Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-26 / 146. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 26. www.ujszo.com MAGYAR NARANCS A HÍD-MOST az elnök, Bugár Béla vitathatatlan népszerűségén túl avval szerzett nyilván híveket, hogy fellépésükkel eleve hatályon kívül helyezték a magyar kártya alkalmazhatóságát. Úgymond vegyes pártról van szó, a HÍD nem jelentéktelen saját szlovák tagsága mellett szövetségben működik a jórészt pozsonyi értelmiségiek alkotta OKS-szel (PolgáriKonzervatívPárt), amely négy képviselőt juttatott a parlamentbe a HÍD listáján. A HÍD támogatottságáról jól árulkodik, hogy az OKS-es jelöltek közül három a preferenciaszavazatok segítségével került be (a tisztán listás szlovák szisztéma lehetőséget ad kedvenc jelöltjeink előléptetésére) . Emellett a HÍD a brutálisan negatív és nehézkes kampányt folytató MKP pozitív hangot megütő, fiatalos, rugalmas és vidám (a mikrobuszukat például Bugivannak hívták) alternatívájaként is nyilvánvalóan sok szavazót volt képes megmozgatni. Meggyőző, nyolc százalékot kicsit meghaladó eredménnyel benn van tehát a HÍD, és története során először kiesett a Magyar Koalíció Pártja. Mondhatjuk nyugodtan, hogy megérdemelték. Nem is csupán az Orbán Viktort és a magyar külképviseletet is felvonultató rémes kampányukért, melynek csupán egyetlen üzenete volt, konkrétan az, hogy „Mi vagyunk a magyarok, a HÍD meg nem magyar, aki nem ránk szavaz, az a szlovákokra szavaz, pfuj-pfuj!” Ezt tán maguk sem érezték elégségesnek, de még Csáky Pál személyes vonzerejét sem (ez mondjuk érthető: nevezett a kampányt a magyarországi jobbtévék bennlakójaként töltötte), mindezért tehát azt is félreérthetetlenül világossá tették, hogy ők akár még Ficóval is hajlandók mindenre (négy éve, sikereik csúcsán sem voltak máshogy vele). Mármost potenciális szavazóik közt nyilván akadtak számosán, akik ennek nem örültek annyira, hogy behúzzák az x-et. Jó, jó, hogy az MKP ezt érdemelte, de ilyenkor mindig felmerül automatikusan a kérdés, hogy a szavazóik is ezt érdemelték-e? Nos, szerény számítgatásaink szerint bár parlamenti képviselet nélkül maradtak, nem feltédenül jártak rosszul. Egy 4,3 százalékot elérő párt nem tűnik el csak úgy a süllyesztőben, tovább működik az önkormányzatokban, teszi helyi szinteken a dolgát, s ha működik benne még egy kis életösztön, sürgősen átalakul - a keret ehhez adott, az elnökség lemondott, jön a tisztújítás. Az eddigiek reménytelenségét Csáky vereség utáni egyik nyilatkozata is bizonyítja ékesen: azon kesereg, hogy a hét darab hidas képviselő hogyan is fogja majd - hét szlovák párttárssal a nyakán - szegin’ magyarok érdekeit képviselni. Csáky (és agya, Duray) csak egy - mellesleg már a 19. század közepén befuccsolt - logikát ismer, a nemzetinek nevezettet. Ettől szabadulhat meg az MKP, a csököttségtól, s építhet korszerű pártot a romjain - az önkormányzati háttere biztosan megvan hozzá. Summa summarum: Szlováki-SZALON-TALLÓZŐ ában győztek a jók. Ha mi alakítanánk kormányt, nyilván a HÍD és a SaS koalíciója vezetné az országot. Nagy valószínűséggel benne is lesznek Szlovákia új kormányában - a neheze csak aztán következik nekik. Addig éppenséggel van némi okunk az örömre: megbukott az autoriter vezetés, és vereséget szenvedett a nacionalizmus - ezeknél csakjobb jöhet. Téves aratás Turcsányi Sándor 168ÓRA Bugár Béla sokszor hangsúlyozta: nem a szlovákokkal szemben, nem ellenük harcolva kell kivívni a magyar kisebbségi jogokat. Bugárék azért is léptek ki tavaly a Csáky Pál-féle Magyar Koalíció Pártjából (MKP), mert úgy gondolták: az etnikai elkülönülés nem megoldás. Ám a Fidesz nyilvánvalóvá tette: egyedül az MKP-t tekinti szövetségesének. Ezzel azt is jelezték, számukra a Most-Híd nem legitim képviselője a szlovákiai magyarságnak. Amikor Martonyi János még külügyminiszterjelöltként Szlovákiába látogatott, a Híd vezetőivel nem is volt hajlandó találkozni. Csakis Csákyval egyeztetett. És Orbán Viktor miniszterelnök is csak az MKP vezetőjével tárgyalt a szlovákiai választások előtt. Ez egyértelmű üzenet volt a Fidesztől, kire kellene szavazniuk a szlovákiai magyaroknak. Megdöbbentő volt az is, mennyire szervilisen szolgálták ki egyes magyarországi médiumok ezt a koncepciót. Csákyt többször is meghívták különféle televíziókba, a köztévébe is, ahol ellenvetés nélkül hagyták, hogy kijelentse: az MKP az egyetlen szlovákiai magyar párt, a Most- Híd pedig az árulók gyülekezete. Bevallom, én sem számítottam arra, hogy az MKP még az öt százalékot sem éri el. Hatalmas kampányrendezvényeket szerveztek, látványosan végigvonultak a magyar településeken. Mindenütt azt szajkózták: áruló, aki Bugár pártját támogatja. Meg voltam győződve arról, hogy a dél-szlovákiai magyarok az MKP-ra szavaznak. Ehhez képest Komáromban meg Dunaszerdahelyen több mint hatvan százalékot kapott a Híd. A magyarok közül utólag sokan elmondták nekem: dacból szavaztak, így akartak tiltakozni az MKP nyomulós, kiszorító politikája ellen. Nem vagyok biztos abban, hogy Budapesten jól mérik fel a mi helyzetünket. Nem olyan rossz magyarnak lenni Szlovákiában, mint ahogy azt a magyarországi jobboldal és szélsőjobb sugallja. A magyar kormány úgy kezel minket, határon túliakat, mint ha egyforma vüágnézetűek volnánk. Holott köztünk is vannak liberálisok, baloldaliak, konzervatívok. Szeretnénk is megőrizni demokratikus sokszínűségünket. Az anyaország vezetői azonban arra akarnak kényszeríteni, hogy szerveződjünk egységbe, küzdjünk együtt az „elnyomó szlovákok” ellen. Sokszor próbáltuk már elmagyarázni: a szlovákok többsége európai szellemben, békésen akar velünk élni. A Fico-kormány leváltása ezt a vágyat is jelképezi. Szlovákia választott Hunčík Péter ÉLET ÉS IRODALOM A hazai politikai nyilvánosságban szentírásnak veszik a „pártütés” Duraytól és Csákytól eredő tragikus mondáját, miszerint Bugár Béla tavaly, a Híd megalapításával „szakította ketté a felvidéki magyarok politikai képviseletét”. Az ilyenkor automatikusan adódó összeesküvés-elmélet szerint ezt az „árulást” Robert Fico finanszírozta, csakis az MKP meggyengítésének céljával. Csakhogy először is az eredeti helyzet állt vissza (részben), hiszen az MKP több párt egyesülésével jött létre 1998-ban. Másodszor, az MKP-ban már 2007-ben megtörtént az őrségváltás - hogy puccsot ne mondjak-: Bugárék kiszorítása és a Csáky-Duray-számy hatalomátvétele. Ez ugyan nem volt szakadás, de öncsonkítással ért föl, és nemsokára a párt közvélemény-kutatásokban mérhető gyengüléséhez vezetett még úgy is, hogy nem volt másik magyar erő. Harmadszor, további két év telt el, mire a politikából kivonuló Bugár rászánta magát a pártalapításra, nem túljó kilátásokkal. Az a tény, amit Csákyék és híveik az „árulás”, a „nem magyarság” bizonyítékának tekintenek, nevezetesen, hogy a Híd listáján szlovákok is vannak, nem feltétlenül annak az eredménye, hogy Bugár első felbuzdulásból, a szavazati arány növelése végett a szlovákok kegyeit kereste. Hanem esetleg fordítva: azok a jeles szlovák értelmiségi-politikusok, akiknek a parlamentbe jutásra nem volt esélyük, a népszerű magyar politikusban látták az előbbre jutás lehetőségét. Olyan minőségről van szó, amilyen a magyarországi politikában nincs. A listán harmadik helyre sorolt Ivan Švejna - nemzetközi hírű közgazdász - a pozsonyi libertárius Hayek Alapítvány igazgatótanácsának elnöke, a szlovák nyugdíjreform kezdeményezője. A Malina Hedvig mellett, a nyelvtörvény ellen látványosan kiálló Ondrej Dostál a Štefánikról nevezett Konzervatív Intézet igazgatója, és az angolszász szabású, kicsi Polgári Konzervatív Párt vezetőségébe tartozik, ahogy Peter Zajac és Peter Osuský is. A kezdettől eltökélten magyarbarát, liberális konzervatív Rudolf Chmel volt az utolsó csehszlovák nagykövet Budapesten, kulturális miniszter 2002-től 2006-ig. Jelenleg a Híd a legszínvonalasabb párt, amelyet magyarok vezetnek. Történetesenjobboldali. A Meéiar-időkben azért irigyelt minket egyik szerdahelyi barátom, mert „a pesti parlamentben egy Torgyán van, a szlovákban harminc”. Hogy ma mennyi - különféle árnyalatú - Torgyán van Pesten, ne feszegessük. A különbség nem egyszerűen az, hogy a pozsonyi Nemzeti Tanácsban többségbe kerültek a nemtorgyánok, hanem hogy e többség értelmezéséhez a hazai politikai életben és médiában már a fogalmi keretek is hiányoznak. Országuk élni fog SzékyJános Tallózónk témája: A szlovákiai parlamenti választások magyarországi vezető hetilapokban A gyarapodó szentendrei szabadtéri múzeum - helyszíni élménybeszámoló Átadás és premier előtt a skanzenben CSANDA GÁBOR része, tán még egércincogással is. Másodszor: mindazt, amit mi szerdán, június 23-án még csaknem kész, az átadás előtti utolsó pillanatokban láthattunk, szombattól a látogatók teljes pompájában megcsodálhatják. Mi még kanalas kotrógépekés törtkavics-rakások közt, munkásokat és szakmai felügyelőket, nemkülönben a sarjadó füvet és száradó falakat kerülgetve óvatosan lépegettünk a portákon és a házakban, igyekezve nem hátráltatni semmit és senkit, hiszen péntekre már Sólyom László köztársasági elnököt várta a skanzen. Pontosabban annak legújabb, nyolcadik tájegysége, az Északmagyarországi falu, amely az Ipolytól a Bodrogig terjedő terület népi építészetét, lakáskultúráját, életmódját és népszokásait mutatja be. Ez a múltba és a közelmúltba Ámítás volna, ha azt terjeszteném, hogy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (a továbbiakban: skanzen) látogatóit Kemecsi Lajos kalauzoljá majd végig a terepen, aki páratlan lelkesedéssel ontja magából a legfontosabb tudnivalókat házakról, épületanyagról, foglalkozásokról és szokásokról, közben fellebbenti a fátylat mindarról, ami még csak lesz vagy már van ugyan, de a halandó érdeklődő számára még nem megtekinthető. Innentől kezdve azonban csak hiteles és a helyszínen is ellenőrizhető híreim vannak. Először is: a halandónak mától (június 26.) semmi szüksége arra, hogy a skanzen tudományos igazgatója vezetgesse, hiszen aki már járt itt, tudja, hogy a hatvan hektárnyi területű skanzenben minden a szemléltetést és megismerést szolgálja: a tájékozódás egyszerű, a házak kívül-belül megnézhetők, a legtöbb tárgy és használati cikk megfogható, kipróbálható, minden körüljárható, a bárányok megsimogathatóak, a veteményeskertben virágzik a paprika, s a nagy esőzések múltával a patak is visszatért medrébe. Aki ennyivel nem éri be, annak ott a magyarázó táblák és feliratok, a tájékoztató panelek és virtuális időutazások, a sütés-főzés, a sokféle mesterség kipróbálásának lehetősége, de vannak interaktív belső terek is, melyekben megtapasztalható például, hogyan s mit csinált régen a család sötétedés után, van üvegmennyezetű szoba, mely a padlás szerkezetét engedi látni mindennel, ami a padlásnak A Fórum csapata a tájegység utolsó szakrális objektuma, a regéd görög katolikus út menti kereszt előtt. Szalmakalapban vezetőnk, Kemecsi Lajos vezető időutazás tucatnyi lakóházon és melléképületen át vezet, a barlanglakásoktól a kisnemesi lakóházakig. Na és most jön a lényeg (az egyik lényeg): ez utóbbi, mármint a kisnemesi lakóház Nemesradnótról származik; ott állt, megvették, szétszedték, a szentendrei skanzenbe szállították s újból felépítették. Ez a múzeum első olyan lakóháza, mely nem a mai Magyarországról származik. Nemesradnót (a mai rimaszombati járásbeli Radnovce), ugye, többszörösen is a mienk - a szlovákiai magyarok többsége tudja, hogy itt született Radnóti Miklós édesapja, s Pósa Lajos is. A tetőcseréppel fedett, fehérre meszelt kő- és téglaházban épp karácsony van, úgyhogy ennek az ünnepkörnek a kellékeit látjuk az első szobában, s persze mindazt, ami egy módosabb gömöri kisnemes házának s berendezésének része volt. A hátsó szoba a szlovákiai magyarok két háború közti időszakának legfontosabb jellemzőit szemlélteti, információs szövegek, fényképek és képeslapok formájában - az összeállítást a Fórum Kisebbségkutató Intézet készítette. Egyébként ennek köszönhetően tehettünk másfél tucatnyian pár nappal a nyitás előtt próbalátogatást a szabadtéri múzeumban. Aki volt már a szentendrei skanzenben, tudja, hogy egy nap alatt igazából nem járható be minden része, de két-három tájegysége kényelmesen megismerhető. Aki kéthárom évvel ezelőttjárt ott, aztmég a belépés előtt nagy és nagyon kellemes meglepetés éri: az új bejárati épület (mely a mezőhegyesi vasútállomás másolata). Az állomás túloldalán a másik meglepetés: a múzeumvonat, mely menetrend szerint közlekedik, s mellyel minden tájegység könnyen megközelíthető. A belépőjegy (a parkolás, a vonatozás) ára megítélésem szerint igazán méltányos, csaknem jelképes. S persze minden olyan, mintha a legvendégszeretóbb tájak faluit és portáit járnánk be a legnagyobb békeidőkben és jólétben, a nyitottság, a természet kézzel fogható közelsége, a szabadság és a kultúra légköre ez. Egész napos társas vagy családi kirándulásra aligha találnánk jobb programot és megfelelőbb úti célt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnál. A skanzen honlapja nemcsak a legfontosabb tudnivalókkal szolgál, hanem részletesen ismerteti az időszerű és hétvégi programokat, s képsorokban és filmekkel is bemutatja, mi az, amit semmiképp se hagyjunk ki, ha arra járunk. A Nemesradnótról származó téglafalú gömöri kisnemesi ház az udvar felől. Az épület mögött működő olajütő is megtekinthető A nemesradnóti ház utca felőli homlokzata (Konkoly László felvételei) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
