Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-03 / 126. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2010. június 3., csütörtök 7. évfolyam, 22. szám Nem elég, ha egy tizenéves gyermek csak szüleitől, pedagógusaitól hall a drogok problémájáról Tudsz nemet mondani? Napjainkban a kábítószer jelenti gyermekeinkre néz­ve a legnagyobb veszélyt. Elég kinyitni az újságot, bekapcsolni a televíziót, sajnos naponta olvasunk, hallunk olyan újabb és újabb híreket, amelyek a drogfogyasztással, az ál­dozatok számának növe­kedésével kapcsolatosak. KOLEK MARGIT Iskolánk, a komáromi Eötvös utcai alapiskola nagy figyelmet fordít a drogmegelőzésre. Peda­gógusok, szülők gyakran fel­tesszük a kérdést: „Mit lehet, mit kell tenni a kábítószer-fogyasztás megelőzése, visszaszorítása érde­kében?” Első és legfontosabb módszer a megelőzés, a diákok felvüágosítá­­sa a drogfogyasztás káros hatásai­ról, illetve a tanulók magatartá­sának olyan alakítása, amely távol tartja őket a szertől. Nem elég, ha egy tizenéves gyermek csak szüle­itől, pedagógusaitól hall erről a problémáról. Szükséges a dro­gokkal foglalkozó szakemberek bevonása is. Májusban az alsó és felső évfo­lyamok számára külön szervez­tünk előadást. Felsős tanulóink a SÉMIT Polgári Társulás képviselő­jével, Gáspár Károllyal találkoz­tak. Az előadás előtt diákjaink egy filmet néztek meg, mely Gáspár úr fiának tragédiáját tárta elénk. Szemünk előtt játszódott le, ho­gyan lesz az egészséges életvidám fiatalemberből emberi roncs. A vetítés alatt figyeltem a tanulók Sokan lettek emberi roncsok a kábítószertől arcát. A mindig eleven, zsivajgó nebulók most néma csendben, döbbenten követték figyelemmel Karesz sorsát. Reméljük, egy élet­re megfogadják Karesz édesapjá­nak szavait, aki gyermeke elvesz­tése után, élete céljának tűzte ki a harcot a kábítószer-fogyasztás el­len. Az alsós tanulóink A te helyes döntésed c. rendőrségi előadáson vettek részt, amely a szenvedély­betegségekkel foglalkozott. A rendőrtisztek megjelenése az is­kolában, osztályteremben önma­gában is érdeklődést váltott ki, fő­ként ha még mindezt egy drogke­­resó rendórkutya jelenléte is fo­kozza. Álljon minden fiatal előtt me­­mentóként Gáspár Károly monda­ta: „A választás előtted van, de akkor és ott tudj mindig nemet mondani!”­A felsős tanulók a SEMIT Polgári Társulás képviselőjével, Gáspár Ká­rollyal találkoztak (A szerző felvétele) Az SZMPSZ tizedik közgyűlése Rimaszombatban Új országos elnökség TUDÓSÍTÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége szombaton Rima­szombatban, a Tompa Mihály Re­formátus Gimnáziumban tartotta tisztújítással egybekötött X. orszá­gos közgyűlését. A napirend elfoga­dása után az országos választmány beszámolója hangzott el az előző közgyűlés óta eltelt időszakról. Pék László elnök elemezte és értékelte az oktatáspolitikában, a pedagógus­szövetség életében és szakmai tevé­kenységében végbement változáso­kat. Az ülés további részében a kül­döttek jóváhagyták a szervezet gaz­dálkodásáról szóló beszámolót. Az SZMPSZ alapszabályában nem ja­­vasoltakmódosítást. A közgyűlés a 2010-2014-es választási ciklusra megválasztotta az országos választmány tagjait, a pedagógusszövetség tisztségvise­lőit, valamint az ellenőrző bizott­ság tagjait. Az elnök Pék László, az általános alelnök Vörös Mária, a szakmai tevékenységért felelős alelnök Ádám Zita lett. A közgyűlés küldöttei megvitatták, majd elfogadták a szövetség új programját. Ezt követően meg­alakult az SZMPSZ új országos el­nöksége. (jt) Nyári egyetem Komáromban és Kassán A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által 2010-ben szervezett XIX. Nyári Egyeteme helyszínei és időpontjai: Komá­rom, 2010. július 5-10. Kassa, 2010. július 25-30. A meghirdetett szakcsoportok száma Komáromban 7, Kassán 4, a program 30 órás. Jelentkezési határidő: június 11. Jelentkezni az SZMPSZ honlapjáról letölthető jelentkezési lapon (www.szmpsz.sk) lehet. Cím: SZMPSZ P. O. BOX 49., 945 01 Komárno, fax.: 035/7714 756, e-mail: szmpsz@szmpsz.sk. (ú) A diáklányt Holczhei Arpád szaktanár készítette fel Orsolya Dél-Koreába utazik ISMERTETÉS A komáromi Selye János Gimná­zium diákjait biológiából Holczhei Árpád szaktanár készíti fel a ta­nulmányi versenyekre, s közülük idén Szabó Orsolya 4. B osztályos tanuló az országos döntő 4. helyén végzett az A kategória versenyé­ben. Emiatt bekerült abba a váloga­tott keretbe, melyből a Dél-Koreá­­ban megrendezendő Nemzetközi Biológiai Diákolimpiára induló szlovákiai csapatot állították össze. Biológiából már a kerületi verse­nyek és az országos döntő is szlovák nyelven zajlott, így Orsolya a kiváló eredményeit nem anyanyelvén, hanem idegen nyelven érte el. Holczhei Árpád szaktanárnak nem ez az első ilyen kiváló eredménye, tanítványai közül már tíz éve Kere­kes Árpád is szerepelt a nemzetközi diákolimpián Brüsszelben, (ai) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Hogyan neveljem őket? Ikerlányaim vannak, akik igen féltékenyek egymásra, pedig ügyelek arra, hogy egy­formán figyeljek mindkettő­jükre. Néha már verekedésbe fojtódik a feszültség. Jelige: Testvérféltékenység Ha az ember szülővé válik, vi­lágra hozza gyermekét, csak a legjobbat szeretné számára biz­tosítani. Nem egy szülő fogadja meg üyenkor, hogy az ő gyereke sohasem fog sími, igyekszik majd mindent megadni neki, megvédi minden rossztól. Ezek valóban helyesnek tűnő elhatá­rozások, és tiszteletet érdemel az a szülő, aki a gyerekéért dolgo­zik, s igyekszik őt minden jóval ellátni. Elítéljük azokat a szülő­ket, akik gyermekeik rovására élnek, elisszák a gyermeksegélyt, nem járatják őket iskolába, nem törődnek sem testi, sem lelki fej­lődésükkel. Ez a két példa a két végletet jelenti, mert hajói bele­gondolunk, egyik sem a gyerek javát szolgálja, s mindkettőben van kivetnivaló. A testvérféltékenység nem új­kori találmány, a szakirodalom szerint ősidők óta létezik. Vi­szont nem mindegy, milyen korú gyerekeknél és milyen mérték­ben fordul elő. Meg kellene ma­gyarázni a lányainak, hogy a testvér nem arra való, hogy félté­­kenykedjenek egymásra, és ak­kor tegyenek keresztbe egymás­nak, amikor a felnőttek nem lát­ják és nem veszik észre. Tanítsa őket toleranciára, hogy hajlan­dóak legyenek jót kívánni a má­siknak, s ne irigyeljenek minden apróságot egymástól. Bizonyára egyik gyerekét sem akaija megrövidíteni, de nem mu­száj mindenből két darabot vásá­rolnia, hogy mindkettőjüknek mindene meglegyen. Legyenek közös dolgaik, játékaik, amiken megtanulnak majd osztozkodni, beosztani, mikor kinél legyen, ki játszhat, szórakozhat vele. Játszanak olyan játékokat, amiben mindkettőjüknek fontos szerep jut, s aztán olyanokat, ahol az egyik gyerek a másiknak van alárendelve. Ügyeljen arra, hogy mindketten eljátszhassák mindkét szerepet: az alárendeltét és veze­tőt egyaránt. Fontos, hogy mind­kettőt megtapasztalják, mert csak abból lesz jó vezető, aki képes be­leélni magát az alárendeltje szere­pébe, s ennek most van itt az ideje, hogy játék formájában kipróbál­hassák. A pszichológusok szerint az a jó szülő, aki kellő mértékben tudja frusztrálni a gyerekét, ám ezt soha nem viszi túlzásba. Az a gye­rek, akit nem ér frusztráció, sokkal lassúbb ütemben fejlődik, mert nincs hajtóerő, ami előrevinné, ami kihasználná a változásokat. A gyerekeknek időnként meg kell tapasztalni egy kis igazságtalan­ságot is, hogy azután küzdhesse­­nek az igazságért. Abból a gyerek­ből nagyon szerencsétlen felnőtt lesz, akinek nem adatik meg, hogy szembe tudjon nézni a rosszal, megtanuljon bánni vele, kezelni tudja. Látszólag apróságnak tűnik, ám ha jól belegondolunk, az em­ber későbbi élete folyamán ke­mény leckét jelenthet annak, aki gyermekkorában el volt zárva minden rossztól. Ha tehát kiegyensúlyozott, boldog felnőtteket szeretne ne­velni kislányaiból, ne mérje ki percnyi pontossággal, hogy egy­forma időt töltsön mindkettőjük­kel. Ne legyen lelkiismeret-furda­­lása a miatt, ha valamelyikkel öt perccel hosszabb időt tölt. A gye­rekeknek is el kell fogadniuk, hogy vannak helyzetek - köztük váratlanok is -, amelyeket nem lehet előre beosztani, elrendezni. Az élet bőséggel ontja magából a problémákat, amelyek megol­dást követelnek. Ha rosszul old­juk meg őket, tovább rágódunk rajtuk, sok energiánkat és időn­ket veszik igénybe, kötik le. Egy­­egy problémán rágódva eszünk­be se jut, hogy ennek gyökerei messzire nyúlhatnak vissza, egé­szen a gyermekkorunkba. Nem rossz szülő az, akinek né­ha sír a gyereke, vagy nem kap meg mindent, amit szeme-szája megkíván. Az a jó szülő, aki meg­tanítja gyermekét különbséget tenni a jó és rossz között, az igaz­ság és hamisság között, elviselni, tolerálni a másságot, tiszteletben tartani mások döntéseit, ha azzal nem okoznak kárt. Ha mindeze­ket sikerül lányainak átadnia, s e szerint rendezik majd felnőtt ko­rukban az életüket, kevesebb megoldhatatlannak tűnő feladat elé lesznek állítva, s csak hálásak lesznek önnek azért, hogy mind­ezekre megtanította őket. Dr. Hadas Katalin pszichológus A jó szülő megtanítja gyermekét különbséget tenni a jó és rossz kö­zött, az igazság és hamisság között, elviselni, tolerálni a másságot (sxc.hu-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents