Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-07 / 154. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2010. július 7., szerda _____________________________________________________________________________________7. évfolyam, 26. szám Vidám vasárnapot szervezett a leköszönő kormány néhány tagja, illetve a Matica slovenská Komáromban Fico jutalomjátéka: Nyári ruha, hetyke kis mellénnyel Nem tudom, zsebdiktátorok olvasnak-e Rejtő-regényeket; Robert Fico komáromi jutalomjátéka mindenesetre kísértetiesen hasonlít a halhatatlan P. Howard egyik mondatára, mely imigyen hangzik: „Az élet olyan, mint a nyári ruha mellénye - rövid és céltalan...” Ilyen volt a kormányfő július 4-i jelenése is. LŐR1NCZ ADRIÁN A helyszín: a komárom-komá- romi határátkelő, vasárnap, délután 16.30. Tapintatlanul tombol a nyár, miközben azon vagyok, hogy az utókornak megörökítsem a nemzetmentó Ján Slota által ide helyezett márványtáblát. Szombat este ismét kárt tettek benne, piros festékkel fújták le. Nem mondom, azáltal, hogy a titkosszolgálat a parlamenti választások előestéjén egy kicsit „helyrekalapálta”, a párt megszerezte azt a néhány tized százaléknyi szavazatot, mellyel becsússzam a törvényhozásba. Ez most vajon milyen céllal készült...? Magyarország felől lazán, gyalogosan fiatal pár lép a színre. Csehek; a Duna-parti város nevezetességeivel ismerkednek, miközben az sem zavaija őket, hogy országot kell „váltaniuk”. „Ty vole, to je bomba!” - derül nagyot a férfi a tábla szövegét olvasva. Igen, az. Isten hozott Abszurdisztánban...! Ki szép szót vet... Alig fél órával később, a pirosfehér-zöld csokrokkal feldíszített komáromi Kossuth téren a műszakiak az utolsó simításokat végzik. Kordon megvonva, rendőrposztok a helyükön, kamerák beélesítve - nem történhet itt semmi baj. A tér egyik szegletében két magyar meg egy hatvannégy vármegyés zászló lengedez. A Harmónia AT Polgári Társulás tartja itt hivatalosan bejelentett akcióját, molinókon adva a rendezvény közönségének tudtára, hogy „Megoldás az autonómia!” A dunaszerdahe- lyi Cséfalvay Pál beszél épp hallgatóságához, megidézve a magyar népet és Komárom lakosságát ért történelmi sérelmeket. Az ellenállás egészen egyedi módját ajánlja a helyiek figyelmébe. „Javaslom, hogy minden héten vigyenek ki egy rakás trágyát a trianoni emlékműre, meg erre a szoborcsoportra is - kiabálja a megafonba. - Az még nem büntetendő, csak kihágás...!” Szűk, mondhatni baráti körben máris tapsot arat. „Aki magyar, álljon át hozzánk!” - fordul később az eseményeket az út túloldaláról szemlélő komáromiakhoz. .Álljon át tehozzád a polgár- mester, aki húsz éve abból él, hogy magyar, ilyenkor meg nincs sehol!” - hangzik odaátról a válasz. Mióta kitört a demokrácia, a polgárok ilyeneket mernek mondani az utcán... Incidens nélkül nem megy 17.20, még mindig kánikula. Az embernek felforr az agyvize; ez okozza ama középkorú férfiú vesztét, aki dühödten tépi le az autonómiások molinóját, s a tüntetők arcába vágja. Már-már úgy néz ki, hogy következmények nélkül megússza, ám a kis csoport szónokai felszólítják a szép számban megjelent rendőröket, hogy biztosítsák a bejelentett összejövetelt. Végül két egyenruhás igazoltatja, majd elvezeti a láthatóan feldúlt lelkiállapotban leledző honpolgárt. A média elégedetten nyugtázza: megvan az első incidens... Közben pozsonyi rendszámú túrabuszok hozzák Fico elmaradhatatlan nyugdíjas rajongóklubját, no meg a nagy eseményre - nevezetesen: Komárom bevételére - az ország északi szegleteiből összecsődített mélyszlovákokat. Le merem fogadni, akadnak köztük, akik életükben először látnak magyart, úgymond most veszik le a mintát - Bósza Jánosról és követőiről, merthogy ők „esnek útba”. Míg keresztülvágnak a kis csoporton, az autonómia eszméjét kitartóan hirdető Bósza-megafonon tájékoztatja őket, hogy nem ellenük, s nem is Szent Cirill és Metód szobra, esetleg eszmei hagyatéka, hanem a hatalom arroganciája ellen tüntetnek. Az ellen, hogy egyesek a törvényeknek fittyet hányva emelhetnek szobrokat, ahoi épp nekik tetszik. Törvénysértők, ha összejönnek „A szobor leszerelése és áthelyezése során háromszor sértettek törvényt, akik azt elrendelték és véghezvitték - vet számot az elmúlt napok történéseivel Bósza János. - A negyedik törvénysértés