Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-03 / 126. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 3. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Nem lesz sorban állás Kárpátalján a magyarok nyugalommal fogadták a magyar állampolgárság felvételének lehetőségéről szóló hírt - írta a Deutsche Welle ukrán adásának internetes honlapja. .Anyaországuk soha nem határolódott el a kárpátaljai magyaroktól, akik közül soknak van magyarigazolványa, munkavállalási és oktatási kedvezménye”. Magyarország mindig gondoskodott a kárpátaljai magyar iskolákról, támogatta a kulturális intézményeket is. A magyarok nem érzékelik az ukrán hatalom elnyomását, Kárpátalján magyar újságok jelennek meg, van regionális magyar tévé, Beregszászon magyar színházi, (mti)- Kár, hogy a harmadik fegyveramnesztia során nem vágták ki azok éles nyelvét, akik agresszív magyarellenes szövegeket lövöldöznek szerteszéjjel! (Peter Gossányi rajza) A nemzeti máz nyilvánvaló: ez egy terület-körbevizelő gesztus Robert Ficóék részéről Nemzet a törvény felett Tegnapi lapzártánkig sem Robert Fico miniszterelnök, sem Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke nem kérvényezte semmilyen illetékes hatóságnál, hogy pénteken Komáromban Trianon-emléktáblát avathasson. KOCUR LÁSZLÓ Persze, péntekig még sok víz lefolyik a Dunán, és elképzelhető, hogy Ficóéknak gyorsított eljárásban sikerül engedélyt szerezniük - gyorsított eljárásban erősek... ám egyelőre úgy fest, hogy a köztársasági elnök, a parlament elnöke, és a miniszterelnök - egy parlamenti párt elnöke és jó pár parlamenti képviselő társaságában - törvénysértésre készül. Aki szerint nem, az helyezzen el engedély nélkül tetszőleges közterületen egy Trianon-emléktáblát (majd számoljon be tapasztalatairól olvasói levélben...). Megmosolyogtató volt Bugár Béla érvelése a Markíza televízió vasárnapi vitaműsorában, amikor azt mondta: azért nem folyamodik kettős állampolgárságért, mert nem szeretne rossz példával elöljámi. A közélet ficói léptékű lezüll(eszt)ése után senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy politikusra példaként tekintenek az állampolgárok, még akkor sem, ha az illető történetesen népszerű pártelnök. Az azonban, amire a nemzeti érzésektől elborult agyú legfőbb közjogi méltóságok készülnek, a nemzeti falka - tán’ nem csak a nemzeti érzéstől megittasodott vezérének - csaholása mellett, nemcsak rossz példa lehet, hanem veszélyes precedenst is teremthet. A nemzeti máz nyilvánvaló: ez egy terület-körbevizelő gesztus Ficóék részéről, most már kitűzhetik a kis szlovák zászlócskát Komáromra is a dolgozószobában levő térképen. Megjelölték. Hadd tudják meg azok a kurva magyarok, hogy kik itt az urak. Ám ami ennél a gyarmatosítók kulturális imperializmusára hajazó, szánalmassággal határos gesztusnál sokkal veszélyesebb: Ficóék meg akarják mutatni, hogy a törvények felett állnak. „Még akarjuk mutatni Komárom képviselőinek, hogy nem fogják nekünk megszabni, mit tehetünk egy szlovák városban” - hörögte Slota kedden, miközben keblében dúlt a hazaszeretet és a nemzeti gerjedelem. Példájukkal azt szeretnék demonstrálni, hogy a nemzet nevében bármit meg lehet tenni, a nemzet, az valami olyasmi, ami a hatályos törvények felett áll. Persze, egy márványdarab kapcsán botorság