Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-03 / 126. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 3. Kultúra 9 Nacho Duato kiváló spanyol táncegyüttese először vendégszerepeit Pozsonyban, és győztesen ment tovább O Domina Nostra - jelenet az előadásból (Képarchívum) RÖVIDEN Gershwin-díj Paul McCartneynak Washington. Ma veszi át az amerikai Kongresszusi Könyvtár Gershwin-díját Paul McCartney. Mint a brit muzsikus sajtótájékoz­tatóján kiemelte, nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy az Egyesült Államok egyik legfontosabb popzenei elismerésével tüntetik ki. A díj átadása alkalmából ma a Fehér Házban olyan nagyszerű zené­szek adnak koncertet az egykori Beatles-tag tiszteletére, mint a Jo­nas Brothers, Herbie Hancock és Elvis Costello. A koncerten ott lesz Stevie Wonder is, aki tavaly vehette át az elismerést, (mti) Luc Besson zsűrielnök lesz Moszkvában Moszkva. Luc Besson vezeti az idei Moszkvai Nemzetközi Film­­fesztivál zsűrijét-jelentette be Nyikita Mihalkov, a fesztivál elnöke. A francia rendező és producer a kortárs film egyik kiemelkedő alak­ja, akinek olyan elismert alkotások kerültek ki a keze alól, mint a Le­on, a profi, Az ötödik elem vagy a Nikita. Ajúnius 17. és 26. között zajló fesztiválon szereplő több mint száz produkciót mintegy ezer játékfilm és dokumentumfilm közül választották ki a szervezők. A filmmustrán számos orosz filmrendező filmjét is vetítik. A francia­­orosz kulturális évad jegyében az idei filmfesztiválon számos ese­ményt a két kultúra közötti kapcsolatnak szentelnek (mti) XIV. Borsodi Fonó - fellép az llosvai együttes Diósgyőri folklórfesztivál ELŐZETES Fényből Nyolc évvel a megalakulása után, 1987-ben Maja Pli­­szeckaja, a világ egyik leg­híresebb orosz balerinája állt a Spanyol Nemzeti Táncegyüttes (akkor még Ballet Nációnál de Espana Clásico) élén. Igazán nagynevű társulatot (Companía Nációnál de Danza néven) azonban Na­cho Duato teremtett belőle. SZABÓ G. LÁSZLÓ Duato tizennyolc évesen a lon­doni Rambert School növendéke, később, Béjart-nál tanul Brüsszel­ben, majd az Alvin Ailey Táncköz­pontban, New Yorkban. Első szer­ződése a Stockholmban székelő hí­res Cullberg Baletthez köti, majd Jin Kylián Holland Táncszínházá­nak egyik vezető táncosa. Ennél jobb nevekről álmodni sem tudna ezen a pályán, s Duatónak ez elég is volt ahhoz, hogy 1990 júniusá­ban maga a spanyol kulturális mi­niszter állítsa őt a Companía Náci­ónál de Danza élére. Húsz év telt el azóta. Nacho Du­ato társulata a világ egyik élvonal­beli együttese lett. S mint egykor Béjart-nál, táncosai megválogatá­­sánál a technikai felkészültség mellett nála is meghatározó szem­pont a külső megjelenés. Megnye­rő arcú, ragyogó fizikai adottságú, erős kisugárzású fiatal művésze­ket foglalkoztat, akikből árad a derű, az energia, a lelki és szellemi telítettség, s mindemellett még nem kis adag érzékiséget is hor­doznak magukban. Duato tehát ugyanazon az úton jár, mint ame­lyen híres mestere, Béjart, s még a mondanivalójukban is soka közös. A hasonlóság egyszerűen letagad­hatatlan, sót a táncosok térbeli el­helyezésében, a formák, a külön­böző alakzatok megkomponálá­­sában is felfedezhető Béjart stílu­sa. Ami természetesen semmit nem von le Duato koreográfusi ér­tékéből, épp ellenkezőleg. Hozzá­tesz. Gazdagítja vele azt, ami ön­magában is figyelemre méltó. Első pozsonyi vendégszereplé­sükre, amely a Szlovák Nemzeti Színházban zajlott, három fénye­sen megkomponált darabot hoz­tak magukkal. Mind a három ko­rábbi születésű, s mivel bizonyára mindenütt a világon elismeréssel fogadja a közönség, Duato pedig biztosra akart menni, mi is ezt kap­tuk. Az est záródarabját, a Fehér sötétséget (White Darkness) pél­dául 2001-ben komponálta, de a Gnawát is már jó pár évvel ezelőtt. Egyedül az O Domina Nostráról mondható el, hogy viszonylag friss darab, hiszen először 2008-ban láthatta a (francia) közönség. Chicagóban volt