Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-09 / 156. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 9. www.ujszo.com SZUBJEKTÍV Az istenadta nép kiábrándul, elfordul Őszinte elismerésem a lap június 26-i számában közölt összeállításért, melyben a magyarországi hetilapokban megjelent, a szlovákiai választásokkal kapcsolatos elemzéseket adták közre. Az a gyanúm, hogy e kies honban élő illetékesek és érintettek, a siker mámorában fürdők és a kiábrándultak nem veszik a fáradságot, hogy elolvassák. Megvallom, nálam felvitte a pumpát az a sorozatos megállapítás, mely a választáson történtekért egyetlen személyt tesz felelőssé: Csáky Pált. Aki ilyesmit állít, annak szerintem leblokkolt a józan ítélőképessége. Vagy krónikus bűnbakkeresésben szenved - egyébként nálunk mindkettő több évtizedes nyavalya. Az élet részletekből és részekből áll. Benne vagyunk mi is, szemek vagyunk a láncban. Természetesen rangsorolni lehet. A vezető garnitúra, az ön- tömjénező felső szint a fő ludas. A mániákus tévedhetetlenség, az esztelen rendelkezések, amelyeket józan ítélőképességűek nem tudnak megállítani, mert a hőzöngés és az arrogancia erősebb. Ide sorolható a hurráoptimizmus is, amit a Nagy Példaképtől tanultunk, a távlatokban gondolkodás hiánya, a sógor- ság-komaság és a korrupció. A végeredmény: az istenadta nép kiábrándul, elfordul. Ez a virtus. Szepsiről írtam. Pont. Győri Sarolta amik C «m*---. SZEMMÉRTÉK Az elhallgatás iskolapéldája Keleten a helyzet..? Egy héten át zajlottak a Tokaji Fesztivál eseményei, s egy héten keresztül kerestem egyetlen napilapunk hasábjain a tudósítást, beszámolót, esetleg egy nyúlfarknyi szösszenetet arról, hogy a keletet nem csak a királyhel- meci képviselő-testület jelenti, melynek ellehetedenülése újra és újra megjelenik, hanem valami más is. Rendezvényeket tartanak Ladmócon, Zemplénben, Borsiban, hogy észrevétes- sék magukat, történelmi, kulturális sajátosságaikat. Magáncégek és magánszemélyek sora igyekszik anyagilag támogatni a rendezvényeket. Ökumenikus kórustalálkozó, képzőművészeti kiállítás, bábszínház, turisztikai konferencia, vendég- előadók Magyarországról, Kárpátaljáról, Kassa és Eperjes megyéből és még sok minden egyéb egy héten keresztül kevés volt ahhoz, hogy megjelenjen a napilap hasábjain. Igaz, a szombati ajánlóban olvashattunk arról, hogy Borsiban ekoruha-kreációk bemutatója lesz vasárnap a kora esti órákban, de azt már nem olvashatták, hogy mindez része a Tokaji Fesztiválnak! Az ajánlókban jó előre olvashattunk a Szepsi Napokról, különböző régiós és községi rendezvényekről, de keleten a napilapunk látása komoly gyógykezelésre szorul. Nem tudom, ez minek tudható be, a napilap szerkesztői már leírtak minket, vagy csak a tudósítónak vannak látászavarai. Keleten a helyzet ugyan a lap számára láthatatlan, de nem mozdulatlan! Csorna László Látászavar? Tegnap jutott el hozzám az az olvasói levél, melyben Csorna László azt reklamálja, hogy lapunk miért nem foglalkozott kellőképpen a Tokaji Fesztivál nevű rendezvénnyel. Ugyan engem egy szóval sem említ, ám a területi érintettség okán mégis hozzászólnék azügyhöz.ATokajiFesz- tiválról hosszú éveken keresztül rendszeresen írtam - volt, hogy egész oldalas képriport jelent meg az eseményről a Szülőföldünk mellékletben. Később a híradás azért maradt el, mert a levélíró állításával ellentétben a nem elsősorban önzetlen magánszemélyek támogatta, hanem komoly közpénzekbőlfinanszírozottfesztivál szép lassan politikusi és haveri pofafürdővé vált, egyebek mellett az emberek azt sem nagyon értették, gazdasági válság idején miért kell néhány megyei tótumfaktumnak különvonattál (Tokaji Expressz fedőnév alatt) Borsiba utaznia... Én szívügyemnek tekintem a régió fontos kulturális eseményeinek a propagálását, deakölcsö- nös figyelem sajnos egyoldalú. A fesztivál szervezői - legalábbis a plakátok tanúsága szerint - az idén például médiapartneri szerződést kötöttek a Régió című bodrogközi lappal, a Helmed Nézzetekkel, a Kassai Figyelővel, a magyarországi Aktív Rádióval és a Zemplén Televízióval de még a kiadóvállalatunkhoz tartozó Korzárral is, egyedül az Új Szóval nem tartották fontosnak ezt megtenni. Nehezen érthető, miért nem kívánja e keleti fesztivál, melyről évek óta tudósítjuk olvasóinkat, hogy többek közt lapunk is a médiapartnere lehessen, s miért számunkra írna elő „szemvizsgálatot”. Leczo Zoltán SIEMSZfo A távozó hatalom utolsó pofonja Az a színjáték, amelyet Robert Fico és a parlamenti választáskor csatát vesztett csapata véghezvitt vasárnap délután Komáromban a Cirill-Metód-szoborcsoport áthelyezésével kapcsolatban, a távozó hatalom utolsó pofonja volt a demokráciának, jogállamiságnak és a város polgárainak. A forgató- könyv kísértetiesen hasonlított Szent István király komáromi szobrának tavaly augusztusi leleplezéséhez. Az egyébként pompásan megalkotott körforgalom környékén a sok fekete szemüveges, jól öltözött hazafi és a még több rendőr jelenléte jelezte, hogy nem az ünnep üzenete a legfontosabb, hanem az esetlegesen elégedetlen városi polgárok csendben tartása. Ami megint sikerült, mint Sólyom László persona non gratának nyilvánítása alkalmával egy évvel ezelőtt és kétszáz méterrel közelebb a Dunához. A vasárnapi cirkusszal minden komáromi polgár előtt nyilvánvalóvá vált, hogy amikor kora tavasszal Komáromban elkezdték a legforgalmasabb útkereszteződésben a körforgalom építését, Ficóék pontosan tudták, hogy nem azt fogják csinálni, amit a közvéleménynek elmeséltek erről a közúti építményről, hanem azt, hogy a Slota által sugallt elmeelhomályosító pszichózisban Szent Cirill és Metód szobrát fogják újraavatni július negyedikén a körforgalom tengelyében. Ők pontosan tudták, mi következik, csak akiket a legközelebbről érintett, azok nem, Komárom önkormányzata és a város lakossága. Az elvtársak úgy szónokoltak a megjelent megközelítően nyolcvan százalékban idegeneknek, mintha Komáromnak nem volna városvezetése, polgárai, akiknek - de ez most nem fontos - több mint 60%-a magyar. Tették ezt húsz évvel a rendszerváltás után, hatéves európai uniós tagsággal, az általuk sokszor felrúgott gyalázatos nyelvtörvényükkel, megdicsérve a jelenlévő zsolnaiakat, zólyomiakat, nyitraiakat a nagy áldozatért, hogy eljöttek Komárom jeles városába a szlovák-magyar ellentéteket szító, szívhervasztó, bánatos ünnepségre. Elhozták megyei elnökeiket, elöljáróikat, akiknek sikerült több közjogi-mél- tóságnyi funkciót összevadászni a szlovákiai átlagfizetés négy-ötszöröséért egyenként. Ez aztán a derekas esélyegyenlőség, a kapitalizmusban is jól működő szocializmusban. Koltai Robi filmje jut eszembe: Sose halunk meg! Nem tudom, mit szólna Juraj Blanár, aki itt otthon érezhette magát, ha Zsolnán az elfogulatlanul is költőzseni Ady Endre mellszobrát avatnák fel, mondjuk pusztán azért, mert megírt egy olyan költeményt, mint a Magyar jakobinus dala, amelyben lélekben átöleli az évszázadokon át hontalan és semmiben nem vétkes szlovákságot is. Mert nekünk itt Komáromban se Cirillel, se Metóddal - akik nem szlovákok, hanem görögök voltak - nincsen gondunk, csupán Robert Fico sanda, gyűlölködő módszereivel, aki olyan gyáva, hogy nem mer azon a címen cselekedni, amit élete fő céljának jelölt meg. A Smer feje hadvezérnek olyan kicsi, hogy képtelen bennünket itt lent, szlovákokat és magyarokat összeug- rasztani, mert nemcsak háborúzni nem akarunk, hanem - az ő nagy bánatára - jól kijövünk egymással. S nemcsak itt, hanem Gömör- ben, Kassa környékén, Bodrogközben, s nem kevésbé Komáromtól nyugatra is. A szlovákiai magyarnak és Komárom polgárának tehát végképp nem Cirill és Metód munkásságával és eszmeiségével van baja, hiszen ők az ellenkezőjét akarták,, mint a szánalmas szoboravatás szervezői, hanem Robert Fico és emberei korlátlan, jogszabályokat tipró, emberellenes módszereivel. Meg azzal, hogy néhány autóbusznyi elfogult vagy csak rábeszélt szlovák ember előtt lejáratták Komárom képviselő-testületét és lakosságát, akikről az érkezett zólyomiak, zsolnaiak, esetleg a nem túl távoli Érsekújvár környékiek azt gondolhatták, hogy műveletlen bunkók, mert ahelyett hogy hallgatták volna szeretett miniszter- elnökük elődkutató szónoklatát, bekiabáltak és vuvuzeláztak. Egyébként nincs kétségem afelől, hogy az ünnepségre érkezők nem rossz szándékú emberek, olyanok, mint az itt élők, s ha úgy adták volna elő nekik, hogy tisztelve egymás történelmét, múltját, jöjjenek el Komáromba, s ünnepeljünk együtt, egy éven belül két szép ünnepség lehetett volna a városban, a Cirill és Metód szobrának elhelyezése méltó helyen és első királyunk szobrának felavatása. Politikusok nélkül zokszó nélkül ment volna. Minden ünnep a békesség és összetartozás napja is. Minden nem részrehajló komáromi tudja, hogy a szoboregyüttes elhelyezését jó szándékkal és ahhoz illő párbeszéddel rég meg lehetett volna oldani - és a közeljövőben meg is oldódott volna -, de ezt Robert Fico és csapata akarta megoldani, mégpedig így. Egy város nyílt lenézése élvezetesebb politikai diadal számára, mint a dicsőséget nem jelentő egyezkedés. Tehát az évekig tartó meddő vita Cirill és Metód szobra elhelyezése körül Komáromban - legkevesebb három jogszabály megsértésével - lezárult. Meglepetést nem hozott. A búcsúzó Fico-kor- mány tulajdonképpen csak folytatta, illetve befejezte azt, amit négy éven keresztül megengedett magának. Jóba Mihály Utasszállító repülő tükörképe egy napszemüvegben (AP Photo/Jens Meyer) SZEMPONT Nagytakarítás négyesben A parlamenti választásokat követő koalíciós egyeztetéseken mindenki védte az igazát - ami a világ legtermészetesebb dolga - s igyekezett magának minél jobb pozíciókat kiharcolni. Rendeződtek a négypárti sorok, volt párt, amely többet titkolódzott, némelyik azonban határozottan bejelentette, hogy ki is ajelölt egy-egy miniszteri vagy államtitkári posztra. Megtörténtek tehát az első lépések. Igaz ugyan, hogy könnyűnek nem mondható taposásról volt szó, de - és ezt valamennyi vezető szlovákiai politikus remélhetőleg tudja, tehát mind az újoncok, mind pedig a már korábban befutottak - a java most következik. Most nem szabad megrekedni a pihenés szintjén, nem szabad azt sorolni, hogy majd a szabadságot, a nyarat követően aztán igazából nekilendülünk, mert már valamennyi munkát elvégeztünk... Egyszerűen nem lehet várni és kizárólag az egyes tárcák átszervezésével múlatni az időt, arra összpontosítani, hogy kinek hol legyen az irodája, melyik folyosó végén különítsék el a dohányzósarkat, hányadik emeletre kell le- vagy felköltöznie az államtitkárnak. A következő napok nem szólhatnak erről. Ezt kell - és reménykedjünk, hogy így is lesz - tudatosítania elsősorban Iveta Radičová kabinetjének. Az igazi átrendeződéseknek ugyanis elsősorban a vezetői fejekben kell végbemenniük. Minél messzebbre elhajítva a korábbi kormányzási érából visszamara- dozni áhító gondolatfoszlányokat, a korrupt bírákat, a hazug versenypályázatokat, a gusztustalan kivételezéseket, a kisebbségek lealacsonyító mellőzését, a kegyetlen bürokráciát, a hatalmi gőgöt, a mindennapos becsület- sértéseket... Mert Radičováék igenis ezt vállalták fel. A tisztítást, a szükséges nagytakarítást, a visszatérést. A Robert Fico vezette kor előtti tisztább alapú érákhoz. A két dzurindás kormányzás megfontoltabb és becsületesebb politikai és gazdasági lépéseihez, a korrekt piaci versenyzéshez, az erősebb győz elvéhez akképpen, hogy a háttérben nem lesznek kiskapuk, és valóban az erősebb, a szemfülesebb, a bátrabb áll helyt a könyörtelen konkurenciaharcban. Mert az nem baj, ha valaki ügyes és szemfüles. Meg bátor. Az egyáltalán nem elítélendő, ha a könyökharc során valaki akaratlanul kisebb sérülést okoz a másiknak. Mert az élet, jelenlegi mindennapjaink - sajnos - erről szólnak. De ne azok nyerjenek és büszkélkedjenek sikerekkel, csillogó kocsikkal, horvátországi és spanyolországi nyaralókkal, tízezreket érő karórákkal, akik a háttérből gyalázatos eszközökkel irányítanák úgy, hogy a könyöküket sem kell kirakni. Mert a piszkos munkát elvégzik helyettük mások, mondjuk az alvilágban felettébb otthonosan mozgók és kávézgatók, exkluzív hölgyek társaságában nyaralgatók. Vagy elvégzik azt a faliújságokat sutyi- ban kirakok, az építkezési vállalatoknál a munkásról hét bőrt lehúzok, a drogdílerekkel telefonálgatok, a tátrai földterületeket hamisan kimérők és odaítélők. Ezt a nagytakarítást vállalta fel most a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, a Szabadság és Szolidaritás, a Kereszténydemokrata Mozgalom, valamint a Híd- Most. Nem lesz kevés söpömivaló, az biztos. Egyvalamire oda kell majd figyelnie a kormányzó négyesnek: a mocskot először is mindenki saját háza tájáról igyekezzen eltakarítani. De mindenképpen együtt kell rendet teremteni. Mindannyian annak örülnénk leginkább, ha mindenki előtt rend volna. Ez azt jelentené, hogy a korábbihoz képest sokkal kevesebb a szenny, meg azt is, hogy ismét megtanultak értünk, választókért takarítani. Susla Béla
