Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-07 / 104. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 7. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA Nincsenek csontvázak a kormányzásban vagy a költségvetésben, hanem azokban az ellenzéki ígéretekben, amelyekről nyilvánvaló, hogy nem teljesíthetők- errőlBajnai Gordon beszélt a Népszavának adott interjújában. A leköszönő kormányfő szerint gazdaságilag az ország az elmúlt évben kijött a válságból és stabilizálódik, bár az egyensúly még érzékeny. Bajnai Gordon szerint nem lehet romhalmazról beszélni, mert az elmúlt négy évben olyan mértékű megújuláson ment keresztül az ország, aminek eredményeképpen több mintkilencezer befejezett beruházás van uniós forrásokból. Mindenki láthatja, hogy az ország gyarapodik, épül, fejlődik. A kormányfő úgy véli: nagyon nagy és nehéz feladatok, változtatások állnak az új kormány előtt. Hozzátette: „mi a magunk részét időarányosan megtettük, nekik folytatniuk kell ezeket”, (mti)- Azt tudom a kőolajról, hogy most a Mexikói-öbölben úszik, és ha megépül a kőolajvezeték Pozsony és Schwechat közt, a Csallóköz fog úszni rajta. (Peter Gossónyi rajza) Ki mondja meg nekik, hogy ellenségképre csak elfajzott, beteg nemzettudatot lehet építeni? Elkezdődött Elkezdődött a kákán is csomót keresés, az alakoskodás, a komédiázás, mondanám, ha az egész jelenség nem lenne szégyen és botrány, kultúratagadó életellenes- ség, szolgalelkűség, a szabadság tagadása, az élet elárulása, a szolidaritás és nagylelkűség sárba taposása, a kishitűség és az intolerancia kitüntetése - Európa szívében. KULCSÁR FERENC Igen, Kalászról van szó, meg az Új Hajtás amatőr színjátszó csoport „hírhedt” műsorfüzetéről, az immár emblémává „nemesült” MŰSORFÜZETRŐL, mely csak „félig-meddig” invitálja két nyelven a nagyérdeműt egy magyar nyelvű színházi bemutatóra. Persze, ez a nagyérdemű is magyar anyanyelvű, mert botorság lenne csak szlovákul tudókat hívni egy magyar nyelvű színházi előadásra. És miért invitálnánk őket szlovákul (is), ha egyszer magyarok, vagy értenek magyarul? Én sem várom el, mondjuk, egy lévai szlovák színtársulattól, hogy műsorfüzetében magyarul (is) invitáljon engem az előadására. Ez ugyanolyan balgaság lenne. De kit érdekel ez? Kit érdekel, hiszen a szlovák nyelv a Teremtő ajándéka, felülről érkezett, ezért felsőbbrendű nyelv, a magyar nyelv pedig a Sátántól való, alulról érkezett, ezért alárendelt nyelv. Kit érdekel az anyanyelv szabad használata, hiszen a maďarič- ista-slotaista (majdnem azt írtam, sztálinista) nyelvrendőrség szerint Szlovákiában minden község szlovák, még akkor is, ha lakosainak száz százaléka magyar, s őseik - Trianon ide, Trianon oda - ezer év óta abban a faluban éltek, s most annak temetőjében nyugszanak. Hogy a műsorfüzetben szereplő Heltay Jenő-versidézetet csak műfordító fordíthatná szlovákra? Kit érdekel ez? A nyelvrendőrök „kedves”, bolsevista nevelő szándékkal elmagyarázzák, hogy az idézetet ki kell hagyni a füzetből, és kész. Milyen ismerős, müyen „frappáns” megoldás - az ántivilág haladó hagyománya, amikor is Petőfi Sándor, Babits Mihály, Tóth Árpád és mások verseinek bizonyos szavait a „cenzúraelv- társak” átírták. Finoman mondják, a nyelvrendőrök: „ki kell hagyni”, nem pedig, urambo- csá! kiherélni, kiirtani, esetleg elégetni (lásd Bradbury: Fahrenheit 415!). Továbbá: csak magyar nyelven szeretnék megjelentetni a műsorfüzetet? Kérem, borítékolják, és postázzák a Csemadok-tagoknak, hogy napvilágot ne lásson, s meg ne fertőzze a szlovák levegőt. Micsoda Übermensch cinizmus! Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek - írta Orwell el- híresült Állatfarmjában, a kommunizmus abszurditását bemutatandó. S íme, itt tartunk ma, 2010-ben Szlovákiában: az itteni „állatfarmon” is minden állampolgár egyenlő, de vannak egyenlőbbek; minden nyelv egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Márta Istvánnak, a Művészetek Völgye igazgatójának, aki egy „szép gesztussal” meghívta az Új Hajtást a fesztiváljára, igaza van abban, hogy ha nem emeljük fel szavunkat, hanem hallgatni fogunk, mint a bárányok, a logika és a történelem tanúsága szerint a nyelvrendőrséget követi majd a gondolatrendőrség, az írásrendőrség, a rajzolásrendőrség s végül a rendőrrendőrség. Igen, a 20. század, közelmúltunk történelme erre tanít bennünket; tudjuk, hogy a 20. ele- jén-közepén Európában megerősödtek a szélsőjobboldali pártok, s mindenféle álcázó „becenevekkel” fasiszta vagy kommunista jellegű intézkedések és törvények születtek; hasonló, faji jellegű törvénnyel indult például az eszelős zsidóüldözés vagy a szlovákiai magyarok áttelepítése gátlástalan banditák, tébolyult-soviniszta „fasisztakommunisták” által Csehországba („munkatáborok”, „munkaerőhiány”); a Magyarországra való áttelepítés, a megalázott és kifosztott családok meghurcolásának a beceneve a „lakosságcsere” volt, a magyar iskolák bezárását a reszlovakizá- lás indokolta (tettüket világraszóló hazugsággal „igazolták”, mely szerint minden szlovákiai magyar elmagyarosodott szlovák), az alternatív iskolákat „az iskolareform” meg a „humanizmus” szükségeltette- szükségelteti, és még sorolhatnám a földrajzi nevek írásával (tagadva a tagadhatatlant, tud- niülik, hogy az egymás mellett élő nyelvek a közös dolgokat, a közös csillagokat és madarakat, a közös folyókat, városokat, égtájakat, a közös hegyeket, falvakat „szent okokból” a maguk szelleme és hagyománya szerint nevezik meg), a Maiina Hedvig- üggyel (a hölgy hazudott, hiszen önmagát támadta meg), a DAC- szurkolók lerohanásával (a szurkolók támadtak rá a rendőrökre, bizonyára még a gumibot és a vipera is az ő kezükben volt), a hazafiassági törvénnyel (hasonlóképpen indult a fasizmus is), a nyelvtörvénnyel, amely „egyáltalán nem érinti a nemzetiségek anyanyelvhasználatát” stb. Emlékeztetni szeretném az olvasókat, hogy a szélső- jobboldali mozgalmak, a neofa- sizmus napjainkban is megerősödni látszik Európa-szerte, így Szlovákiában és Magyarországon is. Kérdezzük hát: ki állítja meg Slotát és „buta békétlenséget” szító cinkostársait, akik éppen a napokban nyújtják be az Alkotmánybíróságra újabb kultúraellenes förmedvényüket a földrajzi nevek írásával kapcsolatban? Ki mondja meg nekik, hogy amit tesznek, az végzetes szembefordulás a kultúrával, az élet szellemével, a szabadsággal, tehát végső soron Istennel? Ki mondja meg nekik, hogy ellenségképre csak elfajzott, beteg nemzettudatot lehet építeni, egészséges nemzettudatot pedig hiteles önértékelésre? Ki mondja meg nekik - Duba Gyulával szólva -, hogy Európa népei között a szlovák és a magyar habitus áll egymáshoz a legközelebb; szoros azonosság van köztük mentalitásban, érzésekben, szokásrendben; még a mély bölcsességet hordozó közmondásaink, szállóigéink kilencven százaléka is szóról szóra azonos! E sorok végén azt üzenem hát a kalásziaknak, s persze - a szlovák kormány kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettese által letagadott - Kárpát-medence valamennyi magyaljának, hogy a közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek, a közös történelmi múlt, mi több, a közös jövő tarthatja csak össze a sokfelé szétszórt magyarságot. Amíg a kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hűek, s aki hű önmagához, az hű az emberi méltósághoz, ezáltal pedig a nemzetéhez is. Ehhez az eredendő, tiszta és természetes elvhez kell tartanunk magunkat, mert ez isten adta jogunk és örökségünk, amit uszító eszmék gyalázhatnak ugyan, de el nem vehetik tőlünk. Mindezt azért üzenem, mert egyrészt, Babits Mihállyal szólva, vétkesek közt cinkos, aki néma, másrészt, Kosztolányi Dezsővel szólva, az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok. És mindezt valamennyi nemzet fia elmondhatja magáról a maga nevében. A szlovák is. KOMMENTÁR Mind bekaphatjátok! MOLNÁR IVÁN Eddig is tudtuk, hogy az MKP stratégája, Duray Miklós nem járt messze az igazságtól, amikor még 2006-ban egy magyarországi rádiónak azt nyilatkozta: „a szlovák kormányt hatalmilag egyharmad