Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-19 / 140. szám, szombat
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 19. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Nem számít a politikai hovatartozás - erről Pintér Sándor belügyminiszter beszélt a korrupcióval összefüggésben a Népszabadságnak adott inteíjújában, amelyben azt hangsúlyozta: egyik oldalon sem ajánlja senkinek, hogy kenőpénzt fogadjon el. „Határozott elvárásom, hogy politikai hovatartozástól és kapcsolatoktól függetlenül mindenkivel szemben azonos mérce szerint járjanak el” - fogalmazott a tárcavezető, aki szerint a rendőrség és az ügyészség teszi a dolgát. Hozzátette: már a választások előtt magasabb fordulatszámra kapcsoltak, és „senkinek ne legyenek kétségei, nem csak az előző kormányok gyanús ügyeit fogjákkivizsgálni”. (mti) A demokratikus koalíció egyértelmű feladata rendet teremteni a harmadik hatalmi ágban - a bíróságokon A legkisebb közös többszörös Lassan végéhez közelednek a kormányalakításkor kikerülhetetlen rituális táncok, Robert Fico föladja, mert mostanság nem jó kérő - sajnos, nagyon rövid az emlékezet, majd az lesz még - a koalíciós pártok pedig megmutatták, mennyi még a harminckettő, lehet érdemben tárgyalni. LOVÁSZ ATTILA Nem feltétlenül kell ám ilyenkor elhinni, hogy lényeges és feladhatatlan dolgokat követlenek egymástól a leendő partnerek. Szó sincs róla, egyszerűen csak azt próbálgatják, az alkukban meddig lehet elmenni. A koalíció akkor végzi jól a dolgát, ha gyorsan megfogalmazza, mit is akar közösen négy év alatt elérni. Nem a közös nevezőt, hanem a legkisebb közös többszöröst kellene keresnie, akkor tud igazán használni a választóinak. Ne feledjük: ha többségi választási rendszerben voksolnánk, ma Ficónak alkotmányos többsége lenne, gátlása meg egy sem. Az ország választási térképe nagyon is pirosra sikeredett, úgyhogy a koalíció jól tenné, ha olyan kérdésekben keresne megfelelő modelleket, amelyekben egy tévesen szociáldemokratának nevezett szélsőséges garnitúra a legnagyobb pusztítást végezheti. Ez pedig az emberi, állampolgári szabadság. Fico és előtte Mečiar legnagyobb hibája nem az volt, hogy nacionalista lett volna. Nem. Mindkettő sima bolsevik gondolkodású, zsebdiktátori hatalomvággyal megáldott politikus, aki nem ismeri a kormányzás és az uralkodás közötti különbséget, és a demokrácia felelősségvállalását állampolgári veszteségként állítja be - így szerezve hatalmas támogatottságot. A demokratikus koalíció egyértelmű feladata rendet teremteni a harmadik hatalmi ágban - a bíróságokon. Nem újdonság, hogy a bírák jelentős része a függetlenséget saját kiváltságaként éli meg, a bírósági munka lassú, emiatt hatástalan, olykor felháborítóan részrehajló, a legfelsőbb bírónk pedig nem tisztázta magát a maffiakapcsolatok vádjai alól, nyílt politikai szerepvállalásáról nem is szólva. Nem lesz könnyű, de a politikaüag igenis besározódott rendőrség egyszerű, rendfenntartó és felderítő identitását kell visszahozni és bebetonozni úgy, hogy minél kevésbé szólhasson bele a mindenkori hatalom - s ez a titkosszolgálatra hatványozottan érvényes. Most már nem csak orvosok, páciensek a megmondhatói, hogy a vizitdíj eltörlésével és a kórházprivatizáció megállításával jottányit nem javult, sőt iszonyatos mértékben romlott az