Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-16 / 137. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2010. június 16., szerda_____________________________________________________________________________________________________________7. évfolyam, 23. szám A faluban nincs olyan ház, amely előtt ne nyílna a virágok királynője, a júniusi rózsaünnepre pedig jobban készülnek az itteniek, mint a búcsúra Rózsaünnep Alsókorompán A virágzás kora csak a harmincas évekig tartott, aztán Korompát is elérte a gazdasági válság, senki nem vásárolt rózsákat, és a kert pusztulásnak indult Egész hétvégén nyitva lesz a Brunswick-kastély Alsókorompa. Aki a virágot, különösképpen a rózsákat szereti, annak a hétvégén a Nagyszombat melletti Alsókorompán a helye. VRABEC MÁRIA A községben harmadik alkalommal szervezik meg az egykor itt élő európai hírű kertész, Chotek Mária Henrietta emlékére a rózsaünnepet - virágkiállítással, kultúrműsorokkal, koncertekkel és virágkötészeti bemutatókkal. Beethoven legendája Természetesen egész hétvégén nyitva lesz a Brunswick-kastély és az a ház is, ahol annak idején Ludwig van Beeethoven vendégeskedett. A zeneszerző hajlékát az utóbbi években teljesen felújították, a látogatók mindent úgy találnának benne, mintha Ludwig van Beeethoven épp csak most lépett volna ki az ajtón, hogy sétáljon egyet a kertben valamelyik Brunswick kisasszonnyal. Sajnos, az eredeti bútorok már nincsenek meg, a Szlovák Nemzeti Múzeum raktáraiból válogattak korabeli berendezési tárgyakat a szakemberek. Az illúzió azonban így is teljes, a legenda él, és arra vár, hogy minél több turista felfedezze. Az, hogy Beethoven többször is vendégeskedett Korompán, tény, de hogy a kastély urának unokahúgához gyengéd szálak fűzték volna, az csupán feltételezés marad. Mindenesetre sokan vélik úgy, hogy akár Julietta is lehetett a halhatatlan kedves, és mint tudjuk, látogatókat vonzó reklámnak ennyi épp elég is. A korabeli bécsi lapok tanúsága szerint Ludwig van Beethoven 1795-ben adta első nyilvános zongoraestjét a császárváros úri közönségének, és egy évvel később Pozsonyban is fellépett. A későbbi években többször is visszatért a felvidékre, és különböző úri szalonokban muzsikált, miközben több napig is élvezte a zeneértő és zeneszerető nemesek vendégszeretetét. Az egyik ilyen família az alsókorompai uradalmat birtokló Brunswick család volt. Szonáta Juliettához A grófi rangot és a „de korompa” címet Brunswick Antal kapta császártól, két fia közül pedig Antal a martonvásári, József pedig az alsókorompai birtokot örökölte. József, a bécsi kancellária magas rangú hivatalnoka többször is átalakíttatta a kastélyt a kor divatjának és a vendégfogadás követelményeinek megfelelően, az utolsó, klasszicista stílust követő felújítás 1822-ben fejeződött be. Itt, ebben a minden igényt kielégítő kastélyban töltötte a nyarakat Julietta Guiccardi, Brunswick József húgának, Zsuzsannának a lánya is, és 1800 vagy 1801 nyarán itt találkozott Beethovennel. A kerti zenepavilonban, vagy a kastélyhoz tartozó színházban rendszeresen tartottak esti hangversenyeket Brunswickék, és azon a nyáron feltehetően sokszor muzsikált nekik Ludwig van Beethoven. A gyönyörű dallamok az akkor tizenhét éves Julietta szívét hamar meglágyították, de a legenda szerint a család a társadalmi különbségek miatt ellenezte a románcot. József gróf, hogy az unokahúgától távol tartsa a bohém zeneszerzőt, a kertész házában szállásolta el, és még a kastélyra néző ablakokat is befalaztatta. A két szerelmes egymás utáni vágyakozását azonban nem tudta megakadályozni. Ebből a beteljesületlen szerelemből született a Cisz mól, ismertebb nevén Holdfény szonáta, amelyet 1802-ben Beethoven nyíltan Julietta Giuccardinak ajánlott, de realitásérzékére vall hogy egyik barátjának írt levelében maga is belátta: Egy kedves, varázslatos lány szeret engem és én is szeretem őt... Sajnos nem az én osztályomból való és egyébként sem nősülhetnék még...” Jozefin, a szép özvegy A legenda másik verziója szerint Brunsewick József másik unokahúga, Brunswick Antal korán megözvegyült lánya, Deym Jozefin lobbant szerelemre Beethoven iránt. A fiatalasszony négyévi házasság után temette el tőle jóval idősebb férjét, és a Deym család lytomyšli birtokáról nagybátyja meghívására érkezett Alsókorompára, hogy gyászában vigasztalódjon. A vigasztalódás túl hamar és túl jól sikerült, a fiatalasszony és a zeneszerző között kölcsönös vonzalom alakult ki és a legenda szerint a park fűzfáinak odvába rejtették egymáshoz írt levélkéiket. Nem tudni, egy ilyen levélkére talált-e rá valaki, mindenesetre a románc kiderült, és a család, hogy eltávolítsa Beethoventől, másodszor is gyorsan férjhez adta az engedetlen Jozefint. Brunswickék annyira szégyellték a rangon aluli kapcsolatot, hogy minden írásos nyomát eltüntették, Beethoven még a Jozefmhez írt és egyetlen operáját, a Leonora-Fideliot is csak az asszony öccseinek, Ferencnek és Józsefnek ajánlhatta. A jó hírére kényes család csak azzal nem számolt, hogy a litomyšli kastélyból egy svájci gyűjtőhöz, tőle pedig a bonni múzeumba kerülnek Beethoven Jozefmhez írt levelei, amelyeket 1949-ben fedeztek fel, és 1957-ben nyilvánosságra hoztak a kutatók. A tizenhárom levél mindegyike mély vonzalomról tanúskodik, de még ezek sem bizonyítják, hogy valóban Deym, született Brunswick Jozefin volt a halhatatlan kedves. Azon a levélen, amelyben Beethoven ezt a megszólítást használta, sem a keltezés helye és ideje, sem címzett nem szerepel, és így a halhatatlan zeneszerző nagy szerelmének kiléte továbbra is a zenetörténet egyik legnagyobb rejtélye marad. De ha Alsókorompán járunk, nyugodtan hihetjük akár azt is, hogy itt szövődött az a legendás nagy szerelem, és mi a titok ismerői vagyunk. Grófkisasszony szalmakunyhóban Ami azonban nem legenda, hanem máig is élő valóság az a kastély utolsó lakójának, Brunswick Antal és Majtényi Anna Mária dédunokájának, Chotek Mária Henriettának a hagyatéka. A pártában maradt grófkisasszony elismert rózsakertész volt, rosáriumában több mint hatezer rózsatövet ápolt, és hogy minél több időt tölthessen a virágaival, a kertben építtetett magának egy szalmafedeles házat. A rosarium 1910-ben lendült fel igazán, amikor Mária Henrietta megvásárolta a monarchia legnevesebb kertészének, Geschwind Rudolfnak a rózsatöveit, összesen kétezer darabot. A grófnőt szakmai körökben is elismerték, nemzetközi kongresszusokon adott elő, cikkeit kertészeti folyóiratok publikálták, messze környékről hozzá hordták az ismeretlen eredetű rózsákat azonosításra. A virágzás kora csak a harmincas évekig tartott, aztán Korompát is elérte a gazdasági válság, senki nem vásárolt rózsákat, és a kert pusztulásnak indult. A második világháború után az oroszok és a helybeliek a kastélyt is teljesen feldúlták, a nyolcvanhárom éves grófnő a helyi irgalmas nővéreknél talált menedéket. A zárdában halt meg 1946 februárjában, temetésén ott volt az egész környék, és emlékét máig őrzik Korompán. Sajnos Mária Henrietta eredeti rózsatöveiből nagyon kevés maradt meg, és a fajtákat jelölő kerámiacímkékből is csak néhány került elő, de az általa teremtett hagyományt máig ápolják Alsókorompán. A faluban nincs olyan ház, amely előtt ne nyílna a virágok királynője, a júniusi rózsaünnepre pedig jobban készülnek a helybeliek, mint a búcsúra.
