Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-12 / 134. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 12. www.ujszo.com Grigorij Mesežnikov: „Nem hiszem, hogy Ficónak ma nagyobb esélye van a miniszterelnöki poszt megszerzésére, mint 2006-ban volt" Az utolsó pillanatig izgalmas küzdelem várható (Somogyi Tibor felvétele) Nem sorsdöntő, de nagyon fontos választások várnak ránk ma. Ami hónapokkal ezelőtt még valószínűtlennek tűnt, ma reális: a Fico-kormány leváltható. Grigorij Mesežnikov politológussal, az IVÓ társadalomkutató intézet igazgatójával a mai parlamenti választásokról beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Mi a mai választások télje? Arról döntünk, hogy az ország milyen irányban menjen tovább. Azon az úton haladjunk, melyre az ország uniós és NATO-csatlakozásával léptünk, vagy pedig a jelenlegi kormánykoalíció hatalmi kontinuitása következik, a rá jellemző módszerekkel. Az egyik lehetőség a 2006-ig jellemző, és akkor megakadt reformfolyamat és politikai stílus folytatása, újraindítása. A másik lehetőség pedig az, hogy a jelenlegi kormánykoalíció által képviselt politika folytatásának lehetünk a tanúi, ami maga után vonja a szociális-gazdasági, etnikumközi kapcsolatok, a hatalmi technikák eddig tapasztalt módját. Konfrontációs politika, a nemzeti kisebbségek ellenes lépések, korrupció, klientelizmus, az igazságszolgáltatásban uralkodó áldatlan állapotok - ez jellemezte ezt a korszakot. Ma e közül a két továbbhaladási vonal közül választhatunk. A kérdés még nyitott, mivel a két tábor támogatottsága nagyon hasonló, a választók kis része döntheti el, melyik irány legyen a győztes. Még ha nehezen is lehetne rangsorolni az egyes választásokat fontosságuk alapján, mégis megkérdezném, hogyan látja, mennyire lényegesek a mostani választások? Szlovákia uniós és NATO-tag, az ország demokratikus rendszere viszonylag stabil, a politikai intézmények konszolidált állapotban vannak. Ebből a szempontból a mostani választás - ellentétben az 1998-as vagy a 2002-es voksolással - nem számít sorsdöntőnek. A 2006 előtt nyolc éven át kormányzó széles demokratikus koalíciók által bevezetett reformok elmélyítése szempontjából viszont nagyon fontosnak mondanám a választást, de mint utaltam rá, a választások után nem fenyeget a demokrácia szétverése. A választások fő kérdése, hogy sikerül-e az ellenzéknek megvernie Ficót, aminek, a felmérések alapján úgy tűnik, reális esélye van. Az esélyek valóban kiegyenlítettek. Figyelemre méltó, hogy a Smer még néhány hónappal ezelőtt is toronymagasan vezetett, a jobbközép pártok támogatottsága pedig viszonylag alacsony volt. Ez az utóbbi hónapokban megváltozott, a kormánypártok támogatottsága stagnál, bizonyos esetekben csökkenő tendenciát mutat. Mivel több olyan párt is van, amelynek támogatottsága az 5 százalékos határ körül mozog, ezért gyakorlatilag megjósolhatatlan, hogy milyen lesz a végeredmény. De, ahogy az előző válaszomban jeleztem, most már csak két lehetőség közül lehet választani: a jelenlegi politika folytatása vagy a változás. Úgy vélem, teljesen reális, hogy mind az öt ellenzéki politikai párt bejusson a parlamentbe és új kormányt alakítson. Minden nyitott, ilyen helyzet még nem állt fenn Szlovákiában. Utalt rá, hogy két forgatókönyv lehetséges. Az ellenzéki pártok az MKP