egészségügyi ellátás, és a nyugdíjreform sem fejeződött be. Fico megszállta a köztévét, odadobta koncnak Slotáéknak, s csak remélhetjük, van valamüyen elképzelés a digitalizáció előtt egy évvel, hogy a közmédia ne a hatalomkoncentráció, hanem a szabad információáramlás helye legyen, hogy ne újabb licenszosztogató gittegyleteket kelljen tragikomikus módon eltűrnünk, hanem a szabályozás onnan, ahová nem való, eltűnjön. Fico sajtótörvényével együtt. Mert ahogyan a bírói függetlenség, úgy a szabad sajtó sem szakmai, hanem állampolgári jog, nem a bíróé, nem az újságíróé, hanem a polgáré. Ha emellett - de nem e helyett - még jó költségvetést is sikerül összehozni, akár tapsolhatunk is. De! Az első lenyúlt, ellopott, kitenderezett és elcsalt milliónál Fico 2014-es diadalittas visszatérését akár borítékolhatjuk is. Ha van morális imperatívusz e kis hazában az idei választások után, akkor az az előző néhány szóból kiolvasható. S ez az új koalíció megalakulásának tartalmi minimuma. Nem helyénvaló azt firtatni, hogy a németek vagy a csehek hibáztak-e nagyobbat Emlékművet kaptak a legyilkolt szudétanémetek KOKES JÁNOS Bármily kegyetlen és embertelen volt is a nácizmus, nem ment fel minket a kötelesség alól, hogy feltárjuk azokat a törvénytelenségeket, amelyeket a II. világháború befejezése után a csehszlovák rendszer követett el a német kisebbség ellen - állítja a közszolgálati cseh televízió, amely tényfeltáró riportban mutatta be, hogyan gyilkolt meg a csehszlovák hadsereg a korabeli forradalmi gárdákkal együttműködve 1945 májusában az észak-csehországi Postoloprtyben mintegy 800 németet. A film elkészítését az motiválta, hogy június elején Postoloprtyben emlékművet állítottak a mészárlás áldozatainak. Míg a történészek számára az események ismertek, a cseh közvélemény megdöbbent. „Az, hogy Postoloprtyben elhelyezték a Csehszlovák Hadsereg egyik egységét, nyilvánvalóvá vált, hogy a területet etnikailag ki kell tisztítani, hogy minél kevesebb német léphesse át az államhatárt. Ezt jól érzékeli az a korabeli jelszó, hogy a jó német a halott német” -jelentette ki Tomáš Stanéktörténész. A tömeggyilkosság feltárását nemzetközi nyomásra 1947-ben megkezdték. A csehszlovák nemzetgyűlés vizsgálóbizottsága kénytelen volt beismerni a gyilkosságok tényét. Akkor 763 holttestet ástak ki. Ám a történészek és a korabeli szemtanúk szerint az ismeretlen tömegsírokban még legalább 500-1000 holttest nyugszik. A vizsgálóbizottság csehszlovák katonák tucatjait hallgatta ki, akik gyilkoltak és kegyetlenségeket követtek el. Többen végigharcolták a háborút, s azt állították: olyan náci kegyetlenségekkel találták magukat szemben, hogy lehetetlen volt nem megtorolni. Az akkori eseményekért senkit sem büntettek meg soha. A korabeli csehszlovák jogrend nem tartotta bűncselekménynek a németek legyilkolását. Ma már más a hozzáállás, s az esetet vizsgáló cseh bíró „etnikai tisztogatásróľ’beszélt. A városi tanács tavaly novemberben döntött úgy, hogy emlékművet állít a meggyilkolt szudétanémeteknek. Megállapodtak, hogy az emlékmű cseh és német nyelvű szövege az eredetileg tervezettnél (Az 1945-ös postoloprty-i mészárlás áldozatainak) általánosabb szöveget fog tartalmazni. ,A Postoloprtyben 1945 májusában és júniusában lejátszódott események összes ártatlan áldozatának” - ebben a szövegben állapodtak meg a városatyák. A vitában többen a „mészárlás” kifejezést tartották elfogadhatadannak. Az emlékművet a helyi temetőben állítottákfel. ,deines értelme úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Történt. Nem helyénvaló azonban azt firtatni, hogy a németek vagy a csehek hibáztak-e nagyobbat. A kegyeleti helyre szükség van, de minden áldozatra emlékezni kell” -jelentette ki a vitában MiloslavFischertanácstag. Történeti források szerint Postoloprtyben 1945 májusában bírósági tárgyalás nélkül 763 német ajkú személyt lőttek agyon. A szocialista Csehszlovákiában azügyrőlegészen az 1989-es rendszerváltásig elvétve, szakmai körökben esett szó. A kutatások és vizsgálatok szerint a gyilkosságoknak több közvetlen felelőse van, de már egyikük sem él. AII. világháború után a németeket és a magyarokat a korabeli csehszlovák hatalom kollektív háborús bűnösnek nyilvánította, elvette vagyonukat, állampolgárságukat, hárommillió németet kitelepítettek az országból. A kitelepítések első, szervezetlen szakaszában számos erőszakos cselekmény történt a németekkel szemben, amelyet ma a csehek elismernek. A több mint félmilliós szlovákiai magyarság kitelepítését a potsdami nagyhatalmi értekezlet 1945 nyarán nem hagyta jóvá. A magyar közösséget csehországi kényszermunkával, magyar-szlovák lakosságcserével és reszlovakizációval próbálta meg felszámolni az akkori csehszlovákrendszer. KOMMENTÁR Jó hely Szlovákia? VERES ISTVÁN A négyévente esedékes parlamenti választások a közgondolkodásnak is adnak egy löketet, az emberek szembesülnek a többi polgártárs véleményével. Vannak helyek a világban, ahol az emberek évszázadok óta ugyanúgy élnek, leszámítva persze a modernizációt, az indusztrializációt és a többi varázstekerentyűt. Szlovákia ebből a szempontból gyorsan változik, ez az emberek gondolkodásában is nyomon követhető. Jó helyek azok, ahol az emberek jól érzik magukat. Mármint az ott lakók, a turisták véleménye másodlagos, bár az is sok mindent elárul. Hogy Szlovákia mennyire jó hely, azt leginkább a szlovákiai magyarok tudják megmondani. Egész egyszerűen azért, mert a szlovák nemzet még mindig keresi magát. Elsősorban a magyarokkal szemben határozzák meg nemzeti identitásukat, mint ahogy azt már előttem leírták ezeken a hasábokon. Szlovákia Magyarországból lett, Csehszlovákia csak egy köztes megálló volt. A napi politika szintjén ez úgy csapódik le, hogy a szlovákok nem veszik szívesen, ha alkotmányos és egyéb kérdésekben a magyarok adnak nekik tanácsot (lásd Beneš-dektétumok hatályon kívül helyezése, kettős állampolgárság). A szlovákiai magyarok számára Szlovákia manapság azért nem elég jó hely, mert sok olyan szlovák van, aki nyíltan utálja a magyarokat, és abban reménykedik, hogy néhány évtized múlva (,jobb híján”) beléjük olvadnak, mint a szájukba a jednotás nanuk. A többi szlovák nem gyűlöli nyíltan a magyarokat, viszont azon az állásponton van, hogy jobb, ha a magyarok csendben maradnak. Van a harmadik csoport, amelyikbe Igor barátom tartozik. Igor ötvenéves elmúlt, mint mondja, azért szereti a magyarokat, mert kellemes emberek, akik értenek a vendéglátáshoz és a kertészkedéshez. A nemzeti tizenhatoson belül passzolgató budapesti politikusok azt hiszik, akkor lesz jobb a határon túli magyaroknak, ha ők Nagy-Magyarország szellemét idézgetik. Közben inkább a jószomszédi viszonnyal kellene törődniük. Meg azzal, hogy a hazai magyarok gondolkodása igencsak különbözik a magyarországiakétól. Nagyrészüknek a határon túliak a nemzet féregnyúlványai, akiket ha leszlovákozni, lerománozni nem illik is, de sajnálni mindenképp. A szlovákok az államukat féltik, mi pedig a megmaradásunkat. A mindennapi élet bugyraiban naponta együtt élő, dolgozó szlovákok és magyarok viszont jól megvannak egymással. Amíg színmagyar környezetben éltem, ezt nem tudtam elképzelni. A Felvidék akkor sem lenne jobb hely, ha Magyarországhoz csatolnák. Csak és kizárólag akkor, ha az itteni szlovákok és magyarok megismerik egymást. Ez évtizedek kérdése. Ha ebben a folyamatban nincs kedvünk részt venni, gyerekeinkre marad a feladat. Ha viszont sikerül, a szlovákok maguktólkezdikriihelleniaBeneš-dekrétumokat. JEGYZET „Magyar buzik” PUHA JÓZSEF Alig indultam el otthonról, máris jegyzettémára leltem, aztán egy órán belül még egyre, amelyfelülírta az eredeti elképzelésemet. Úgy döntöttem, akét témát összevonom. Jobb is, hogy így alakult. Vagyis a ff ancokat jobb! Tény, hogy már nem szívesen hozakodom elő „vesszőparipámmal”, a tömegközlekedéssel, biztos megint lavinát indítok el vele a honlapunkon, de inkább zúdítsák rám az érintett elfogultak a kritikájukat, a másik történet ugyanis sokkal durvább és mindannyiunk szégyene. Mert valamit elrontottunk. Nem számoltam a kiszámíthatadanközlekedéssel: a buszsofőrök már szabadságolnak, a főnökeik figyelmen kívül hagyták, hogy a gyerkőcöknek még van hátra pár nap a suliból. Nem jött a diákokat szállító busz, a következő járatra két autóbusznyi ember próbált meg feljutni, eredménytelenül. Az utolsó felszállóhelyen várakozók már nem fértekfel. Az én szemszögömből elsülhetettvolnarosszabbulisa dolog, ha a mellemre tapadó, egyrejobban fehéredő túlsúlyos asszonyság rám rakja, amivel rémisztgetett: a gyomra tartalmát. Akérdésemre, hogy miért nem jöttazelőzójárat,érdekesválaszt kaptam. „Tegnap semjôtť-felelte az amúgy kedves és türelmes sofőr. „Adiszpecsingen kő sztyazsovázni”-vüágosítottfel egyutas. Máramásikbuszon ültem, és azon gondolkodtam, hogyan kötöm össze a történetet a bunkó sofőrökkel, akikből ugyan nincs sok, de ők megint elemükben vannak, amikor négy kamasz, két lány és két fiú átírta a tervemet. Középiskolások voltak, Somot] ára tartottak. Szlovákul beszélgettek. Nem zavartattákmagukat, nagyhangonszidtakbennünket, magyarokat, pedig ajáratonvalószínűlegmivoltunktöbbségben. Az ilyen helyzetekben új abban nem tudoklakatot tenni a számra, most sikerült, mert az értelmi szintjük gyorsan felszínre tört. Nem csak mikerültünk kereszttűzbe, melegebb éghajlatra küldtéka tanáraikat, a focistákat, és apolitikusokis megkapták a magukét. Szerintük cudaridők jönnek, Slota is megmondta, magyarbuzikfognakkormányozni. így születik a pletyka. A nyelvemen voltaszó, gondolván, eztmár nemhagyhatomannyiban, megvédem a legnagyobb szlovákot, ő nemeztmondta, amikoregyikpillanatról a másikra átváltottak. A szlovákról magyarra. Hárman közülük folyékonyan beszélték a nyelvünket (anegyedikmár nemszólaltmeg),ésénledöbbentem, mert bizonyára ez az ő anyanyelvűk is. Ugye, igazam van, ez sokkal bosszantóbb, mint amikor kivesznek egyj áratot! ? Valahol mindannyiunk szégyene.
