Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-21 / 166. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 21. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR SAJTÓ A napilapok tegnapi szá­mának címoldalát a félbesza­kadt EU-IMF tárgyalásokat követő kormányzati, parla­menti reakciókkal foglalkozó írások uralják. A Magyar Nemzet ,A bankok profitját védi az IMF” című cikke á lap információjára épül, mely szerint azért nem tudott a kormány megállapodni az IMF-fel, mert a valutaalap ra­gaszkodott ahhoz, hogy a magyar pénzügyi szektor 200 milliárd forint helyett csak 100 milliárd különadót fizes­sen jövőre. A Népszabadság „Hova tart a kormány?” című cikke ezt nem erősíti meg, a tárgyalások megszakításának okaként sorolja a két delegá­ció eltérő véleményét a bankadóról, a jövő évi hiány mértékéről és a jegybank el­nökének fizetéséről. (mti) MAGYARNEMZET Hiller István oktatási és kulturális miniszter megbíza­tása utolsó négy hónapjában 130 alkalommal összesen 5,5 millió forintot költött repre­zentációra, alkalmanként át­lagosan több mint 40 ezer fo­rintot - írta tegnapi számá­ban a Magyar Nemzet. A lap az információt az átadás-át­vételi jegyzőkönyv mellékle­téből szerezte. Ebből kide­rült, hogy a tárcánál naponta többször költöttek kávéra és süteményre. Az új miniszter számára készített jegyző­könyvben csak egy esetben je­lölik meg, pontosan milyen célból vásároltak a tárcánál ételt és italt: az említett ese­mény a március 14-i ünnep­ség, amikor a miniszter álla­mi kitüntetéseket adott át, s 3,3 milliót költöttek el. A ki­sebb, 20-40-60 ezer forintos reprezentációs kiadásokat - melyekből minden napra ju­tott - azonban nem címkéz­ték meg, így ä jegyzőkönyv­ből nem derül ki, hogy a to­vábbi 2,2 millió forintból ki pogácsázhatott. (mti) NÉPSZABADSÁG Ha a miskolci Auchant le kellene bontani, amiért ártér­re épült, ez várhatna ország- - szerte több tízezer családi házra, hipermarketre és ipari létesítményre: hazánk har­mada ugyanis beépített árte­rület - így reagáltak vízügyi szakemberek Illés Zoltán ál­lamtitkár hét végén elhang­zott bejelentésére, hogy az ár­téren levő miskolci hipermar­ketet el kellene dózerolni - ír­ta a Népszabadság. Bajos lesz elbontani az Illés Zoltán által említett, veszélyeztetett épü­leteket, hiszen ennek szelle­mében Felsőzsolca kéthar­madát le kellene bontani, de hasonló sors várna Ónodra, Sajóecsegre, s több más, ártéri területen épült településre - mondta a lap tudósítójának egy neve elhallgatását kérő miskolci vízügyes szakértő. Ha szigorítják a törvényt, an­nak minden térségre és min­den épületre egyformán kell vonatkoznia, s nem lehet ki- mazsolázgatni egy-egy ingat­lant, amelyet külön büntetnek és lebontatnak, (mti)- Megnyugodhat, a műtét után gyorsabban épül fel, mint az MKP a választási veresége után. (Peter Gossónyi rajza) Olyan intézményi változások sora is lezajlott, melyek okot adnak a bizakodásra Új térben a szlovákiai magyarok Gyökeresen átalakulni lát­szanak a szlovákiai magyar érdekképviselet csatornái, miután az elmúlt fél év ese­ményei átrendezték a poli­tikai teret a magyar-szlo­vák határ mindkét oldalán. RAVASZ ÁBEL A legfontosabb változás az, hogy a szlovákiai magyaroknak a Híd politikusai révén ismét lett közvetlen érdekképviselete a po­zsonyi kormányban, s hogy ma­gyar lett a parlament alelnöke is. Ezzel szemben a magyar nem­zetiségű parlamenti képviselők száma (még az SaS sorait erősítő Somogyi Szilárddal együtt is) visszaesett az előző ciklushoz