Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-20 / 165. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 20. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ THE AUSTRALIAN Ausztráliában egy közvélemény-kutatás szerint a Munkáspárt győzhet az augusztus 21-ei előrehozott parlamenti választásokon. A Newspoll intézet reprezentatív felmérése szerint a Julia Gillard vezette pártra a választópolgárok 55, az ellenlábas liberális-nemzeti koalícióra 45 százaléka szavazna, ha most tartanák a választásokat. Egy korábbi felmérésjóval szorosabb versenyt jelzett előre. Julia Gillard, Ausztrália első női miniszterelnöke, a múlt hónapban került a kormány élére, miután elődje, Kevin Rudd a Munkáspárton belüli elégedetlenség miatt távozni kényszerült, mert szemére vetették, hogy a párt népszerűsége tavasz óta rohamosan csökkent, (mti) A kormány inkább kockáztatja saját és országa nemzetközi hitelességét, mint hazai népszerűségét Fidesz vs. valóság 2. Orbán Viktor és csapataismét nagymertlenni, újranekiment a falnak, ami megint kemé- nyebbnekbizonyultafideszes fejeknél. Ez csakakormány- párttagjaitéshíveiketfogja meglepni, senki mást. Akívül- állókszámáraatőkepiacokés a nemzetközi szervezetek beárazták, mennyitér a szavazó- fülkékben történtforradalomban kapottkétharmados felhatalmazás a világpiacon: semmit! GÁL ZSOLT Másfél hónapja a Kósa-Szíjjártó páros - nyilván előre megtervezett - kommunikációs ámokfutásba kezdett („államcsőd közeli helyzet”), hogy szondázza, az állam- háztartási hiány mekkora növelését tolerálná még a Magyarországot finanszírozó nemzetközi tőke. A forint árfolyamzuhanásában is megnyilvánuló válasz az volt, hogy a piacok semmilyen hiánynövelést nem fogadnak el. (Az események másik olvasata: a csődhelyzet emlegetésével a lakosságot akarták felkészíteni arra, hogy a jólétnöve- ló választási ígéretekből semmi sem lesz, sőt megszorításokra kell felkészülni.) A múlt hét végéig az Orbán-kor- mány nyilván a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság Budapesten tárgyaló delegációjának vezetőit próbálta arról meggyőzni, engedjenek meg egy - immár csak kicsivel - magasabb hiánycélt idén és jövőre. A nemzetközi pénzügyi szervezetek képviselői azonban kötötték az ebet a karóhoz, sőt megszakítva a tárgyalásokat dolgavégezetlenül hazautaztak. Hiába Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter magyarázkodása, hogy a tárgyalások csak az IMF, az EU és a Világbank (2008 végi 20 milliárd eurós) készenléti hitelkeretéhez kapcsolódó megegyezés végrehajtásának felülvizsgálatáról szóltak és „nem omlottak össze, hanem a megbeszélések egy bizonyos szakaszában véget értek”. Nyűt titok, hogy az IMF- és EU-de- legáció a hitelkeret meghosszabbításáról, sőt talán egy újabb megkötéséről tárgyalt, és ritkaságszámba menő módon vágta rá az ajtót a magyar félre, alighanem nyomás- gyakorlás céljából. így értelmezi ezt a nemzetközi sajtó és a pénzpiacok is, amelyek újra forint- és tőzsdezuhanással reagáltak. Bár igaz, hogy a magyar közkiadások finanszírozásához az elmúlt hónapokban már nem volt szükség a készenléti hitel részleteire, és Magyarország (államkötvényeinek eladásával) újból a piacoktól is tudott kölcsönt felvenni, az IMF-EU-Világbank-hitel afféle biztonsági védőháló. Aki ezekben a bizonytalan időkben e nélkül képzeli el a rendkívül sebezhető (mert nagyon eladósodott) Magyarország jövőjét, az naiv és óriási rizikót vállal. Ezért az ország nyugodt fejlődése és stabilitása szempontjából a nemzetközi szervezetekkel való megállapodás kulcsfontosságú. Am az elmúlt hetek eseményei inkább azt mutatják, hogy legalább rövid távon a Fidesz számára sokkal fontosabb népszerűségének megtartása, és nincs hiteles terve a külföldi tőke és intézmények számára a közpénzügyek konszolidálására, vagy ezeket a terveket nagyon jól titkolja (az október eleji helyhatósági választásokig). A kormány inkább kockára teszi saját és országa nemzetközi hitelességét és stabüi- tását, mint hazai népszerűségét. Ez pedig rossz jel, mert a nemzetközi szervezetek nem engedhetnek egy olyan helyzetben, amikor több tucat országnak mondják: nincs kivétel, és olyan takarékossági csomagokat nyomnak le néhány kormány torkán (Románia), hogy a Fidesz szótárában erre már szavak sincsenek (talán az ultra hiper-brutális megszorítás?). Nem kivételezhetnek Magyarországgal, mely EU- csatlakozása óta folyamatosan túlzott-deficit élj árás alatt áll és folyamatosan megszegte vállalásait. Ezzel - Görögország után - a második legrosszabb tanulót jutalmaznák az EU-ban. GLOSSZA Kocafordítók eldorádója VOJTEK KATALIN Tegyük fel, hogy egy magyar elmegy az afrikai Gabonba, és nem remélt, felettébb kellemes meglepetés éri: a főváros múzeumában talál egy magyar nyelvű brosúrát a kiállítás anyagáról. Gabon számunkra távoli, egzotikus ország, a gaboniak számára viszont mi képviseljükaz egzotikumot. Ilyen a brosúra magyarsága is, kissé egzotikus, kissé kusza, ami érthető, hiszen hol találni Gabonban olyan embert, aki korrekt módon le tudná fordítani magyarra a gabo- ni népművészet saj átosságait ismertető szöveget. Sántikálnak hát a mondatok, néha ki sem tud- jukhámozni, mitakamakjelen- teni, de méltányoljuk az udvarias gesztust, sőt,kissé meg is vagyunk hatódva. Mi, szlovákiai magyarok olyan szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen élményért el sem kell utaznunk. Bármikor megkapjuk itt, a szülőföldünkön, megspórolva az utazás költségeit és a sárgaláz elleni kötelező oltást. Nem kell félnünk, hogy lezuhan a repülőgépünk, hastífusztkapunkvagy üldözőbe vesz egy éhes oroszlán, elég elmenni a pozsonyi Dómba, csekély két euróértvenni egytet- szetós ismertetőt, belelapozni, és máris nem mindennapi élményben van részünk. Hogy kinek köszönheti ük, sajnos, nem lehet tudni, a magyar fordító neve sehol nem szerepel. Megtudható viszont, hogyabrosúrát2009-bena Pozsonyi Szent Márton Római Katolikus Plébánia és az AV Studio Kft. adtaid. Mindkettőt dicséret illeti, mert sikerült olyan fordítót találniuk, akiutánkapvakapnának Gabonban is. Ott is megnyalnák mind a tíz ujjúkat az olyan nyelvi ínyencségek után, mint az „áteredő bűn” (eredendőbűn), „pontifi- kális cipő” (püspöki brokátcipő), „győzelmi boltív” (diadalív), „közösségi káptalan” (társaskáptalan) és társaik. A pálmát annak a fantasztikus leitet] akabnak adnám, amelyben az eredeti szlovák „tempera na dreve” (fa, tempera) magyarul így hangzik: „temperafestéssel díszített ajtó”, németül pedig „Tempera andieTür”. De bájos ez is: „Esterházy Imre érsek szobra Donnerkófaragásialkotá- sából származó remekműnek minősül.”Vagy ez: „ASzentAnna- Kápolna.. .megőrizte az értékes kőbe faragott díszítését.” Meg ez: „Sekrestye Ez volt a Szent József- kápolna és az eredeti gótikus kőbe faragott díszítést rejtegeti.” Még egy:, A torony a Szent Márton-ka- tedrális fölé 85 méter magasságba emelkedik. A mai neogótikus félgömb alakú arculatát 1835-1849 között szerezte.” Mindez semmi ahhoz képest, mi lett a győri hősből, atörökverő Pálffy Miklósból. AszlovákszövegbenGyőrszlovák nevén Rábként szerepel, ami rendjén van, illetve volna, ha a fordítók tudnák, melyik városról van szó. De fogalmuk sincs róla, így „Mikuláš Pálffy rábsky hrdina” angolulígy szerepel: „Pálffy the Rába hero”. A magyar fordítás se kutya: „Pálffy Miklós epitáfiuma, mely páncélba öltözött rábai hőst jelenít meg. ” A csúcs a német fordítás: „Epitaph von Nikolaus Pal- ffy, zeigt einen sklavischen Helden angelegtem in Panzer.” Ugyancsak meglódult a német fordító fantáziája, hogy a győri hősből rabszolga hőst kreált, de legalább nem panaszkodhatunk, nincs diszkrimináció, az angol és a német fordítás is förtelmes, nem csaka magyar. Csakhogy összeha- sonlíthatatlanulkevesebb angol és német él Szlovákiában, mint magyar. Újabban mégis olyanok a szlovákszövegekmagyar fordításai, mintha a magyar egy kevesek által beszélt, egzotikus nyelvvol- na. Mintha a magyarok a távoli Gabonban élnének. Pedig legalább ötven olyan magyar van Pozsonyban, aki kitűnően lefordította volna a Katedrála sv. Martina c. kiadványt. Ennyi lehetőség mellett megtalálni azt, aki nem tud fordítani, kész művészet. KOMMENTÁR A jobboldal üvegzsebe TOKÁRGÉZA Péntekig kellett eljuttatniuk a pénzügyminisztériumhoz a kampányköltségekről szóló kimutatást a választásokon induló pártoknak - a tárca pedig a törvény értelmében nyilvánosságra is hozta az elszámolásokat. A számokra pillantva egy dolog biztos: ha a kormánypártoknak olyan remekkönyvelőikvannak, mint a választási stábokban, akkor ezek a kiváló szakemberek pár tollvonással el tudják tüntetni még Szlovákia költségvetési hiányát is. A négy kormánypárt, az SDKÚ, a KDH, a Híd és az SaS összesen alig több.mint másfél millió eurót költött el a kampányra. Ezzel szemben az SNS egymaga 1,9 millió euróból hozta ki a választásokat. Vagy Slotáék alvállalkozói voltak a kelleténél mohóbbak, vagy - és ez valószínűbb - súlyos százezrek tűntek el a jobboldal könyveléséből. Vajon melyik magyar párt költött többet a választásra? Tessék megkapaszkodni: az észrevehetetlen MKP 830 ezer eurós kiadást vallott be, a Dél-Szlovákiát narancssárgába borító Híd névleg alig 290 ezer euróból gazdálkodott. Ez még annál a 300 ezernél is kevesebb, amit Ján Genčík nagyvállalkozó kölcsönzött a pártnak, Bugár Béla pedig akár azonnal visszakérheti a százezer eurós kölcsönjét, amit a választások előtt adott a Hídnak. Hiába, a pénzügyekben valóban sokkal képzettebb szakemberek ülnek az új magyar pártban. Bugáréknál is jobban sikerült takarékoskodnia az SaS-nek, ők 285 ezerből kijöttek szórólapostul, óriásplakátostul. Sulíkék nagyon lelkiismeretesen állították össze a kimutatást - nem titok többé, hogy az SaS 514 euróért kampányolt a települések hirdetőtábláin. Furcsa számok, és akkor még diplomatikusan fogalmaztunk. Van persze egy kiskapu az elszámolásban, amire szívesen hivatkoznak a pártok: az egyéni jelöltek kampányköltségeit nem kell bevallani. Egy kényelmetlen gondolat motoszkál ezzel kapcsolatban az ember fejében: ha valaki súlyos összegeket fektet a saját kampányába a saját pénzéből, milyen módon térülhet mega befektetése? Az új jobboldali kormány átlátható gazdálkodást ígért. Mindenki számára ellenőrizhető állami kiadásokat, nyilvános