kivételével kizárták a Smerrel való együttműködés lehetőségét, ám kérdés, mennyire lesznek ezek az ígéretek a választások után tartósak. A válasz előtt egy megjegyzést fűznék az MKP-hoz: annak ellenére, hogy hivatalosan nem zárták ki a Smerrel való együttműködést, ez az opció maximálisan valószínűtlen. A két párt közötti kapcsolat rendkívül rossz, az MKP számára pedig egy esetleges együttműködés a Smerrel nem hozná meg azt az eredményt, amit ettől a kapcsolattól elvárna. Másrészről nem tudom elképzelni, hogy a Smer, amely magyarellenes hangulatkeltéssel mobilizálja szavazóit, a választások után koalícióra lépne velük. Ami pedig az ellenzéki pártok ígéreteinek tartósságát illeti: nagyon valószínűtlennek tartom, hogy megszegnék. Egyrészt az elhatárolódás nagyon egyértelmű volt, még ha néhány pártban nehezen születtek is meg ezek a döntések. Három párt esetében statutáris szerveik döntéséről van szó. Ha pedig meg akarnák változtatni döntésüket, akkor ezt a párt megfelelő szerveinek kellene megtenniük, ám választóik és a média nyomása olyan nagy lenne, hogy az ígéret megváltoztatása akár szét is forgácsolhatná a pártot. Erre volt már példa a KDH esetében - igaz, Palkóék nem 2006-ban hagyták el a pártot, de távozásuk egyik fő oka az volt, hogy pártjuk vezetése együtt akart működni a Smerrel. A KDH-n belül van egy erős szárny, amely teljes mértékben elutasítja az együttműködést a Smerrel - kérdéses, hogy magának a Smernek mennyire lenne elfogadható egy olyan partner, amely nem tudja garantálni a kormányzati többséghez szükséges pártegységet. Azzal, hogy az ellenzéki pártok kizárták a Smerrel való együttműködés lehetőségét, nem lökték Ficót Slota és Mečiar ölelésébe? Mert ezzel a három lehetséges forgatókönyvet kettőre csökkentették. Redukálták a választások utáni lehetőségeket, de nem hiszem, hogy az ellenzék hajtotta volna a Smert Slota és Mečiar karjaiba. A Smer saját maga úszott oda, ő hívta meg az SNS-t és a HZDS-t koalíciós partnernek, a Smer kormányzott velük négy évig. A Smer profitált ebből az együttműködésből, számtalan kérdésben egyforma véleményen voltak - a szlovák-magyar interetnikus és államközi kérdésekben például ma már szinte lehetetlen megkülönböztetni a Smert az SNS- től. A magyar kártya kihasználása az egyik utolsó lehetősége a Smernek saját népszerűsége növelésére. Természetesen Ficóék több témával dolgoznak, az SNS csak eggyel, a magyarral, ettől függetlenül tény, hogy a nacionalista témák felhasználásának intenzitásában már megkülönböztethetetlen a két párt. A Smer tolerálta a HZDS és az SNS botrányait, itt-ott próbált helyreigazítást eszközölni, ám sosem azért lépett, mert meg szerették volna változtatni a rendszert, hanem azért, mert a botrányok már pártjuk népszerűségét veszélyeztették. Mindezért úgy érzem, nem helytálló az a tézis, mely szerint az ellenzék hajtaná bele a Smert az SNS-szel és a HZDS-szel való további együttműködésbe. A Smer saját akaratából tette ezt. Másrészről Fico egy maximálisan pragmatikus politikus, akinek nem okoz gondot a választások után bárkivel kormányt alakítani. Ezzel egyetértek. A Smer minden olyan eshetőséget támogat, amely erős hatalmi pozíciót biztosít neki. A Smer ideológiailag nem szociáldemokrata párt, hanem egy nemzeti szociális párt, annak is a régimódi változata. A Smer a rendszerimitációk