ké­pest, miután a Híd-MKP párharc következtében ez utóbbi kiszorult a törvényhozásból. Pontosan ez a párharc hozhat minőségi változást a polgármesterek és önkormány­zati képviselők szintjén is: a kon­kurencia és a megosztottság miatt mindkét magyar pártnak a szava­zói bizalom megszerzésére kell tö­rekednie, éles ellentétben az MKP eddigi monopol helyzetével. A mi­nőségi változás árnyoldalát az je­lentheti, hogy helyi magyar-ma­gyar koalíciók esetleges hiányában a szavazatok megoszlása miatt a csak kis arányban magyar több­ségű városokban és falvakban aka­ratlanul is szlovák polgármestert juttathatnak székhez a szavazók. A pártpolitikai változásokon kí­vül azonban olyan intézményi vál­tozások sora is lezajlott, melyek lehetséges hatása ma még nehe­zen értékelhető, bár okot adnak a bizakodásra. A legfontosabb vál­tozás a Rudolf Chmel-féle kisebb­ségi és emberi jogi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíció kialakítása, melyhez erős kompe­tenciák kerültek, egyebek közt a kisebbségi kultúra támogatásának kezelése is. Feladatainak ellátásá­ra Chmel szakértői kabinetet állí­tott fel, e testülethez csatlakozott az a Petőcz Kálmán is, aki eddig a Szlovákiai Magyarok Kerékaszta­lának (SZMK) motoija volt. A civü szervezetek által alapított, a Fico­kormány ellen gyakran fellépő SZMK eddigi teljesítményei Pe- tőczhöz voltak köthetőek, nagy kérdés, hogy ezen érdekérvényesí­tési csatorna képes lehet-e a működésre vezető személyisége nélkül. Az sem világos, hogy az SZMK-t alkotó szervezetek meg tudnak-e egyezni egy új szóvivő személyéről. Új terep felé mozognak a magyar-magyar kapcsolattartás, azaz a Magyarországgal való kommunikáció eddig bevált csa­tornái is. Ennek oka kettős: egy­részt, az erős Fidesz hatalomra ke­rülésével megváltozott, kemé­nyebb lett a magyar nemzetpoliti­ka. Másrészt, a szlovák választókat és pártokat egyenrangú partner­ként kezelő Híd politizálási stílusa jelentősen eltér az anno a Fidesz által nyíltan támogatott Csáky-féle MKP-tól megszokott viselkedéstől. Bugár Béla és a magyar kormányt képviselő Semjén Zsolt gyakori csörtéi azt mutatják, a szívélyes magyar-magyar viszonyt rivalizá­lás válthatja fel. Ennek kárát az eddigi kapcsolattartási csatornák láthatják: a Híd a jelek szerint nem kap meghívót Budapesttől a pénz­osztásért is felelős Magyar Állandó Érdekezletre (MÁÉRT), Bugár vi­szont a párhuzamosan futó Kár­pát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) szeretné kisza- kítni a magyar országgyűlés ellen­őrzése alól. Ezen csaták kimenete­le egyelőre ismeretlen, a jelenlegi status quo azonban szinte bizo­nyosan megszűnik. A szlovákiai magyar és a magyar-magyar csatornákban be­állt változások mellett fontos ki­emelni a magyar-szlovák kapcso­lattartás új mozgásterét is. A ked­den lezajlott V4-csúcson a 2010-es választások eredményeit követően immár négy jobb-közép kormány képviselői találkozhattak. A politi­kai teret azonban aligha lehet a bal-jobb szembenállással érdemi­leg definiálni: sokkal fontosabb, hogy míg Iveta Radičová inkább pragmatikus, Orbán Viktor popu­lista vezetői stílust és kormányza­tot képvisel. Ezért valószínű­síthető, hogy az elkövetkező évek­ben a szlovák-magyar viszonyt Magyarország (különösen a szlo­vákiai magyarokkal kapcsolatos) szimbolikus kérdésfelvetései és Szlovákia ezekre adott kényszere­dett, ambivalens válaszai jellem­zik. A szlovák válaszok annál in­kább is ambivalensek lehetnek, hogy a kormánykoalíción belül a Radičovához és a Hídhoz