Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-22 / 142. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 22. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ SZERB SAJTÓ Állítólag merényletet terveztek Ivica Dacsics ellen boszniai látogatásán; a belügyminiszter igyekezett kisebbíteni az ügy jelentőségét. Beszámolók szerint a szokásosnál nagyobb biztonsági készültség mellett zajlott le Dacsics vasárnapi látogatása Banja Lukában. A belgrádi Press azt írta, több mint száz rendőr ügyelt biztonságára, egy rendőrhelikopter is kísérte a gépkocsioszlopot. A miniszter elismerte, a rendőrség tudomására jutott „műveleti értesülések” miatt szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, de szerinte az ügynek túl nagy figyelmet szentel a sajtó. (mti)- Hogyan lettem hegymászó? Valamikor egy mély völgyben laktunk, és a viharok után a víz csak emelkedett, emelkedett... (Peter Gossányi rajza) Regionális identitása mellett továbbra is csak magyar párt akar lenni, vagy univerzálisan kisebbségi? Az MKP-t nem lövik le, ugye? Pártokat, rendszereket, kormányokat előszeretettel temetnek Szlovákiában. Az egyszeri használatú. ..fast food” pártokra (SOP, ANO) már jóformán nem is emlékszünk, de hogy 1998-ban nem bukott meg a mečiarizmus, azt láthattuk. Gyanítható, hogy idén sem, hiszen a választópolgárok majd fele akarta a hatalomban visszalátni Mečiar partnereit és sikeres kiónjait. LOVÁSZ ATTILA A választások utáni hangulatban páran a Magyar Koalíció Pártját is temették volna. A Híddal megmérkőzve (ami csak az MKP oldaláról látszott Híd elleni meccsnek) az MKP alulmaradt, nem került be a parlamentbe. Vége - gondolták sokan, és sokan le is írták. Korai volt az elparentálás és korai volt az öröm is, már akinek öröm volt. Az MKP stratégiának is csak nagy eufemizmussal nevezhető viselkedése bukott meg csupán, a párt ezért még nem. Miért? Először is: a mečiari választási törvény miatt létrejött pártnak a 12 év alatt kiépültek a struktúrái. Vannak polgármesterei, komoly a jelenléte sok önkormányzatban, sok közigazgatási hivatalban is, vannak erős megyei struktúrái és erős megyei emberei - választott pozíciókban. S ami a legfontosabb, az MKP-nak van közel 110 ezer szavazója, ami a magyar aktív pártválasztóknak majdnem a fele. Ezt a létező, nem virtuális, hanem a településeken jelen levő erőt nem lehet egy választási kudarc miatt semmibe venni. A politikai elemző egyszerűen csak tudja, hogy van a párt mögött erő, úgy istenigazából tudatosítania ezt a párt vezető embereinekkell. Másodszor is: a közel 110 ezer választó a parlamenti voksolás során azt mondta (akár hűségből, akár emocionálisan, akár racionálisan szavazott), hogy amíg az országban van szlovák nemzeti politizálás, márpedig van, és a demokratikus pártokban is jelen van, addig az etnikai alapon való politikai szerveződés és politikai érdekképviselet fontos. Annak a 110 ezer embernek legalábbis. A vereség, kudarc utáni kijózanodást és fájdalmat a pártnak ld kell hevernie és el kell jönnie az elemzés idejének. A párt választásokig felelős legfelsőbb vezetői a stratégia megválasztásával igazolták, útjuk helytelen, mert a politikai párt legitimálása a választási siker. Ezt nem tudták elérni. Lehet filozofálni árulókról, pálfordulásokról, magyarságnak hátat fordításról, de észre kell venni, bekövetkezett egy komoly paradigmaváltás, amelyet a politikai elemző most egy mondatban leegyszerűsítve a következő módon képes megfogalmazni: a szlovákiai magyar választók túlnyomó részének a/ id^ntításrétt geiben nagyon komoly helyet foglal el a szlovákiai identitástudat. Nem a szlovák, a szlovákiai! Ezt nem észrevenni politikai vakság, értékelje a tényt, ki hogy akarja. Ebben a tudatban kell az MKP- nak újrafogalmaznia önmagát. Régiókban erős, nem okozna nagy gondot erős regionális identitást adni a pártnak. A párt stratégiai emberei számára roppant fontos tiszta irányvonalat, tiszta képet adni abban kérdésben, miként viszonyuljon a honi magyar homo politicus a szlováksághoz - a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. Nem kisebb kihívás megfogalmazni a magyarság jövőképét azokon a vidékeken, ahol többségben, ahol kisebbségben és ahol már csak szórványban vannak magyarok. A pártnak meg kell fogalmaznia, hogy a „Szlovákiában magyarnak lenni” szóösszetételben milyen helye van állami, önkormányzati, kulturális intézményeknek, gyűjtőszóval: közintézményeknek. A nagy elosztó rendszerek szabályozása a kormánypárt dolga ellenzéki segédlettel és kritikával, a parlamenten kívüli, de erős regionális pártnak a helyi, megyei elosztórendszerek minőségét kell világosan megfogalmaznia. Az MKP eldöntheti, hogy regionális identitása mellett csak magyar párt akar-e lenni, vagy univerzálisan kisebbségi (ühOgy aixíiO ax.üvcLí>égi szinten az Együttélés fogalmazta meg magát). E kérdésekre nem ma és nem is holnap reggel várja a választ a polgár. De legalább a pártra szavazóknak rövid időn belül meg kell tudniuk, foglalkozik-e ilyen kérdésekkel néhány tenni akaró aktivista, a párt (fizetett) apparátusa. Látniuk kell, hogy a párt nem koszorúra, koporsóra gyűjtöget, hanem erőt merít a következő megmérettetésre. Néhány apró jelzés már látható volt, de az önkormányzati választások előtt letisztult és védhető, kampányolható programmal kell előállnia. Az „érdemei elismerése mellett” kegyetlen szófordulat volt a pártállamban, ma itt az ideje, hogy a párt alapító atyáinak kijáró tisztelettel a párt ifjabb, dinamikusabb középvezetői köszönjék meg a nagy öregeknek, vegyék be őket tiszteletbeli pozíciókba, emeljenek előttük kalapot azért, amit jól csináltak, de magyarázzák el nekik: más szelek fújnak, más csapat kell most. Ha ez nem történik meg, fiúk, szóljatok, néhány centet a koszorúra összekaparni nem nagy ügy. De akkor valóban árulás történne -110 ezer szavazat nyíltszíni elkótyavetyélése. Vagy sima átadása másnak. JEGYZET Beetetés nélkül is megy LŐR1NCZ ADRIÁN Két rendkívül fontos esemény aranyozta be a közelmúltban amúgy szürke, a média mindennapos szolgálatának szentelt hétköznapjaimat, mindkettő június tizenkettedik napjához kötődik. Az egyik, hogy végre lecsengtek a parlamenti választások, az azt követő csalódottság vagy eufória is kezd normális méreteket ölteni. Ez a pillanatnyi pangás arra ösztönzött, hogy végre kitakarítsam postaládámat. No nem a virtuálist, hanem a valódit, melyben hetekig a nemzet- és országmentők tanyáztak, s mely ezért június elejétől érintetlenmaradt. Legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy egyszer ennyire fontos leszek - ezúton köszönöm valamennyi politikusnak a belém, választóba fektetett bizalmát, s ez érvényes azokra, akik a sportolókról sem feledkeznek meg, akik autópályát építenek majd nekünk, mint az igazi, hamisítatlan csallóközi arcokra, vagy a megújulást hirdető ifjú titánokra. Külön köszönet illeti a szlovákok legnemzetibb tömörülését, mely külön újságot adott ki csak azért, hogy a Csallóköz minden szittyájával tudassa: jottányit sem enged az utálatos pónikon közlekedő, görbe lábú mongol fajtának. Vettük, köszönjük...! A másik, jóval nagyobb horderejű történés, hogy erkélyünkön, egy kiszolgált batikolófazék fedezékében kiköltött a kerti rozsdafarkú. Nem tudom, aválasztások, az áhított változás tiszteletére-e, de az apró tojások felpattantak, egyszeriben hat kis csőr tátogott éhesen az ég felé. Averébalakúak rendjének e légykapófélék családjához tartozó képviselője valóságos kis életművész - ártéri erdőkben, parkokban, gyümölcsösökben éppúgy otthonosan érzi magát, mint a hegyoldalak sziklarepedéseiben vagy a nagyvárosok épületeiben. Rendszeres vándorlása során Belső-Afrikáig és Dél-Perzsiáig szárnyal, s tekintve, hogy a hím több fészkelési lehetőséget is megmutat párjának, rendkívül megtisztelőnek tartom, hogy választásuk éppa mi erkélyünkre esett. Lévén szó rendszeres fészkelőkről, Brehm szerint társaságukra és hajnali, kissé reszelős hangon előadott füttykoncertjükre az elkövetkező években is számíthatok-míg az öregfazékbíija. Bő egy hete, hogy a színpompás hím és a kissé „szolidabb kivitelezésű” tojó felváltva táplálja hat éhes palántáját, s ettől sem a szélsőséges időjárás, sem az aktuális politikai helyzet nem tántoríthatja el őket. Tizedik napja figyelem, így bizton állíthatom: még a szúnyoginvázió is nekik kedvez, ami attól lehet, hogy a rozsdafarkúak -sáltalábana légykapófélék - tudnak élni. Mert törékeny kis egzisztenciájuk beetetés nélkül is működik. KOMMENTÁR 'atS&t- Säst?«; Ätiŕ.- N.,' Lenni vagy nem lenni MÓZES SZABOLCS Pár héttel ezelőtt még kevesen gondolták volna, hogy az MKP a következő hónapokban a címben szereplő shakespeare-i kérdésre fogja keresni válaszát. Ám a népakarat nagy úr, ezért a párt vezetőinek s főként az úgynevezett egyszerű párttagoknak az elkövetkező hetekben a létkérdésen kell morfondírozniuk, melynek megválaszolására távolról sincs annyi idő, mint a választások éjszakáján tűnt. Sőt a sikeres feltámadás nagyrészt külső tényezőktől függ, lett légyen bármilyen is az MKP-s küldöttek és pártirányítók válasza az idézett angol klasszikus kérdésére. Azon a bizonyos választási éjszakán sokan talán bele sem gondoltak, hogy ez a vokscsata lehet az utolsó, amelyen az MKP eséllyel indul. Á párt jövője ugyanis jelenleg alapvetően két, politikai értelemben erős kézben összpontosul: Bugár Béla és Orbán Viktor markában. Ennél rosszabb hír pedig nem is lehet a párt tagjai számára, ugyanis, ha előbbi viszonylag ügyesen, utóbbi pedig racionálisan politizál a következő négy évben, akkor az MKP 2014-ben - ha még létezni fog - csak a futottak még kategóriában vesz részt a parlamenti választásokon. A másfél hete elért 4,33 százalék azt jelenti, hogyjelenleg 109 ezer voks hever a földön. Aligha képzelhető el, hogy egy ilyen nagyságú szavazatszám ne érdekelné a Hidat, s ne tenne meg mindent azért, hogy ezeket a voksokat becsatomázza az elkövetkező négy évben. Erre pedig jelenleg minden esélye megvan. Kormányzó pártként az egész választási ciklusban, de legfőképpen a választások előtt megfelelő módon fogja tudni magát prezentálni a magyar választók előtt: elégnéhány kilométer R7-esés/vagyR2-es útszakasz, pár felújított tornaterem, kicserélt tető s egyéb apróság a „régióknak”. A 2010 és 2014 közötti időszak pedig várhatóan a szlovák-magyar kapcsolatok terén távolról sem lesz olyan hektikus .mint az elmúlt négy esztendő volt. „Megígértük s megvalósítottuk: csökkentettük a feszültséget” - szólhat a lózung négy év múlva. 2014-ben tehát a honi magyar választópolgár a következő dilemma előtt fog állni: szavazzak a kormányzó magyar pártra, mely - vélt, valós vagy beígért - támogatásokat hozott régiómba, melyet elfogadnak partnerei, mely elősegítette a szlovák-magyar fronton „kitört” tűzszünetet (függetlenül attól, hogy tettek-e érte valamit, vagy a nagyvilágbéke csak azért állt be, mert a Smer és az SNS éppen ellenzékben találta magát). Vagy adjam le a voksomat a négy évig a közélet perifériáján oxidáló MKP-ra, melynek bejutása kérdéses, szlovák partnerek általi elfogadottsága szintúgy? Ha Bugára következő négy évben jól játssza ki ászait, az MKP egyetlen reménye Orbán Viktor marad. Ha a Fidesz elnöke a leendő szlovák kormánnyal szemben konfrontativ politikát fog folytatni, a Hidat pedig látványosan ignorálja, esetleg leárulózza, akkor még reménykedhetnek Berényiék. Ha viszont Orbán úgy dönt, az 1998-as forgatókönyvet porolja le, s egyfajta modus vivendit talál a Híddal, akkor ez a vonat is elmegy az MKP számára. Persze kérdéses, hány párttagot fog ez akkor még érdekelni, hány polgármester és alacsonyabb szintű politikus „megy át hídba” vagy Híd-támogatta függetlenbe már a közelgő helyhatósági választások előtt. Úgy tűnik, a szlovák választók is jól döntöttek „Sírni szeretnék” HOLLAl HEHS OTTÓ A szlovákiai választások után a szlovák politika fenegyereke, Ján Slota nyilatkozta: „Sírni szeretnék, nagyon szomorú vagyok. Ha egy magyar párt kerülne a parlamentbe, az ország déli részét autonómia veszélyezteti.” A szlovák tévében tett kijelentésére nyugati politikai megfigyelők is felfigyeltek, az osztrák Die Presse online kiadása címként használta a „pityergős állásfoglalást”. Mi nem sírunk, örvendünk, úgy tűnik, a szlovák választók jól döntöttek, s remélhetőleg lejár a nacionalista „kardcsörtetések” ideje. Pontosan még nem tudni, hogyalakul az új politikai stratégia, de a magyarellenes hisztériás kitörések korszakának valószínűleg befellegzett. A szlovákok nagy része békésen, az ország kisebbségével közösen szeretné hazáját építeni. Ezt a BugárBéla vezette Híd ésa szintén új Szabadság és Szolidaritás sikere igazolja. Mindkét pártra olyanok szavaztak, akik azt vallják, ha nyelvi kultúránkban és hagyományokban különbözünk is, gazdasági, társadalmi, politikaijövőnketcsakközösentudjukkialakítani. Bár Szlovákia gazdasági fejlődése nem szenvedett túl sokat a gazdasági világválság miátt, Ficóval sokan nem voltak megelégedve. Ideges ide-oda ugrálás jellemezte a kormány munkáját ésa kormányfő nyílt magyarellenes kijelentéseire már Brüsszelben is fel-felkapták fejüket. Ha Ficót egy okos hölgy váltaná fel a kormányzásban, pozitív visszhangot keltene Nyugaton, a német kancellámő „ férfias” kormányzásával is elégedettEurópa. A nyugati közvélemény nem ismeri a szlovák-magyar „konfliktust” és ha ismerné, sem érdekelné. Az EU politikája amerikanizálódik, a gazdasági kérdések a döntőek. A tisztán nemzeti pártok jelenléte Európában már ritkaság. Ezért volt nehéz azRMDSZ helyzete Erdélyben. Az MKP, Csáky Pál vereségét nagyon sajnáljuk, azt még jobban sajnálnánk, ha visszalépne a politikától. Hol tévedett? Nehéz megmondani. Talán nem kellett volna túlságosan arra figyelni, mit mondanak az anyaországi barátok, túl őszintén sem lett volna szabad nyilatkozni terveiről. Bugár többet hallgatott, de azt ki merte mondani, hogy az új magyar törvényhozás várhatott volna néhány hetet vagy napot. (Sok szlovákiai magyar is így gondolkodott.) Egy biztos; Szlovákia új úton indulhat el és ezen az úton szlovák és magyar már együtt gyalogolhat.