Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-02 / 125. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 2. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KÓN1KA Az erdélyi Krónika interjút közölt a Fidesz ügyvezető alelnökével. Kosa Lajos elmondta: már most látni, hogy az előző kormánytól örökölt költségvetési számok nem stimmelnek, valószínűleg pótköltségvetést kell előterjeszteni és olyan intézkedéstervet, mely az ország gazdaságának helyreállítását célozza. További feladatok következnek az oktatásban, az önkormányzati rendszerben, a kultúrában, a nemzetpolitikában, fel kell készülni arra is, hogy 2011-ben Magyarország tölti be az EU soros elnökségét, az önkormányzati választások is közelednek. „A fővárosban még jelen van a Gyurcsány Ferenc képviselte, elviselhetetlen korrupcióval, visszaélésekkel, pazarlással, tolvajlással járó politika, amit fel kell számolni” - idézi a lap Kosát, aki kifejtette: a megszorítások nem vezetnek sehová, új gazdaságpolitikát kell lefektetni. „Sohasem lesz egyetlen egészséges fogunk sem, ha mindig kihúzunk egyet, előbb-utóbb elfogynak” - állapította meg. Fel kell újítani a magyar-magyar együttműködést az anyaországban és a környező országokban élő magyarok között - mondta a képviselő, hozzáfűzve: le kell ülni a környező országok vezetőivel, rendezni kell azokat a kérdéseket, melyek gondot okoznak az oktatásban, a kulturális együttműködésben. Más gond van azon országokkal - Szerbia, Horvátország és Ukrajna -, melyek nem tagjai az EU-nak - állapította meg Kosa, kifejtve: „Kicsit mi is hasonló cipőben járunk, mintRománia, amely kettős állampolgárságot ad nem uniós ország lakóinak, gondolok itt a Moldovai Köztársaságra”. Az erdélyi magyar politikai szervezetekkel fenntartandó intézményes kapcsolatokról jelezte: fel kell vázolni egy nemzetpolitikai stratégiát, és az ehhez való viszony határozza meg, milyen kapcsolat alakul ki a különböző szervezetekkel. „Aki azt mondja erre, hogy jó, azzal szoros partneri kapcsolatunk lesz, aki elfogadhatatlannak tartja, azzal nem annyira szoros, mert az alapstratégiai célkitűzésben nem értünk egyed’ - szögezte le Kosa. Szerinte kulcskérdés az autonómiamegítélése. „Miértne járna az autonómia a magyaroknak, ha jár a finneknek, a svédeknek, a baszkoknak Európában? Mi egyenrangúak vagyunk az európai nemzetek sorában, ki kell követelnünk, hogy ami másoknak jár, az kölcsönösségi alapon nekünk is - hangsúlyozta. - Érdekes fejlemény, hogy már Románia is megismeri a kisebbségi román létet, hiszen népességének tíz százaléka nem az országban lakik” - utalt Kosa arra, hogy a külföldön munkát vállaló, ott tartósan élő románokkal szemben a fogadó ország többségi lakosságában előítéletek élnek - és láttuk, milyen türelmetlen intézkedésekkel reagált erre az olasz kormány. „Előfordulhat, amire sohasem gondoltunk, hogy húszéves távlatban kisebbségi ügyben a magyar és a román álláspont megegyezik”-véliKósaLajos. (mti)- Azt próbálom eltanulni a színészektől a választás előtt, hogyan kell eljátszani a szociálisan érzékeny politikusszerepét. (Peter Gossányi rajza) A szlovákiai magyarok már nem akarnak magyarországi magyarokká válni A fejünk felett... A napokban a szlovákiai magyar közéletet legjobban foglalkoztató téma, a kettős állampolgárság kérdése markáns álláspont kimondására kényszerítette mindkét szembenálló felet. RAVASZ ÁBEL Jelentős egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, a magyarországi álláspont szerint minden magyar indentitású embernek joga van a magyar állampolgársághoz és a szimbolikus összetartozáshoz. A szlovák fél ezzel szemben azt állítja, a magyar identitás önmagában nem lehet alap egy, az országhatáron átnyúló intézkedés bevezetésére, saját magyarjaira pedig gyanakvással néz. Ez persze cinikus álláspont, tekintve a szlovák fél saját kisebbségpolitikájának alapelveit (például a szerbiai szlovákok esetében). Ez a szembenállás azonban a szituáció szándékos és teljes félreértéséből adódik - pontosabban fogalmazva: ez a szlovákiai magyarok identitásának semmibe vétele politikai célokból. A szlovákiai magyarságnak ugyanis mára van saját indentitása. Nem volt ez mindig így: a trianoni döntés nyomán Szlovákiába kerülő magyarok nem érezték és nem is érezhették magukat másnak, mint egy felettük meghozott döntés alapján a határ túloldalán rekedt magyaroknak. Ezt a magyar indentitást elsöprő többségükben gyermekeiknek is átadták, akiknek egy része ráadásul 1938 és 1945 között egy rövid és keserű időszak erejéig szintén megérezhette a Magyarországhoz való tartozás ízét, ezzel lebetonozva a magyar diaszpóra identitásának állandóságát további hosszú évekre. Az igazi változás az 1945 óta eltelt 65 évben játszódott le, mind a szocializmus, mind az azt követő kapitalizmus idején. Elsősorban, felnőtt családonként legalább két olyan generáció, amely az anyaországhoz való tartozást legjobb esetben is csak másodkézből, de inkább harmadkézből tapasztalhatta meg. Másodsorban, a szlovákiai magyar lakosság többsége immár elfogadta, hogy a trianoni rendezés nem rövid távú és átmeneti helyzetet eredményezett, hanem egy olyan valóságot, melyben és mellyel élniük kell. Harmadsorban, ezek a nemzedékek immár (Cseh)szlovákiában születtek, és a közös magyar kultúrkincs mellett megismerkedtek a közös csehszlovák kultúra egyes elemeivel is. Általában profán dolgokról van szó, rajzfilmekről, mustárokról, vagy éppen a lassan a szlovákiai magyarok magyarországi emblémájának számító kofoláról. Negyedrészt, átvett szlovák szavak magyarosított formája módosította finoman a Szlováldában beszélt magyar nyelv szövetét - e szavak száma és elterjedtsége a rendszerváltás után lett nyilvánvaló, amikor a határ túloldalán az örökírót, a hranolkyt és a nanukot értetlenül fogadták. Pontosan ezek az élmények jelentették az elkülönülés első részét - a szlovákiai magyarok megértették, hogy természetesen nem azért nem értik minden szavukat a magyarországiak, mert hülyék, hanem mert mások. Nem nagyon, de egy kicsit mégis. A Szlovákiában egymással közös, a magyarországiak számára azonban értelmetlen referenciák száma pedig napról napra növekszik, miután az itteniek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy akarva-akaratlanul egy másik kultúra legjobb ötleteivel is szembesülnek és magukévá is teszik azokat. Az eleve erodálódó össznemzeti identitásnak a kegyelemdöfést azonban a magyarországi kisebbségpolitika adta meg, mely 1998 és a Fidesz hatalomra jutása után fokozatosan magyarországi belpolitikai célok szolgálatába állította a szimbolikus nemzetpolitikai lépéseket. Ebben a pártnak a jobb és a baloldal egyaránt partnere volt, a felelősség tehát a teljes ottani politikai garnitúráé - kiemelném azonban, hogy véleményem szerint a kettős állampolgárságról szóló népszavazás esetében az itteni magyarok számára a legnagyobb megrázkódtatást nem annak kudarca, hanem kiírásának módja és miértje jelentette. A szlovákiai magyar identitás tehát létrejött, és jelentős szerepet kell kapnia az itteni politikai kultúra formálásában. A szlovákiai magyarok elsöprő többsége ugyanis jelenleg amellett, hogy magyar és elsősorban magyar, abszolút lojális és hűséges saját hazájához, ami Szlovákia. Egyszerre vagyunk szlovákiaiak és magyarok, nem átmeneti hajléktalanok, hanem államalkotó kisebbség. Ezt azonban egyik fél sem hajlandó figyelembe venni: a Fidesz saját rövid távú politikai céljai és szent víziói miatt nem akarja meghallani a szlovákiai magyarok többségének szavát: hagyjatok minket élni! A szlovák politikai elit azonban legalább ennyire vak: bizalmatlansága miatt árulást vár a magyaroktól, és nem érti meg, hogy a szlovákiai magyarok miniszterelnöke nem Orbán Viktor, hanem Robert Fico - bár a minőség nagyjából azonos. A szlovákiai magyarok tehát nem akarnak magyarországi magyarokká válni, még kevésbé akarják, hogy Szlovákia Magyarországba olvadjon, a vágyuk elsősorban az, hogy egyenrangú partnerek lehessenek a szlovákiai politikai és gazdasági közösség építésében. Hogy ez sikerülhet-e, elsősorban azon múlik, el tudja-e valaha fogadni a szlovák politikai elit azt a tényt, hogy a magyarok a nekik járó jogokért való küzdelem mellett elsősorban a közös építő munkában akarnak részt venni. Ez a felismerés és a magyarok egyenrangúként való elismerése elkerülhetetlen: minden más út katasztrófához vezet. Ezt a történelmi kiegyezést azonban semmiképpen sem lendítik előre a kettős állampolgársághoz hasonló politikai viharok, melyeket ugyanúgy a fejünk felett hoznak létre, mint ahogy anno a határ vonalát is a fejünk felett húzták meg. A szerző a Publicus Slovensko vezető kutatója. KOMMENTÁR Mečiari párhuzamok LOVÁSZ ATTILA A politikai kommentátor néha örömmel tapasztalja, hogy a szakmáján kívüli, úgymond mezei polgárok fontosnak tarják a közügyeket és spontán szerveződésként reagálnak - teljesen mindegy, mire. Személyes élmény: Ausztriában (nem rossz ötlet) az aktív választójog korhatárát 16 évre csökkentették, s az elmúlt elnökválasztási kampányban 16-18 éves középiskolások hívták ki szópárbajra az elnökjelölteket - a műsor ragyogóan sikerült. Most szlovákiai középiskolások tartják trendinek a „Stop Ficónak” jelvény hordását, civil szerveződések és internetes közösségek fogalmazzák meg egyre hangosabban: ebből a politikai stílusból elég. A harmadik Mečiar-kormány végén, 1998-ban ugyanez zajlott. A Rock volieb (a választás éve - a választás rockja, lefordíthatatlan szójáték) a 98-as kampány civil vezérszlogenjévé vált. 1999-ben Hillary Clinton, akkor még mint first lady fogadta a pártok és a civil szervezetek képviselőit Pozsonyban. A rendezvény közepén Hillary megkérte a civil szervezetek vezetőit, álljanak fel, s ennyit mondott az ott levő politikusoknak: „Kérem, tapsolják meg őket, ők nyerték meg önöknek a választást.” Annyi korrekciót talán a regnáló amerikai külügyminiszter elfogad, hogy azok az akkor fiatalok MAGUKNAK nyerték meg a választást, mert az ő jövőjük pályáját rajzolta meg két ciklusban két, a mainál azért felelősebb kormánygarnitúra. Az utolsó pillanatban kampánnyá duzzadó civil, jószerivel ifjúsági szerveződés is a jövőjéről felelősségteljesen gondolkodó fiatalokról szól. Elutasítják ugyanis a jelen garnitúra feszültségteremtési aktivitásainál csak lenyúlási készségekben rátermettebb politika stílusát, mert nem akarnak görög utat, nem akarnak polgár-hidegháborút (nem szép neologizmus, aki tud jobbat, ide vele), nem akarnak bezárkózást, nem akarnak idegbajt. Elegük van abból, milyen mértékben nő az államadósság, mennyire nem tud mit kezdeni a kormány közügyekkel, közpénzekkel, elegük van az identitásukat elveszítő közintézményekből. Pontosan ugyanolyanok ezek a fiatalok, mint a 12 évvel ezelőttiek. Kocsmába járnak, buliznak, élik szüleik nyakán a felelőtlen diákéletet, de most kapcsoltak, mert jó munkát, jó fizetést szeretnének, meg szabadságot, meg a nagyvilágot, és nem idegbajos, munkanélküli szülőket akarnak látni. Nem úgy érzékelik, hogy az ország legfontosabb dolga most a magyarok vegzálása lenne. Rétegprobléma, mondhatná valaki, de a szkeptikusok 98-ban is ezt mondták. A választási paletta azért Szlovákiában nem olyan szörnyű, hogy ne lenne kit választani, hogy ne lenne alternatíva. A rétegprobléma kifejezést pedig felejtsük el: 300 ezer az elsőválasztó, ennyi szavazattal a mandátumok LO-15 százalékát lehet megszerezni, ami jelentős erő a parlamentben. Ha volt a cseh választásoknak szlovákiai párhuzamüzenete - pl. Paroubek leszegett fejű távozásával -, akkor lehetne a 98-as kampánynak is párhuzamüzenete a kormánygamitúra lecserélésére. Olvasóink nevében kéretlenül is megígérhetem, hogy elviseljük, ha miniszterelnökünk könnyekkel a szemében énekel fél percet a köztelevízió műsorában. A papír zsebkendő árát meg e sorok írója szívesen kifizeti a honoráriumából. GLOSSZA A celebet lelövik, ugye? VERES ISTVÁN Stohl Andrást keresztre fogják feszíteni. Ittasan vezetett, balesetet okozott, ráadásul nem először. Nem, nem is olyan jó műsorvezető, nem is olyan jó színész. Egy ilyen ember nem kell nekünk. Rohadjon meg ott, ahol van. Megérdemli. Kiírták a sorozatból, nem fogja az x faktort vezetni, de még a Nemzetiben sem szerepel a gyerekelőadásokban. És még csak ezután jön a bíróság. Több fórumon is az olvasható, hogy normális országokban az ilyen embereket fel szokták akasztani, meg hogy itt is azt kellene. Pedig. Mi bajunk nekünk Stohl Andrással? Híres ember, jól megy neki, és ismerjük el, hogy amit csinál, azt jól csinálja. Viszont alkoholgondjai vannak, amelyeken évek óta nem tud túllépni. Tehát ő is ember. A televíziócsatoma pedig, amelynek a naponta sugárzott akciófilmek gyerekekre való hatása egyébként nem jelent gondot, most erkölcsi példát statuál egy színésszel, aki a dolgát mindig jól végezte, és rengeteg pénzt hozott a tévének. De ez csak az első reakció volt, a legfrissebb hírek szerint Stohl továbbra is az RTL Klub alkalmazásában marad. A Nemzetiben elkapkodott jegyek, a 15 perces vastaps, amit Stohl a baleset utáni előadásokon kap, felébresztette az RTL Klubot. Ez az ember egy kincsesbánya! Egyáltalán, miért várjuk el egyes celebektől, hogy erkölcsi példaképként viselkedjenek? A jó celeb halmozza a botrányokat, és ebből még profitál is. Mi pedig szidjuk őket, és továbbra is olvassuk, nézzük a róluk szóló híreket. Mindenki jól jár. Stohl András viszont nem jó celeb. Botrányai nem mesterségesek, ő valóban nem tud leszokni az alkoholról, egyes források alapján a drogokkal is köszönőviszonyban van, Dopeman szerint egyszer együtt kokóztak. Stohl szeretne ebből az egészből kihátrálni, abban reménykedik, hogy megússza a börtönt. Ismert forgatókönyv. A gépezet, amely létrehozta őt, el is fogyasztja. Ha nem most, akkor a következő dobása után. Az emberek pedig tapsolnak. Előtte Daróczi volt a téma, most Bandika, nemsokára jön valaki más. Csak bírjuk kivárni!