a premieije a spanyol és észak-afrikai zeneszer­zők művei nyomán készült Gwa­­nának, amelyben Duato a szárma­zását vizsgálgatja, ősei szoros kap­csolatát a természeti elemekkel és a Földközi-tengerrel. Hét pár táncol mezídáb, szabadon, mozdulataik­ban mégis szemmel láthatók egy letűnt világ szokásai, szertartásai. Ősi rituálék elevenednek meg a színen, Marokkó kulturális pecsét­jét hordozzák a táncok, szép forgá­sokkal, elegáns emelésekkel díszít­ve. Mintha egy (ős)erdei tisztáson lesnénk meg egy testvéri együtt­élésben létező, kis létszámú em­bercsoportot, amelynek lenyűgöző táncához maga a természet szolgál zenét. A vízesés csobogása, a tűz ropogása, a madarak trillái, közeli és távoli neszek, zajok, zörejek. Egészen más közegbe, egy zárt egységbe viszi nézőit az O Domina Nostra. A lengyel Hen­ryk Górecki orgonára és szop­ránra (Sarah Leonard érzelmek­kel teli hangjára) komponált egyházi zenéje a Jasna Góra-i Fekete Madonna emléke előtti meghajlás jele, ami a lengyel függetlenség szent szimbóluma. Tíz férfi és egy nő (Krisztus any­ja) az isteni örökkévalóságot ér­zékelteti a földi és az emberi erővel átitatva. A fájdalomtól a szenvedélyig hosszú utat járnak be a táncosok, de ez a hosszú út egyetlen pillanatra sem kanya­rodik el a nézőtől. Nem ítélkezik, csupán figyel­meztet a Fehér sötétséggel Nacho Duato. A magasból aláhulló fehér por a drogok világába viszi a kö­zönséget. Oda, ahonnan nagyon nehéz a visszaút. Nehéz, de léte­zik, csak iszonyú erő kell hozzá, ha még jó időben születik meg az el­határozás. Egyszerű, inkább csak jelzésszerű, ám így is nagyon kife­jező díszletelemeket használ az együttes. A White Darknesshez sem tesz többet, mint a zsinórpad­lásról szálló fehér port, ám azt ha­tásosan, a koreográfia mértani pontossággal kijelölt pontjain hin­ti alá. Szép, érzelmekben gazdag este volt. A közönség állva tapsolt. Világzenei és népzenei koncer­tek, autentikus néptáncok, ha­gyományőrző csoportok és ma­gyar gasztronómiai különlegessé­gek szerepelnek idén a diósgyőri folklórfesztiválon, amelyre szom­baton és vasárnap várják a nép­tánc, a népzene és a gasztronómiai különlegességek kedvelőit. Herczku Ágnes és a Nikola Pá­rov Quartet, Besh o droM, a Csík zenekar és Quimby - csak hogy néhány nagy nevet említsünk a fel­ső várszínpad koncertjei közül. Szinvavölgyi gála, mezóségi tánc­ház a Dűvő zenekarral, az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes Nagyidáról, Magyar Népművésze­ti Skanzen az alsó várudvaron - az autentikus hagyományőrző vonu­latjegyében. Ä májustól szeptemberig tartó Diósgyőri Várfesztivál rendez­vénysorozat egyik legkülönlege­sebb eseménye idén is a Borsodi Fonó folklórfesztivál lesz. Június 5-én, szombaton délután 3 órától kezdődnek a programok. A díszvendég német kisebbségi önkormányzatok műsorában lát­hatjuk többek között a hercegkúti sváb Heimat Néptánc Csoportot, a Klang Singkapelle kórust, a rátkai sváb hagyományőrző tánccsopor­tot. A sváb gasztronómiai utcában ízelítőt kaphatunk olyan hagyo­mányos sváb ételekből, mint a tunki, a strudel vagy a krautsalat. A Borsodi Fonó hivatalos meg­nyitója után délután 5 órától a Szinvavölgyi Néptáncműhely gá­laműsora ad ízelítőt a Kárpát-me­dence csodaszép népviseleteiből és autentikus néptáncaiból, a talp­­alávalót a Tényleg zenekar húzza. Az alsó várudvaron felállított „Ma­gyar Népművészeti Skanzen” kézművesmesterek bemutatóinak és kirakodóvásárnak ad helyet. A tardi és a tállyai hagyományőrző csoportok tájegységük jellegzetes magyaros ételeiből kínálnakkósto­­lót. A Skanzen színpadán fellép a Rajkó zenekar, a Budapest High­landers Pipe Band, a debreceni Folk Error együttes és az ír-skót kocsmapunk fenegyerekei (Paddy & the Rats) adnak koncertet. A fel­ső várban Nikola Párov és Herczku Ágnes („Ha te tudnád, amit én...”), valamint a Besh o droM együttes fellépése lesz az est csúcspontja. A szombati nap a Dűvő zenekar me­zőségi táncházával zárul. Vasárnap, június 6-án az ifjú vá­rosi betyároké a terep (City Bet­­yars’ Day). A Skanzen színpad au­tentikus programjai mellett a Bo­hemian Betyars, a Kerekes Band, majd a Csík zenekar, végül a Quimby fesztiválzáró koncertje következik, (ú) A Karavánok programjaként muravidéki képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítást nyitottak meg, és irodalmi találkozót tartottak muravidéki alkotókkal Képzőművészeti és Irodalmi Karaván Pozsonyban TALLÓSl BÉLA Előtérben az Irodalmi Karaván vendégei, háttérben a Képzőművészeti Karaván néhány képe (Görföl Jenő felvétele) Pozsony. Az Oktatási és Kultu­rális Minisztérium Új tudás - műveltség mindenkinek program­jának keretében megvalósuló Képzőművészeti és Irodalmi Kara­ván rendezvényei Pozsonyba ér­keztek. A Karavánok pozsonyi programjaként muravidéki képző­művészek alkotásaiból rendezett kiállítást nyitottak meg, valamint a tárlat megnyitóját követően iro­dalmi találkozót tartottak muravi­déki alkotókkal. Amiként a muravidéki, illetve a lendvai, valamint a Lendváról származó képzőművészek mun­káit felvonultató tárlat megnyitó­ján Gerics Ferenc, a Lendvai Vár­múzeum és Galéria igazgatója elmondta: „Az intézmény har­mincnyolc esztendeje működik eredményesen. Imponáló kiállítá­si programokat valósítottunk meg. Elfogultság nélkül állapítha­tó meg, hogy Lendva friss és nap­rakész a kortárs művészet felkaro­lásában és bemutatásában. Tárla­taink közös jellemzője a sokoldalú tájékoztatás szándéka mellett a kiválasztás és a válogatás igényes­sége, és ennek eredményeként a bemutatásra kerülő művek magas színvonala. A múzeum és galéria programjának sokrétűségét bizo­nyítja, hogy helyet kapott benne a helyi hagyományok felkutatása és ápolása, mégpedig a lendvai, il­letve a lendvai születésű, Lendvá­ról származó képzőművészek munkái révén. Továbbá a hazai és a nemzetközi értékek felsorakoz­tatása csoportos vagy egyéni tár­latok, nem utolsósorban pedig a lendvai művésztelepek eredmé­nyeinek évenkénti összegező be­számolója révén.” ,A lendvai várban 1973 óta mú­zeum és galéria működik, s igyek­szünk a Muravidéken élő magyar­ság kulturális örökségét menteni” - vázolta Gerics Ferenc igazgató. Szó volt arról is, hogy: „A lendvai vár emblémája lett a nemes mun­kának. Lendva vidék művészei meghívásokat kaptak, s a másutt megvalósult kiállítási lehetőségek szélesre nyitották a kapcsolatok kapuját. A kézfogás olyan láncola­ta alakult ki ily módon, melyet nem szabad uniós világunkban, az egyesült Európában se megsza­kítani.” Azt a kézfogást is „tartani kell”, amelyet - szlovákiai viszony­latban, illetve vonatozásban - ez a Karaván-kiállítássorozat jelent, melynek jelenlegi állomáshelye Pozsonyban, a Csemadok székhá­zának nagytermében van. A tárlat megnyitóját követően Bence Lajos, Halász Álbert és Var­ga József önismertető és irodalmi helyzetképet vázoló prózával, va­lamint saját versekkel az írott szó muravidéki berkeibe vezette el a Csemadok nagytermében össze­gyűlt közönséget. Az irodalmi ba­rangolás határokon átnyúló volt, hiszen az estet Böröndi Lajos mo­sonmagyaróvári költő vezette. A irodalmi beszélgetésben szó esett a Muratáj című folyóiratról is, amely idén 21 éves. A muravidéki irodalommal és kultúrával kapcsolatban, valamint annak az egyetemes magyar iroda­lomhoz kapcsolódásával össze­függésben a pozsonyi találkozón a vendég irodalmárok elmondásá­ból bizakodó és derűs kicsengés­ként is az derült ki, amit Varga Jó­zsef, a Muratáj főszerkesztője a 21 éves folyóiratot értékelve is meg­fogalmazott. Vagyis hogy: „Büsz­kék vagyunk, és nagyon örülünk annak is, hogy a Szlovéniában, a Muravidéken élő kis létszámú, egyre fogyó kisebbségi őshonos magyarok folyóirata, a Muratáj ki­nőtte »kezdetleges gyermekéveit«, és ma már jelen van értékrendjével az egyetemes magyarság kulturá­lis életében, hiszen része a magyar szépirodalmi és valóságirodalmi folyamatoknak.”

Next

/
Thumbnails
Contents