Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-01 / 124. szám, kedd

Aww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 1. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ UKRAJINA MOLODA Magyarország állampolgár­ságot ad a „határon túli dia­szpórának”, de Ukrajna nem dolgozott ki stratégiát az uk­rajnai magyarokkal való bá­násmódra - írta az Ukrajina Moloda. A Krím után Kárpátal­ja is meglép?-kérdezi a kijevi, nacionalista újság. A lap sze­rint „a II. világháború után Ma­gyarországot szigorúan meg­büntették a náci Németország­gal való kollaborálás miatt”, megnyirbálva területét. A kommunizmus bukása, a füg­­getlenséga magyar politikusok előtt felcsillantotta a reményt a határokmódosítására. (mti)- Az erdőben a medvéktől félek, a választások előtt attól, hogy pártunk nem jut be a parlamentbe. (Peter Gossónyi rajza)-la a bulizós hangulatot Európa városaiból behozhatnánk a belpolitikába, talán könnyebben lélegeznénk Euro Vízió gy, két szóban, nagybetűkkel, /liközben az egyiklegbösz­­nébb európai politikus fejét eszegve távozott a politikai •orondról, mert győzelme lemvoltelég, hogyaHradzsin tapi vendége legyen, Európa­­zerte fiatalok százai csápol­­akéstáncoltakegyütt, egye­­les adásban egy nem nagy resztés bulin- az Eurovízió áláján. Ez is Európa, s talán iem volnabaj, hailyenlenne. LOVÁSZ ATTILA Legyen most mellékes, hogy mint fféle szórakoztató rendezvényen, em a legjobbakat láttuk, s voltak fe­dhető produkciókis. Sőt, agyőztes islánynak bikinis képe bizonyára .gatóbb élmény lenne, mint hangja s énektudása. Egye fene. Az Euro­­íziós Dalfesztivál sosem arról szólt, ogy ott popzenei ikonok nőjenek :1, fél kezünkön számolhatjuk meg zokat a világsztárokat, akik hosszú léig a figyelem középpontjában íaradtak, mert volt mondanivaló­ik. Az idei gála is jó buli volt, mert... Mert a kontinens televíziós ál­lomásai nagy európai networkként elsősorban olyan közösségi él­ményt közvetítettek, amely lehetne e kontinens politikájának alapja, mégsem az. Fecsegünk az európai kultúráról, de nagyon kevesen érik föl ésszel, nem véletlen, hogy Bir­minghamben és Somoiján miért áll ugyanolyan templom, s miért ha­sonlít annyira az angol vagy ma­gyar parlament épülete, és miért hallani Bach műveiben olyan érde­kes dallamokat, amelyeket a nép­­zenekutatók Európa keleti felében éhekként fedeztek föl. Mert - érdekes, hogy ezt a szlovák köztévé riportere éppen félig vette észre - olyan nemzetek voltak képe­sek egymásra szavazni, amelyektör­­ténelmi csetepatéi és egymással szemben ápolt nem éppen szép érzé­sei közismertek. „Kíváncsi vagyok, miként dolgozzák föl most, a szava­zásnál, a német-francia ellentétet”­­gondolkodott hangosan a szlovák kommentátor, és senki nem szólt neki oda, kiskomám, hát így, hogy énekelnek, egy bomba jó nőre sza­vaznak és együtt buliznak. Mert az, hogy a kontinens valahol szolidáris és együvé tartozó, lejött. Akár abban is, hogy a német szava­zat a görög előadónak ment, pedig Merkel asszonynak van némi gondja elmagyarázni választóinak a görög segélycsomagot. Mert az Eurovízió gáláján hogy, hogy nem moldáv (jó, az még Euró­pa) , grúz, örmény és izraeli előadó is fellépett, nem is voltak rosszak, s ki­derült, ez befogadó kontinens, ha valaki dallal jön és nem tankkal. Mert ellentéteink is kiderülnek, lásd a vastapsot, amikor a német kis­lány pontjait jelentettékbe, s a fütty­szót, amikor a - színvonalas - orosz produkció kapott pontot. S bár az oroszok nem keveset tettek azért, hogy bizalmatlan legyen hozzájuk Európa, a dalfesztiválon ott vannak évek óta, s néha jó lakmuszpapírnak bizonyulnak. És mert az is kiderült, hogy