Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-16 / 162. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 16. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Szerbiának kedvező döntés? Szerbiának fog kedvezni a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) Koszovó függetlenségének jogszerűségéről szóló állásfoglalása - írta tegnap a Ve- cernje novosti című belgrádi lap. Az újság nem fűzött magyarázatot a közléshez, csak annyit írt, „nem hivatalos forrásból származó értesülések” szerint Szerbiának fog kedvezni a régóta várt döntés. A hágai Békepalotában július 22-én délután 3 órakor kezdődő - az interneten is figyelemmel követhető - nyilvános ülésén teszi közzé tanácsadó véleményét arról, összeegyeztethető-e a nemzetközi joggal az, hogy az ENSZ-igaz- gatás alatt álló dél-szerbiai tartomány 2008. február 17-én független államnak nyilvánította magát, (mti)- Ember: engem akar megbüntetni?!? Van fogalma arról, ki voltam én az elmúlt választási időszakban?!?! (Peter Gossányi karikatúrája) Környezetvédelmi miniszternek javasolni azt, aki csak olvasott a környezetvédőkről, politikai hiba Béla, ne marháskodj A környezetvédelmi tárca várományosa Martin Ružinský. Ez az egyszerű mondat egy kellemetlen meglepetést és egy nagy gyanút rejt magában. ŠTEFAN HRÍB Meglepetésnek számít, hogy a Transpetrol menedzseréről van szó, aki a környezetvédelemről eddig legföljebb ha olvasott. Gyanút pedig az kelt, hogy Ružinský a Híd jelöltje s mellesleg évek óta Czucz István embere. Előbb pár sort magáról a hivatalról. A környezetvédelmi minisztériumot megszüntették, ma már nem létezik, de az új koalíció megegyezett abban, hogy visszaállítja. A hivatalos indoklás természetesen nemes - állítólag mindennapjaink annyira fontos területéről van szó, s oly sok fontos tevékenység kapcsolatos vele, hogy egyszerűen jár neki a minisztérium. Felélesztésének valódi oka azonban sokkal közönségesebb. A több minisztérium több elosztható posztot jelent. Erre a posztra a Hídnak szüksége volt, ezért újra létrehozták. Ezt az új koalíció első hibás döntései egyikének tartom, s egyebek mellett azt mutatja, hogy a politikai pártok érdekei fontosabbak a takarékosságnál. Apropó: ha Orbán Viktor képes a minisztériumok számát nyolcra csökkenteni, s Magyarország ettől nem omlik össze, Radičová Szlovákiája nem bírná ki egy vagy két rokon reszort összevonását? Most pedig a meglepetéshez és a gyanúhoz. Az, hogy a Híd leendő környezetvédelmi miniszternek olyan személyt jelölt a Transpetrol fertályáról, áld elismerte, hogy környezetvédőkkel soha még kapcsolatban sem állt, mindössze olvasott róluk, számomra meglepő. A Hidat értelmes pártnak tartom. Csakhogy Ružinský jelölésével az értelmes Híd értelmessége hiányát mutatja. Valóban senkit sem ismer a Híd, aki jártas volna a környezetvédelem kérdéseiben? Hát tényleg rá van szorulva Bugár az olyanokra, akik lojalitása fontosabb, mint a szakértelmük? Közben persze egyáltalán nem gondolom, hogy Ružinský rossz menedzser vagy gyanús alak volna. Ellenkezőleg, lebet, hogy kiváló. Mi több, még miniszterként is kellemes csalódást okozhat. De környezetvédelmi miniszternek javasolniegyolyan embert, aki kijelenti, hogy csak olvasmányélményei vannak a környezetvédőkről, politikai hiba. S az egész koalíció közszégyene. Ehhez foghatóan hibásjelölés talán csak az