Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-03 / 126. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 3. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Nem lesz sorban állás Kárpátalján a magyarok nyugalommal fogadták a magyar állampolgárság fel­vételének lehetőségéről szó­ló hírt - írta a Deutsche Wel­le ukrán adásának interne­tes honlapja. .Anya­országuk soha nem határo­lódott el a kárpátaljai ma­gyaroktól, akik közül soknak van magyarigazolványa, munkavállalási és oktatási kedvezménye”. Magyaror­szág mindig gondoskodott a kárpátaljai magyar iskolák­ról, támogatta a kulturális intézményeket is. A magya­rok nem érzékelik az ukrán hatalom elnyomását, Kár­pátalján magyar újságok je­lennek meg, van regionális magyar tévé, Beregszászon magyar színházi, (mti)- Kár, hogy a harmadik fegyveramnesztia során nem vágták ki azok éles nyelvét, akik agresszív magyarel­lenes szövegeket lövöldöznek szerteszéjjel! (Peter Gossányi rajza) A nemzeti máz nyilvánvaló: ez egy terület-körbevizelő gesztus Robert Ficóék részéről Nemzet a törvény felett Tegnapi lapzártánkig sem Robert Fico miniszterel­nök, sem Ján Slota, a Szlo­vák Nemzeti Párt elnöke nem kérvényezte semmi­lyen illetékes hatóságnál, hogy pénteken Komárom­ban Trianon-emléktáblát avathasson. KOCUR LÁSZLÓ Persze, péntekig még sok víz lefolyik a Dunán, és elképzelhe­tő, hogy Ficóéknak gyorsított el­járásban sikerül engedélyt sze­rezniük - gyorsított eljárásban erősek... ám egyelőre úgy fest, hogy a köztársasági elnök, a par­lament elnöke, és a miniszterel­nök - egy parlamenti párt elnö­ke és jó pár parlamenti képviselő társaságában - törvénysértésre készül. Aki szerint nem, az he­lyezzen el engedély nélkül tet­szőleges közterületen egy Tria­non-emléktáblát (majd számol­jon be tapasztalatairól olvasói levélben...). Megmosolyogtató volt Bugár Béla érvelése a Markíza televízió vasárnapi vitaműsorában, ami­kor azt mondta: azért nem fo­lyamodik kettős állampolgársá­gért, mert nem szeretne rossz példával elöljámi. A közélet ficói léptékű lezüll(eszt)ése után senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy politikusra példaként tekin­tenek az állampolgárok, még ak­kor sem, ha az illető történetesen népszerű pártelnök. Az azonban, amire a nemzeti érzésektől elbo­rult agyú legfőbb közjogi méltó­ságok készülnek, a nemzeti falka - tán’ nem csak a nemzeti érzés­től megittasodott vezérének - csaholása mellett, nemcsak rossz példa lehet, hanem veszélyes precedenst is teremthet. A nem­zeti máz nyilvánvaló: ez egy terü­let-körbevizelő gesztus Ficóék ré­széről, most már kitűzhetik a kis szlovák zászlócskát Komáromra is a dolgozószobában levő térké­pen. Megjelölték. Hadd tudják meg azok a kurva magyarok, hogy kik itt az urak. Ám ami en­nél a gyarmatosítók kulturális imperializmusára hajazó, szá­­nalmassággal határos gesztusnál sokkal veszélyesebb: Ficóék meg akarják mutatni, hogy a törvé­nyek felett állnak. „Még akarjuk mutatni Komárom képviselőinek, hogy nem fogják nekünk meg­szabni, mit tehetünk egy szlovák városban” - hörögte Slota ked­den, miközben keblében dúlt a hazaszeretet és a nemzeti gerje­­delem. Példájukkal azt szeretnék demonstrálni, hogy a nemzet ne­vében bármit meg lehet tenni, a nemzet, az valami olyasmi, ami a hatályos törvények felett áll. Per­sze, egy márványdarab kapcsán botorság lenne