Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-19 / 140. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 19. Szalon-hirdetés 15 A korabeli helyrajzi, közigazgatási és közlekedési viszonyokat tükröző állapot. A térképen kék szín jelöli a vizeket, piros az országutakat, szaggatottfekete a vasútvonalakat; a zöld satírozás az árvíz sújtotta terület (Grafika Új Szó/Szalon) Nagyon nehéz napok voltak ezek. Szerencsére közvetlenül az árvíz következtében egyetlen haláleset sem történt. A járás 27 községét öntötte el az árvíz, ezekben a községekben 29 298 családi ház volt, s 64 000 embert kellett evakuálni. Az árvíz sújtotta területen 3293 ház omlott össze, például Paton a 195 lakóházból 145 ment tönkre; 4324 ház megrongálódott. 3100 alapiskolás gyermeknek kellett idegenben kezdenie a tanévet. A velük levő pedagógusok és egyéb személyzet hálát érdemelnek példás törődésükért, hiszen a szülőket is nekik kellett helyettesíteni. Az itteni gyermekek, a velük levő pedagógusok, de a szülők is csak a köszönet szavaival beszéltek a példás gondoskodásról, amelyben az idegenben részesültek. Ingyen szállást kaptak, ingyen ehettek s olthatták szomjukat. Senki sem nézte, melyikük szlovák vagy magyar. A hatalmas víztömeg mielőbbi levezetése céljából Keszegfalvánál és Komáromnál a Vág-Duna töltésének a felrobbantására volt szükség. Ezután a kiömlött víz fokozatosan visszatért eredeti medrébe. Az emberek lassan visszatérhettek falvaikba. Itt szomorú látvány fogadta őket. De a kezdeti csüggedést felváltotta a remény és az elszántság, hogy otthonaikat újra felépítsék, felújítsák. A vízkárosultak nem lettek magukra hagyva. Mondhatni gyors, becsületes munkát végeztek a volt Állami Biztosító emberei. A falvakba bevonultak az építészeti tervezőintézetek dolgozói, akik gyorsított ütemben elkészítették az egyes települések fejlesztési terveit, amelyek magukba foglalták a vízvezetékrendszer kiépítését, az új helyi útvonalakat és a vezetékek elhelyezési tervét is. A nagyobb falukban, az ún. központi községekben az ország különböző területeiről toborzott szakemberek bevonásával építészeti alosztályok létesültek, amelyek gyorsított eljárásban adták ki az építkezési engedélyeket a kötelezően összkomfortos stílusban tervezett családi házakra. A cél az volt, hogy a tél beálltáig minden család új házának legalább egy helyisége lakható legyen. Elkezdődött az újjáépítés. A szorgos, munkához szokott - voltak azok szlovák, cseh, magyar, bolgár, vagy más nemzet fiai - kezek alatt égett a munka, készültek az alapok, nőttek a falak, és két-három hónap eltelte után már új, cserepekkel fedett házak ékeskedtek a tönkrement, de a megpróbáltatásoktól meg nem tört falvakban. Javították a javítható házakat, amelyek csakhamar lakhatóvá lettek téve, befogadva nem csak a háziakat, hanem a lakható épülettel nem rendelkező rokont, ismerőst, szomszédot is. Rövid idő alatt beszereztek és felépítettek 250 orosz faházat, s elkezdtek építeni 200 négylakásos lakóházat. Elkezdődött Komáromban a 400 lakásos új, IV. lakótelep felépítése, amelynek egyik épületét még a tél beállta előtt átadták a városba betelepülni kívánó árvízkárosultaknak. A hazatérő gyermekeket is volt hol fogadni, a csicsóiakon kívül, akik csak később térhettek haza. A mezőgazdasági üzemek nagy részében már az agrotechnikai határidőben megteremtették az új kenyérnek való