pártja. Mindent imitál, ami erősíti a hatalmi helyzetét. Ezért a Smer ma a KDH-val is együttműködne - abban a kérdésben, hogy a magyar pártokkal is, kicsit óvatosabb lennék, mert a magyar kártyával mobilizálja választóit. Habár, hozzá kell tenni, hogy regionális szinten a Smer probléma nélkül együttműködik az MKP- val több megyében is. Az előrejelzések szerint nyolc pártnak van reális esélye a bejutásra. Ön szerint melyik nem lesz a következő négy évben a parlamentben? Ezt most felelősségteljesen nem lehet kijelenteni. A nyolc esélyes pártot három kategóriába sorolnám. Az első csoportban négy párt van, a Smer, az SDKÚ, a KDH és az SaS - ők a biztos bejutók. A következő csoportban két olyan párt van, amelyek esetében felléphetnek bizonyos komplikációk, de nagyon reálisnak tűnik a bejutásuk, ez az SNS és az MKP. És végül a legveszélyeztetettebbek, a HZDS és a Híd. Úgy vélem, a Híd esélyei ma jobbak, mint a HZDS-é. Mečiar szavazói bázisa ugyan stabil, ám nincs potenciálja új szavazók megnyerésére. A Híd a felmérések szerint a magyar szavazók harmadát tudja megszólítani, ezért egyértelmű, hogy akkor van esélye bejutnia a parlamentbe, ha szerez 40-50 ezer szlovák voksot is. Erre van esélyük, kérdéses, hogyan tudják kihasználni. A párt nagyon aktív, és érezni egyfajta szerveződést a szlovák véleményformáló közösség körében is, amely intenzíven dolgozik a szlovák választók megszólításán, hangsúlyozva, hogy ha változást akarnak, akkor ezt a szlovák-magyar pártot kell választaniuk. Ez az üzenet sikeres lehetett a választások előtti utolsó napokban. A kampány a szakemberek nagy része szerint unalmasra sikeredett, ismét a magyar kártya dominált benne. Az állítás első felével nem tudok egyetérteni. Szinte szokássá vált unalmasnak minősíteni a kampányt, ám szerintem a mostani kampány standardnak tekinthető, s ebből a szempontból teljes mértékben hasonló a korábbiakhoz. Talán abban különbözik az előzőektől, hogy most több negatív üzenet érkezett az emberekhez. A negatív kampány akkor lehet sikeres, ha nem hamis. A Smer 2002-ben egyszer már próbálkozott ezzel, amikor például összemosta a korábbi Mečiar- és Dzurinda-kormányok teljesítményét, ami viszont alapvetően hamis állítás volt. Az emberek érezték ezt, ezért nem is működött. Kérdéses, most mennyire lesz eredményes a negatív kampány - a friss csehországi tapasztalatok azt mutatják, hogy a cseh szociáldemokraták túlzásba vitték, s részben ebbe is buktak bele. Hogyan értékeli a kampány fő témáit? A magyar kártya mellett elsősorban a szociális téma volt jelen. Ez érdekli viszonylag a leginkább az embereket. Rövid ideig a görög válság is beleszólt a kampányba, s el kell ismerni, ezt a Smer elég ügyesen partvonalon kívülre játszotta. Az utóbbi napokban pedig az árvíz volt az, ami kampánytémává lépett elő. Az árvíz is beleszólhat a választások eredményébe? Igen. Személyesen több olyan jelzést kaptam, hogy az emberek elégedetlenek voltak smeres polgármestereikkel, mert a segítség nem érkezett olyan gyorsan, ahogyan várták volna. Hallottam olyan eseteket, amikor az emberek azt mondták, „csütörtökig Smer-szavazó voltam, de már nem voksolok rájuk” - de ez nem általánosítható, ezek egyéni jelenségek. Az árvíz nem fogja feltétlenül befolyásolni a végeredményt, de befolyásolhatja - főként a részvételen keresztül. S egy ilyen kiélezett versenyben, ahol a koalíciós és ellenzéki tábor támogatottsága nagyjából kiegyenlített, akár döntő is lehet. A kampányban viszonylag kevés szó esett a következő kormány előtt álló kulcsfeladatokról. Félnek ezeket megnevezni a pártok, vagy pedig nincs potenciáljuk arra, hogy megnyissák őket? Taktikai okokból a választások előtt a pártok nem szoktak olyan témákat megnyitni, amelyek ellenérzéseket válthatnak ki a választók körében. Ezért a nadrágszíj-összehúzás helyett pozitív víziókkal próbálnak kampányolni. Egyébként nem gondolom, hogy a pozitív kampány mindig populizmust jelent. 1998-ban és 2002-ben is tanúi lehettünk, hogy a kampányok pozitív üzenetei közül sok minden meg is valósult. Ha például a pártok egy része kiegyenlített költségvetést akar, sőt az ilyet előíró alkotmánytörvényt javasol, akkor ez azt jelenti, hogy csökkenteni fogja a költségvetési kiadásokat. Csak nem mondják ki. Természetes, hogy nem mondják ki. Azt hirdetik, hogy a gazdaság újraindításának köszönhetően nőnek majd az adóbevételek is, és így nem lesz nagy szükség nagy kurtításokra. Ennek azonban nem kell így nyomban bejönnie, illetve a választások után nagyon gyorsan rendbe kell rakni a költségvetést, és a kiadások meghúzása nélkül ez nem fog menni. Ezzel szerintem a racionálisan gondolkodó választók nagy része tisztában van. Nem gondolja, hogy az ellenzéket is minősíti, ha négyévnyi botrányos kormányzás után még mindig Ficónak van a legnagyobb esélye arra, hogy kormányfő legyen? Nem gondolom, hogy Ficónak van a legnagyobb esélye. Nem hiszem, hogy Ficónak ma nagyobb esélye van a miniszterelnöki poszt megszerzésére, mint 2006-ban volt. Akkor nagyobb esélye volt, mert több koalíciós lehetősége volt. Ma Fico lehetőségei az SNS-re és a HZDS-re korlátozódnak. Akkor fogalmazzunk úgy, hogy a Smer támogatottsága nem kopott meg az elmúlt négy évben, sőt, még nőtt is. Bizonyos részt az ellenzék a felelős ezért, ugyanakkor az ellenzéki pártok lehetőségei is korlátozottak voltak. Emellett azt is kiemelném, hogy az ellenzéknek sikerült növelnie a népszerűségét - igaz, hogy ez a blokk nagyon fragmentált, de összességében sikerült több választót megszólítaniuk, mint négy éve. Tény, hogy a Smer továbbra is tartja népszerűségét, ám ez inkább azzal függ össze, hogy a baloldalon évek óta csak egy domináns párt található. Az ellenzéki esélyek feltámadása viszont részben az SaS megjelenésének köszönhető, mely új választókat csatornázott be. A többi párt támogatottsága nem változott számottevően. Az új arcokat megjelenítő SaS sikere nem azt mutatja, hogy az ellenzéki pártok nem tudtak a 2006-os vereség után váltani, új vezetőket kínálni? Ez csak részben igaz. Az SaS sikere nem csak az új arcok és témák megjelenésének köszönhető, hanem annak, hogy hiányzott a liberális választókat megcélzó párt. Őket sem az SDKU, sem a KDH nem tudta megszólítani. Én ezt bizonyos fokig a helyzet normalizálódásának tartom, egy liberális párt megjelenésével teljesebbé vált a politikai paletta. Mik lesznek a következő kormány legsürgősebb feladatai? Elsősorban el kell mondani az embereknek az igazat, hogy milyen helyzetben vagyunk. Ez abszolút prioritást élvez. A kormánynak rövid időn belül olyan lépéseket kellene tennie, melyek nyugalmat hoznának a társadalomba, csökkentenék a feszültséget.