háborút vizionál­ni, de azok is így szoktak kez­dődni. KÉZ,IRAT Ebadta MIKLÓSI PÉTER Sajna, de való: egy titokzatos ku­tyaidomár ránk szabadította a pitbullpolitikát. A politikai ebte­nyésztésnek ez a formája ugyan semmiképp sem tekinthető bűncselekménynek, bár az kér­dés, hogy kinek jó ez a (válasz­­tójpolgári vérebképzés? Mert csak a vak nem látja, hogy min­den tele van politikával, hosszú ideje ráült a lelkekre, ez pedig árt az egészségnek. A hétközna­pok átpolitizáltsága, a dolgok mesterséges felosztása pártpoli­tikai érdekek mentén olyan, mint a szamárköhögés, csepp­fertőzéssel terjed. Aki megkapja, leugatja a másikat, az viszont rögvest kiköhögi a maga hom­lokegyenest ellenkező vélemé­nyét még a lehető legsemlege­sebb kérdésekben is, mert bal­gán azt hiszi: cinkesek közt hü­lye, aki béna... Ma már senkit sem lep meg, hogy van koalíciós és ellenzéki kefegyártás, szlovák kontra magyar szemétszállítás, „emkápés” és „hidas” orgonaillat és így tovább; ráadásul mindez egyúttal nemzeti kérdés. Szerin­tem az egy, avagy a leendő ket­tős állampolgárok zömének ele­ge van ebből. Abból, hogy önhi­bánkon kívül (mert bármennyire szerettük volna, vezérpolitikusa­ink sohasem hagytak magunkra bennünket) meg vagyunk fer­tőzve a kényszeres politikai gon­dolkodás legsilányabb változa­tával. Most, amikor írógépemen ezt a cikket fabrikálom - ahe­lyett, hogy az évszázados csapa­dékrekorddal jött májusról írnék egy tébolykeltő választási kampány elcsendesedésében bí­zom. Tény, kockáztatok, viszont rizikó nélkül aligha reményked­hetnék abban, hogy a parla­mentbejutásért versengő pártok még kilépnek az áskálódások eddigi bűvös köréből, gátat vet­nek a fogalmak, az értékek egy­oldalú kisajátításának, a kalan­­dorsággal járó politikai elnyo­­morodásnak. Mert egyelőre csak azt teszik, hogy az euró gyöngü­lésével egyre drágább olajat ön­tenek a tűzre. Naiv vagyok, mint a rendszervál­tás húsz évvel ezelőtti pillanatai­ban? Talán igen. A kampányfinis dacára fordulatot, vagy legalább önmérsékletet várok a közbe­szédben, az erkölcsi közfelfo­gásban, a mindennapi szlovák-magyar perbeszédben, általában a közéleti együt­tműködésben - szerintem ez a normális köznapok megteremté­sének esélye! Pardon, átvettem a Híd párt szóhasználatát. Nem lettem a Híd híve, csupán nem­egyszer leírtam már: sokadma­­gammal nem örülök annak, hogy sértődöttségében Csáky Pál (egy választási koalíció helyett) különműködési megállapodást kötött a türelmét vesztett Bugár Bélával. Erre a „paktumra”, saj­nos, sem az MKP-ban, sem a Hídban nem keresnek felelősö­ket, mert attól tartanak, hogy fe­lelőtleneket találnának. Ráadá­sul az MKP-ban, a pártszakadás óta, szinte megszállottan keres­gélik azokat a politikusokat, akikkel a párt hajlandó közös­ködni - egy kitétellel: a Híd-pár­­tiak kíméljék az MKP-t! Minden­nek dacára újra, tehát nem elő­ször, leírom: szeretném, ha mind az MKP, mind a Híd bejutna a parlamentbe, mert bárki bármit mond, ez a szlovákiai magyar közösség felnőttségének bizo­nyítéka lenne. És annak is, hogy mi, hazai magyar választók rej­tett tartalékainkat tudtuk moz­gósítani; s ezzel önmagunk fölé, illetve a hatalomért folyó haszonelvű s megveszekedett harcban elhasználtnak tekinthe­tő politikusaink fölé sikerült emelkednünk. Bár siker esetén ez utóbbiak elhasználtságát üsse kő, mindenki követ el