Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-12 / 134. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 12. Vélemény és háttér 7 A legmegbízhatóbb az a formáció, amelyik az ország valós problémáiról szól, és azokra keres megoldást A párt múltja, az ország jövője A választás napján, főleg miután a kampánycsend értelmetlen intézménye megszűnt, arról illene írni, hogy menjenek el válasz­tani, sőt, sokan azt is meg­írják, kire. LOVÁSZ ATTILA Mivel a tegnapi lapszám ezt a szlovákiai magyarok által feltehe­tően leginkább preferált két párt esetében megtette, észérveidéi, gondolatokkal, és icipicit azért ér­zelmekkel és tapasztalatokkal alá­támasztva, nézzük meg inkább, mi a teendő egy ilyen sorsdöntő napon. Először is: aki e cikk olvasása előtt leadta voksát, akár ugorhat is, semmi újat nem talál e néhány sorban. De aki még tétovázik, ne­tán a „fütyülök rá, lopnak csalnak, hazudnak” szlogennel felvértezve nem is készül voksolni, annak van némi támpontunk. Ha politikusa­ink lopnak, csalnak, hazudnak, akkor azt azért tehetik, mert meg­engedjük nekik. Mint ahogyan megengedjük nekik azt is, hogy a kampányból esztrádműsort kere­kítve bármit mondhassanak, ami a hivatalos eredmények közzététele után már csak felejtendő múlt, vá­lasztási bonmot. A pártprogramok stúdiuma új­ságírói javallatra sem jó: egyrészt késő az indulók ígérethalmazát most átolvasni, másrészt (mi ezzel foglalkozunk naphosszat, elhihe­­tik) úgysem találnának semmi olyat, ami átírná a politikai gon­dolkodást. Az egyetlen dolog, ami­re alapozhatunk, a pártokkal szer­zett tapasztalatunk. Az összes szlovákiai pártnak van múltja. Az új pártoknak is, mert azokat nem elsőválasztók, nem is serdületlen ifjak alapították, hanem olyan em­berek, akik politikai és szakmai munkáját volt elég alkalmunk megismerni. Veszélyes az a párt, amely Mars­szondát, UFO-leszállópályát, ke­vés adót, nagy állami kiadásokat, ingyenes mindent ígér. Az olyan párt tök hülyének nézi a tisztelt vá­lasztót, akinek csak a szavazatára és a belőle származó évi hét euróra van szüksége. Veszélyes az a párt, amely kor­mányon van, és olyan dolgokat vonultat fel program gyanánt, amit négy év alatt valahogy elmu­lasztott szorgalmazni. Aztán az a párt is veszélyes, amely meglevő dolgokat ígér - lásd térítésmentes oktatásügy. Merthogy emlékeink szerint nagyjából hatvan éve az vane tájakon. Kevésbé veszélyes az a párt, amelynek szlogenjei és valós kor­mányzati vagy parlamenti tevé­kenysége legalább részleges össz­hangban van. Tehát az, amelyik adót csökkentené, s amikor tehet­te, meg is tette. Vagy az, amelyik hosszú távon megtartható nyug­díjrendszerről papol, és amikor azt támogatnia kellet, megtette. A legkevésbé veszélyes, tehát a legmegbízhatóbb az a formáció, amelyik az ország valós problémá­iról szól, és azokra keres megol­dást. Pl. az, amelyik meg akaija ál­lítani Szlovákia eladósodását. A cseh kampányban volt ilyen, és - láss csodát - be is jutott a parla­mentbe, valószínűleg kormányzó párt is lesz. Szlovákiában, megjár­va a déli országrészek útjainak nagy részét, egyetlen ilyen pártot sem fedeztem fel, de hitem s bi­zalmam abban, hogy létezik, meg­ingathatatlan. Ha a tisztelt olvasó, aki egyben választó is, vette a fáradtságot, és ezt a színesnek egyáltalán nem ne­vezhető írást elolvasta, nagyjából egy perc alatt át tudja futtatni a fe­jében az előző támpontokat, és pártot is tud hozzájuk csatolni. Ha hozzáteszi még azt is, amit biza­lomnak, vagy kisebb bizalmatlan­ságnak nevezhetünk, tökéletesen alkalmas az ország sorsáról szóló voksolásra. Finoman így szerettük volna felvezetni, hogy az összes tisztelt olvasót ilyennek tartjuk. Akkor meg ne bízzák másra!