pályázatokat, kevesebb titkolózást a választópolgárok előtt. Vajon a kormány hasonló alibiszámokat fog a választói elé terjeszteni, ha már a kormánypártok is viccet csinálnak a kötelező elszámolásból? Ahogy múlnak a hetek, egyre rosszabb ötletnek tűnik az egypárti, mindenféle keresztellenőrzés nélküli minisztériumokról szóló elképzelés. FIGYELŐ Mladics kérdéses naplója Részletes feljegyzések olvashatók a boszniai háborúról Ratko Mladics, a népirtással vádolt egykori boszniai szerb katonai parancsnoknaplójában. Ajegyzetek valódiak, ám nem tudni, tartalmuk mennyire fedi a valóságot. A több mint 3000 oldalas napló 1991. június 29-től 1996. november 28-ig tartalmaz bejegyzéseket. 1995. január 29. és július 14. között nem tartalmaznakírást a füzetek. Ez az időszak kulcsfontosságú lenne, hiszen a boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én vonultak be a kelet-boszniai Sreb- renicába, ahol 8 ezer muzulmán bosnyák fiút és férfit mészároltak le. Elképzelhető, hogy a naplóból kitépték az oldalakat, de egyesek azt gyanítják, a feljegyzéseket szándékosan titokban tartják, mert nyugati politikusokat és közvetítőket kompromittálhatnak-írta a Neue Zürcher Zeitung svájci napilap. Mladics naplóinak egyes részleteiből kiderül, hogy a boszniai Szerb Köztársaság politikusai, köztük Radovan Kara- dzsics és fivére miként gazdagodott meg a háború alatt a benzin- csempészetből. Mladics mindkettőjüket azzal vádolta meg, hogy üzemanyagot loptak és értékesítettek abból a szerbiai készletből, amelyet a boszniai szerb hadseregnek szántak. Súlyos terhelő állításokat tartalmaznak a naplók a Hágában perbe fogott Jovica Sztanisics volt szerb titkosszolgálati vezetőre. Mladics közvetlen kapcsolatba hozta őt olyan szerb félkatonai csoportokkal, amelyek Horvátország keleti részén és Boszniában háborús bűnöket követtek el. Egy bejegyzés részleteket tartalmaz a Szlobodan Milosevics akkori szerb államfővel tartott találkozóról, amelyen szóba került egy boszniai fegyver- és lőszergyár átköltöztetése Szerbiába, a boszniai szerb hadsereg ellátása, tisztjeinek kifizetése. A jegyzetekből kiderül, hogy a boszniai szerbek és a boszniai horvátok többször is összefogtak a bosnyá- kok ellen. Egy 1993. július 8-i bejegyzés szerint a boszniai horvátok több mint egymillió német márkát fizettek fegyverekért és „más szolgáltatásokért”. 1992. október 5-én Mladics Slobodan Praljakot idézte. A horvát hadsereg magas rangú tisztje kifejtette, a horvátoknak nem érdekük a szerbekkel háborúzni, a valódi veszélyt a muzulmánok jelentik. - Ő is a bosnyákokat tekintette fő ellenségnek, akik ellen a boszniai szerbekkel közösen kell harcolni. Karadzsics azt követelte: nyújtsanak segítséget a boszniai horvátoknak, ezzel kényszerítsék a muzulmánokat Bosznia felosztására. Különös, hogy egy olyan tábornok, mint Mladics miért készített több éven át részletes, több ezer oldalas jegyzeteket az eseményekről és találkozóiról. Mikor írta a naplót? A boszniai háború idején vagy évekkel később? Valóban minden úgy történt, ahogy leírta, mi az, amit meghamisítottak és milyen céllal. Azok a kijelentések, amelyeket a máig szökésben levő Mladics mások szájába ad, csak kitalálások, vagy évekkel később, a saját érdekeinek megfelelően elferdítette őket. Az is rejtélyes, hogy a naplót miért csak februárban találták meg, hiszen Mladics feleségének lakását már korábban is átkutatták. (mti)