Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-09 / 131. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZŐ 2010. JÚNIUS 9. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NYEZAV1SZ1AAAJA GAZETA A jövőre esedékes orosz parlamenti választásokra az állami Dumában régen helyet foglaló négy párt némelyike új vetélytársat kaphat, a Kremlben ugyanis különböző politikai projektek lehetőségeit vizsgálják, s ezek némelyike pártként részt vehet már a következő választásokon is - írta a Nyezaviszimaja Gazeta. Az orosz lap emlékeztet rá, hogy a minap beadta a regisztrációs dokumentumokat az igazságügyi minisztériumban az Orosz Egyesült Munka Fronlja (ROT-Front) nevű szervezet, januárban pedig a kizárólag hazafias retorikával élő Haza: Józan Ész (Rogynina: Zdravij Szmiszl) kérte regisztrálását. (mti) Legalább az egyik, de inkább mindkét párt bejut a parlamentbe, téhát lesz magyar képviselet Dilemma és bizonyosság A parlamenti választások közeledtével a közvélemény-kutató intézetek sorra teszik közre utolsó eredményeiket. Az utolsó adatsorok különlegesen fontosak, ugyanis a választások után ezeket vethetjük össze a valós eredményekkel, és ezek által értékelhetjük az ügynökségek korábbi előrejelzéseinek vélt pontosságát is. RAVASZ ÁBEL Ezek a kutatások azért is nagyon érdekesek, mivel előrejelzéseik által hatnak az eredményekre is. Ha ugyanis egy pártot stabilan a parlamenti küszöböt jelentő 5% alattiként mutatnak be, akkor szavazói nagyobb eséllyel maradnak otthon vagy voksolnak másra, hogy szavazatuk ne vesszen kárba. Az általunk figyelt és legmegbízhatóbbnak tartott 3 közvéleménykutató-intézet (Focus, MVK, Polis) közül e sorok írásáig kettő tette közzé májusi eredményeit. Mind a Focus, mind a Polis úgy találta, hogy a három legnagyobb jobboldali párt (SDKÚ, KDH, SaS) együttes preferenciái meghaladják a Smer támogatottságát - az első cégnél 0,3, a másodiknál 3,5 százalékkal. Ami azt jelenti hogy a csehországi helyzethez hasonlóan ugyan a Smer nyerné a választásokat, ám a mögötte következő jobboldali pártok együttesen behozhatják előnyét. Ezért a mögöttük következő kisebb pártok sorsa bizonyulhat döntőnek. Mindkét kutatás tanúsága szerint bejutna a parlamentbe a Híd (5,3-5,9%) és az MKP (5,0-5,9%),és bár csökkenek a preferenciái, nem maradna ki az SNS sem (5,0-6,1%). Különösen érdekes lehet a HZDS szereplése, amely a Focusnál a vonal felett (5,1%), a Polisnál azonban jócskán a vonal alatt (4,0%) végzett. Bár nem teljesen világos, hány párt jut be végül a parlamentbe, a koalíciók rendszere nagyrészt adott: az SDKÚ, a KDH, az SaS és a Híd kizárta az együttműködést a jelenlegi kormánykoalíció pártjaival, az SNS és a HZDS pedig nyüvánvalóvá tették, hogy a Smerhez húznak. Bonyolultabb az MKP helyzete: bár a párt gyakorlatilag egyedüliként egyetlen koalíciós partnert sem zárt ki, és kommunikációja szerint „kormányzásra készül”, egyre elszigeteltebb. A Smer választási plakátjain kifejezetten veszélyforrásként tüntette fel az MKP esetleges kormányzati szerepét, az SKDÚ-t irányító Iveta Radičová pedig arról beszélt, hogy a párt kizárta magát minden lehetséges koalícióból. A partnereinél szokás szerint opportunistább KDH igyekezett hűteni a hangulatot, és persze végül a választási matematika és nem a korábbi kijelentések lesznek azok, melyek eldöntik ezt a kérdést. 