SaS védelmi minisztere, aki eddig üzletláncot vezetett. A gyanúról. Ennek az országnak egyik kedvenc sportja azzal vádolni a politikusokat, hogy a háttérből cégek pénzelik, tehát mozgatják is őket. Elég sok szó esett már itt ilyen értelemben arról, hogy a Bugár-féle MKP mögött Világi Oszkár áll. Mi több, ez a pletyka segítette Csákyt abban a tisztességtelen kampányban, mely végén az MKP elnökévé vált. Akkor ezt övön aluli ütésnek tartottam. S egyebek mellett ilyen húzásai miatt lett Csákynak vége. Újabban azonban már inkább azt rebesgetik, hogy Bugár mögött nem Világi áll, hanem Czucz István, a Transpetrol egykori főnöke. Ismét főleg a konkurencia pletykáiról van szó. De mi szolgálhat jobb táptalajul e pletykáknak annál, mint hogy a Híd éppen a Czucz-féle Transpetrol régi bevált emberét jelöli miniszternek? Talán elefántnak nézem a bolhát. De éppen az üyen döntések, mint amilyen a környezetvédelmi miniszter különös jelölése, éltetik az emberek tisztességes politika iránti fenntartásait. Talán még nemkésőezenis változtatni. A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa című műsor vezetője JEGYZET Jelentés ajovobol PUHA JÓZSEF A közvélemény-kutató ügynökségek megint tévedtek, ki kicsit, ki nagyot, és újra bebizonyosodott, hogy a parlamenti választás nem lehet előre lefutott. Még most, 2038-ban sem. Ezúttal bennünket, magyarokat is ért egy kellemes meglepetés. Az előre- jelzésekszerint csakegy magyar nemzetiségű képviselője lettvol- na a Nemzeti Tanácsnak, de a szám megduplázódott. Igaz, a másik leendő honatyánkat eddig senki sem hallotta magyarul beszélni. Egy interjúban mondta is, hogy mivel szlovák környezetben él, tudása jócskán megkopott, felesége, gyermekei nem is beszélik a nyelvünket. Ám ő büszke a magyarságára, és hálával gondol vissza magyar őseire, főleg dédanyjára, aki - mint viccesen megjegyezte - csak egy szót tudott szlovákul: nerozumiem. Alapjában véve nagyobb képviseletet érdemelnénk, hiszen a legutóbbi adatok szerint közel kétszázezren vagyunk. De hát ez van, magyar pártunk tíz éve nincs, s hálásak lehetünk a szlovákoknak, hogy ismét felvettek magyarokat a listájukra. Persze nem pusztán szimpátiából tették, tudják, hogy ezzel megvehetőek vagyunk. Magyar pártja utoljára 2010-ben volt a törvényhozásnak, ezt követően két cikluson át egy szlovák-magyar párt képviselt bennünket (is), amely fokozatosan felőrlődött. Gondolom, olvasóink közül többen is emlékeznek, mekkora meglepetés volt 2010-ben, hogy a Magyar Koalíció Pártja kiszorult a törvényhozásból. A vezetés lemondott, jött az új, amely ugyan mindent megtett az újjáépítésért, csak közben elfogyott a lába alól a talaj. A leszerepelt MKP a rendkívüli kongresszusát Dunaszerdahelyen tartotta, ami a magyarság utolsó bástyája volt, de az erős jelzővel már akkor sem illethettük. Kár, hogy a kongresszus után a politikusok nem mentek ki a nép közé, hallhatták volna, hogy az utcánjó- formán több a szlovák szó, mint a magyar, ami négy évvel korábban még elképzelhetetlen volt. Észreveheti ék volna, hogy magyar szülők gyermekeinek egyjelentős csoportja egymással már szlovákul beszélt. Ok szégyellik is a gyökereiket. Ez valahol érthető, a szlovák iskolában azt tanították nekik, hogy mi, magyarok lúzer- nép vagyunk, ezt a történelmünk is alátámasztja, ami tulajdonképpen nem is a miénk, összeloptuk