hibákat, az a kérdés, okul-e belőlük. Mert ha igen, akkor ez lehet az egyetlen módja annak, hogy idővel a hét­köznapi szférában sem legyen divat-ellenkezőleg: snassz, sőt taszító legyen - mocskolódni. Nem szeretnék ostobának lát­szani, aki idilli állapotokra szá­mít, meg arra, hogy a pártok egyetértésben összeboruljanak. Dehogyis. Essenek egymásnak. De érdemi kérdésekben, prog­ramok mellett és nem ellen. Ér­vekkel. Hitessék el, hogy amit képviselnek, nem a saját érde­kük; mondják el viszonylag őszintén az alternatívákat, az emberek JÓZAN többsége nem futóbolond, m'egérti. Érdemes (lenne) kipróbálni. Ebből egyet­len hátrány származhat; hogy a vártnál kevesebb érdeklődőt vonzanának a bohóckodó, hakniízű lapossági fórumok. A mimózalelkű vezető politiku­soknak pedig itt üzenem: meg­győződésem, hogy igazam van, ezért azt írom, amit gondolok; fapados állampolgár vagyok. És tárgyilagos szlovákiai magyar. Ez utóbbi jogán kérdezem: ha le­szerepel mindkét együttesünk - kétségbe is együtt esünk? KOMMENTÁR Bazi nagy baki MAL1NÁK ISTVÁN Hatalmas baklövés volt a segélykonvoj elleni izraeli katonai táma­dás, a zsidó kormány ezzel katonai, diplomáciai és kommunikációs vereséget szenvedett. Ez akkor is igaz, ha most is fokozatosan kide­rül, hogy a dolgok nem úgy történtek, ahogy az első pillanatban lát­szott. Fegyveres katonák nem ártatlan, megfélemlített tömegbe lőt­tek. A kötélen leereszkedő katonákat megtámadták, ütötték-verték, ezután dördültek el a lövések a flottilla török zászlóshajóján, a többi öt hajón nem volt incidens. Vagyis ott alaposan felkészültek a pro­vokációra a Hamásszal és más szélsőséges palesztin szervezetekkel kapcsolatban álló palesztinbarát török aktivisták. Az első tanulság: Izrael bután belesétált egy olyan csapdába, amelyből csak vesztesként kerülhetett ki. Nem az ilyen helyzetre felkészületlen katonák a hibásak, hanem Izrael politikai és katonai vezetése. Nemzetközi vizeken semmiképpen sem lett volna szabad a kommandós akciót végrehajtani. A másik tanulság: a 9 halottat és 45 sérültet követelő akcióval a nemzetközi közvélemény szemében Izrael mindenképpen gyilkos marad, az elkövetkező hetekben vár­ható propagandaháborút eleve elvesztette. Igaza van az amerikai The Wall Street Journalnak abban, hogy a flottilla útja csak névleg volt humanitárius akció, s ha Izrael beengedi Gázába a konvojt, olyan csatornát nyitott volna meg, amelyen keresztül a Hamász - Iránnak köszönhetően - egyre korszerűbb fegyverekhez juthat. A harmadik tanulság mégis az, hogy Izraelnek, ha már 2005-ben ki­vonult Gázából, mindenképpen felül kell vizsgálnia a 2007-ben - a Hamász hatalomátvétele után - elrendelt blokádpolitikáját, mert az övezetben összezsúfolódott másfél millió, nyomorgó palesztin helyzete tarthatatlan. A biztonsági kockázatokat a zsidó államnak másként kell megoldania. Az iráni elnöknek az az állítása, hogy az akcióért az USA-t is felelős­ség terheli, és hogy Izrael újabb Gáza elleni háborúra készül, hülye­ség. De több súlyos, messze ható következményre lehet számítani. 1. Izrael a kormánypolitika butasága miatt nemzetközileg elszigete­lődik, a vele szimpatizálók is elfordulnak tőle. 2. Az érzelmek fel­korbácsolása kiválthat egy új abb palesztin felkelést, a harmadik in­­tifádát. 3. Izraelnek a korábbi években egyetlen iszlám barátja volt, Törökország. Ennek most vége. Ahónapok óta fokozatosan romló török-izraeli viszony befagyhat, Izrael elveszít egy pótolhatatlan szövetségest a térségben. Erdogan kormányfő kemény kiállása mi­att máris az arab világ kedvence lett. 4. Kudarcra vannak ítélve a közvetett izraeli-palesztin béketárgyalások, még mielőtt amerikai közvetítéssel elkezdődhettek volna. Valószínű, hogy Netanjahu nem önszántából mondta le washingtoni látogatását, hanem felszó­lították rá. 5. Obama nem Bush, ha a Netanjahu-kabinet folyamatos szakítópróbának teszi ki az izraeli-amerikai viszonyt, az végzetes következményekkeljárhat a zsidó államra nézve. 6. Netanjahu cso­dát is tehet: végül csak sikerül egységfrontba tömörítenie az egyéb­ként széthúzó arab államokat. 7. És lovat adott az olyan szélsőséges szervezetek alá, mint á Hamász és a Hezbollah. Hanzel játszmája NAGYANDRÁS Bohumil Hanzel vállalkozó a hét elején ellátogatott a svéd nagy­­követségre, és átadott egy lezárt borítékot a nagykövetnek. A borí­tékban állítólag olyan dokumentumok vannak, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy Robert Fico még a 2002-es válasz­tások idején anyagi támogatásért cserébe parlamenti helyeket és állami tisztségeket ígért a leendő szponzoroknak. Érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, vajon miért nem közvet­lenül az ügyészséghez, vagy mondjuk valamelyik országos laphoz vitte be Hanzel a birtokában levő anyagokat. Bár minden egyes ol­vasómmal egyetértünk abban, hogy Robert Ficónak két hét múlva távoznia kellene a kormány éléről, úgy gondolom, a Hanzel-törté­­nettel nincs minden rendben. Az elmúlt években jellemző volt Szlovákiára, hogy olyan esetekben, amikor valamilyen informáci­ót „csak megszellőztettek”, s nem álltak elő valódi tényekkel, álta­lában csak politikai marketingről, esetleg egyes politikusok ügyes­kedéséről volt szó, hiába állították azt, hogy a történelem legna­gyobb leleplezésére készülnek. így volt ez Vladimír Mečiarral, aki közel egy éven keresztül hitegette a lakosságot és a sajtót, hogy ke­zében van a BMG Invest és a Horizont VIP adóslistája, melyen igazi nagyágyúk, fontos politikusok is szerepelnek. Ezt a listát azóta sem mutatta meg senkinek. Ugyanígy volt Mikuláš Dzurindával és az általa démonizált „csoportocskával” is, a Skupinka valódi hátte­réről végül nem derült ki semmi. Ha Hanzelnek valódi bizonyítékok vannak a kezében, elő kellene állnia velük. Bár saját bevallása szerint attól fél, hogy likvidálni akaija őt a Smer és környezete, tudnia kell, hogy lépése a szlováki­ai választások legfontosabb eseményévé válhat. Ám ha csak egy politikai marketingfogásról van szó, vagy a tulajdonában levő bi­zonyítékok nem megdönthetetlenek, az utolsó pillanatig lebegtet­ni fogja azokat, s a választások előtt egy-két nappal hozza nyilvá­nosságra őket. Sajnos erről nekem a küencvenes évek jutnak eszembe. Az akkori választások előtt a mečiari felügyelet alatt álló SIS próbálta ily módon kavarni a trutyit, s az utolsó pillanatban bemártani az akkor ellenzéki pártokat. Csak remélni tudom, hogy Hanzel nem egy ilyen titkosszolgálati játszma szereplője. Szlovákiában újra megvan az esély, hogy a jobboldal tisztességes versenyben győzze le Ficót és csatlósait, kár volna ezt a győzelmet egy ilyen nem teljesen tiszta és egyértelmű történettel bepiszkolni.

Next

/
Thumbnails
Contents