Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-07 / 129. szám, hétfő
18 Sportvilág ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 7. www.ujszo.com Arjen Robben két gólt lőtt a magyaroknak, de egy sarkazás után izomsérülést szenvedett, nem utazott el a csapattal Dél-Afrikába, és kérdéses, hogy ott lehet-e a vb-n. „Inkább veszítettünk volna, csak Robben játszhasson" - mondta a holland szövetségi kapitány. (SITA/AP-felvételek) A holland gálameccsen Elia is szerzett egy gólt Vanczák (jobbra) próbálja megállítani Kuijtot Hollandia-Magyarország 6:1 (1:1) Gólszerzők: Van Persie (21.), Sneijder (56.), Robben (64., 78.), Van Bommel (71.), Elia (74.), ill. Dzsudzsák (6.). Sárga lap: Lázok. Játékvezető: Meyer (német), 45 000 néző. HOLLANDIA: Stekelenburg-Van der Wiel, Heitinga (61. Ooijer), Mathijsen, Van Bronckhorst-Van Bommel (80. De Zeeuw), Van der Vaart (80. Afellay)-Kuyt (46. Robben), Sneijder (73. Elia), De Jong-Van Persie (68. Huntelaar). MAGYARORSZÁG: Fülöp-Bodnár (81. Laczkó), Juhász R., Horváth G. (80. Vadócz), Vanczák-Szélesi-Dzsudzsák, Huszti (68. Lázok), Bodor-Priskin, Torghelle (58. Elek). VINKL1 Magyar futball? Jó vicc! GAZDAG JÓZSEF „Úgy csinálnak belőlünk bolondot, ahogy akarnak” - mondta a televíziós kommentátor a Hollandia-Magyarország (6:1) mérkőzés második félidejében. Nem lehetett nem egyetérteni vele. A hollandok valóban akkor fektették el a magyar védőket, amikor akarták. Akkor gurigázták ki őket mosolyogva, amikor akarták. Miközben szemmel láthatóan kerülték az ütközéseket, féltették a lábukat, nehogy megsérüljenek a világbajnokság előtt. Este indult a gépük Dél-Afrikába. „Gyerünk már, keményen” - kiabálta egy hang a magyar kispadról. A hollandok éppen attól tartottak, hogy a nímand, önérzetes magyarok bokázni fognak (Van Bommel oda is szólt az elején Bodor Boldizsárnak). Aztán megoldották máshogy. Elegánsan. Olyan gyorsan járatták a labdát, hogy a magyarok még „bokaközeibe” sem igen kerülhettek- idézzük fel azt a jelenetet az első félidőből, amikor a 35 éves Van Bronckhorst megkerülős csellel (!) rázta le Bodnárt (aki talán észre sem vette, hogy éppen elvitték mellette a labdát). Rejtély, hogy egy barátságos meccsen, amikor semmilyen tét, semmilyen elvárás nem nyomasztja a játékosokat, miért vagyunk ilyen gyávák, miért, nem tudunk felszabadultan és szellemesen futballozni. Illetve, dehogy rejtély! Van erre egy nagyon is kézenfekvő magyarázat: egyszerűen ilyen gyengék vagyunk. Amszterdamban ráadásul nemcsak gyengék, hanem kifejezetten nevetségesek voltunk. A védők egymást őrizték az ellenfél csatárai helyett, és ijedten elfordultak a lövőcseleknél. Középpályánk nem volt, a csatársorból Torghellét nem kell bemutatni, Priskin pedig az idei szezonban összesen három gólt lőtt az angol másodosztályban (nyilván nem ezt nevezik „kirobbanó formának”). Aztán jött a szokásos mellébeszélés: Erwin Koeman azzal magyarázta a megalázó vereséget, hogy a hosszú szezon után fáradtak a játékosok (s vajon a hollandok miért nem azok?), ráadásul Koeman szerint 55 percen át igenis jól futballoztunk, és méltó ellenfelei voltunk a hollandoknak. Itt azért álljunk meg. Hogy a magyar játékosok szombaton - nem ötvenöt, hanem akár egy fél percig is -jól futballoztak volna, az a legkeményebb hazugságok egyike, amit a Hollandia-Magyarország (6:1) mérkőzéssel kapcsolatban állítani lehet. Meg a sok lózung arról, hogy játékosaink fáradtak a hosszú szezon után. Konkrétan ki is? Például Torghelle, aki januártól csupán két mérkőzésen volt kezdő a Bundesliga II-ben? A pozitív életfelfogás ilyenkor azt mondatja velünk, hogy semmi baj, lehetett volna rosszabb is, egy sokkal súlyosabb vereség, 14:1, például, s hogy ehhez képest a 6:1 nem is olyan rossz eredmény. Na igen. Ahhoz képest, amit egy valódi, „vérre menő” tétmeccsen művelnének velünk ezek a hollandok, a 6:1 tényleg baráti, elfogadható eredmény, amelyért köszönettel tartozunk. S tulajdonképpen örülnünk kell, hogy a magyar válogatott nem lesz ott a világbajnokságon, mert futballtraumákkal