Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-30 / 149. szám, szerda
Szülőföldünk-hirdetés 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 30. Harmincegy év után talán rendeződnek a tulajdonjogok, csitulnak a kedélyek, és Hazahúz a mohiak szíve megnyugodhatnak az egykor Mohiból kiköltöztetett emberek Harmincegy évvel ezelőtt, amikor el kellett hagyniuk otthonukat, sokan elképzelni sem tudták, mi vár rájuk. Főleg a fiatalabbak nem nagyon tudatosították, mit veszítenek. Hitték, remélték, hogy más községben, talán Léván majdcsak boldogulnak valahogy. Ám gyökereik Mohiba nyúlnak vissza, s hiába telnek az évek, egyre jobban fáj, hogy nyoma sincs a szülői, nagyszülői háznak, udvarnak. PÉTERF1SZONYA „Négyszáznál is többen éltünk a község 196 házában. Nem akartuk elhinni, hogy az atomerőmű miatt egyszerűen lerombolják Mohit. A kiköltöztetés első hulláma 1979-ben, a második 1980-ban zajlott. Volt olyan porta, ahonnan a bútorszállító és a halottaskocsi egyszerre gurult ki. Eleinte azt ígérték, kulcsrakész házakat építenek az ittenieknek, de végül a legtöbb család a lévai lakótelepen kapott lakást. Felvásárolták a házakat, a kerteket, de - főleg az öregebb épületekért - nem fizettek annyit, amennyiből a környéken házat lehetett volna vásárolni. Mi a második hullámban hagytuk el a falut, édesanyám szoba-konyhás, mi a férjemmel, a hároméves Zsolttal és a négyhónapos Krisztiánnal egy háromszobás lakásba költöztünk. A földünkből csak a talpalatnyi szőlőnk maradt a hegyoldalban. Az idősebbek, bár már Léván, vagy Verebélyen éltek, gyakran a mohi borházukban töltötték az éjszakát, ott érezték otthon magukat” - elevenítette fel emlékeit Diószegi Aranka. Könnyeit nyelve mesélte: „Két héttel kiköltözésünk után lebontották a házunkat, nem volt erőm megnézni a romokat. Az idősebbek még nehezebben szokták meg az új környezetet, az első évben sokan belehaltak a bánatba.” - Érdekes -vette át a szót a 33 éves Diószegi Zsolt - hogy bennem a hűtőtornyok nélküli Mohi képe él. Meg az, hogy a pihenő kombájnos szájából kinéztem a kenyeret, kénytelen volt nekem is adni belőle. Mindenkit ismertem. Az volt a „hobbim”, hogy minden felnőttel kezet akartam fogni. Mint a mohiak zöme, szombatonként mi is kivonultunk a szőlőhegyre, hogy találkozzunk, hogy legalább valamivel közelebb legyünk egykori otthonunkhoz. - Egykori Mohiak Társulása A mohi származású Czúdor Rózsa 1962-ben elköltözött a községből, később a férjével Léván építettek családi házat, de nem tudja elfelejteni szőlőfaluját. -1999 tavaszán Aranka férje, Diószegi József és Szántó Zoltán megalapította az Egykori Mohiak Társulását, azóta rendszeresen találkozunk. Megtartjuk - igaz, Léván - a mohi búcsút, Kálnán évente megkoszorúzzuk az 1. és a 2. világháborúban elesettek emlékművét, és egyre népszerűbbek a majálisok, juniálisok. Nézzen csak körül, megtelt az erdészlak, majdnem 150-en jöttünk össze. Mi, egykori mohiak erős közösséget alkotunk. Egy generáció kihalt azóta, egy felnőtt, a harmadik felnövekvőben van, de Mohi összeköt minket akkor is, ha nem létezik. Szerencsére, az emlékeink elevenek, számunkra a múltidézés létszükséglet. Kár lenne megfeledkezni arról is, milyen egyetértésben éltünk a mohi muzsikus cigányokkal. Szénási Gyula és Banda Aladár cigányzenekara messzire vitték Mohi hírnevét, a határokon túlra is, és valamennyien büszkék vagyunk nemcsak Kovácsné Dirigás Ilona énekesnőre, hanem a fiára is, aki a bécsi szimfonikus zenekar elismert hegedűse. A mostani világban hihetetlennek tűnik az is, hogy a magyar családok a cigánygyerekek, a romák pedig a mi gyerekeink tiszteletbeli keresztszülei voltak. Mi süteményt, ételt vittünk a kisgyermekes házba, ők pedig ingyen muzsikáltak a családi összejöveteleken” - mesélte Rózsa. Lánya, Ürge Éva már Léván született, ám gyerekkori emlékei Mohihoz fűzik. - Voltak, akik - engedve a belső kényszernek - ellátogattak a községbe, én 20 évig nem mentem Mohiba. Nem akartam látni a lerombolt falut, ahol nyoma sincs annak, ami valaha kedves volt