- Drágám, hogy tudtál így megváltozni? Amikor megismertelek, olyan szép voltál, mint a pártok választás előtti ígéretei. (Peter Gossányi rajza) FIGYELŐ Nemzetközi megállapodás Nemzetközi megállapodás született azokról az ajánlá­sokról, amelyek alapján ren­dezni lehetne az 1933 és 1945 közti németországi náci rend­szer áldozatai elkobzott va­gyonának ügyét. Az elrabolt zsidó vagyon visszaadásának elveit megfogalmazó ajánlá­sokban 43 ország képviselője egyezett meg Prágában - je­lentette be Jan Fischer cseh kormányfő és Stuart Einzens­­tat, az amerikai külügymi­nisztérium holokauszt ügyek­­beni rendkívüli tanácsadója. Az ajánlások nemcsak a zsina­gógákat, a temetőket, az isko­lákat érintenék, hanem a ma­­gánvagyont is. A megállapo­dás nem kötelező, és nem kí­ván beavatkozni azon orszá­gok jogrendjébe, melyek egyetértenekvele. (kés) JEGYZET Demagóg jegyzet? PUHAJÓZSEF Aminap egy holland vendég Po­zsonyban négyezer eurós pezsgőt kortyolgatott. Szerintem csakbe­­le-belekóstolt, a többit stábja, esetleg a takarítószemélyzet tün­tette el. Apezsgő csakegy eleme volt a terülj, terülj asztalkámnak, kérésére ráhelyeztek három üveg márkás vodkát, sok liternyi alko­holt, üdítőket, százszázalékos almaléből hat litert, valamint egy hatalmas tál friss és egy tál szárí­tott gyümölcs is helyet kapott raj­ta gyümölcsös cukorkákkal, rá­­gókkal kiegészítve. Az illető és kí­sérete magánrepülőgéppel járja a vüágot. Zenészről írok, egyle­­mezlovasról. Bizony, a lemezlo­vas is zenész, sót mai zenei vilá­gunkban a legjobban fizetettek közétartoznak! Koncertiparban dolgozó ismerősöm szerint a fel­soroltak átlagos kérések, koránt­sem égbekiáltóak. Igazat kell ad­nunk neki, hiszen nekünk is van összehasonlítási alapunk, a zené­­szekkívánságlistáipublikusak, gyakran olvashatunk arról, hogy a környékünkön megfordulók mi­lyen hülyeségeket kémek a kon­certszervezőktől. Ez amolyan ze­nészberkes hierarchia, minél na­gyobb sztár (nak érzi magát), an­nál nagyobbak a követelései. Volt, aki átfesttette a szálloda elnöki lakosztályát, csak úgy méltózta­­tott elfoglalni arra a pár órára, és száztizenegy fehér törülközőt kért a legdrágábból, az első hallásra nem is létezőből. Olyan is akadt, aki a hotel szemközti épületét is át akarta festetni (eznemjött össze), hogyhakinézaz ablakon, a ked­venc színével szembesüljön. De nem nézett ki rajta, akkor ugyanis meglátta volna a sikítozó rajongó­kat, és az ilyen helyzeteket kerüli, mert az a fóbiája, hogy erőszakos halálthal: lelövik, esetlegmeg­­mérgezik. Az utóbbi miatt csak sa­ját szakácsok főzhetnek neki. Na, ilyenkor nyílik ki a bicska a zse­bemben! Nem vagyok demagóg. Aki megengedheti magának, az kajáljon drága éttermekben, men­jen évente világ körüli útra, ve­gyen hektárnyi földet a Holdon, költözzön oda, csináljon, amit akar. A zenészek rongyrázásával sem volna bajom, ha nem akarnák bizonyos időközönként megmen­teni Afrikát és a bolygónkat. Alap­jában