Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-22 / 142. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 22.

Kultúra 7

Jövő évtől gyakrabban vendégszerepei majd a kassai és a komáromi társulat a Szlovák Nemzeti Színházban

Nem barikádozhatjuk el magunkat

Pozsony. Ajövő évtől beinduló rendszeres vendégszereplésekről, valamint a lehetséges közös projektekről tárgyalt tegnap Ondrej Šoth, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház májusban kinevezett új főigazgatója hazai magyar színházainkvezetőivel: Tóth Tiborral, a Komáromi Jókai Színház igazgatójával és Kolár Péterrel, a kassai Thália Színház igazgatójával.

MISLAY EDIT

„Mivel a két nemzet művészete nagyon közel áll egymáshoz, a tervezett együttműködés keretében vendégjátékokra, közös projektekre szeretnénk sort kerítem a szlovákiai magyar színházakkal, s a kultúra révén szerepet akarunk vállalni a nemzetiségi problémák leküzdésében is” - mondta a főigazgató, aki a kassai Állami Színházból érkezett a pozsonyi Nemzeti élére. Tájékoztatása szerint szeretné szorosabbra fonni és élénkebbé tenni az együttműködést a Szlovák Nemzeti Színház és a vidéki szlovák, valamint a nemzetiségi színházak között, rendszeres vendégszereplést biztosítva számukra az ország első színházában. Jövő nyáron közös színházi fesztivált is szervezni kíván Pozsonyban.

Lapunk kérdésére, hogy a Nemzeti műsorának hány százalékát tennék ki a jövőben a vidéki, valamint a nemzetiségi színházak vendégjátékai, Ondrej Šoth így válaszolt:

„Szeptemberben közös találkozót tervezek valamennyi szlovákiai színház vezetőjével, és készítünk egy »menetrendet« is, amelyben rögzítjük az egyes színházak bemutatóit. A kassai Állami Színházzal gyakran vendégszerepeltünk Magyarországon, és nekem például nagyon tetszik, hogy amikor a Miskolci Nemzeti Színházban bemutatót tartanak, akkor egy hét elteltével a darabot legalább öt

alkalommal elő kell adniuk a budapesti Nemzeti Színházban. Ugyanígy működik ez a franciáknál is, és nekem is hasonló az elképzelésem. Azaz ha valamelyik színházunkban megszületik egy előadás, akkor azt a pozsonyi Nemzetiben ugyanígy prezentálni fogja az adott társulat. Egyeztetünk majd az összes színházzal, és úgy gondolom, hogy például a Komáromi Jókai Színház évente legalább hét alkalommal vendégszerepei majd Pozsonyban. Ezt a fajta együttműködést rendkívül fontosnak tartom. Mint ahogy azt is, hogy a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház kitárja a kapuit Szlovákia többi színháza, valamint a nemzetiségi színházak előtt is, hogy ne csak a főváros színháza legyen. A Nemzetinek feladatának kell tekintenie, hogy megmutassa a nézőknek a Szlovákiában születő előadások sokműfajúságát, változatos művészi formáit. Nem barikádozhatjuk be magunkat itt a Nemzetiben.”

Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója úgy látja, nagy esemény ez a kezdeményezés: „Örülök neki, hogy a Szlovák Nemzeti Színházban is egyfajta rendszerváltás alakult ki. Külön üdvözlöm, hogy a Szlovák Nemzeti Színház kinyitja kapuit a vidéki és a nemzetiségi színházak előtt is. Bizonyos együttműködés eddig is volt a két intézmény között, 2006-ban és 2008-ban is játszott már a Jókai Színház a pozsonyi Nemzetiben. De most a főigazgató úr egy másfajta tervezettel állt elő, egy sokkal intenzívebb, sokkal szorosabb együttműködő tervezettel. Koprodukciós projektekről is szó esett, és a jövőben ezek mindkét színház számára hasznosak lesznek. Úgy gondolom ugyanis, hogy a Szlovák Nemzeti Színház egész Szlovákia színháza.”

A kassai Thália Színház utoljára négy évvel ezelőtt vendégszerepeit a pozsonyi Nemzetiben. A társulat igazgatója, Kolár Péter szintén pozitív tényként fogadta a

Szlovák Nemzeti Színház szorosabb együttműködést vázoló indítványát. „Ha ez a terv megvalósul, azt csak pozitívan tudom értékelni. Tulajdonképpen 1989-től 1995-ig már létezett egy ilyenfajta együttműködés, volt egy közös testületé is a hazai színházaknak, a Szlovákiai Hivatásos Színházak Igazgatóinak Kollégiuma. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szlovákiai színházak, nemzetiségtől függetlenül, egyfajta művészi alapon együttműködjenek. Úgy vélem, ha ez a gyakorlat beindul, ezzel a szlovákiai színházi élet, nemzetiségtől függetlenül, csak nyerhet, és a színházak társadalmi szerepe ismét fölfelé ívelhet.”

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház igazgatója a jövőben nem csupán a szlovákiai színházakkal, hanem a visegrádi országok, azaz Magyarország, Csehország és Lengyelország színházaival is szorosabb együttműködést szeretne kialakítani a rendszeres, kölcsönös vendégjátékok réyén.

___________ RÖVIDEN ______________

Eltemették Hasák Vilmost

Tegnap helyezték örök nyugalomra Pozsonyban, a ružinovi temetőben Hasák Vilmost, az Új Szó hajdani munkatársát, aki életének 96. évében hunyt el. Hasák Vilmos hosszabb ideig a Szlovák Pedagógiai Intézetben tevékenykedett, több tankönyv, valamint a Szlovák-magyar frazeológiai szótár társszerzőjeként is ismert a neve. Nyugdíjba vonulása után nyelvi lektorként napilapunkban dolgozott a hetvenes-nyolcvanas években, és egy csapásra a szerkesztőség közkedvelt Vili bácsija lett. Legendás volt nagyon alapos, hozzáértő, precíz munkájáról, az Új Szó munkatársai úgy emlékeznek rá, mint talpig becsületes, nagy tudású, szerény, segítőkész emberre, akitől nagyon sokat lehetett tanülni. Emlékét megőrizzük, (m)

Elhunyt Vladimír Dlouhý színész

Súlyos betegség következtében egy prágai kórházban vasárnap, ötvenkét éves korában elhunyt Vladimír Dlouhý cseh színész. A prágai konzervatóriumban tanult színészetet, a Divadlo Na zábradlí és a Divadlo na Vinohradech színházakban játszott. Első jelentős filmes szerepét Karel Kachyňától kapta 1970-ben (Už zase skáču prés kaluže). Ismertségét tévéfilmeknek is köszönheti, köztük a népszerű Arabela sorozatnak. Legutóbb, s immár utoljára Petr Jákl elsőfilmes rendező nemrég befejezett Kajínek című krimi- thrillerében állt kamerák előtt. Emlékezhetünk rá Petr Zelenka Gombdili című vígjátékából, moziban pedig legutóbb Ivan Vojnár Nők a férjem életéből című alkotásában láthattuk, ahol Bandor Éva, a Komáromi Jókai Színház művésze volt a partnere. Bandor Éva akkor azt nyilatkozta lapunknak a cseh színészről, hogy végtelenül egyszerű, lelkileg nagyon gazdag ember és művész, (čtk, tb)

Kurtág Györgyöt díjazták Zürichben

Bécs/Zürich. A Zürichi Ünnepi Játékok díjával tüntették ki Kurtág György magyar zeneszerzőt - számolt be róla a tegnapi Neue Zürcher Zeitung című lap. A 84 éves Kurtág György életművének elismeréseként vehette át az elismerést. Indoklásában a zsűri kiemelte: „Kurtág György személyében olyan ember, interpretátor, tanár, de mindenekelőtt zeneszerző kapja a díjat, akinek életműve kiemelkedő a kortárs zenében.” A vasárnapi díjátadó ünnepségen a művész feleségével, Kurtág Mártával közösen részleteket adott elő Játékok című szerzeményéből. Pénteken Kurtág- és Robert Schumann-kórusművek csendültek fel a Svájci Kamarakórus előadásában, Heinz Hollinger vezényletével. Másnap szintén a Svájci Kamarakórus szólaltatta meg a szerző Omaggio a Luigi Nono című művét, Kaspars Putnins vezényeltével. A svájci napilap „a legkevesebb hangjeggyel a legkifejezőbb hatást elérő” zeneszerzőként jellemezte Kurtág Györgyöt, (mti)

Újra látogatható az Albertinum

Drezda. Hat évig tartó felújítási és átépítési munkálatok után ismét megnyitotta kapuit a drezdai Albertinum. Az Elba-parti városba érkezőket látványos építészeti megoldásokkal kialakított modem múzeum várja. „Ez Európa egyik legkorszerűbb múzeuma, a művészet egyik zászlóshajója” - mondta Stanislaw Tillich szászországi miniszterelnök az átalakított intézmény ünnepélyes megnyitóján. A múzeum a klasszicizmustól a romantikán át a kortárs irányzatokig mutat be műalkotásokat, (mti)

A nyitófilm egy igazi csemege volt, Roman Polanski Szellemíró című filmje; Éva Melander a Sebbe című svéd lélektani drámát kísérte el a szemlére

Rekordnézettséggel indult a trencsénteplici Artfilmfest nyitó hétvégéje

ÖSSZEFOGLALÓ

„Rekordnézettséggel indult az idei Artfilmfest. Az első két nap látogatottsága meghaladta a hétezer nézőt, ami kiváló érdeklődésnek minősíthető” - értékelte a kezdést Peter Nágel, a trencsénteplici fesztivál igazgatója. A múlt évi statisztikával összehasonlítva idén a nyitónapokon megközelítőleg ezerötszáz nézővel többen váltottak jegyet a Trencsénben és Trencsénteplicben tartott vetítésekre. De nemcsak a filmbemutatókat, a szemle eddigi vendégeinek részvételét és díjátadóit is nagy érdeklődés kísérte.