lenne háborút vizionálni, de azok is így szoktak kezdődni. KÉZ,IRAT Ebadta MIKLÓSI PÉTER Sajna, de való: egy titokzatos kutyaidomár ránk szabadította a pitbullpolitikát. A politikai ebtenyésztésnek ez a formája ugyan semmiképp sem tekinthető bűncselekménynek, bár az kérdés, hogy kinek jó ez a (választójpolgári vérebképzés? Mert csak a vak nem látja, hogy minden tele van politikával, hosszú ideje ráült a lelkekre, ez pedig árt az egészségnek. A hétköznapok átpolitizáltsága, a dolgok mesterséges felosztása pártpolitikai érdekek mentén olyan, mint a szamárköhögés, cseppfertőzéssel terjed. Aki megkapja, leugatja a másikat, az viszont rögvest kiköhögi a maga homlokegyenest ellenkező véleményét még a lehető legsemlegesebb kérdésekben is, mert balgán azt hiszi: cinkesek közt hülye, aki béna... Ma már senkit sem lep meg, hogy van koalíciós és ellenzéki kefegyártás, szlovák kontra magyar szemétszállítás, „emkápés” és „hidas” orgonaillat és így tovább; ráadásul mindez egyúttal nemzeti kérdés. Szerintem az egy, avagy a leendő kettős állampolgárok zömének elege van ebből. Abból, hogy önhibánkon kívül (mert bármennyire szerettük volna, vezérpolitikusaink sohasem hagytak magunkra bennünket) meg vagyunk fertőzve a kényszeres politikai gondolkodás legsilányabb változatával. Most, amikor írógépemen ezt a cikket fabrikálom - ahelyett, hogy az évszázados csapadékrekorddal jött májusról írnék egy tébolykeltő választási kampány elcsendesedésében bízom. Tény, kockáztatok, viszont rizikó nélkül aligha reménykedhetnék abban, hogy a parlamentbejutásért versengő pártok még kilépnek az áskálódások eddigi bűvös köréből, gátat vetnek a fogalmak, az értékek egyoldalú kisajátításának, a kalandorsággal járó politikai elnyomorodásnak. Mert egyelőre csak azt teszik, hogy az euró gyöngülésével egyre drágább olajat öntenek a tűzre. Naiv vagyok, mint a rendszerváltás húsz évvel ezelőtti pillanataiban? Talán igen. A kampányfinis dacára fordulatot, vagy legalább önmérsékletet várok a közbeszédben, az erkölcsi közfelfogásban, a mindennapi szlovák-magyar perbeszédben, általában a közéleti együttműködésben - szerintem ez a normális köznapok megteremtésének esélye! Pardon, átvettem a Híd párt szóhasználatát. Nem lettem a Híd híve, csupán nemegyszer leírtam már: sokadmagammal nem örülök annak, hogy sértődöttségében Csáky Pál (egy választási koalíció helyett) különműködési megállapodást kötött a türelmét vesztett Bugár Bélával. Erre a „paktumra”, sajnos, sem az MKP-ban, sem a Hídban nem keresnek felelősöket, mert attól tartanak, hogy felelőtleneket találnának. Ráadásul az MKP-ban, a pártszakadás óta, szinte megszállottan keresgélik azokat a politikusokat, akikkel a párt hajlandó közösködni - egy kitétellel: a Híd-pártiak kíméljék az MKP-t! Mindennek dacára újra, tehát nem először, leírom: szeretném, ha mind az MKP, mind a Híd bejutna a parlamentbe, mert bárki bármit mond, ez a szlovákiai magyar közösség felnőttségének bizonyítéka lenne. És annak is, hogy mi, hazai magyar választók rejtett tartalékainkat tudtuk mozgósítani; s ezzel önmagunk fölé, illetve a hatalomért folyó haszonelvű s megveszekedett harcban elhasználtnak tekinthető politikusaink fölé sikerült emelkednünk. Bár siker esetén ez utóbbiak elhasználtságát üsse kő, mindenki követ el hibákat, az