véve szép dolog volt az 1985-ös Live Aid és a 2005-ös Live 8, de nem hozott eredményt. Még a szervezésben részt vett zené szék semtitkolják.hogyaz események a legminimálisabb elvárásokat sem teljesítették. Az összegyűlt pénzből, a probléma nagyságából kiindulva, szinte semmire sem fu­totta. A másik célt, a fejlett orszá­gokra való nyomásgyakorlást ne is említsük meg. Aztán ott voltak a szóban forgó koncertek mintájára 2007-ben rendezett, Live Earth-re keresztelt, számomra máig érthe­tetlen gigafellépések, amelyeka globális felmelegedésre, a klíma­­változásra hívtákfel a nem tudom, kicsoda figyelmét, s ezek abszurd módon tovább mérgezték a földet. A fellépők repülgettek a magán­gépükön, kiáltottak néhány hang­zatos mondatot, amire a publikum örömujjongásban tört ki, aztán hazarepültek, és azóta is folytat­ják pazarló életvitelüket, ahogy korábban. Isszák a méregdrága pezsgőt, amiért nekünk, átlagem­bereknek hónapokat kellene dol­goznunk, az afrikaiakjelentős ré­sze pedig továbbra sem jut hozzá napi egy pohár tiszta vízhez sem. Szóval, nem szép, amikor egyesek a szegénységből profitálnak, mert ha valóban komolyan gondolnák, akkor lemondanának röhejes kí­vánságaikról, és a rá fordított pénzt a rászorulóknak adnák. Nem is kellene Afrikáig menniük. ________ KOMMENTÁR-- >. . h'.w. .*««**■ “ ľ sÉMÉfis i« msms^^ššÉmmm s $ m má Köszönjük neked, válság! BALÁZS BENCE Minden rosszban van valami jó - tartja a mondás, amely újra és új­ra beigazolódik. Most is, amikor Románia gazdasága 60 éves mélyponton van, amikor fél éven belül máris újabb felelősségválla­lásokra készül a kormány, és újabb bizalmatlansági szavazásra ke­rül sor a parlamentben, én csak örvendeni tudok. És örvendenie kellene valamennyi romániai magyarnak, hiszen végre valami olyasmi történik az országban, ami takaréklángra helyezi a ma­gyarellenes retorikát. Mert igaz ugyan, hogy két napja román zászlókkal rohamozták meg a többségiek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RM­­DSZ) aradi székházát, de a jelenség mögött csupán az áll, hogy az RMDSZ mint kormánypárt nem fogja megszavazni a bizalmatlan­­sági indítványt, és ily módon (is) támogatja a kormány megszorító intézkedéseit. Ezzel párhuzamosan viszont számos pozitívuma van a Romániá­ban javában zajló gazdasági-politikai válságnak, magyar szem­szögből nézve. Itt van például az első: a román politikusok elfe­lejtették kifejteni véleményüket az Orbán-kormány felkínálta kettős állampolgárság kapcsán, s á román külügy is csak többna­pos késéssel reagált, igen finoman: pontosításokat várnak az ügyben, de a román fél teljes-mértékben kész a nyűt párbeszédre. Ennek persze két magyarázata van: egyrészt Románia is pátyol­­gatja a Pruton túli románokat, tehát nemigen van mit mondania, másrészt pedig a demokrata pártiak jelenleg szinte bármit meg­tennének azért, hogy jóban legyenek az RMDSZ-szel, hiszen nagy szükségük van a magyarság képviselőinek szavazatára, ha a fele­lősségvállalást véghez akarják vinni, és biztosak akarnak lenni abban, hogy a kormány nem bukik meg a bizalmatlanságin. A kebelbarát hangulatot a fenti példánál is jobban mutatja, hogy a demokrata-párti politikusok voltak az elsők, akik üdvözölték Tő­kés László jelölését az EP alelnöki tisztére. Mert igaz ugyan, hogy Tőkés korántsem RMDSZ-es, de