senkit nem érdekel a közel harminc nyelv, ha városokat lehet összekötni kame­rával, műholdon. Hogyan egyeztek meg? Kit érdekel. Ugyanúgy, mint a We are the world ún. Youtube-válto­­zatának szervezői, ahol egy időben netes kapcsolattal 57 előadó énekli az ismert Jackson-szerzeményt, és nem tudni, hogy a műholdas 300 milliszekundumos késést hogyan hidalták át, de ez legyen az ő dolguk. Európát össze-vissza ragozzuk, az uniót jó fejőstehénnek és bizo­nyos korlátozásokat és rendeleteket bevezetőnekéljük meg, közben nem vesszük észre, hogy még mindig nem egy kontinens színes, nagyban eltérő és roppant sokrétű, mégis egységes és hasonló érdekek által vezérelt emberiessége jelenik meg, hanem az apparátus. A brüsszeli döntéshozatalt nem ismerők vagy letagadok vígan mutogatnak az uni­óra, ha valami kellemetlent kell be­jelenteni, miközben 27 önző kor­mányfő egységes döntése nélkül az unióban még a szél sem fúhat. A közmegegyezés egyik rendez­vénye az eurovíziós fesztivál, még akkor is, ha kommersz buli, ha producerek siserehada hozza össze a néha giccses látványképet, még akkor is, ha nem feltétlenül a legjobbak nyernek, ha feledhető produkciók sorát láthatjuk évente. Nos, ha azt a bulizós hangula­tot Európa városaiból behozhat­nánk a belpolitikádba, akkor talán könnyebben lélegeznénk. Még akkor is, ha a politikai kommentátor ilyenkor roppan­tul naivnak tűnik. a új állampolgársági törvényt a magyar nemzetpolitika érdeke motiválta, nem belpolitikai sikerhajhászás Síemzetstratégia KÖVES Dl KÁROLY Miközben a sok „vájtfülű” publi­­sta belpolitikai párhuzamokat em­­:get, a magyar állampolgárság kér­ésében nem árt feltenni egy kardi­­ális kérdést: hogyan biztosítja a zlovák Köztársaság állampolgára­ink jogvédelmét, alkotmányos jo­­ait? Mert ha olyan jó lenne nekünk zlovákiában, mint azt a szlovák po­tĺka kifelé mutatja, minden rend­en lenne. De semmisincs rendben. A Dzurinda-kormány az ország özigazgatási rendszerét a szlová­­iai magyarok hátrányára változtat- i meg. A szlovák alkotmányban a ibb mint félmillió szlovákiai ma­­yar másodrendű állampolgár („mi, szlovák nemzet”). A szlovák al­­otmány szerint itt nem élnek ma­krók. A 2001-es népszámlálásból iderült, hogy Szlovákiában tíz év att „eltűnt” 50 000 magyar, ami az iszimiláció előrehaladott állapotát ikrözi. A Fico-kormány a dél-szlo­­íkiai beruházáspolitika terén hát­­inyosan különbözteti meg a ma­krók lakta területeket. Az EU-s imogatásokat négy évig nemzeti­ségi alapon osztogatta (lásd magyar alapiskolák felújítása). A kormány négy éve alatt napi gyakorlattá vált a magyarellenesség. Magyarországi tanárokat tartóztattak le, akik Po­zsonyban a diákjaikkal magyarul beszéltek az utcán. Jogállamban a bíróság és az ügyészség független a kormányzó hatalomtól; Szlovákiá­ban a belügyminiszter és a minisz­terelnök össztüzet zúdít egy szlová­kiai polgárra, befolyásolva rendőr­séget, bíróságot. Hamis orvosi látle­letből, rendőrségi kényszerítésből sincs hiány. A tettesek az államhata­lom csöndes beleegyezésével sza­badon járnak, a Maiina Hedvig-ügy lezáratlan. A szlovák állam nem véd­te meg polgárát, csak mert magyar nemzetiségű. Dunaszerdahelyi fut­ballmeccsen magyarországi és csal­lóközi magyar szurkolók ellen lép fel a belügy, ritka brutalitással. Az inci­densnek több sérültje van. A kor­mány a mai napig adós a válasszal. A Fico-kormány nem engedi be a Ma­gyar Köztársaság elnökét az ország­ba. Ez példa nélküli Európában. A kormánykoalíció egyik pártjának vezetője (Slota) sorozatosan és nyilvánosan gyakorolja a nemzet­­gyalázást, szítja a gyűlöletet, nyil­vánosan sértegeti a magyar kül­ügyminisztert. A felelősségrevonás elmarad. Az iskolaügyi minisztéri­um sorozatosan nyirbálja a szlová­kiai magyar diákok nyelvhasználati jogát. A kormány „nyelvtörvénye” a szlovákiai magyarok nyelvhaszná­latijogai ellen készült. Közben a ma­gyarországi kisebbségek az önkor­mányzatiság előnyeit élvezik, és a Magyarországra költöző szlovák családokat barátságos, jószomszédi légkör fogadja. Ki beszélhet itt arro­ganciáról? Az állampolgárságról szóló magyarországi törvényt hatá­rozott válasznak is tekinthetnénk (de nem az!) arra a barátságtalan, arrogáns és diszkriminatív politiká­ra, amelyet Szlovákia folytat a saját polgárai és déli szomszédja ellen. Nekünk, magyaroknak illenék észrevennünk néhány apró párhu­zamot. 90 év alatt (leszámítva a há­borús éveket) sosem nyűt lehetőség a nemzetcsonkolás enyhítésére. A sebek akkorák voltak, hogy szlovák barátaink el sem tudják képzelni. Mert Trianont nem tanítják a szlo­vák iskolában, ott csak az ebül szer­zettjószág elvesztése itánti rettegés motiválta ellenségképet sulykolják nemzedékek agyába. Az új állampolgársági törvényt a magyar nemzetpolitika érdeke mo­tiválta, nem belpolitikai sikerhajhá­szás. Az új kormánynak erre semmi szüksége. Arra viszont igen, hogy kimondja: Magyarország, kihasz­nálva az uniós védemyőt, nem lehet mindenki lábtörlője. A történelmi lépést nem hozzánk mérték, hanem a kisantant összességéhez. Románi­ának, Szerbiának nincs kifogása a törvény ellen. Csupán a Beneš-krea­­túra, Václav Klaus bólogat. Ficóék magukra maradtak, mi meg ne érzé­kenykedjünk, gondoljunk szüléink­re, nagyszüleinkre, akiknek kemé­nyebb próbákat kellett kiállniuk. A 2004-es népszavazást sem a magyar nép rontotta el, hanem a nemzet el­len politizáló garnitúra. Garnitúrák jönnek-mennek, ám a világ még sokáig nemzetekből fog állni. És minden nemzetnek joga az önvé­delem. S az új törvény (ellentétben a szlovákkal) nem vesz el senkitől semmit, hanemjogvédelmetad. KOMMENTÁR Mire vár még az MKP? GÁL ZSOLT Csáky Pál a jobboldali ellenzéken belül egyedül maradt azzal, hogy nem zárta ki pártja választások utáni együttműködését a Ro­bert Fico vezette Smerrel. Ez komoly probléma mind a hitelesség, mind az erkölcs szempontjából, és taktikailag sem kecsegtet sok sikerrel. Az MKP-nak is a jobboldali (ötpárti) ellenzéki összefogás­ban lenne a helye, természetes partnerei között, mert csak egy ilyen koalíció hozhatja meg a szükséges gazdasági és politikai for­dulatot Szlovákiában (a magyar kisebbség számára is). Csáky érvelését, mely szerint a Híd idegen érdekekből jött létre, hogy megossza a magyarságot és alkalomadtán koalícióra lépjen a Smerrel, eléggé hiteltelenné teszik a tények: 1. Az MKP maradt az egyetlen jobboldali ellenzéki párt, amely nem zárta ki az együttmű­ködést Robert Fico pártjával. 2. Az MKP a megyei választásokon, ill. azok után (a négy lehetségesből) három régióban is együttműkö­dött a Smerrel. 3. A Lisszaboni Szerződés ratifikációját is az tette le­hetővé, hogy-újra egyedül ajobboldali ellenzékből-aCsákyvezet­­te MKP együtt szavazott a kormánypártokkal. A hitelességnél jóval komolyabbak az erkölcsi dilemmák. Csáky nyitva hagyta az ajtót annak a Smemek az irányában, amely kor­mányba emelte a Szlovák Nemzeti Pártot (megengedve neki ezzel minden magyarellenes kirohanást és cselekedetet) és nem melléke­sen - a korábban az országot diktatúra felé vezető és Közép-Európa fekete lyukává tévő - Vladimír Mečiar vezette HZDS-t. Ugyanez a Smer felelős a magyar kisebbséget bántó és sújtó lépések egész so­ráért a Maiina Hedvig-ügytől a dunaszerdahelyi szurkolóverésen és Sólyom László kitagadásán át a nyelvtörvényig. Ráadásul ez a párt folyton a szlovákok ellenségeként, az idegen érdekek (Budapest) ötödik hadoszlopaként beszél az MKP-ról, és legújabban épp állam­­polgárságuk megvonásával fenyegeti a szlovákiai magyarokat és mandátumuk elvesztésével annak választott képviselőit, miközben negatív kampányában a szlovákokat az MKP újbóli hatalomra jutá­sával riogatja. Egy ilyen párttal akar koalícióra lépni az MKP? Ugyan mit várnak ettől a társaságtól, melynek bolsevik génjeibe mélyen beivódott a magyarellenes nacionalizmus? Alehetséges taktikai haszon némileg magyarázhatná Csáky értéke­ket háttérbe szorító magatartását, ennek azonban marginális az esélye. HaaSmera valószínűlegparlamentbe jutó SNS-szel többsé­gi kormányt tud alakítani, kapásból megteszi, az MKP-t meghagyja pofozógépnek, a „nemzet ellenségének”. Ha a nemzetiekkel se len­ne többsége, akkor harmadiknaknem vehetikbe az MKP-t, Csáky és Slota egy koalíción belül elképzelhetetlen. így az MKP részvétele egy baloldali-populista kormányban csak akkor képzelhető el, ha az SNS kiesik a parlamentből, a HZDS bejut oda, de nem lesz többsége a Smerrel (jelenleg ez az egyik legkevésbé valószínű forgatókönyv). Ráadásul az MKP így még mindig égy erősen autori tér, mérhetetle­nül korrupt, az országot a gazdasági csőd felé vivő és ennek elfedé­sére a magyarellenes kártyával folyamatosan operáló kormányban játszaná az alárendelt másodhegedűs (vagy inkább a felmosó­rongy) szerepét. Megéri? Miért? JEGYZET ba dobják, mittehetnek, haseriki nem gondol arra, hogyhamutar­­tóvaljáruljonhozzákömyeze­­tünk tisztán tartásához. Es itt áll­­junkmeg egy pillanatra. Nem aka­­rokadohányosokszószólójalen­­ni, de ha a nemdohányzóknakjo­­gukvan arra, hogy ne kényszerül­jenek belélegezni a füstöt, a ciga­­rettázóknakis legyenjogukarra, hogyméltókörülményekközött mérgezzéka szervezetüket. Nem vitás, mindentmegkellenetenni, hogyegyrekevesebbengyújtsa­­nakrá. Sajnos, tájainkon a fiatal lányok körében divat a cigarettá­­zás. A világon a dohányosok 20%-atartozikagyengébb nem­hez, Szlovákiában aférfiak43, a nők26%-arendszeresen cigizik, a 15 évenfelülifiúkőO, alányok52 %-a rágyújtott már. A dohányipar a fiatal lányok, nőkbecserkészé­­sére törekszik, őkválhatnakrend­­szeres dohányzókká. Ezért az idei dohánymentesnapanőkfigyel­­mét kívánta felhívni a nikotinfüg­­gőségegészségkárosító hatásai­ra. Ugyanisnem csupán bőrük,ha­juk, fogazatukminőségén látható szenvedélyük, adohányfüst miatt reprodukciós egészségükis ve­szélybekerül. A dohányzókne azértmellőzzékacigarettátjhogy eleget tegyenek a nemdohányzók követeléseinek, hanem önma­guk, egészségükérdekében. Jó alkalom próbatételre PÉTERFl SZONYA Néhány évtizede csakrossz szo­­kásnaktartottáka dohányzást. Később a tudósokbebizonyítot­ták, a cigarettázás amellett, hogy számtalan súlyos nyavalyát okoz, függőség. Erősebb, mint a drog­vagy az alkoholfüggőség. Ez alá­támasztható azzal is, hogy a füstö­lők 7 0%-a abba szeretné hagyni a dohányzást, ám nincs hozzáereje. Komolynépegészségügyiprob­­léma,bizonyítjaeztazis,hogya WHO kezdeményezésére 2010a tüdő éve és 1987óta május 31 -e dohánymentes világnap. De bármennyire erős is a nikotinel­lenes propaganda, közismertek a dohányzás káros következmé­nyei, a világonmajd l,8milliárd emberfüstöl, ahoílehetősége van rá. És hol van rá lehetősége? Egy­re kevesebb helyen, rendeletek, törvényekszabályozzák, hol gyújthatnakrá. És mert kevés munkahelyen rendeznekbe szá­­mukralégelszívóval felszerelt fülkéket, kénytelenek az épület előtt cigizni. Bárnemszép tőlük, hogy sokan a csikket a járdán ta­possák el,jobbesetbenakanális-

Next

/
Thumbnails
Contents