köthető mérsékeltebb, kooperációkereső erők a KDH és az SDKÚ Dzurinda- féle szárnya által képviselt ke- ményvonalasabb politikájával néznek szembe. Mégis biztosra vehető, hogy a Radičová-kormány kül- és kisebbségpolitikai irányvo­nala a Fico-kormányhoz képest je­lentős, sőt gyökeres eltéréseket mutat majd, ez pedig a nemzetpo­litikára Gyurcsánynál és különö­sen Bajnainál sokkal inkább kon­centráló Orbánnal való jobb kap­csolattartást segítheti elő. A szlovákiai magyarok érdekér­vényesítési csatornái tehát minden szinten megváltoztak vagy megvál­toznak. A Petőcz távozásával vélhe­tően súlytalanná váló kerekasztal, valamint a MÁÉRT és a KMKF körü­li vetélkedés azt valószínűsíti, hogy a következő időszakban a Híd kor­mányzati munkája, a bilaterális magyar-szlovák kormányközi kapcsolatok és a Híd-MKP viszony alakulása lesznek azok a központi tényezők, melyek meghatározzák a szlovákiai magyarság mozgáste­rét. Szűk egy évvel ezelőtt a fő fak­torok a Fico-kormány kisebbségel­lenes intézkedései, az elhidegült magyar-szlovák viszony és a bu­dapesti kormányzattal szemben a Fidesz felé orientálódó MKP haté­konyságának kérdései voltak. En­nek megfelelően állítható, hogy a jelenlegi politikai tér - Pozsony és Budapest változatlanul megkérdő­jelezhető politikai szándékai elle­nére - a szlovákiai magyarság szempontjából az eddigieknél kedvezőbbnek tűnik. A kérdés csak az, milyen eredményekre lesznek képesek a most kialakuló új csator­nák és fórumok. Erre a kérdésre azonban az indokolt optimizmus ellenére is csak hónapok, évek múlva adható kielégítő válasz. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője. GLOSSZA Jaroslav visszatér I. VERES ISTVÁN Jaroslav Spišiak hétfőn csíkos nyakkendőben elfogadta az orszá­gos rendőr-főkapitányi posztot. Ez nem baj. Azt mondta, azokkal az ügyekkel foglalkozik először, amelyekről nem beszélhet. Végül is ez sem baj. Az előző kormány idején nem büntették meg Dániel Tupý gyilkosát, ami nagybaj. Á rendőrség állítólag nem tudott elegendő bizonyítékot letenni az asztalra. Malina Hedvig ügyében nevetségessé tették magukat, pedig ott a titkosszolgálat is besegí­tett. Ez mind, mind igen nagy baj. Jaroslav Spišiaknak ezeket az ügyeket újra kell vizsgálnia, aztán kiállítani őket közszemlére, mint egy statikus kínai integető szerencsemacskát. Hadd lássák az adófizetők, hogy ilyen is van. Szlovenszkóban ugyanis nem szok­tuk meg, hogy a bűnözőket megbüntetik. Itt olyan esetekhez szok­tunk, hogy Dubovský Lászlót vinnék a rendőrök a vizsgálati fog­ságba, reggel becsöngetnek hozzájöjjön má kend, bevisszük. Erre ő: jóvan, csak még megállók a hivatalba. Bemegy Dubcsek a hiva­talba, kizárja a rendőröket, aztán köddé válik, mint őszi reggele­ken a folyóból kicsapódó pára. Mint egy cseh vígjátékban. A szlovák rendőrök önbizalmát Kaliňák volt belügyminiszter igen­igen megnövelte. Ami így önmagában nem baj. Sokat tett értük. Adott nekik benefiteket (egy rendőr ismerősöm mondta így, jó gyerek a Kaliňák, adott benefiteket). A parlament garázsának be­járatát őrző felelősségteljes rendőrnénit viszont Slota részegen le- hülyepicsázta, Kaliňák erre azt sem mondta, bikmakk. Ami szintén meglehetősen nagy baj. Ez a három ügy nyomta rá a bélyegét az elmúlt négy évben a rendőrség arculatára. Meg az, hogy a rend­őrök elégedettek voltak Kaliňákkal. „Ne vegyétek el tőlünk Kaliňákot” - állt a transzparenseiken a parlament előtt, amikor a harmatgyenge ellenzék ki akarta rántani a szőnyeget a szando- kánszakállú