búza elvetésének a feltételeit. Ezzel kapcsolatban hadd említsek meg egy személyes élményt. Néhány akkori nagyokos vagy okoskodó kételkedett abban, megkezdhető-e a vetés a talaj fertődenítése nélkül, terem-e majd a „tönkretett” talaj? Meglátogattam az egyik jó ismerősömet, a gelléri Erdélyi református tiszteletes urat, akinek nemcsak teológiai végzettsége volt, hanem okleveles agrármérnök s kiváló mezőgazdasági szakember is volt. A véleményére voltam kíváncsi. Ezt válaszolta: „Nézze, ez a föld őseink földje, akiknek a földművelésben évszázados tapasztalataik voltak. Az őseink pedig azt tartották, hogy a Duna nem ellenség. A víz nem tűz, nemcsakvisz, hoz is. Az árvíz kimosta a trágyadombokat, istállókat, ólakat, illemhelyeket és mindezt mint szerves tárgyát otthagyta a földeken, amelyeknek ez áldást jelent.” Igaza volt. Az elkövetkező évek hetven-nyolcvan mázsás hektárhozamai ezt be is bizonyították. Nem hiszem, hogy az árvíz sújtotta területek lakosai elfelejtették mindazt az önzetien segítséget, amit a védnökséget vállaló járásokból kaptak. Abban az időben új barátságok születtek, alaposan megismerték az emberek egymást. A feljebb elterülő járások lakosai nem tettek különbséget mondjuk a lipovéi szlovák, az okánikovói szlovák-morva vagy Lakszakállas és Pat magyar őslakosai között. Meggyőződésem, hogy ma is hálásak nekik, és nem úgy néznek egymásra, mint ellenségek. De ezt a segítséget viszonozták is, amikor a trencséni járásbeli Drietoma lakosai szenvedtek árvízkárt az 1970-es években. A Komáromi járás lakosai majdnem egy évig segítettek a falu felújításában. S van egy javaslatom is. Milyen jó, sőt nagyvonalú gesztus, politikai éleslátás lenne, ha a járás volt árvízkárosult településeinek a mostani képviselő-testületei a lényegesen megváltozott gazdasági feltételek ellenére is - mondjuk a Híd-Most vagy az MKP, esetleg a kettő együttes támogatásával - keresnének és találnának lehetőséget arra, hogy kezdeményezéssel rukkolj anak elő a most árvíz sújtotta települések lakosai megsegítésére. Ehhez a Komáromi Járási Hivatal a felsőbb szervek segítségével magára vállalhatná a kiküldött emberek elszállásolási és étkeztetési költségeinek fedezetét. Az új képviselők pedig bemutatkozhatnának azzal, hogy lobbiznának annak a lehetőségnek a megteremtésére, hogy ezeknél a munkáknál alkalmazni lehetne esetleg az itteni munkanélkülieket is. Szerintem ez lenne a helyes válasz az egymásra sokszor sarat dobáló politikusok félrevezető, ellenségképet támasztó fellépéseire, bizonyítva ezzel, hogy magyar nemzetiségűekként mennyire lojálisak vagyunk lakhelyünkhöz, Szlovákiához, amely a mi szülőföldünk, és egyben hazánk is. Hogy nem szeretnénk a magyar állampolgárság leple alatt újra vándorbotra kényszerülni, mert itt látunk jövőt nemcsak magunk, hanem utódaink részére is. Egész biztos, hogy a ma még félrevezetettek más látószögből tekintenének ránk. Fedezze fel Szlovéniát, Horvátországot és Bosznia-Hercegovinát az Új Szó-térképekkel! Keresse az újságárusoknál június 24-én, csütörtökön! Ez a lap jár Önnek! Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com SZALON Rendezvényszervezők, önkormányzatok figyelem! Médiapartnert keresnek? Jelezzék, ha nyári rendezvényre készülnek, s mi, ha terveik elnyerik tetszésünket, világgá kürtöljük azokat. Forduljon hozzánk bizalommal! marketing@ujszo.com, 02/59 233 266 m