magunknak. Politikusainknak be kellett volna menniük egy két nagyobb csallóközi település magyar tanítási nyelvű alapiskolájába, szembesülhettek volna a kisiskolások ordító hiányával. Az egyikben például, ahol egy évtizeddel korábban csak nehezen zsúfolták be az elsősöket két osztályba, hét kiselsős lézengett, és ez csupán kis részben volt okolható a demográfiai mutatókkal. De hiába néztek is volna körül az alattvalóik között, a helyzet akkortájt már menthetetlen, asszimilációnk visszafordíthatatlan volt. Ez nagyrészt az MKP számlájára írható. 1998-tól 2006-ig kormányon volt, s nézte, tűrte, hogy táptalaj kerül a következő, Fico vezette kormány alá, amely mesterien dolgozott, ügyesen sosem látott sebességre kapcsolta az asszimilációnkat. A löketet hozzá a szlovák média adta a szinte kivétel nélküli Magyaror- szág-ellenességével. Ezen azonban már kár rágódni, ez történelem, most örüljünk a két „magyar” képviselőnknek. Becsüljük meg őket, vigyázzunk rájuk, mint a hímes tojásra, s bízzunk abban, hogy a következő népszámláláskor nem kapunk újabb hatalmas pofont, számunk nem süllyed százezer alá... KOMMENTÁR Humoros szemfényvesztők MOLNÁR IVÁN Peter Kazimír nevét valószínűleg nem sokan jegyezték meg, és a lakosság nagy részének valószínűleg halvány fogalma sincs arról, ki fia-borja az illető. Ezt nem is vethetjük a szemükre, hiszen a Fico- kormány pénzügyi államtitkára, aki most a Smer színeit képviseli a parlamentben, az előző választási ciklusban leginkább főnöke, Ján Počiatek ballépéseit magyarázgatta a szlovák tévécsatornák halál unalmas késő esti vitaműsoraiban. A szürke hivatalnok benyomását keltő Kažimírnak e héten mégis sikerült bebizonyítania, hogy kiváló humorérzéke van. Az új pénzügyminiszter, Ivan Miklós azon felvetésére, hogy az előző kormány 5,5 százalékos államháztartási deficitről szóló terve merő szemfényvesztés, és a hiány- épp az előző kabinet felelőtlen gazdaságpolitikája miatt - akár a 7 százalékot is meghaladhatja, Kazimír kijelentette: ez sumákolás, most az új kormány kezében a hatalom, itt az ideje, hogy megmutassák, mire is képesek. A volt államtitkár szerint az új kormány megmutathatja, hogyan kellene takarékoskodni az adófizetők pénzével. Nos, az előző kabinet felelőtlensége miatt Radičováéknak nincs is más lehetőségük. A Fico-garnitúra ugyanis nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a gazdasági válság miatt az állam idén egymilliárd euróval kevesebb adóbevételre számíthat, mint azt várták. Ehelyett minél inkább csökkentek a bevételek, annál nagyobb pénzszórásba kezdett. A szlovák Teréz anya, Viera Tomanová által vezetett szociális minisztérium külkapcsolatokért felelős osztálya például a legújabb információk szerint a hivatalnokok nem hivatalos utazási irodájaként üzemelt. Míg a miniszter arra panaszkodott, hogy nincs pénz a nyugdíjakra, alkalmazottai utazgattak a nagyvilágban, olyan árakon, amelyekről a halandók csak álmodhatnak. Hasonló csontvázakra bukkannak azonban az új miniszterek szinte az összes tárcánál, és úgy tűnik, hogy mindez csak a jéghegy csúcsa. A magát baloldalinak, akisemberekkormányfőjéneknevező Robert Fico két kézzel szórta a milliókat a számára fenntartott pénzügyi alapból a Smer polgármesterei által uralt községek sportpályáira, így végül alig maradt pénz. A választások előtt ugyan még eljátszotta a nemzetéért aggódó vezér szerepét, pár milliót cseppentve a szerencsés községeknek, a választások után egy nappal azonban az új kormány nyakába varrva a gondokat. Ez azt jelentheti, hogy még a Miklós által jelzett 7 százalékos hiány is optimista előrejelzésnek tűnhet. Egyre többekben merül fel a gyanú: Robert Fico már előre sejtette, hogy nem sikerül kormányt alakítania, és a katasztrofális állapotban hagyott államkasszát a gyűlölt jobboldalnak kell majd rendbe tennie. Ehhez azonban elengedhetetlenek lesznek a megszorítások, amelyek a lakosság nagy részét sem kerülhetik el. Fico már most dörzsölheti a tenyerét, hiszen ha az új kormánynak a megszorítások árán sikerül rendet teremtenie az államkasszában, akkor a megszorítások, ellenkező esetben pedig a cselekvésképtelensége miatt kritizálhatja a Radičová-kormányt. Aki az elmúlt hetekben odafigyelt a leköszönt kormányfőre, láthatta, hogy a korábban csupa görcs Fico sokkal lazább, többet mosolyog, sőt, nemegyszer önfeledten nevet. Tudja, hogy az elkövetkező hónapokban nem kell mást tennie, mint hátradőlni a jobboldali pártok számára ásott csapda szélén, élvezni a vergődésüket, végül pedig diadalmasan visszatérni a miniszterelnöki bársonyszékbe. Partnerek és ellenségek TOKÁR GÉZA Iveta Radičová kormányfő csütörtök estére teázni hívta meg az újságírókat. Nem szónoklatot akart tartani, nem bejelenteni, hanem beszélgetni és véleményt cserélni. Meglehetősen szokatlan lépésről van szó, hiszen hosszú idő után először történik meg, hogy valaki nem ellenségnek vagy szócsőnek tartja a sajtót, hanem bizonyos fokig partnernek. Az újságírók mindenesetre megérdemelnek ennyit: hiszen ha van igazi győztese a választásoknak, akkor az pont a sajtó. Robert Fico és a kormánykoalíció négy év alatt gyakorlatilag minden újságnál kihúzta a gyufát, a kormány és a média viszonya inkább hasonlított háborúra, mintsem valamilyen korrekt együttműködésre. A sajtótermékek hatalmát megmutatták a választások eredményei is: a nem kevés hátszéllel megtámogatott SDKÚ, az SaS, a Híd és a KDH bejutottak a parlamentbe, valamint kormányt alakíthattak. A Smer hiába győzött, megbukott, mivel nem akadt barátja. A médiával háborúzó, de a nézhetetlen köztévét kisajátító SNS örülhet, hogy egyáltalán bejutott a parlamentbe, a hasonló cipőben járó HZDS-nek ez nem sikerült. És persze ott van az MKP, amely leginkább fizetett PR-interjúkban kommunikált a választóival, vagy sehogy. Radičová most történelmi lehetőség előtt áll: kormányfőként is megtarthatja a média bizalmát. Nem lesz könnyű dolga, hiszen mégjobboldali elődje, Mikuláš Dzurinda is alaposan összeveszett a sajtóval. Idővel a találkozók megritkulnak, hiszen jönnek a kényelmetlen kérdések, az embernek pedig nem biztos, hogy kedve lesz kávézgatni, ha korrupciós botrányokról és visszás ügyekről kérdezik. A kezdet mindenesetre jó. A lényeg a párbeszédre való hajlamon van, hiszen végső soron a kormánynak nem az újságírókat kell partnerként kezelnie, hanem a választópolgárokat. Az állampolgárnak minimális energiabefektetéssel meg kell tudnia, hogy miről és miként hoznak döntést a környezetében. Ha valóban sikerül átláthatóbbá tenni az állam gazdálkodását, az óriási lépést jelent majd minden téren. Ahol a kormány, az állam meghallgatja a véleményeket és megmagyarázza a döntéseit, ott kezdődik a demokrácia.