belügyminiszter alól. Ahogy azt már mondottuk volt, Spišiak csíkos nyakkendőben lett főkapitány. Azt viszont nem ír­tuk, hogy az inge is csíkos volt. Ami szerintem szintén nem vélet­len. Ez egyértelmű utalás arra, hogy a bűnözők mostantól húzhat­ják a csíkot. A börtönbe. Mit mondjak, ez egyáltalán nem lenne baj. Csodákat azért nem kell várni Jaroslav visszatérésétől. Nem fogja rögtön Budapestről importálni a Doszpot. A hazai rendőrök­kel kapcsolatban viszont megváltozik ez-az. Ugyan nem várható el tőlük, hogy egyik pillanatról a másikra mindegyikük olyan jó fej legyen, mint Spišiak. Ez egy kicsit baj, de nem azért szeretjük a rendőröket, mert jó fejek. Bár én a magam részéről a jófej rend­őröket leginkább a jófejségük végett szeretem. Azok iránt pedig, akik egy sötét faluban részegen hazafelé bicikliző bácsit megbün­tetnek kétszáz euróra, nem érzek szimpátiát. Ez most baj? NYILATKOZAT _______________ Szlovák-magyar network A közelmúltban Szlovákiában és Magyarországon is új kormány alakult, ami kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a két ország kap­csolata új alapokra kerüljön. Mindkét kormányzat a külpoliti­kai prioritásai között említette a két ország kapcsolatának újrafo­galmazását. Ezen fejlemények komoly esélyt jelentenek arra, hogy a két ország kapcsolatának minőségejavuljon. Bár két EU- és NATO-tagál- lamról van szó, a két ország közti politikai párbeszéd színvonala messze elmaradt az állampolgá­raik által elvárt szinttől. Paradox módon éppen azon két ország közti viszony vált az elmúlt években a régió diplomáciai Achüles-sarkává, amelyek érde­kei között a legtöbb a párhuza­mosság (különös tekintettel az energetikára és az európai integ­ráció jövőjére). A visegrádi négyek mai buda­pesti találkozója fontos kezdet lehet a két ország között kiépült falaklebontása felé. Ezzelarégió országai közti viszony hatéko­nyabbá és jelentőségteljesebbé válhat a visegrádi együttműkö­désen keresztül, egy olyan idő­szakban, amikor az Európai Unió nehezen látszik túljutni sokrétű krízisén. Az együttműködést se­gítheti, hogy jelenleg Szlovákia látja el a V4 elnöki teendőit, Ma­gyarország pedig 2011 januátjá- tól átveszi az EU-elnökséget. A jelenlegi helyzetben rejlő lehetőségek kiaknázása érde­kében szlovák és magyar politi­kai elemzők, kutatók, civil szer­vezetek egy olyan nyitott háló­zatot hoztak létre, amelynek célja, hogy élénkítse a két or­szág közti párbeszédet. Az első találkozóra július 19-én került sor a Szlovák Külpolitikai Tár­saság irodájában, amely során a választások utáni szlovák-ma­gyar kétoldalú kapcsolatok kilá­tásait vitatták meg a résztve­vők. Az első esemény sikerén felbuzdulva megfogalmazódott egy közpolitikái vitasorozat igénye, amelyekre a két ország fővárosaiban kerülne sor 2010 őszétől. Ezen találkozók célja, hogy fejlesszék a Duna-menti együttműködést, újraindítsák a korábban elhanyagolt párbe­szédet, és közpolitikái javasla­tokat fogalmazzanak meg a po­litikai vezetők számára. A szlovák és magyar radikális nacionalista és szélsőségesek erők aktivitása mindkét ország nemzetközi megítélését rendkí­vüli mértékben aláássa és rontja a két ország közti viszonyt. A kö- zép-kelet-európai nemzetek kö­zös történelme és gondolkodás- módja ellenségeskedés helyett együttműködésre kellene, hogy sarkallja a feleket. Budapest/Pozsony, 2010. jú­lius 20. Milan Nič elemző, Europe­an Stability Initiative Szabados Krisztián ügyve­zető igazgató Political Capital Institute

Next

/
Thumbnails
Contents