Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-03 / 126. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2010. június 3., csütörtök 7. évfolyam, 22. szám Nem elég, ha egy tizenéves gyermek csak szüleitől, pedagógusaitól hall a drogok problémájáról Tudsz nemet mondani? Napjainkban a kábítószer jelenti gyermekeinkre nézve a legnagyobb veszélyt. Elég kinyitni az újságot, bekapcsolni a televíziót, sajnos naponta olvasunk, hallunk olyan újabb és újabb híreket, amelyek a drogfogyasztással, az áldozatok számának növekedésével kapcsolatosak. KOLEK MARGIT Iskolánk, a komáromi Eötvös utcai alapiskola nagy figyelmet fordít a drogmegelőzésre. Pedagógusok, szülők gyakran feltesszük a kérdést: „Mit lehet, mit kell tenni a kábítószer-fogyasztás megelőzése, visszaszorítása érdekében?” Első és legfontosabb módszer a megelőzés, a diákok felvüágosítása a drogfogyasztás káros hatásairól, illetve a tanulók magatartásának olyan alakítása, amely távol tartja őket a szertől. Nem elég, ha egy tizenéves gyermek csak szüleitől, pedagógusaitól hall erről a problémáról. Szükséges a drogokkal foglalkozó szakemberek bevonása is. Májusban az alsó és felső évfolyamok számára külön szerveztünk előadást. Felsős tanulóink a SÉMIT Polgári Társulás képviselőjével, Gáspár Károllyal találkoztak. Az előadás előtt diákjaink egy filmet néztek meg, mely Gáspár úr fiának tragédiáját tárta elénk. Szemünk előtt játszódott le, hogyan lesz az egészséges életvidám fiatalemberből emberi roncs. A vetítés alatt figyeltem a tanulók Sokan lettek emberi roncsok a kábítószertől arcát. A mindig eleven, zsivajgó nebulók most néma csendben, döbbenten követték figyelemmel Karesz sorsát. Reméljük, egy életre megfogadják Karesz édesapjának szavait, aki gyermeke elvesztése után, élete céljának tűzte ki a harcot a kábítószer-fogyasztás ellen. Az alsós tanulóink A te helyes döntésed c. rendőrségi előadáson vettek részt, amely a szenvedélybetegségekkel foglalkozott. A rendőrtisztek megjelenése az iskolában, osztályteremben önmagában is érdeklődést váltott ki, főként ha még mindezt egy drogkeresó rendórkutya jelenléte is fokozza. Álljon minden fiatal előtt mementóként Gáspár Károly mondata: „A választás előtted van, de akkor és ott tudj mindig nemet mondani!”A felsős tanulók a SEMIT Polgári Társulás képviselőjével, Gáspár Károllyal találkoztak (A szerző felvétele) Az SZMPSZ tizedik közgyűlése Rimaszombatban Új országos elnökség TUDÓSÍTÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szombaton Rimaszombatban, a Tompa Mihály Református Gimnáziumban tartotta tisztújítással egybekötött X. országos közgyűlését. A napirend elfogadása után az országos választmány beszámolója hangzott el az előző közgyűlés óta eltelt időszakról. Pék László elnök elemezte és értékelte az oktatáspolitikában, a pedagógusszövetség életében és szakmai tevékenységében végbement változásokat. Az ülés további részében a küldöttek jóváhagyták a szervezet gazdálkodásáról szóló beszámolót. Az SZMPSZ alapszabályában nem javasoltakmódosítást. A közgyűlés a 2010-2014-es választási ciklusra megválasztotta az országos választmány tagjait, a pedagógusszövetség tisztségviselőit, valamint az ellenőrző bizottság tagjait. Az elnök Pék László, az általános alelnök Vörös Mária, a szakmai tevékenységért felelős alelnök Ádám Zita lett. A közgyűlés küldöttei megvitatták, majd elfogadták a szövetség új programját. Ezt követően megalakult az SZMPSZ új országos elnöksége. (jt) Nyári egyetem Komáromban és Kassán A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által 2010-ben szervezett XIX. Nyári Egyeteme helyszínei és időpontjai: Komárom, 2010. július 5-10. Kassa, 2010. július 25-30. A meghirdetett szakcsoportok száma Komáromban 7, Kassán 4, a program 30 órás. Jelentkezési határidő: június 11. Jelentkezni az SZMPSZ honlapjáról letölthető jelentkezési lapon (www.szmpsz.sk) lehet. Cím: SZMPSZ P. O. BOX 49., 945 01 Komárno, fax.: 035/7714 756, e-mail: szmpsz@szmpsz.sk. (ú) A diáklányt Holczhei Arpád szaktanár készítette fel Orsolya Dél-Koreába utazik ISMERTETÉS A komáromi Selye János Gimnázium diákjait biológiából Holczhei Árpád szaktanár készíti fel a tanulmányi versenyekre, s közülük idén Szabó Orsolya 4. B osztályos tanuló az országos döntő 4. helyén végzett az A kategória versenyében. Emiatt bekerült abba a válogatott keretbe, melyből a Dél-Koreában megrendezendő Nemzetközi Biológiai Diákolimpiára induló szlovákiai csapatot állították össze. Biológiából már a kerületi versenyek és az országos