a kérdés, okul-e belőlük. Mert ha igen, akkor ez lehet az egyetlen módja annak, hogy idővel a hétköznapi szférában sem legyen divat-ellenkezőleg: snassz, sőt taszító legyen - mocskolódni. Nem szeretnék ostobának látszani, aki idilli állapotokra számít, meg arra, hogy a pártok egyetértésben összeboruljanak. Dehogyis. Essenek egymásnak. De érdemi kérdésekben, programok mellett és nem ellen. Érvekkel. Hitessék el, hogy amit képviselnek, nem a saját érdekük; mondják el viszonylag őszintén az alternatívákat, az emberek JÓZAN többsége nem futóbolond, m'egérti. Érdemes (lenne) kipróbálni. Ebből egyetlen hátrány származhat; hogy a vártnál kevesebb érdeklődőt vonzanának a bohóckodó, hakniízű lapossági fórumok. A mimózalelkű vezető politikusoknak pedig itt üzenem: meggyőződésem, hogy igazam van, ezért azt írom, amit gondolok; fapados állampolgár vagyok. És tárgyilagos szlovákiai magyar. Ez utóbbi jogán kérdezem: ha leszerepel mindkét együttesünk - kétségbe is együtt esünk? KOMMENTÁR Bazi nagy baki MAL1NÁK ISTVÁN Hatalmas baklövés volt a segélykonvoj elleni izraeli katonai támadás, a zsidó kormány ezzel katonai, diplomáciai és kommunikációs vereséget szenvedett. Ez akkor is igaz, ha most is fokozatosan kiderül, hogy a dolgok nem úgy történtek, ahogy az első pillanatban látszott. Fegyveres katonák nem ártatlan, megfélemlített tömegbe lőttek. A kötélen leereszkedő katonákat megtámadták, ütötték-verték, ezután dördültek el a lövések a flottilla török zászlóshajóján, a többi öt hajón nem volt incidens. Vagyis ott alaposan felkészültek a provokációra a Hamásszal és más szélsőséges palesztin szervezetekkel kapcsolatban álló palesztinbarát török aktivisták. Az első tanulság: Izrael bután belesétált egy olyan csapdába, amelyből csak vesztesként kerülhetett ki. Nem az ilyen helyzetre felkészületlen katonák a hibásak, hanem Izrael politikai és katonai vezetése. Nemzetközi vizeken semmiképpen sem lett volna szabad a kommandós akciót végrehajtani. A másik tanulság: a 9 halottat és 45 sérültet követelő akcióval a nemzetközi közvélemény szemében Izrael mindenképpen gyilkos marad, az elkövetkező hetekben várható propagandaháborút eleve elvesztette. Igaza van az amerikai The Wall Street Journalnak abban, hogy a flottilla útja csak névleg volt humanitárius akció, s ha Izrael beengedi Gázába a konvojt, olyan csatornát nyitott volna meg, amelyen keresztül a Hamász - Iránnak köszönhetően - egyre korszerűbb fegyverekhez juthat. A harmadik tanulság mégis az, hogy Izraelnek, ha már 2005-ben kivonult Gázából, mindenképpen felül kell vizsgálnia a 2007-ben - a Hamász hatalomátvétele után - elrendelt blokádpolitikáját, mert az övezetben összezsúfolódott másfél millió, nyomorgó palesztin helyzete tarthatatlan. A biztonsági kockázatokat a zsidó államnak másként kell megoldania. Az iráni elnöknek az az állítása, hogy az akcióért az USA-t is felelősség terheli, és hogy Izrael újabb Gáza elleni háborúra készül, hülyeség. De több súlyos, messze ható következményre lehet számítani. 1. Izrael a kormánypolitika butasága miatt nemzetközileg elszigetelődik, a vele szimpatizálók is elfordulnak tőle. 2. Az érzelmek felkorbácsolása kiválthat egy új abb palesztin felkelést, a harmadik intifádát. 3. Izraelnek a korábbi években egyetlen iszlám barátja volt, Törökország. Ennek most vége. Ahónapok óta fokozatosan romló török-izraeli viszony befagyhat, Izrael elveszít egy pótolhatatlan szövetségest a térségben. Erdogan kormányfő kemény kiállása miatt máris az arab világ kedvence lett. 4. Kudarcra vannak ítélve a közvetett izraeli-palesztin béketárgyalások, még mielőtt amerikai közvetítéssel elkezdődhettek volna. Valószínű, hogy Netanjahu nem önszántából mondta le washingtoni látogatását, hanem felszólították rá. 5. Obama nem Bush, ha a Netanjahu-kabinet folyamatos szakítópróbának teszi ki az izraeli-amerikai viszonyt, az végzetes következményekkeljárhat a zsidó államra nézve. 6. Netanjahu csodát is tehet: végül csak sikerül egységfrontba tömörítenie az egyébként széthúzó arab államokat. 7. És lovat adott az olyan szélsőséges szervezetek alá, mint á Hamász és a Hezbollah. Hanzel játszmája NAGYANDRÁS Bohumil Hanzel vállalkozó a hét elején ellátogatott a svéd nagykövetségre, és átadott egy lezárt borítékot a nagykövetnek. A borítékban állítólag olyan dokumentumok vannak, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy Robert Fico még a 2002-es választások idején anyagi támogatásért cserébe parlamenti helyeket és állami tisztségeket ígért a leendő szponzoroknak. Érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, vajon miért nem közvetlenül az ügyészséghez, vagy mondjuk valamelyik országos laphoz vitte be Hanzel a birtokában levő anyagokat. Bár minden egyes olvasómmal egyetértünk abban, hogy Robert Ficónak két hét múlva távoznia kellene a kormány éléről, úgy gondolom, a Hanzel-történettel nincs minden rendben. Az elmúlt években jellemző volt Szlovákiára, hogy olyan esetekben, amikor valamilyen információt „csak megszellőztettek”, s nem álltak elő valódi tényekkel, általában csak politikai marketingről, esetleg egyes politikusok ügyeskedéséről volt szó, hiába állították azt, hogy a történelem legnagyobb leleplezésére készülnek. így volt ez Vladimír Mečiarral, aki közel egy éven keresztül hitegette a lakosságot és a sajtót, hogy kezében van a BMG Invest és a Horizont VIP adóslistája, melyen igazi nagyágyúk, fontos politikusok is szerepelnek. Ezt a listát azóta sem mutatta meg senkinek. Ugyanígy volt Mikuláš Dzurindával és az általa démonizált „csoportocskával” is, a Skupinka valódi hátteréről végül nem derült ki semmi. Ha Hanzelnek valódi bizonyítékok vannak a kezében, elő kellene állnia velük. Bár saját bevallása szerint attól fél, hogy likvidálni akaija őt a Smer és környezete, tudnia kell, hogy lépése a szlovákiai választások legfontosabb eseményévé válhat. Ám ha csak egy politikai marketingfogásról van szó, vagy a tulajdonában levő bizonyítékok nem megdönthetetlenek, az utolsó pillanatig lebegtetni fogja azokat, s a választások előtt egy-két nappal hozza nyilvánosságra őket. Sajnos erről nekem a küencvenes évek jutnak eszembe. Az akkori választások előtt a mečiari felügyelet alatt álló SIS próbálta ily módon kavarni a trutyit, s az utolsó pillanatban bemártani az akkor ellenzéki pártokat. Csak remélni tudom, hogy Hanzel nem egy ilyen titkosszolgálati játszma szereplője. Szlovákiában újra megvan az esély, hogy a jobboldal tisztességes versenyben győzze le Ficót és csatlósait, kár volna ezt a győzelmet egy ilyen nem teljesen tiszta és egyértelmű történettel bepiszkolni.