'Erinek megfelelően a következő legvalószínűbb forgatókönyvek körvonalazódnak: ha a HZDS bejut a parlamentbe, tizedszázalékokon múlhat, lesz-e elég mandátuma a jelenlegi koalíció pártjainak a folytatáshoz. Ha nem lesz, az MKP kezében a döntés, tényleg kormányra akar-e kerülni ilyen szövetségesekkel, vagy a korábbi partnereit juttatja hatalomhoz. Ha a HZDS a parlamenten kívül marad, a kérdés az, hogy a jobboldal képes lehet-e az MKP nélkül is koalíciót alakítani. Ez nagyrészt az SaS és a Híd végső szavazatszámán múlhat. Ha nem, vélhetően az MKP-t is magában foglaló jobboldali koalíció veheti át a hatalmat. Ez az elmélet, a gyakorlatban azonban a szavazófülkék magányában dől el az egyes pártok sorsa. Sokan vannak, akik vitatják a fenti kutatások érvényességét, nem utolsósorban a többi közvéleménykutató intézet. A Median például 9,1%-os HZDS-re (!) és mindkét magyar párt kiesésére számít - ennek azonban a racionális gondolkodás keretei között maradva szinte semmi esélye sincs. Az AWM a vonal alá várja a HZDS mellett az MKP-t, a vonal fölé (5,1%) saccolja azonban azt az AZEN-t, melyet a mérvadó intézetek 1% köré jósolnak. És akkor még nem beszéltem az eperjesi egyetem saját kutatásáról, mely aHídatésaHZDS-t saccolja kimaradónak, virtuálisan bejuttatja azonban a parlamentbe az Únia nevű, egyébként esélytelennek tartott formációt. A szélsőjobb is fogadkozik, hogy a Marián Kotleba-féle ĽSNS adatait a kutatásokban meghamisítják az eredmények manipulálása érdekében, miköz: ben valódi preferenciáik sokkal nagyobbak, mint az általában mért 1% - velük egyébként a szavazás végeredményének autentikusságát is nehéz lesz elfogadni. A választási rendszer nagy vesztese az az SDĽ, melyre a kutatások szerint akár az állampolgárok 6%-a is voksolna akkor, ha biztosak lennének a formáció bejutásában. A magyar ádagszavazó egy dilemmával és egy bizonyossággal szembesül. A dilemma az, melyik pártot válassza a kettő közül. A bizonyosság azonban az, hogy legalább az egyik, de inkább mindkét párt bejut a parlamentbe, tehát lesz magyar képviselet, és jó eséllyel kormányra is kerülhetnek magyar politikusok. Ezért a legfontosabb az, hogy aki csak teheti, menjen el szavazni! Hogy a Hídra vagy az MKP-ra, ez már a szavazó világnézetén múlik. De hogy minden magyarnak érdemes lesz az urnákhoz járulnia szombaton, ez mármost garantált. A szerző a Publicus Slovensko vezető kutatója. GLOSSZA Legyen már vége! VERES ISTVÁN Kevés dolog van, amiért a közelmúltban irigyelhettük a magyarországiakat. Talán az egyetlen, amivel ez nem így van, a választási kampányuk. Szinte már komikus, mennyire nem volt az egésznek tétje. A Fidesz győzelme biztos volt, a szocialisták tudták, hogy ellenzékbe vonulnak. Nem is törte magát senki nagy . jelszavakkal és gyalázkodással, ahogy az eddigi választások előtt. Szlovákiában viszont ennek a fordítottja zajlik. Az egyébként is mocskos kampányra jött a kettős állampolgárság, Trianon, maj d az árvíz. Minden elhangzott már, minden. Szlovákiában nincs új a nap alatt, a lakosság jó harminc százaléka a rendszerváltás óta továbbra is az agresszív, nacionalista politikusokat támogatja. Iveta Radičová szeretne alternatívát nyújtani, viszont nem ellenfél Fico számára, televíziós és egyéb megnyilvánulásaiból látszik, legszívesebben valahol máshol múlatná az időt. Sajnos afelhozatal aztmutatja, hogy a hazai politizálás színvonala a következő négy évbensemfog emelkedni. Hiányzikegy olyanszlovák politikus, aki stílusával új színt vinne apolitikába; ahogy a cseheknél Karel Schwarzenberg. A csehek viszont máshol tartanak, Schwarzenberg tavaly alapított pártja 16 százalékot szerzett a két héttel ezelőtti választásokon. A csehek olyan tempóval váltogatják a politikusaikat, mint az alsóneműt, és ez jót tesz a politikának. Az egykori miniszterelnökökre, Špidlára, Grossra, lassan Topolánekre sem emlékszik már senki. Szlovákiában ugyanazt az öt-hat politikust hallgatjuk lassan húsz éve. Nem ártana bevezetni egy tízéves limitet, amellyel valald maximum két ciklust politizálhatna végig. Egy kicsit felfrissülne a parlamenti légkör. Három nap van hátra a választásokig. Az embereknek tele van a hócipőjük az ígéretekkel és az egymásra mutogatással. Átütő változás nem várható, ha az ellenzék alakít kormányt, az instabil lesz és sebezhető, ha Ficóék, akkor marad minden a régiben. De legalább megnyugszanak a kedélyek, és mindenki elkezd a saját életére, saj át ügyeire figyelni. Aki munkanélküli, az a munkakeresésre, akinek elvitte az árvíz a házát, az új építésére, akit meg egyik tényező sem érint, az aggódhat a várható szúnyoginvázió miatt. KOMMENTÁR A szavak ereje LOVÁSZ ATTILA Még mielőtt valaki azzal vádolná e sorok íróját, hogy a magyar közrádió nemzeti főadójának marketingese lett, nyugtassunk meg mindenkit: a szlogen azért lett szlogen, mert az adó felelős emberei megtanulták: a szavaknak VAN ereje. Példák? Nézzünk párat. Májusban az afganisztáni misszió kapcsán elszólta magát Horst Köhler német államfő. Kijelentése szerint a Bundeswehr azért van Afganisztánban, mert a német gazdasági érdekek ezt kívánják. S bár Köhler nem volt messze az igazságtól, hiszen a katonai missziók hátterében gazdasági érdek IS van, kiverte a biztosítékot. Annyira nem, hogy a fejét követeljék, de ő úgy döntött, ezután, hitelvesztés miatt, mennie kell. A gyermeknapot már sima nagypapaként ünnepelte. 2007 szeptemberében Robert Fico kijelentette, nem is kell annyira sietnünk az eurózónába. Még aznap délután olyan mélyrepülésbe lendült a korona, amire csak 1999-ben, a kis reformcsomag elodázásakor volt példa. Fico magyarázgatásra szorult, de ettől még rengeteg pénzt vett ki az őt választó kisemberek zsebéből. Azóta igazolódott, hogy az euró a lakosságnak rövid távon nagyonjót tett, az árfolyam-ingadozásokat sikeresen elfelejtettük. Rosszat tett hosszú távon, hiszen az árfolyam ingadozásainak elmaradása nem fegyelmezte a kormányzatot, amely igenis a görög úton indult el. 2010 júniusában a Fidesz második embere, Kosa Lajos elszólta magát, Magyarországot Görögországhoz hasonlította. Néhány órával később a párt kommunikációs guruja, Szíjjártó Péter még rátett egy lapáttal. A forint elindult lefelé a lejtőn: mindez a hónap elején történt, jó magyar szokás szerint ekkor van fizetés és a hitelek törlesztésének nagy része is. Mire úgy-ahogy lenyugodott a forint - de még mindig nem áll úgy, mint két hete, a devizahitelesek 10-30 ezer forintot veszítettek - csak úgy. S bekövetkezett az, amit még soha nem láttunk, a magyar állampolgár és adófizető devizahiteleseket az európai szervezetek kezdték mentegetni - saját kormányuktól! 2010 júniusában Szlovákia három közjogi méltósága a pozsonyi várban felavatta Szvatopluk lovas szobrát. Alatta a felirat: az ószlovákok királya. Mosolyoghatunk e romanticizmustól sem mentes ostobaságon, de vegyük észre: további generációktól rabolják el történelmüket, ahogyan ezt Štúrék második generációja tette anno. A Szent István-i örökség (a modem feudális állam létrehozása, a korszerű és tatár, török, Habsburgok által sem felülírt, elemeiben máig élő közigazgatási rendszer, az akkor korszerűnek számító adórendszer a tizeddel és a kilenceddel) minden Kárpátmedencei nép meghatározó öröksége, de azt nem vállalja a 21. századi szlovák állam. Ehelyett ír egy újat, ami nem állja meg a helyét, félrevezeti az embereket és komoly identitászavarokat okoz. É szobor előtt ugyanis legalább száz alapiskolás osztály teszi majd tiszteletét évente az osztálykiránduláson, és, sajnos, van tanár, aki a hamisat, a bomlasztót történelmi tényként fogja tanítani. Ostobaságok sorát olvassuk a választási plakátokon, köztük nyíltszíni hazugságokat, teljesíthetetlen ígéreteket. S néhányjózan szót is. Nehéz megkülönböztetni, de a választott szó választott garnitúrája négy évre biztos, de döntéseivel tovább is befolyásolja mindannyiunk életét. Nem politika, de vegyük észre: ha egy kamasz azt mondja a barátnőjének, szeretlek, egy vüág válik rózsaszínné. Ha egy válófélben levő férj azt mondja társának, sose szerettelek, egy világ dől össze benne. „.. .s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy tejó vagy” - írja József Attila, akinél a SZÓT senki nem szomjazta jobban a magyar irodalomban. Csak az élete ment rá. Egy szó, mint száz: a „csapongó, gyorsszavú tréfák játszi szökését” (Ábrányi Emil) megengedő szignálrendszer tett minket emberré. A képünket viselőket viszont nem ugyanazért fizetjük, mint a humoristákat. Sajnos, a humoristák sokszor jobban érzik, hogy a szavaknak VAN ereje. TALLÓZÓ DIE WELT Budapest eljátssza hitelét címmel egykolumnás elemzésben foglalkozott a magyar gazdaság helyzetével és az elmúlt napokban elhangzott nyilatkozatokkal a Die Welt. A konzervatív német napilap a Florian Hassel és Tobias Kaiser által jegyzett írás alcímében azt hangsúlyozta, hogy az új magyar kormány „agyonbeszéli elődeinek szanálási sikereit, és ezért magas árat fizethet”. Bevezetőjében a cikk úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor és a Fidesz más vezetői a „nagy ígéreteknek” köszönhetően kerültek vissza a hatalomba. A vállalatok és az állampolgárok adócsökkentésekben reménykedtek, és 1 millió munkahely megteremtését helyezték kilátásba. A „szép ígéretekért” a magyarok 386 mandátumból 263-hoz juttatták a Fideszt. A kétharmados többség birtokában áz új kormány kedve szerint uralkodhatna, hacsak nem lenne egy bökkenő, nincs pénz a szép ígéretek beváltására. Amióta Magyarországot 2008 őszén a Nemzetközi Valutaalap és az EU egy 20 milliárd eurós hitellel megmentette az államcsődtől, az ország jelentős sikereket ért el. A gazdasági szanálás azonban még nem ért véget - fogalmazott a lap, utalva arra, hogy a válságos helyzetbe került pénzügyek rendbetétele érdekében mind idén, mind 2011-ben további takarékoskodásra van szükség, (mti)