pedig az, hogy a rendőrkapitányság és a városháza erre az időpontra hivatalosan csakis a mi polgári társulásunk megmozdulását engedélyezte. Tehát mindenki más illegális összejövetelen vesz részt.” A „mindent látó” youtube.com videó-megosztó portál jóvoltából ma már bárki visszanézheti Bósza sziszifuszi harcát a több tonnás szoborral. Ahogy péntek este hét körül kampósbottal elállja a Szent Cirill és Metód bronzba öntött mását szállító tehergépjármű útját, majd tűri a lökdösést, cibálást, végül mégis a földre teperik és elvonszolják... Az incidens további aktőrei a Matica slovenská helyi szervezetének tagjai, valamint Vladimír Matejička, a SMER-SD komáromi parlamenti képviselője. A szobor végül csak odakerül a körforgalom közepébe, Bósza meg hozzáteszi: „Nem provokálni akarunk; célunk, hogy az alapokról építsünk fel egy új szemléletet.” Az az érzésem, a leköszönő Fico-kabinet is ebben mesterkedik - csak éppen szobortalapzatról indít, a felső határ meg a csillagos ég. A polgári erényekről A leköszönő kormányfő és csapata pontosan 18.00-ra érkezik, így a királyi tévé Extra címmel, élőben tudja közvetíteni a szobor leleplezését. A rezesbanda „rágyújt” a himnuszra, a köztársasági őrezred díszegyenruhás tagjai zászlóval tisztelegnek, Fico és druzsinája az emelvényen kihúzza magát, s mindez olyan szép, hogy sokan önkéntelenül zsebkendőjükért nyúlnak... Persze csak a szlovák táborban, mert a tér szittyák által megszállt szegletében nem szűnik a kormányfő szidalmazása, a megafonból pedig hol a „Hazám, hazám, te mindenem” kezdetű ópusz, hol meg sziréna, esetenként vuvuzela szól. Dušan Jarjabek honatya ószláv nyelven énekli el a Mi- atyánkot, majd a színre lépő szónok sokatmondóan felemeli a kezét, s észak felé mutat - „Itt állunk, testvéreim, pár méterre a Dunától...” Ezen a ponton már azok is hangosan röhögnek, akiknek volt gyerekszobájuk, pedig még tizenöt perc sem telt el az előadásból. Ficósság tekintetében a kormányfő ezen a fényteli napon alulmúlja önmagát; hibásan olvassa fel a szöveget, melybe szerzője mindent belevitt, ami jól hangzik, s valamiféleképp kifejezi a múltat a jelenen át a jövővel összekötő folytonosságot. „Az utóbbi négy évben semmit sem hagytunk a véletlenre - mondja. - Az önálló, ősi európai nemzet jogán emeltünk szobrot Svätopluk királynak megkoronázása 1130. évfordulóján, s erősítettük a nemzettudatot. ... Szent Cirill és Metód voltak azok, aki Szent István uralkodása előtt másfél évszázaddal elhozták Szlovákia területére a kereszténység legnemesebb eszméit. Bízom abban, hogy Komárom lakosai kellő polgári erényekkel viseltetnek majd e szobor iránt.” A jó komáromiak, gondolom, azóta is próbálnak rájönni, ez vajon mit jelenthet. A tudatlanság ténye 18.47-kor Robert Fico, a megyefőnök Milan Belica és Jozef Márkus, a Matica slovenská elnöke leleplezi a szobrot. 19 órára véget vetnek a zenének, s elszé- lednek a honleányok s legények. Ami a közvélekedést illeti: nem a körforgalomban felállított Szent Cirill és Metód-szoborból, hanem a megfélemlítések sorozatából van elegük a komáromiaknak. Abból, hogy mióta Kodéba. Hlinka-gárdistái divatba hozták, a várost a szlovák nemzeti politikusok az erőfitogtatás színterévé degradálták. „Úgy látom, a helyi politikusok többsége az érvényesüléssel van elfoglalva - véli Mészáros András -, a városban meg közben elhara- pódzik a félelem és a bizalmatlanság.” Míg ezt elmondja, öt- , hétfős társasága szó nélkül elszé- led mellőle. „Látja, erről beszélek - a komáromiak már félnek kinyilvánítani a véleményüket.” „Szomorúnak tartom, hogy politikai indíttatásból emelnek szobrokat, állítanak táblákát az országban - mondja S. Mária pedagógus. - Az embereknek tudást kellene adni, hiszen történelmi ismereteink magyaroknak és szlovákoknak egyaránt gyérek, s ez mindkét oldalon ártalmas.” Mindezek után már csak az foglalkoztat, hogy a leköszönő kormányjúlius 4-i Vidám Vasárnapja egy dicstelen négyéves korszak záróakkordja, avagy egy feszültségekkel teli éra eljövetelének a hímöke-e...? Végül is - újfent csak Rejtőt idézve - „a kocka meg van vetve!” Minden, ami populizmus, hét percbe sűrítve (TASR-felvétel) (A szerző felvétele) Komolyan vették a kétnyelvűséget Az árpádsávos zászlók közös megegyezésre nem kerültek elő (TASR-felvétel)