Václav Vorlíček rendező, a nagy cseh filmes mesemondó, akinek klasszikusain nemzedékek nőttek fel, Arany Kamera-díjat kapott. A Három mogyoró hamupipőkének, az Arabela, A herceg és a csillaglány, a Rumburak és hasonlóan remek opusok alkotója a díjjal kapcsolatban örömét fejezte ki, hogy olyan művekkel sikerült gazdagítania a cseh filmek tárát, amelyek nem avultak el, s a mai napig, negyven év után is

megérintik a nézőket. Josef Abrhám, akinek hosszú szereplista írható a neve mögé, ám a magyar nézők talán leginkább a Kórház a város szélén Blažej doktoraként ismerik, a Színészmisszió Díját vehette át, s egyben elhelyezte tábláját a Hírességek hídján. Az Artfilmfesten a cseh színész szlovákul vallott szlovák (és morva) gyökereiről, s örömét fejezte ki, hogy szlovák díjjal ismerték el a munkásságát.

A hét közepén Milan Kňažko érkezik majd, hogy átvegye a Színészmisszió Díját, majd a zárónapon Gérard Depardieu-t várják a díjjal és névtáblájával, amely ugyancsak a hírességek hídjára kerül fel.

Ä szemle nyitófilmje egy igazi csemege volt, egyenesen Cannesból „importálták”, ahol bemutatása napján nagyon várták alkotójával együtt. Roman Polanski Szellemíró (The Ghost Writer) című, több mint kétórás filmjéről van szó. Polanski, ahogyan - mivel háziőrizetben van - Cannesba sem ment el, természetesen Trencsénteplicbe sem kísérte el

A fesztivál vendége volt a fiatal román színésznemzedék egyik ígéretes alakja, George Pistereanu is (Fotó: Artfilmfest)

legújabb alkotását, filmjét azonban először láthatta szlovák közönség. Vannak viszont, akik személyesen hozták el filmjüket a szlovák fürdőváros mustrájára. Tegnap Éva Melander színésznőt köszönthette a közönség, aki a Sebbe című svéd film női főszerepét alakítja. Egy súlyosan drámai történetben alakít anyaszerepet. Férje halála után egyedül marad alkoholizmusával és kamasz fiával, Sebbével. A fiú nehezen viseli anyja agresszív kitöréseit, s maga sincs tisztában azzal, hova vezet az elhatározása, hogy megoldásként bombát készítsen. Talán nem is olyan meglepő a Sebbe részéről prezentált ilyen megoldás: a film rendezőjének, Bábák Najafinak akár lehet is effajta gyerekkori élménye, hiszen iráni származású, bár 12 éves korától Svédországban él.

Rafael Spregelburd színész a Férfi a szomszédból című argentin filmmel érkezett Trencsénteplicbe. A filmben egy formatervező művészt alakít, aki egy Le Corbusier által tervezett házban lakik, ám aztán a szomszédjába költözik egy

idegen, aki megzavarja a művészi hatást, s ebből nem akármilyen konfliktus keletkezik.

Rajtuk kívül az Artfilmfest közönsége találkozhatott már Thomas Sieben német rendezővel, aki egy sorozatgyilkos lélektani rajzát szuggesztív erővel ábrázoló Distanz című 2008-as filmjét mutatta be, Fridrich Thór Fridriksson izlandi filmessel, és a fiatal román színésznemzedék egyik ígéretes alakjával, George Pistereanuval, aki Florin Serban Ha fütyülni akarok, fütyülök című, Berlinben Ezüst Medvével jutalmazott „börtönös sztorijában” alakít főszerepet. Pistereanu jelenleg főiskolai hallgató, ám tehetségét jelzi, hogy szeptemberben már egy következő filmben forgat majd Catalin Mitulescuval, aki egyébként a Trencsénteplicben most bemutatott Ha fütyülni akarok, fütyülök társ-forgatókönyvírója és producere.

Az Artfilmfest szombaton zárul, ekkor adják át a fődíjat, a Kék Angyalt, amellyel a versenyprogramba benevezett 14 film egyikét jutalmazzák, (aff, tébé)