mégiscsak magyar, következés­képp, most szeretni kell. Ilyen körülmények között a mellékvágányra szorult román szélső­ségesek mellett csak az ellenzékiek hallatják hangjukat a két aktu­ális magyar témában, a liberális pártiak és a szociáldemokraták, akik hevesen tiltakoznak például Tőkés jelölése ellen, mivel úgy vélik, hogy az egykori püspök az európai értékeknek ellentmondó, irredenta, sovén, revizionista és szeparatista retorikát folytat, másfelől pedig a kettős állampolgárság megadásával a fideszes magyar kormány „régi, Trianont más üzenettel felruházó elméleteket” kelt életre. A korábbi években szintén az RMDSZ-szel kormányzó liberálisok és szocdemek pechjére viszont efféle kije­lentésekkel a mai válságos időkben nemigen kerülnek a román saj­tótermékek címlapjára, hiszen most a románokat elsősorban az érdekli, hogy levonják-e bérüket, nyugdíjukat 25, illetve 15%-kal. Ez pedig sokkal fájdalmasabb a magyarok „irredentizmusánál”, sokkal jobb sajtótéma tehát, mint Tőkés EP-jelölése... Egy szó, mint száz: minden rosszban van valami jó. TALLÓZÓ LE FIGARO A magyar veszély doppingol­ja a szlovák miniszterelnököt címmel közölt írásban foglal­kozott pénteken a szlovákiai választásokkal a Le Figaro. A konzervatív francia napilap szerint a kampányban „a popu­lista Fico számára a legjobb adu a magyarkártya”. A lap idézi Grigorij Mesežnikov politoló­gust, aki szerint a kettős állam­­polgárságról Budapesten elfo­gadott törvény új energiát köl­csönzött a kormányfőnek. „Mi más feledtethette volna el job­ban a korrupciós botrányokat és a gazdasági nehézségeket?” - hangsúlyozza az elemző. A lap szerint ha Fico koalíciós partnerének, az ultranaciona­lista Szlovák Nemzeti Pártnak (SNS) sikerül a parlamentben maradnia, az is a „magyar­veszélynek” lesz köszönhető. A romaellenes párt „Ne etessük azokat, akik nem akarnak dolgozni” szlogenjét követően a felhívások arról szóltak, hogy nem zárható ki a fegyveres konfliktus lehetősége Buda­pesttel - emlékeztetett a lap. A. Nagy László, a Híd párt elnök­ségi tagja a lapban úgy vélte: katasztrófa, hogy a nemzetiségi kérdést felhasználják a kam­pányban. A Le Figaro szerint nem biztos, hogy a két szlováki­ai magyar párt, a Híd és a Ma­gyar Koalíció Pártja eléri a par­lamentbe való bejutáshoz szük­séges 5 százalékos küszöböt. A legfrissebb felmérések szerint Fico kormánypártja, a Smer nyerheti meg a választásokat, a szavazatok 33 százalékával. A lap szerint az a kérdés, találhat­­e más szövetségest, mint az ult­ranacionalisták. Az SDKÚ, amely a szavazatok 15 százalé­kára számíthat, a 10 százalékon álló kereszténydemokratákkal és a szintén 10 százalékos eredményre számító SaS-szel szeretne jobbközép koalíciót al­kotni. Miroslav Kusý politológus szerint Szlovákiában elképzel­hető a csehországihoz hasonló forgatókönyv: a május végén megtartott képviselőházi vá­lasztást a Jirí Paroubek által ve­zetett Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) nyerte, de nagyon csekély különbséggel. A kor­mányalakításhoz viszont nem talált koalíciós partnert, így a jobboldali pártok kezdtek tár­gyalásba egy új kormánykoalí­ció létrehozásáról. „Fico egyéb­ként jó barátságban van Parou­­bekkel. Valószínűleg hasonló sors vár rá” - állította a politoló­gus. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents