Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-12 / 134. szám, szombat
12 Szalon-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 12. www.ujszo.com Gondoljunk csak bele, hogy a munkahelyeken a futball beszédtémaként felveszi a versenyt a nemi élettel... Az emberiség modern ópiuma Desmond Tutu a hajléktalanok foci-világbajnokságának résztvevőit köszönti 2006 őszén, Fokvárosban (Kép: TASR/AFP/Rodger Bosch Százféle játék létezik, százfélejátékért lelkesedik az emberiség, de miért éppen a labdarúgás a sportok királya? Miért a futball, az úgynevezett gömbölyű esztelenség a legelterjedtebb és legnagyobb figyelemmel kísért sport a világon? TOMI VINCE Miért van az, hogy a világ- és Európa-bajnokságok idején a foci, mint valami járvány, mint valami fertőző láz, mindenkit elkap? Még azokat is magával ragadja, akiket egyébként közömbösen hagy a sport, a labdarúgás látványossága. Miért játsszák a futballt ősidők óta? Talán mert az ember fogékony a labda iránt? Lehet. De akkor miért nem a kosárlabdát vagy a kézilabdát választották távoli őseink, hiszen a kéz ügyesebb, mint a láb, kézzel legalább kétszer olyan jól lehet uralni a labdát, mint lábbal. Egyszerűen azért nem, vallja sok kutató, mert az ember a járkáló majom leszármazottja, és máig fennmaradt benne egyfajta atavisztikus lábhasználat, ráadásul a rúgás inkább kifejezi az erőt és a lendületet, mint a kéz; na és a kevésbé „művelt” lábbal való labdázás nagyobb nehézségek leküzdését tételezi fel, s ezzel hat az emberi hiúságra és vállalkozókedvre... Hát így. Amúgy láttak már valakit, aki lábbal olyan hosszú ideig tudná birtokolni a labdát, mint kézzel? Nem hisszük. És máris itt vagyunk a futball népszerűségének kulcskérdésénél. Futballozás közben a labda állandóan játékban van, nem lehet hosszabb ideig „magántulajdonban”, nem lehet eldugni az ellenfél elől. Egyszóval nem lehet úgy birtokba venni, hogy a rivális bármelyik pillanatban el ne vehesse. És ez a tény alapjában véve és képletesen demokratikus. A pályán senki sincs kiváltságos helyzetben, mint az élet egyes területein, a labda elérésének lehetősége mindenki előtt egyforma... A futballista szabadon dönthet, saját akaiata szerint cselekedhet, így a labdarúgás (más sport is) lehetővé teszi a nézők számára is, hogy szabad elhatározásuk szerint valaki mellett és valaki ellen legyenek, hogy saját hajlamaik szerint az egyik csapatnak vagy sportolónak szurkoljanak, a másiknak nem, hogy ezt ki is nyilvánítsák és ezáltal valamit és valakit lelkesítsenek, egy másikat pedig nem. A néző a maga gondolatait és nézeteit szabadon fejezheti ki a lelátón, ahol a társadalmi öncenzúra mértéke minimális. A labdarúgásban megtalálhatják azt, amit szürke hétköznapjaik akadályfutása során öntudatlanul és észrevédenül elvesztettek: győzelmeiket, magabiztosságukat, verhetetlenségüket és férfiúi „felsőbbrendűségüket” . Igen, férfiúi felsőbbrendűségüket! Mert a labdarúgás agresszív férfidolog. Nézzük a kézüabdát és a futballt. A különbség éppen a labdával való bánásmódban van. Abban, hogy a kézüabdázók dobják, elkapják, megfogják a labdát, míg a futballban rúgják, rálépnek, eltaszítják, kirúgják. Ilyen összehasonlításban a labda rúgása agresszívebb, mint dobása. De hát mit csináljunk? A nők is j átsszák... A labdarúgás ősidőktől a tömegek sportja, népi játék. Egyetlen csapatsport, amelyet nem óriásoknak és izomkolosszusoknak találták ki, hanem emberszabású lényeknek. Előtérbe kerülhetett hát az ügyesség, leleményesség, lelkesedés, olyan tulajdonságok, amelyekkel a kisemberek is rendelkeznek. Persze a futball csak azok számára izgalmas, akik ismerik és értik a játékot. És a labdarúgás szabályai könnyen érthetőek, így a mérkőzéslátogató előbb-utóbb „szakemberré” válik, s mint ilyen, szabadon dicsér, helyesel és lelkesedik, boszszankodik és kritizál. A szurkoló a nézőtér ideiglenes társadalmának tagjaként ítéletet mond arról, amit lát, és arról is, amit nem lát, de érzései szerint hozzátartozik a labdarúgó-produkcióhoz. Felmerül most a kérdés, a szurkoló számára valójában csak játéke a labdarúgás? A futballt valóságosan cselekvőknél, a labdarúgóknál ez a kérdés mindenfajta ködösítés ellenére egyértelmű: számukra kényszerjáték a futball (pénzért, sok pénzért, még több pénzért). Aki csinálja, azt csak ritkán tölti el a játék felszabadult öröme, mert amikor valakit kényszerítenek a játékra, megszűnik játék lenni. Igen, mihelyt a játék következménynélkülisége megszűnik (tétje van a meccsnek), akkor bármennyire is megőrződik a játék formája, tartalmilag nem játékról van szó. Az elmondottak és a következtetések alapján talán elfogadhatjuk azt is, hogy a drukkerek számára sem csupán Játékról” van szó, bár formailag nekik is játék. Tartalmilag azonban sokkal több, komolyabb és jelentőségteljesebb. Közhely, hogy a labdarúgás mint előadás, mint produkció nézők nélkül értelmét veszti, hiszen a néző részvétele magának a játéknak a részét alkotja. A labdarúgás a közönségét bevonja a közös játékba, lehetővé téve, hogy az emberek szabad elhatározásuk szerint valakivel és valaki ellen legyenek. így alakul ki az alkotók és alkotásbefogadók egysége, s így válik rendkívül széles körben ható társadalmi ténnyé, a gazdasági vagy politikai élet részévé, társadalmi méretű mágiává. Gondoljunk csak bele, hogy a munkahelyeken a futball beszédtémaként felveszi a versenyt a nemi élettel; hogy a társalgások mindig személyekből indulnak ki; hogy az emberek olyan szituációkat beszélnek el, amelyek említése tiszteletet és csodálatot válthat ki; hogy hozzáállásuk nem emlékeztet arra, amit az „ép testben ép lélek” és hasonló mondások tükröznek; ho'gy a nagy labdarúgók természetes hősökké nőnek a szemükben... Bizony. A futball a világ szenvedélye, az emberiség modem ópiuma. Az benne a boldogság, hogy olyan megnyugtatóan izgalmas tud lenni. Itt semmi sem igaz, és semmi sem lehetetlen, aki benne él, bízik mindenkiben, de nem hisz senkinek. Ez már egy ilyen csodálatos játék. Definiálhatatlan. Egyszerűbb játszani, megérteni, élvezni, rajongani érte, mint egész pontosan megmondani, hogy mi minden valójában. Páradan népszerűségének valószínűleg az a titka, hogy sokféle „mondanivalója” van a világ számára, az emberek számára. Ajáték világa egyaránt magában foglalja a rosszat és a jót, azaz a végletekig leegyszerűsített „világértékeket”. És magában foglalja mindazt, ami a rossz és a jó között van. Akár az élet. Június 11-én kezdődött a 19. futball-világbajnokság... FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS Hűséggel a magyarságért. 20 éve töretlenül. Képviselőként, polgármesterként, alispánként, emberként. karikázza a PÁRTJA koalIcie Dr.KVARDA JÓZSEF www.kvarda.sk Parlamenti választások 2010. június 12. MP910854 A tartalmából: ❖ Miért fontos az önismeret? ❖ A pszichológus válaszol: Hogy segítsek szorongó gyermekemnek? Keresse az újságárusoknál már június 15-től! I w J/ VISSZAJÁRÓ LÓf* mrtKíf