döntő is szlovák nyelven zajlott, így Orsolya a kiváló eredményeit nem anyanyelvén, hanem idegen nyelven érte el. Holczhei Árpád szaktanárnak nem ez az első ilyen kiváló eredménye, tanítványai közül már tíz éve Kerekes Árpád is szerepelt a nemzetközi diákolimpián Brüsszelben, (ai) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Hogyan neveljem őket? Ikerlányaim vannak, akik igen féltékenyek egymásra, pedig ügyelek arra, hogy egyformán figyeljek mindkettőjükre. Néha már verekedésbe fojtódik a feszültség. Jelige: Testvérféltékenység Ha az ember szülővé válik, világra hozza gyermekét, csak a legjobbat szeretné számára biztosítani. Nem egy szülő fogadja meg üyenkor, hogy az ő gyereke sohasem fog sími, igyekszik majd mindent megadni neki, megvédi minden rossztól. Ezek valóban helyesnek tűnő elhatározások, és tiszteletet érdemel az a szülő, aki a gyerekéért dolgozik, s igyekszik őt minden jóval ellátni. Elítéljük azokat a szülőket, akik gyermekeik rovására élnek, elisszák a gyermeksegélyt, nem járatják őket iskolába, nem törődnek sem testi, sem lelki fejlődésükkel. Ez a két példa a két végletet jelenti, mert hajói belegondolunk, egyik sem a gyerek javát szolgálja, s mindkettőben van kivetnivaló. A testvérféltékenység nem újkori találmány, a szakirodalom szerint ősidők óta létezik. Viszont nem mindegy, milyen korú gyerekeknél és milyen mértékben fordul elő. Meg kellene magyarázni a lányainak, hogy a testvér nem arra való, hogy féltékenykedjenek egymásra, és akkor tegyenek keresztbe egymásnak, amikor a felnőttek nem látják és nem veszik észre. Tanítsa őket toleranciára, hogy hajlandóak legyenek jót kívánni a másiknak, s ne irigyeljenek minden apróságot egymástól. Bizonyára egyik gyerekét sem akaija megrövidíteni, de nem muszáj mindenből két darabot vásárolnia, hogy mindkettőjüknek mindene meglegyen. Legyenek közös dolgaik, játékaik, amiken megtanulnak majd osztozkodni, beosztani, mikor kinél legyen, ki játszhat, szórakozhat vele. Játszanak olyan játékokat, amiben mindkettőjüknek fontos szerep jut, s aztán olyanokat, ahol az egyik gyerek a másiknak van alárendelve. Ügyeljen arra, hogy mindketten eljátszhassák mindkét szerepet: az alárendeltét és vezetőt egyaránt. Fontos, hogy mindkettőt megtapasztalják, mert csak abból lesz jó vezető, aki képes beleélni magát az alárendeltje szerepébe, s ennek most van itt az ideje, hogy játék formájában kipróbálhassák. A pszichológusok szerint az a jó szülő, aki kellő mértékben tudja frusztrálni a gyerekét, ám ezt soha nem viszi túlzásba. Az a gyerek, akit nem ér frusztráció, sokkal lassúbb ütemben fejlődik, mert nincs hajtóerő, ami előrevinné, ami kihasználná a változásokat. A gyerekeknek időnként meg kell tapasztalni egy kis igazságtalanságot is, hogy azután küzdhessenek az igazságért. Abból a gyerekből nagyon szerencsétlen felnőtt lesz, akinek nem adatik meg, hogy szembe tudjon nézni a rosszal, megtanuljon bánni vele, kezelni tudja. Látszólag apróságnak tűnik, ám ha jól belegondolunk, az ember későbbi élete folyamán kemény leckét jelenthet annak, aki gyermekkorában el volt zárva minden rossztól. Ha tehát kiegyensúlyozott, boldog felnőtteket szeretne nevelni kislányaiból, ne mérje ki percnyi pontossággal, hogy egyforma időt töltsön mindkettőjükkel. Ne legyen lelkiismeret-furdalása a miatt, ha valamelyikkel öt perccel hosszabb időt tölt. A gyerekeknek is el kell fogadniuk, hogy vannak helyzetek - köztük váratlanok is -, amelyeket nem lehet előre beosztani, elrendezni. Az élet bőséggel ontja magából a problémákat, amelyek megoldást követelnek. Ha rosszul oldjuk meg őket, tovább rágódunk rajtuk, sok energiánkat és időnket veszik igénybe, kötik le. Egyegy problémán rágódva eszünkbe se jut, hogy ennek gyökerei messzire nyúlhatnak vissza, egészen a gyermekkorunkba. Nem rossz szülő az, akinek néha sír a gyereke, vagy nem kap meg mindent, amit szeme-szája megkíván. Az a jó szülő, aki megtanítja gyermekét különbséget tenni a jó és rossz között, az igazság és hamisság között, elviselni, tolerálni a másságot, tiszteletben tartani mások döntéseit, ha azzal nem okoznak kárt. Ha mindezeket sikerül lányainak átadnia, s e szerint rendezik majd felnőtt korukban az életüket, kevesebb megoldhatatlannak tűnő feladat elé lesznek állítva, s csak hálásak lesznek önnek azért, hogy mindezekre megtanította őket. Dr. Hadas Katalin pszichológus A jó szülő megtanítja gyermekét különbséget tenni a jó és rossz között, az igazság és hamisság között, elviselni, tolerálni a másságot (sxc.hu-felvétel)