nekem. Az egykori mohiakat a mai napig nem csupán az bántja, hogy gyökértelenül kénytelenek (TASR-felvétel) sú polgármestere. A község lakosai fontosnak tartják, hogy hozzátartozóik végső nyughelye rendezett legyen. Azt viszont - mondják - nem lehet megszokni, hogy halottaik nem kerülhetnek vissza őseik földjébe. Nemsokára? „Valóban tárgyalunk arról, hogy hamarosan megkezdjük a földek felvásárlását, noha a jóváhagyás hosszadalmasnak tűnhet” - tájékoztatott Robert Holý, a Szlovák Villamos Művek Rt. Kommunikációs osztályának illetékese. Közölte, vitathatatlan az ENEL tulajdonosainak jó szándéka, véget vetni ennek a régóta húzódó „örökök” ügynek, s amint befejeződik a többlépcsős jóváhagyási folyamat, nyomban sor kerülhet a szerződések aláírására. Körülbelül 40 hektárnyi földterületről van szó, Robert Holý nem kívánt nyilatkozni arról, négyzetméterenként mennyit fizetnek a földtulajdonosoknak, de még arról a végösszegről sem, amelyet az ENEL kifizetni kényszerül. Nincs juniális házi sütemény nélkül- Czúdor Rózsa és lánya, Ürge Éva (Bungyi Zsóka felvételei létezni, hanem az is, hogy harminc éve nem sikerült jogilag rendezni földtulajdonukat. Rendezetlen tulajdonjogok Czúdor Ernő, az Egykori Mohiak Társulásának elnöke szerint problémás volt a harminc évvel ezelőtti kitelepítés, de a házak és a kertek felvásárlása is. ,A felértékeléssel nem mindenki volt elégedett, ám akinek sürgősen pénzre volt szüksége, kevesebbel is beérte. Az atomerőmű őseink földjére épült, van olyan tagja a társulásunknak, akinek a földjén áll az egyik hűtőtorony. Százhatvan ember követeli jogos jussát, sérelmezzük, hogý semmibe veszik tulajdonjogainkat” - tájékoztatott Szúdor. Beszámolt arról is, hogy a földtörvény értelmében (1992 óta) a Szlovák Villamos Művek illetve a villamos művek többségi tulajdonosa az ENEL SpA bérleti díjat fizetett a földek után, ám 2007-től egy fillért sem kaptak. „Külön-külön futottunk a pénzünk után, sikertelenül. Egységes fellépésre van szükség, s most végre úgy tűnik, sikerül megegyeznünk. Megegyezés született az elmaradt bérleti díjról, az összes tulajdonos beleegyezett az eladásba is. Igaz, rá akartak bírni minket arra, hogy négyzetméterenként 0,10-0,40 fillérért adjuk el a földünket, amiről persze szó sem lehetett. Most az ENEL jelezte vásárlási szándékát, az ár a föld minőségétől (bonitás) függ. Ha minden igaz, június végén aláírjuk a szerződéseket”- mondta, ám arról, hogy mekkora összegről van szó, nem kívánt nyilatkozni. Felújították a templomot, rendbe teszik a temetőt A polgári társulás sikerként könyvelheti el a mohi református templom felújítását. „A tetőt és a tornyot megjavították, év végéig befejeződik az ablakcsere, a külső vakolás, és a templom olyan lesz, mint régen volt. Örülünk annak is, hogy az ENEL másfél millió koronával támogatta kezdeményezésünket. Ezzel egyidejűleg a temetőt is rendbe tesszük” - mondta Havlík József, Kálna mohi származáA hűtőtornyok látványát nem szeretik a mohiak 21 tanuló ajándékot kap! Keresztnév:. Jelentkezési szelvény Vezetéknév:____............................. Lakhely (magyarul is)_________________________ Utcanév, házszám:.............................................................. Irányítószám: __________________Telefonszám:. Az iskola neve/település (magyarul is):. ............ ..... Osztály: Az arckép helye Ismét várjuk a iszta egyes nyítvánvokat, és ajándékozunk! Mit kell tenned? Töltsd ki az alábbi szelvényt (fénymásolatot nem fogadunk el)! Ragaszd az arcképedet a megjelölt helyre! A szelvényhez csatold a bizonyítványod fénymásolatát! A szelvényt a bizonyítvány fénymásolatával együtt küldd el a következő címre: Redakcia Új Szó, Lazaretská 12,811 08 Bratislava A borítékra írd rá: „Tiszta egyes”! Beküldési határidő: 2010.júlins 10. A játékban csak azok az alapiskolás tanulók vehetnek részt, akik a 2009/2010-es tanévet tiszta egyes bizonyítvánnyal zárták. A jelentkezők arcképét a nyár folyamán, szerdánként a Szülőföldünk mellékletben közöljük. Ez a lap jár Önnek J UI SZÓ
