Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-08 / 155. szám, csütörtök
wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 8. Kitekintő 9 Megrémítette a brit elhárítást, hogy a merényleteket brit állampolgárságú, Nagy-Britanniában felnőtt, vagyis hazai nevelésű terroristák követték el Öt esztendeje sújtott le a terror a brit fővárosra Egy sérült utas elszállítása a King's Cresson (SITA/AP-felvétel) London. Tegnap emlékeztek meg Londonban a brit fővárost ért eddigi legvéresebb terrortámadás ötödik évfordulójáról. A terrortámadás dátuma - 7/7 - a 2001. szeptember 11-ei amerikai merényletsorozat időpontjára utaló 9/11-hez hasonlóan azóta a beszélt angol nyelv szótárának állandó kifejezésévé vált. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Öt éve, 2005. július 7-én kora reggel négy hátizsákos fiatalember szállt fel a Londontól északra fekvő Luton kisváros pályaudvarán a londoni King's Cross állomásra tartó vonatra. A biztonsági kamerák által jól láthatóan és szinte végig rögzített utazás részvevői a King’s Crosson rövid megbeszélés után szétváltak, négyen négyfelé indultak. Mintegy negyedórával később a brit televíziók egyszerre jelentették gyorshírben, hogy „komoly incidens” történt a londoni metróhálózaton, valószínűleg „feszültségmegugrás” miatt sebesülésekkel járó robbanások voltak több állomáson. A teljes, 12 fővonalból álló, 400 kilométeres hálózatot leállították - erre a II. világháború óta nem volt példa -, és minden állomást kiürítettek, több százezer utast a felszínre parancsolva a reggeli csúcsforgalomban. Ekkor már megjelentek az első véres, kormos arcú, égett ruhájú sebesültek is, és rövid idő alatt megdőlt a feszültségmegugrás elmélete, átadva helyét a terrortámadás bizonyosságának. Ezt végleg megerősítette a három metrórobbantás után, egy órás „késleltetéssel” végrehajtott újabb merénylet, amely egy piros, emeletes londoni városi buszt vetett szét a British Museum közelében. Egyszerű volt a módszer Az áldozatok pontos számát napokig nem sikerült megállapítani, mivel a mentőalakulatok alig fértek hozzá az összeroncsolódott szerelvényekhez a szűk, évszázados metróalagutakban. A végső mérleg: 52 halott és hétszáznál több súlyos sérült. Londonban egyszerűbb módszert választottak a merénylők, mint az amerikai 9/11 repülőgépeltérítők: négy hátizsákot megtömtek robbanószerrel, majd felszálltak három metrószerelvényre és a 30-as buszra, s megnyomták a gombot. A leglényegesebb különbség azonban nem ez volt, hanem az - és a brit terrorelhárítást annak idején ez rémítette meg a leginkább -, hogy a londoni merényleteket brit állampolgárságú, Nagy-Britanniában felnőtt, vagyis - keserű iróniával a labdarúgásból átvett, azonnal meghonosodott angol zsargon szerint - hazai nevelésű (homegrown) terroristák követték el. Olyanok, akik addig, a látszat szerint, példás családi életet éltek, tisztes állásuk volt, és így soha nem tűntek fel a belső elhárítás folyamatosan pásztázó, gyanús jelek esetén villanó radarernyőjén. Rém kedves ember A 2001. szeptember 11-ei amerikai merényletek elkövetői külföldről érkeztek, és a korábbi nagyszabású nyugati merényletek zömét is „utazó terroristák” hajtották végre. A londoni vérengzés előzetes felderítésének nehézségét jól illusztrálja, hogy az öngyilkos merénylőcsoport vezetője például közmegbecsülésnek örvendő általános iskolai tanárként dolgozott Leedsben. A pakisztáni szülőktől Nagy-Britanniában született Mohammad Siddique Khan a Beeston városrész egyik iskolájában főleg bevándorlók gyermekeinek tanulmányi előrejutását segítette, és a szülők, valamint a tantestület későbbi beszámolói szerint kedvessége és végtelen türelme miatt rendkívül népszerű volt. Zavahiri is feltűnt Hogy a kedves általános iskolai tanár ld is volt valójában, az kiderült egy videofelvételből, amely néhány héttel a merényletsorozat után került elő. A felvételen Khan egyebek mellett azt mondta, hogy háború folyik a Nyugattal, és ő e háború katonája. A filmen feltűnt Ajmán az-Zavahiri, az al-Kaida terrorszervezet második számú vezetője is, aki közölte, hogy a pusztítást Tony Blair akkori brit kormányfő politikája hozta Londonra, és további merényletek várhatók. Egy másik merénylő, Shazad Tanweer a leedsi Wortley High School középiskola egyik legtehetségesebb diákja és kiemelt sportolója volt, és kitűnő eredménnyel került be a leedsi egyetem sporttudományi karára. Övenkét acéloszlop A londoni robbantássorozat 52 ártatlan áldozatának tiszteletére Londonban már tavaly emlékművet emeltek. A Hyde Parkban felavatott műalkotás 52 rozsdamentes acéloszlopból áll. A 3,5 méter magas szürke oszlopokat úgy helyezték el, hogy egy-egy csoportban annyi oszlop álljon, ahányan az egyes helyszíneken életüket veszítették. A legsúlyosabb pusztítás helyét, a King's Cross állomás alatti metróalag- utat például 26, egymás közelében emelkedő oszlop jelképezi, itt ugyanis ennyi utast ölt meg az öngyilkos merénylő pokolgépe. Tegnap a Hyde Park-i emlékműnél helyezték el David Cameron brit miniszterelnök koszorúját, de a megemlékezések az áldozatok hozzátartozóinak kérésére hangsúlyozottan csendesek, szűk körűek voltak. Sérült szerelvény a Liverpool Street-i állomáson a merénylet utáni napon (TASR/AP-feIvéteI) Az amerikaiak különösen kedvelik a királynőt, a legnagyobbra becsült nők Gallup-listáján 1948 óta 42-szer szerepelt az első tíz között II. Erzsébet ötven év után mondott ismét beszédet az ENSZ-ben ÖSSZEFOGLALÓ New York. Több mint 50 év után ismét felszólalt az ENSZ-ben a brit királynő. II. Erzsébet keddi beszédében méltatta a világszervezet nemes törekvéseit, ugyanakkor felhívta a figyelmet: keményen kell dolgozni azért, hogy a világ valóban az egyesült nemzetek közösségévé váljon. A 84 éves királynő arról beszélt az ENSZ Közgyűlésében, New Yorkban, hogy a világszervezet az ő életében nemes törekvésekből a közjót szolgáló valódi erővé lett. Ezt most az uralkodó kiemelkedő eredménynek nevezte, de az ENSZ 192 tagállamát képviselő diplomaták előtt kijelentette: jelentős nemzetközi együttműködésre van szükség a globális veszélyek leküzdése, a világon élők jólétének és méltóságának előmozdítása érdekében. A királynő - aki 9 napos kanadai látogatása után utazott a keleti parti amerikai városba - korábban csak egyszer, 1957-ben, 31 évesen szólalt fel az ENSZ Közgyűlésében, négy évvel azután, hogy megkoronázták. Akkori beszédében sok sikert kívánt az alig egy évtizedes világszervezet működéséhez. II. Erzsébet 16 ENSZ-tagország - köztük az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland - államfőjeként, és az 54 államot tömörítő Nemzetközösség fejeként mondott beszédet. Felidézte az 1957 óta bekövetkezett korszakos változásokat, főleg a tudományok, a technika és a társadalmi szemlélet terén. Nagyra értékelte az ENSZ tartósnak bizonyult alapcéljait, köztük a béke, biztonság és igazság előmozdítását, az éhezés, szegénység és betegségek elleni küzdelmet, továbbá az állampolgári jogok és szabadságok védelmét. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek a jövőben is vezető szerepet kell játszania a globális veszélyek kezelésében, miközben nem veszti szem elől a biztonság, prosperitás és méltóság szavatolását minden ember számára. Mindössze 10 perces beszédét óriási tapssal köszöntötték a Közgyűlés rendkívüli ülésén, a kétharmadrészt megtelt teremben. A királynő éppen a futball világbajnokság elődöntőjének félidejében szólalt fel, így a diplomatáknak nem kellett elszakadniuk a mérkőzés követésétől. Egyes források szerint a beszéd (TASR/AP-felvétel) II. Erzsébet a Ground Zérónál koszorúzott időzítésében szerepet játszott a dél-afrikai Fokvárosban rendezett meccs. A brit uralkodó az ENSZ-beszéd után ellátogatott a 2001. szeptember 11-i terrormerényletek helyszínéhez, a dél-manhattani Ground Zéróhoz, ahol koszorút helyezett el, és találkozott áldozatok családjaival, mentőmunkásokkal. A 38 fokos hőséggel dacolva 15 percig tartózkodott a helyszínen, majd egy közeli parkban felavatta a 67 brit áldozat emlékhelyét. II. Erzsébet 57 éves uralkodása alatt most hetedszer utazott az Egyesült Államokba. Az amerikaiak különösen kedvelik őt, a legnagyobbra becsült nők Gallup-listáján 1948 óta mindenkinél több alkalommal, 42-szer szerepelt az első tíz ember között.