terhelt lelkünket bizonyára megviselné, ha minden ellenfelünk felmosná velünk a padlót, s az egész világ a mi álomszuszék futballistáinkon és a Koeman nevű szaktekintélyünkön nevetne. Škrtel kisebb bokasérülést szenvedett, de Saláta Kornél remekül helyettesítette a labdarúgó-válogatott utolsó felkészülési meccsén a világbajnokság előtt Idilli szlovák főpróba Costa Rica ellen Szikrázó napsütés, kellemes hangulat, önbizalomnövelő gólok, s könnyed 3:0-s győzelem - ezt hozta a Szlovákia-Costa Rica felkészülési mérkőzés, a szlovák labdarúgó-válogatott utolsó meccse a világbajnokság előtt. Vladimír Weiss szövetségi kapitány kedvét még Škrtel sérülése sem tudta elvenni. BŐDT1TAN1LLA A pozsonyi Pasienky-stadionban talán utoljára a 2000-es U21- es Eb alatt volt ennyi ember és ilyen hangulat - bár az ultrák továbbra is bojkottálják a válogatott meccseit, a stadiont az „egyszerű emberek” is megtöltötték. Hamšík-mezes gyerekek futkostak Vittek-mezes anyukájuk körül, tinilányok elemezték, milyen cukipofa a kis Weiss, s milyen elbűvölően sármos az apja, s mindenki nagy egyetértésben tapsolt a válogatottnak. Volt is minek tapsolni, mert Weiss ígéretéhez híven a szlovákok támadófutballt játszottak, s a Costa Rica-iakat gyakorlatilag helyzetig sem engedték (ami akkor sem kis dolog, ha a középamerikaiak legjobbját, Bryan Ruizt sérülés miatt nem is nevezték a meccsre). A vendégek kevés akciója közül az egyik mégis komoly következményekkel járt - a becsúszva szerelő Martin Škrtel lent maradt a földön, s a 16. percben le kellett cserélni. Škrtelt azonnal kórházba vitték, megröntgenezték, s Weiss a meccs után már megkönnyebülten jelenthette be: „Csak egy sima bokaficam, nincs törés vagy ínszalagszakadás, három-négy nap múlva teljesen rendben lesz.” Škrtel helyére Saláta Kornél állt be, s élt is a váratlanul jött lehetőséggel: nem kapkodott, jól helyezkedett, s olyankor is mentett, ha esetleg a szélső védőket a gyors közép-amerikaiak lefutották. Bármennyire hibáüanul játszott is a védelem, a szombati meccsen a támadók játszották a főszerepet. Stoch már az első nyolc percben két gólt lőhetett volna, s aktív volt a kis Weiss is - a 16. percben az ő belőtt beadását rúgta a saját kapujába a felszabadítani akaró Sequeira. Volt helyzete Hamšíknak és Vitteknek is - a 47. percben pedig Šesták a kapufát találta el, de nem sokáig mérgelődött, mert a kipattanóra Vittek jól érkezett. 2:0 után kicsit ellaposodott a meccs, ám a csereként beállt Hološko újra felpörgette a tempót - nagyszerű labdával hozta ziccerbe Jendrišeket, ám a kapus nagyot védett. A szöglet után Saláta is majdnem betalált, csak centikkel fejelt a kapu mellé. Mégis maradt még egy gól a végére - a kis Weiss tört be a 16-osba, s a Costa Rica-iak nem tudtak mit kezdeni vele, felrúgták. A tizenegyest Šesták értékesítette, a közönség lelkesen hullámzott. A máskor morózus Weiss kapitány ezúttal szokatlanul jókedvűen érkezett a sajtótájékoztatóra. „Méltóképpen búcsúztunk el a 4 NAP MÚLVA KEZDŐDIK A FOCI-VB szurkolóktól a vb előtt. Ilyen egy ideális meccs. Nyertünk, jól játszottunk, az emberek jól érezték magukat. Lám, ha az ember becsületesen dolgozik, még az Interstadion is megtelhet” - mondta mosolyogva. Azokat a témákat, hogy Üj-Zéland ellen valószínűleg jobb helyzetkihasználás kell, hogy a második félidőben voltak üresjáratok, s hogy Škrtel sérülése problémát jelenthet, senkinek nem volt szíve felhozni - az ilyesmi nem illett volna bele az idilli szombat délutánba. Szlovákia-Costa Rica 3:0 (1:0) Góllövők: Douglas Sequeira (16., öngól), Vittek (47.), Šesták (87., 11-esből). Sárga lap: W. Parks. Játékvezető: Aydinus, 10 074 néző. SZLOVÁKIA: Mucha-Zabavník, Škrtel (16. Saláta), Ďurica, M. Čech (46. Pekarík)-Štrba (46. Kopúnek)-Weiss, Hamšík (46. Sapara), Stoch (77. Jendrišek)-Šesták, Vittek (67. Hološko). COSTA RICA: Navas-Myrie (80. G. Gonzáles), Douglas Sequeira, Segares, J. Diaz-Guzman, Barrantes (69. Estrada)-Urena (52. Gamboa), C. Hernández (80. Mena), Madrigal (69. Paniagua)-W. Parks.
