Ez kivételes helyzet. Csaknem az összes vezető új, s mindannyian ugyanazt a jobboldali politikai opciót képviselik. Ez reményt nyújt a jobb megértésre” - nyilatkozta a lengyel konzervatív újságnak Magda Vášáryová, Szlovákia volt varsói nagykövete. „A visegrádi csoport az egyesült Európa egyik legfontosabb informális intézménye. Neki köszönhetően mind biztosabban érezzük magunkat Európában” - idézte a lap Donald Tusk lengyel miniszter- elnököt. (mti) Ankara eddig a boszniai muzulmánok szószólója volt, de legújabban Szerbia felé fordult Erdogan tündöklése Képletesen szólva: forduljunk a világpolitika bármely kényes kérdése felé, mindenütt beleütközünk Törökországba. AAALINÁK ISTVÁN Elképesztő az az intenzitás, amellyel Recep Tayyip Erdogan kormányfő országa és önmaga új nemzetközi imázsának kiépítésébe kezdett - párhuzamosan azzal, ahogyan távolodik Törökország uniós tagságának időpontja - vagy inkább esélye. Mindezt megtámogatja azzal, hogy odahaza leszámol az ellenzékével, ami nemhogy csökkentené, inkább erősíti népszerűségét, hiszen rendkívül eredményes, az EU számára is irigylésre méltó gazdaságpolitikája miatt a pénzügyi és vállalkozóikörök támogatását élvezi. Törökország a NATO egyetlen iszlám tagjaként eddig Izrael egyetlen iszlám szövetségese volt. Ez utóbbi már a múlté. Erdogan a muzulmán világ üdvöskéje lett, különösen a segélykonvoj elleni elfuserált izraeli kommandós akció után, bár már korábban is nagyon keményen követelte a zsidó államtól a Gázai övezet blokádjának feloldását. Ankara azelőtt távol tartotta magát a túl ingoványosnak tartott arab-izraeli konfliktustól, s most egyre inkább belefolyik az eseményekbe. Főleg a palesztinok támogatásával, s például egy tegnapi hír szerint török közvetítéssel titkos tárgyalások zajlanak a Hamász és a Fatah között. Erdogan (Brazíliával együtt) kezdeményező szerepet vállalt az iráni urándúsítás ügyében, s nyugati, NATO-szövetsége- seivel szembehelyezkedve kiállt Teherán mellett, elítélve a perzsa állam elleni legújabb BT-szankció- kat. Mindez már Washingtonban is aggodalmakat keltett, megrontotta a hagyományosan jó török-amerikai viszonyt. Aminek eredményeként az USA még intenzívebben támogatja - a német és francia tiltakozás ellenére - Törökország uniós csatlakozását. Külön érdekesség az új nyitás a Balkánra is: Ankara eddig a boszniai muzulmánok szószólója volt, de legújabban Szerbia felé fordult. Bár a politikai és ideológiai különbségek maradtak, de a pár nappal ezelőtti, legfelsőbb szintű török-szerb tárgyalásoknak már vannak gazdasági eredményei. Ha mindehhez hozzáadjuk a jó gazdasági kapcsolatokat Szaúd-Arábiával, Szíriával, Irakkal stb., akkor mintha az oszmán birodalomeszméje támadnafel, modem köntösben. Ankara új külpolitikáját - alapos leegyszerűsítéssel - a Nyugat helyett a Kelet felé való fordulás jellemzi, s nemcsak azért, mert Erdogan modernnek nevezhető iszla- mista pártja van hatalmon. A közhangulat is megváltozott: folyamatosan csökken az uniós tagság, a Nyugattal való szövetség híveinek aránya, ami látszólag ellentmond annak, hogy Atatürk óta nem volt olyan erős és népszerű politikai párt az országban, mint Erdogané, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), amely az EU-csatlakozás híve. Mindehhez érdekes adalék: a The NewYorkTimes a napokban azt írta: Törökországnak az idei első negyedévben produkált elképesztő, 11,4 százalékos gazdasági növekedése felveti a kérdést, vajon kinek van a másikra nagyobb szüksége, Euró- pának-e vagy Törökországnak? És Ankara jövőre nagyon könnyen három százalék alá szoríthatja a költségvetési hiányt, amiről az unió és az eurózónasokországa csakálmodik. Az igazsághoz tartozik: bár még bőven van mit tenni az emberi és politikai jogok terén, Erdogan kormánya már nagyon sok, az EU által megkövetelt lépést tett ez ügyben, s lazított a kurdokra nehezedő nyomáson is. Persze, ez sem egyértelmű, mert a kurd Demokratikus Társadalom Pártjának tagjai elleni, áprilisban kezdődött letartóztatási hullám, az internet ellenőrzésének további erősítésére létrehozandó új rendőrségi szerv terve szembemegy az utóbbi évekpozitívirányzatával. KÉZ,IRAT HRRNMRRRMNR r' I WBM 8 ■ HR RSIHMHMBBBIHBHi . 1 - - m - MMMi '(I Humorűző MIKLÓSI PÉTER Itt az uborkaszezon, a százéves hőrekordokat überelő trópusi kánikula. Ilyenkor az újságírót is inkább csak a hőguta kerülgeti, semmint egy épkézláb téma - amikor segít a Szlovákiában, sajnos, mindig ott lappangó magyargyűlölet. Ezúttal az Obecné noviny című országos terítésű lapban tért ki udvarias előzékenységgel a józan ész az ütközés elől. Csakis így eshetett, hogy az újság viccrovata egy olyan „tréfát” közölt, melynek csattanója szerint a halott magyar ajó magyar! A vadnyugaton az indián törzsfőnök erre aztmondaná: uff! Harcosabb kedvében előásná a csatabárdot, hogy azt élével belevágja a „humorizáló” rovatfelelős szerkesztői asztalába. De mert nem ott, hanem a nacionalizmusokkal fertőzött vadkeleten élünk, jómagam amondó vagyok, eme, a fekete humornál ízléstelenebb ügyből - cselekvésre ingerlő tanulságképpen -két dolog adódik. Az egyik: ha én nem mezei polgár, hanem parlamenti képviselő lennék, nép-felhatalmazási mandátumommal élve hivatalosan rá- kérdeznéka főügyésznél, indított- evizsgálatotgyalázkodás, izgatás, uszítás, gyűlöletkeltés ügyében? A másik teendő viszont épp ránk, gyalogpolgárokra vonatkozik, magyarokra és szlovákokra egyaránt. Nevezetesen: itt az ideje tudatosítani, hogy alüagőzös és akamokdarvadozások, a kölcsönös perbeszédek helyett, végre higgadt s rendszeres párbeszédet folytassunk. Mind a sajtóban, a tudományosság és a politika berkeiben, mind a közélet legkülönbözőbb területein. Pótolva a már régebbi adósságokat, de azokat is, amelyeket a Fico-kormányzat négy évében épp a körülmények tettekkörülményessé. Úgy tűnik, a hangnemváltáshoz most pusztán némi szervezőkészségre, a politika különböző szintjein minden bizonnyal „csupán” akaratra, a hétköznapokban sokjóindulatra, toleranciára, de főként empátiára van szükség. Világosan szólva: szlovák részről elsősorban a kormányzati hasbeszélésből lenne illendő kigyógyulni, Budapestről viszont- a magyar virtus fitogta- tásahelyett-a szlovákok számára is emészthető pozitív szignálokat illenék küldeni. Az alaphangot megadó kiindulásképpen érdemes lenne a térképre pillantani. T rianoni hergelődés helyett, tanulási céllal. Hogy érzékeljük: merre élünk, milyen közegben dolgozunk. Mimagyarokés nemmagyarok, itt és együtt, ebben a Kö- zép-Kelet-Európánaknevezett térségben; mi mindannyian akiket legalább ezer esztendő közös történelme, közös gyötrelme és sajnos ritka öröme kötössze. Mert összeköt, elvégre a népvándorlások kora régestelen-rég elmúlt, s reméljük, hogy tájainkonaz erőszakos ki- meg betelepítések fölött is visszavonhatatlanul eljárt az idő. Éppen ezért lenne jó a térképet gyakrabban felidézve tudatosítani magunkban a valóságot, amelyet a munkánkon, a teljesítményeinken és kudarcainkon kívül a földrajzi adottságokis erőteljesen befolyásolnak. Ezért érdemes akár naponta is felelős pillantást vetni a földabroszra. Area- lizmusunk megőrzése érdekében. Egyáltalán nem azért, hogy elhallgassuk a bajokat, és természetesen a valóságot sem kell szépít- getni valamiféle vélt magasabb szempontból, vonatkozzon ez Szlovákia és Magyarország, vagy „csak” a szlovákság és a felföldi magyarokkölcsönös sorsára. Pont fordítva: a folyamatos dialógust kezdeményezve, a természetes földrajzi régiókegyüttműködését szorgalmazva érdemes sűrűn rárápillantani a mappára, hogy a 21. század első évtizedének végén a tények és esélyek alapján beszéljünk európai, közép-kelet-euró- pai helyünkről .Sértődések és sértegetések, vádaskodások és gyanúk, gyűlölködés és csakazértis törvények, kettős látásra épülő hiszterizált szomszédságpolitika helyett, remélhetőleg, oldani szeretnénk bajainkat. Végre egyszer rendezni közös dolgainkat. Ahogymondaniszo- kás: vicc nélkül. A gyűlölséget, az utálatot geijesztő humort viszont végképp kerülendő. KOMMENTÁR Viktor és Iveta NAGYANDRÁS Tegnapelőtt Budapesten a választások óta először találkozott a szlovák miniszterelnök, Iveta Radičová magyar partnerével, Orbán Viktorral. Bár a két politikus elsősorban a visegrádi négyek miniszterelnöki találkozóján vett részt, mindenki számára egyértelmű volt, hogy a nap legfontosabb eseménye az Orbán-Radičová találkozó. A szlovák-magyar politikai viszony szomorú helyzetét mi sem bizonyítja jobban, hogy ugyan a két politikus semmilyen fontos dologban sem egyezett meg, már mindenki a szlovák-magyar kapcsolat javulásáról beszél. Nevetséges, hogy újra a vegyes bizottságok szakmai munkáját akarják erőltetni, amikor e virtuális képződmények soha semmilyen eredményt nem voltak képesek letenni az asztalra. Amíg nem lesz meg mindkét oldalon őszinte hajlandóság az együttműködésre, nem lesz előrelépés. A valóban fontos témákban, amilyen a közös történelemkönyv, évek óta nem haladtak előre. Míg a történészek eljutottak egy szintig, a politikai támogatás elillant a hátuk mögül. Fontos, hogy Magyarország rájöjjön, a kétoldalú viszonyt nem lehet állandóan az itteni magyarok ügyén keresztül megközelíteni, mert erre sajnos minden szlovákiai párt, legyen akár baloldali, akár jobboldali, érzékenyen reagál. Fontos volna, hogy a kétoldalú kapcsolatokat ne Semjén Zsolt messianisztikus kinyilatkoztatásai irányítsák, hanem a külügyminisztérium profi diplomatái. Ám Orbán Viktornak rendkívül fontos a szimbolikus politizálás. Minden téren, a határon túli magyarokkal kapcsolatban is. Ez látható volt a kettős állampolgárság megszavazásakor, amelynek elhalasztását Orbán két legnagyobb itteni szövetségese (Duray, Csáky) is hiába kérte. Erre a politizálásra a Fideszneknem miattunk, hanem a magyarországi szélsőjobboldali szavazók megszerzése végett van szüksége. Ez legális formája a szavazók megszerzésének és a Jobbik kiszorításának, ám az, hogy közben a határon túli magyarokat túszként használják, már nem legitim. E rövid kitérővel csak azt jelzem, Orbán Viktor álláspontja nem nagyon fog változni. Ebből eredően a magyarországi közeg a szlovák miniszterelnöktől, magától a szlovák kormánytól várja, hogy változtassa meg a Fico- kabinet korábbi döntését, mely egyértelműen a szlovákiai magyarok ellen, őket megfélemlítendő született. Ám az eddigi kijelentések alapján az látszik, hogy a szlovák miniszterelnök is legfeljebb a szlovák törvény módosításán, esetleges enyhítésén gondolkozik, melynek lényege még mindig az lenne, hogyan helyezzék a magyar törvényt „hatályon kívülivé” Szlovákiában. Az ügy érdekessége, hogy a Híd nyilván nem fogja olyan vehemensen követelni a szlovák törvény megszüntetését, mint az MKP tette volna a Fidesz sugallatára. Ezért most az derülhet ki, hogy a szlovák és a magyar vezető politikusok közül ki gondolja őszintén az együttműködést, ajó viszonyt. Az esély megvan rá, már csak a hajlandóság hiányzik. Egyelőre mindkét oldalon. JEGYZET fröccsfajtákat ismerünk. Akét szélsőség- a szódát csak elenyésző mennyiségben, tíz százalékban tartalmazó Krúdy-fröccs, és ennekellentettje, az egy deci borra spriccelt kilenc rész szóda, a távolugrás - között számos fröccsfajta létezik, melyek enciklopédikus jellegű ismertetésétől jelen írásban eltekintünk. Egyet mégis kiemelnénk, az instant fröccsöt: ennél egyenesen a szó- dás szifonba kell tölteni a bort, és ráküldeni a patront- a végeredmény így már határterületet alkot a habzó borral. Akulcsszó a szódás szifon. Napjainkban már alig akad „rendes” patronos szódás szifon. ígyjobb esetbenezt kisiparosoktól származó, műanyag, de immár patron nélküli pszeudoszifonokkal pótolják, melyek azért még hitelesen hozzák a „fröccs”-enést (bár az instant fröccs készítésének lehetőségét eleve kizárják). Rosszabb esetben abort ásványvízzel hígítják, melynemlövellpeckesena pohárba, nemúgykeveredika borral, mint a szóda, oda a fröccsenés - a hang és az élmény egyaránt. Ez merénylet a fröccs intézménye ellen. Az ilyen trópusi időjárási viszonyok közepette talán a száraz, fehér hosszúlépés az ideális - csakis szifonból származó szódával. Fogyasszukmindigmér- tékkel... A fröccs dicsérete KOCUR LÁSZLÓ E sorok írója viszonylag gyakori vendégSzímőn, igya Jedlik-em- lékszobátis többször látta már. Nemes dolog, hogy a derék tudós szerzetes emlékét szülőfaluja igyekszikméltóképp megőrizni. A minimúzeum látogatottságát a nyári hónapokban bizonyosan növelné, ha az érdeklődők a villanydelejes forgony mellett a fröccsel is kapcsolatba kerülhetnének, hiszen a szódavíz nagyüzemi gyártásánakmeghonosí- tójaként JedlikÁnyosnak is elévülhetetlen érdemei vannak (ám a felfedezés dicsősége az angol Joseph Priestley-é). Mert - természetesen a párás korsóba csapolt hideg sör mellett - mi ol- tanájobban a szomjat az ilyen pusztítóan meleg, hőmérsékleti rekordokat döntögető időben, mint a bor és a szikvíz megfelelő elegye, melyet- a legenda sze- rint-Fáy András szőlőbirtokán kevertek először 1842-ben, amikor a jeles író és közgazdász fóti szüretre invitálta barátait, köz- tükJedliket. Annak függvényében, hogy a pohárban aborésaszóda milyen arányban elegyedik, különböző
