Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-04 / 127. szám, péntek

14 izVllÁG JÓ, HA TUDJUK! A profik így facsarnak citromot Minden cseppje kincs, úgyhogy ha csak néhány csepp citromlé­re van szükségünk, kár felvágni egy egész gyümölcsöt. Szúrjunk bele egy hústűt, és ha kicsit megnyomjuk, a kis lyukon kifolyik annyi lé, amennyi szük­séges. A citromot ezután fol­­packba csomagolva néhány na­pig még a hűtőszekrényben tá­rolhatjuk. Ha viszont az egészet akaijuk, a legtöbb, levet akkor csavarhatjuk ki, ha a meleg vi­zet csorgatunk rá, és kemény fe­lületen, kissé nyomkodva for­gatjuk. Könnyebb lesz facsarni. (Baranya Bulvár) Levesek mellé ideális, de salátával is fogyasztható Keletien krumplilepény Hozzávalók: 6 nagy krumpli, só, bors, liszt, 1 tojás, ételízesítő, fokhagyma, ka­csazsír. Elkészítés: A krumplit megpucoljuk, meg­mossuk, kislyukú reszelőn lere­szeljük. Teszünk bele lisztet, 1 to­jást ütünk rá, megsózzuk, borsoz­­zuk, ízlés szerint megszóljuk éte­lízesítővel. Majd jól összekever­jük, beletesszük a lisztet, hogy normális tésztajellegű legyen. Ez­után fogunk egy tepsit, amit jól bekenünk zsírral, és beleöntjük a masszát. Kicsit megszurkáljuk a tetejét, majd betesszük a sütőbe. Addig sütjük, míg jó lesz az olda­la, majd megfordítjuk. Körülbelül háromnegyed óra alatt szépen megsül mind a két fele. A fok­hagymát lenyomjuk, majd egy kis sós kacsazsírral összekeverjük és rárakjuk a tetejére, (ttr) ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 4. www.ujszo.com (A szerző felvételei így mindig friss és illatos hozzávalóval főzhetünk Zöldfűszer jégkockában AJÁNLÓ Sokszor volna jó, ha főzés köz­ben kéznél lenne az éppen szüksé­ges, illatos, friss zöldfűszer, és nem csak szárított változatot szór­hatnánk az ételbe. Egy jégkocka­tartóval ez is megoldható: a fűszernövényeket aprítsuk fel, és kevés vízzel fagyasszuk le a tartó különálló rekeszeibe. Ha főzés közben petrezselyemzöld, kapor vagy más kell, csak egy fűszerkoc­kát ki kell pattintani, és beletenni a készülő ételbe, (s) EZT JÓI KIFŐZTÜK ________________________ A mester elveszi tőle a süteményt Cseh László úszó „Az étkezésemre mostanában oda kell figyelnem. Fontos, hogy mit eszem. Régen nem volt ezzel problémám. Talán ez azért is van, mert a hatalmas edzésmunka kö­vetkeztében a szervezetem kíván­ja a kalóriákat, én pedig nem min­dig tudok ellenállni a finomságok­nak. Az edzőm nem tud mit kez­deni az aránylag ritkán előjövő mohóságommal, de volt már olyanra példa, hogy a mester egész egyszerűen elvette tőlem a süteményt. A túlevés leküzdésé­ben táplálkozási szakértő segít. Számomra az étkezésben az a meghatározó, hogy mennyire fi­nom az étel. Ha tehetem, és éhes vagyok, akkor képes vagyok na­gyon sokat enni, főleg ha finom az, amit fogyasztok. Elmondhatom magamról, hogy élsportolóként nagyon el vagyok kényeztetve. Nem kell gondos­kodnom a magam ellátásáról. Mindig készen kerül elém az étel. A rengeteg utazás és edzőtáboro­zás alkalmával ez természetes is. Amikor pedig néha otthon va­gyok, akkor anyuék kényeztetnek. Interneten szinte folyamatosan tartom velük a kapcsolatot, és a hazautazás előtt mindig rákérdez­nek, mivel várjanak? Ennek ismeretében, gondolom, nem meglepő, hogy nem tudok főzni. Vagy mégis? A tojásrántotta azért megy. Ha tehetem, szeretek a konyhában lebzselni, próbálom ellesni anyukám fortélyait, de az­tán szomorún állapítom meg ma­gamban, hogy teljesen reményte­len eset vagyok. A kedvencem a közepesen átsü­tött steak és a fenségesen finom li­bamáj. A gyermekkori kedvencem a rántott hús volt. Talán azért is, mert ezt aránylag gyorsan meg le­hetett enni, és utána irány a játék. A világban szinte mindenhol jártam már, imádom az olasz éte­leket. Az ízüket, a zamatukat semmihez nem lehet hasonlítani. Az utóbbi időben rászoktam a fokhagymára. A receptben, ame­lyet most az Új Szó olvasóinak ajánlok, keveredik a kellemes és a hasznos. Olaszországból szár­mazik, egy kint játszó vízipólós barátomnál ettem először, a ba­rátnője írta le nekem az elkészí­tési módját. Anyukámnak e-mail­­ben továbbítottam, meglepeté­semre hazaérkezésemkor ezzel várt.” Sült kagyló fokhagymával Hozzávalók: 1 doboz natúr kagylókonzerv, 2 egész tojás, 1 dl száraz fehérbor, 10-15 dkg finomliszt, 3 gerezd fok­hagyma, 1 csapott teáskanál só, fél citrom leve, 1 mokkáskanál reszelt citromhéj, 1 mokkáskanál törött fe­kete bors. Elkészítése: A kagylót olajos levétől leszűrjük, nagyon óvatosan szét­szedjük. A levet összekeverjük a tojások sárgájával, hozzáadjuk a fehérbort és annyi lisztet, hogy sűrű palacsintatészta legyen belőle. Belekeverjük a zúzott fok­hagymát és az összes fűszert. Vé­gül a kemény habbá vert tojásfe­hérjét is hozzáadjuk. A kagylócs­­kákat egyenként először lisztbe mártjuk, ezután a tésztába forgat­va a forró olajban 2 perc alatt megsütjük. A megmaradt tésztá­ból süssünk 4 vékony palacsintát, amelyre egy-egy adag sült kagylót rátehetünk. A leszűrt, papírtörül­közőre rakott kagylókat melegen, fokhagymás-majonézes mártással tálaljuk. Ha főételnek szánjuk, petrezselyemmel ízesített párolt rizst vagy vajas párolt zöldséget adjunk hozzá. Kissé munkaigé­nyes, de nagyon finom, ínyencek­nek való étel. Albert József IZVILAG A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika (ízvilág - 02/59233 427). Az Ízvilágban használt képek forrása: sxc.hu. Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava, e-mail: izvilag@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents