Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-03 / 126. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 3. Kultúra 9 Nacho Duato kiváló spanyol táncegyüttese először vendégszerepeit Pozsonyban, és győztesen ment tovább O Domina Nostra - jelenet az előadásból (Képarchívum) RÖVIDEN Gershwin-díj Paul McCartneynak Washington. Ma veszi át az amerikai Kongresszusi Könyvtár Gershwin-díját Paul McCartney. Mint a brit muzsikus sajtótájékoztatóján kiemelte, nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy az Egyesült Államok egyik legfontosabb popzenei elismerésével tüntetik ki. A díj átadása alkalmából ma a Fehér Házban olyan nagyszerű zenészek adnak koncertet az egykori Beatles-tag tiszteletére, mint a Jonas Brothers, Herbie Hancock és Elvis Costello. A koncerten ott lesz Stevie Wonder is, aki tavaly vehette át az elismerést, (mti) Luc Besson zsűrielnök lesz Moszkvában Moszkva. Luc Besson vezeti az idei Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijét-jelentette be Nyikita Mihalkov, a fesztivál elnöke. A francia rendező és producer a kortárs film egyik kiemelkedő alakja, akinek olyan elismert alkotások kerültek ki a keze alól, mint a Leon, a profi, Az ötödik elem vagy a Nikita. Ajúnius 17. és 26. között zajló fesztiválon szereplő több mint száz produkciót mintegy ezer játékfilm és dokumentumfilm közül választották ki a szervezők. A filmmustrán számos orosz filmrendező filmjét is vetítik. A franciaorosz kulturális évad jegyében az idei filmfesztiválon számos eseményt a két kultúra közötti kapcsolatnak szentelnek (mti) XIV. Borsodi Fonó - fellép az llosvai együttes Diósgyőri folklórfesztivál ELŐZETES Fényből Nyolc évvel a megalakulása után, 1987-ben Maja Pliszeckaja, a világ egyik leghíresebb orosz balerinája állt a Spanyol Nemzeti Táncegyüttes (akkor még Ballet Nációnál de Espana Clásico) élén. Igazán nagynevű társulatot (Companía Nációnál de Danza néven) azonban Nacho Duato teremtett belőle. SZABÓ G. LÁSZLÓ Duato tizennyolc évesen a londoni Rambert School növendéke, később, Béjart-nál tanul Brüsszelben, majd az Alvin Ailey Táncközpontban, New Yorkban. Első szerződése a Stockholmban székelő híres Cullberg Baletthez köti, majd Jin Kylián Holland Táncszínházának egyik vezető táncosa. Ennél jobb nevekről álmodni sem tudna ezen a pályán, s Duatónak ez elég is volt ahhoz, hogy 1990 júniusában maga a spanyol kulturális miniszter állítsa őt a Companía Nációnál de Danza élére. Húsz év telt el azóta. Nacho Duato társulata a világ egyik élvonalbeli együttese lett. S mint egykor Béjart-nál, táncosai megválogatásánál a technikai felkészültség mellett nála is meghatározó szempont a külső megjelenés. Megnyerő arcú, ragyogó fizikai adottságú, erős kisugárzású fiatal művészeket foglalkoztat, akikből árad a derű, az energia, a lelki és szellemi telítettség, s mindemellett még nem kis adag érzékiséget is hordoznak magukban. Duato tehát ugyanazon az úton jár, mint amelyen híres mestere, Béjart, s még a mondanivalójukban is soka közös. A hasonlóság egyszerűen letagadhatatlan, sót a táncosok térbeli elhelyezésében, a formák, a különböző alakzatok megkomponálásában is felfedezhető Béjart stílusa. Ami természetesen semmit nem von le Duato koreográfusi értékéből, épp ellenkezőleg. Hozzátesz. Gazdagítja vele azt, ami önmagában is figyelemre méltó. Első pozsonyi vendégszereplésükre, amely a Szlovák Nemzeti Színházban zajlott, három fényesen megkomponált darabot hoztak magukkal. Mind a három korábbi születésű, s mivel bizonyára mindenütt a világon elismeréssel fogadja a közönség, Duato pedig biztosra akart menni, mi is ezt kaptuk. Az est záródarabját, a Fehér sötétséget (White Darkness) például 2001-ben komponálta, de a Gnawát is már jó pár évvel ezelőtt. Egyedül az O Domina Nostráról mondható el, hogy viszonylag friss darab, hiszen először 2008-ban láthatta a (francia) közönség. Chicagóban volt a premieije a spanyol és észak-afrikai zeneszerzők művei nyomán készült Gwanának, amelyben Duato a származását vizsgálgatja, ősei szoros kapcsolatát a természeti elemekkel és a Földközi-tengerrel. Hét pár táncol mezídáb, szabadon, mozdulataikban mégis szemmel láthatók egy letűnt világ szokásai, szertartásai. Ősi rituálék elevenednek meg a színen, Marokkó kulturális pecsétjét hordozzák a táncok, szép forgásokkal, elegáns emelésekkel díszítve. Mintha egy (ős)erdei tisztáson lesnénk meg egy testvéri együttélésben létező, kis létszámú embercsoportot, amelynek lenyűgöző táncához maga a természet szolgál zenét. A vízesés csobogása, a tűz ropogása, a madarak trillái, közeli és távoli neszek, zajok, zörejek. Egészen más közegbe, egy zárt egységbe viszi nézőit az O Domina Nostra. A lengyel Henryk Górecki orgonára és szopránra (Sarah Leonard érzelmekkel teli hangjára) komponált egyházi zenéje a Jasna Góra-i Fekete Madonna emléke előtti meghajlás jele, ami a lengyel függetlenség szent szimbóluma. Tíz férfi és egy nő (Krisztus anyja) az isteni örökkévalóságot érzékelteti a földi és az emberi erővel átitatva. A fájdalomtól a szenvedélyig hosszú utat járnak be a táncosok, de ez a hosszú út egyetlen pillanatra sem kanyarodik el a nézőtől. Nem ítélkezik, csupán figyelmeztet a Fehér sötétséggel Nacho Duato. A magasból aláhulló fehér por a drogok világába viszi a közönséget. Oda, ahonnan nagyon nehéz a visszaút. Nehéz, de létezik, csak iszonyú erő kell hozzá, ha még jó időben születik meg az elhatározás. Egyszerű, inkább csak jelzésszerű, ám így is nagyon kifejező díszletelemeket használ az együttes. A White Darknesshez sem tesz többet, mint a zsinórpadlásról szálló fehér port, ám azt hatásosan, a koreográfia mértani pontossággal kijelölt pontjain hinti alá. Szép, érzelmekben gazdag este volt. A közönség állva tapsolt. Világzenei és népzenei koncertek, autentikus néptáncok, hagyományőrző csoportok és magyar gasztronómiai különlegességek szerepelnek idén a diósgyőri folklórfesztiválon, amelyre szombaton és vasárnap várják a néptánc, a népzene és a gasztronómiai különlegességek kedvelőit. Herczku Ágnes és a Nikola Párov Quartet, Besh o droM, a Csík zenekar és Quimby - csak hogy néhány nagy nevet említsünk a felső várszínpad koncertjei közül. Szinvavölgyi gála, mezóségi táncház a Dűvő zenekarral, az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes Nagyidáról, Magyar Népművészeti Skanzen az alsó várudvaron - az autentikus hagyományőrző vonulatjegyében. Ä májustól szeptemberig tartó Diósgyőri Várfesztivál rendezvénysorozat egyik legkülönlegesebb eseménye idén is a Borsodi Fonó folklórfesztivál lesz. Június 5-én, szombaton délután 3 órától kezdődnek a programok. A díszvendég német kisebbségi önkormányzatok műsorában láthatjuk többek között a hercegkúti sváb Heimat Néptánc Csoportot, a Klang Singkapelle kórust, a rátkai sváb hagyományőrző tánccsoportot. A sváb gasztronómiai utcában ízelítőt kaphatunk olyan hagyományos sváb ételekből, mint a tunki, a strudel vagy a krautsalat. A Borsodi Fonó hivatalos megnyitója után délután 5 órától a Szinvavölgyi Néptáncműhely gálaműsora ad ízelítőt a Kárpát-medence csodaszép népviseleteiből és autentikus néptáncaiból, a talpalávalót a Tényleg zenekar húzza. Az alsó várudvaron felállított „Magyar Népművészeti Skanzen” kézművesmesterek bemutatóinak és kirakodóvásárnak ad helyet. A tardi és a tállyai hagyományőrző csoportok tájegységük jellegzetes magyaros ételeiből kínálnakkóstolót. A Skanzen színpadán fellép a Rajkó zenekar, a Budapest Highlanders Pipe Band, a debreceni Folk Error együttes és az ír-skót kocsmapunk fenegyerekei (Paddy & the Rats) adnak koncertet. A felső várban Nikola Párov és Herczku Ágnes („Ha te tudnád, amit én...”), valamint a Besh o droM együttes fellépése lesz az est csúcspontja. A szombati nap a Dűvő zenekar mezőségi táncházával zárul. Vasárnap, június 6-án az ifjú városi betyároké a terep (City Betyars’ Day). A Skanzen színpad autentikus programjai mellett a Bohemian Betyars, a Kerekes Band, majd a Csík zenekar, végül a Quimby fesztiválzáró koncertje következik, (ú) A Karavánok programjaként muravidéki képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítást nyitottak meg, és irodalmi találkozót tartottak muravidéki alkotókkal Képzőművészeti és Irodalmi Karaván Pozsonyban TALLÓSl BÉLA Előtérben az Irodalmi Karaván vendégei, háttérben a Képzőművészeti Karaván néhány képe (Görföl Jenő felvétele) Pozsony. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Új tudás - műveltség mindenkinek programjának keretében megvalósuló Képzőművészeti és Irodalmi Karaván rendezvényei Pozsonyba érkeztek. A Karavánok pozsonyi programjaként muravidéki képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítást nyitottak meg, valamint a tárlat megnyitóját követően irodalmi találkozót tartottak muravidéki alkotókkal. Amiként a muravidéki, illetve a lendvai, valamint a Lendváról származó képzőművészek munkáit felvonultató tárlat megnyitóján Gerics Ferenc, a Lendvai Vármúzeum és Galéria igazgatója elmondta: „Az intézmény harmincnyolc esztendeje működik eredményesen. Imponáló kiállítási programokat valósítottunk meg. Elfogultság nélkül állapítható meg, hogy Lendva friss és naprakész a kortárs művészet felkarolásában és bemutatásában. Tárlataink közös jellemzője a sokoldalú tájékoztatás szándéka mellett a kiválasztás és a válogatás igényessége, és ennek eredményeként a bemutatásra kerülő művek magas színvonala. A múzeum és galéria programjának sokrétűségét bizonyítja, hogy helyet kapott benne a helyi hagyományok felkutatása és ápolása, mégpedig a lendvai, illetve a lendvai születésű, Lendváról származó képzőművészek munkái révén. Továbbá a hazai és a nemzetközi értékek felsorakoztatása csoportos vagy egyéni tárlatok, nem utolsósorban pedig a lendvai művésztelepek eredményeinek évenkénti összegező beszámolója révén.” ,A lendvai várban 1973 óta múzeum és galéria működik, s igyekszünk a Muravidéken élő magyarság kulturális örökségét menteni” - vázolta Gerics Ferenc igazgató. Szó volt arról is, hogy: „A lendvai vár emblémája lett a nemes munkának. Lendva vidék művészei meghívásokat kaptak, s a másutt megvalósult kiállítási lehetőségek szélesre nyitották a kapcsolatok kapuját. A kézfogás olyan láncolata alakult ki ily módon, melyet nem szabad uniós világunkban, az egyesült Európában se megszakítani.” Azt a kézfogást is „tartani kell”, amelyet - szlovákiai viszonylatban, illetve vonatozásban - ez a Karaván-kiállítássorozat jelent, melynek jelenlegi állomáshelye Pozsonyban, a Csemadok székházának nagytermében van. A tárlat megnyitóját követően Bence Lajos, Halász Álbert és Varga József önismertető és irodalmi helyzetképet vázoló prózával, valamint saját versekkel az írott szó muravidéki berkeibe vezette el a Csemadok nagytermében összegyűlt közönséget. Az irodalmi barangolás határokon átnyúló volt, hiszen az estet Böröndi Lajos mosonmagyaróvári költő vezette. A irodalmi beszélgetésben szó esett a Muratáj című folyóiratról is, amely idén 21 éves. A muravidéki irodalommal és kultúrával kapcsolatban, valamint annak az egyetemes magyar irodalomhoz kapcsolódásával összefüggésben a pozsonyi találkozón a vendég irodalmárok elmondásából bizakodó és derűs kicsengésként is az derült ki, amit Varga József, a Muratáj főszerkesztője a 21 éves folyóiratot értékelve is megfogalmazott. Vagyis hogy: „Büszkék vagyunk, és nagyon örülünk annak is, hogy a Szlovéniában, a Muravidéken élő kis létszámú, egyre fogyó kisebbségi őshonos magyarok folyóirata, a Muratáj kinőtte »kezdetleges gyermekéveit«, és ma már jelen van értékrendjével az egyetemes magyarság kulturális életében, hiszen része a magyar szépirodalmi és valóságirodalmi folyamatoknak.”