részben Slota pártja alkotja, amely fasiszta pár”. A Szlovák Nemzeti Párt e héten megjelent választási plakátjainak köszönhetően azonban már tárgyi bizonyítékaink is vannak arra, hogy a Slota körül összeverődött „nemzeti érzelmű értelmiség” egy primitív rasszista csürhe. Olyan kétes egyének gyülekezete, akik a hozzájuk hasonló, súlyos gátlásokkal, kóros személyiség- és identitászavarokkal küszködő választók megnyerése érdekében akár a második világháború idején alkalmazott fajvédő törvények bevezetésétől sem riadnának vissza. Ez Slota pártja, és aki ezen még meglepődik, annak az elmúlt húsz évben minimum a Marson kellett élnie. Azt is tudjuk azonban, hogy a legveszélyesebb bűnözők általában azok, akiknél a mérhetetlen gyűlölet és agresszivitás intelligenciával párosul. A Slotát körülvevő tanácsadók sem mind agyhalott idióták, pontosan tudták, hogy a romaellenes óriásplakátokkal milyen hatást váltanak ki. Egyszerű csalinak szánták őket, olyan csalinak, amire ráharap a közvélemény, a sajtó és a politikusok is. Mi pedig, mindenki a maga módján ugyan, de jó mélyen bekaptuk, ahogyan azt Slota megálmodta. A nemzetiek reklámmenedzserei nagyon jól tudták, hogy a plakátok megjelenését követően az újságírók országos körözést indítanak a plakáton szereplő roma fiatalember felkutatásáért. Hogy megkönnyítsék a dolgukat, a Pozsonyból pár perc alatt elérhető Magyargurabon kerestek modellt, akit az újságíróknak igazán nem volt nehéz megtalálniuk, és aki, minden bizonnyal nem tudatosan, de pontosan úgy nyilatkozott a lapoknak, amint azt a Szlovák Nemzeti Párt elvárta volna tőle. A rasszista reklámmenedzserek tudták, hogy miért épp a családját színesfémhulladék leadásából eltartó fiatalamber mellett döntöttek. Ez ugyanis a szlovák lapoknak adott nyilatkozatában őszintén bevallotta, nem az bántja elsősorban, hogy becsapták, és tudta nélkül egy rasszista reklámhoz használták fel a képét, hanem hogy ezért nem kért több pénzt. A Szlovák Nemzeti Párttól sem bocsánatkérést, hanem pénzt követel. Mindez egy nehéz anyagi helyzetben levő ember természetes reakciója, aki elsősorban azt tartja szem előtt, hogyan biztosíthatja gyermekei megélhetését. Nagyon jól illik azonban a nemzetiek koncepciójába, amit a plakát alatt szereplő jelszó fogalmaz meg: válasszuk őket, „hogy ne kelljen etetnünk azokat, akik nem akarnak dolgozni”. A roma fiatalemberrel készült interjú még a magukat többnyire liberálisnak valló Sme napilap olvasóinak a többségéből is a legdurvább rasszista megnyilvánulásokat hozta ki a lap internetes honlapján, vagyis Slota pontosan azt érte el, amit akart. Nem kellett csalódnia azonban a politikusokban sem, hiszen a többségük - tisztelet a kivételnek - pontosan úgy reagált, amint az várható volt. Legyen bár kormánypárti vagy ellenzéki, lapul, mint tehénlepény a fűben. Egy részük ugyanúgy rühelli a romákat, mint Slota, a többség pedig egyszerűen csak azért nem mer tiltakozni, mert fél a választók reakciójától. A választók pedig - a parlamenti képviselőik gyávasággal fűszerezett tétlenségét látva - úgy gondolják, teljesen normális dolog egy védtelen embercsoportot nevezni ki bűnbaknak, és verni el rajta a port minden bajukért. Slota újra elérte a célját, és mivel a választók és képviselőik többsége képtelen változtatni erősen korlátolt látásmódján, nem kell félnie attól, hogy legközelebb nem harapunk rá a csalijára, sőt büszkén kiálthatja a képünkbe: mind bekaphatjátok! FIGYELŐ A társadalom pedofil Egy brazil katolikus érsek azt állítja, hogy a serdülőkornak „spontán homoszexuálisok”, míg a társadalom manapság „pedofil”. Dadeus Grings, a Porto Al- egre-i egyházmegye érseke az O Globo című brazil lapnak adott in- teíjúban fejtette ki véleményét a római katolikus egyház tekintélyét aláásó szexbotrányokról. „Az a gond, hogy a társadalom manapság pedofil. Ezért az emberek könnyen beleesnek ebbe (a pe- dofíliába)” - mondta az interjúban az érsek. Grings elítélte az egyházon belül történt szexuális visszaéléseket, de azt mondta, a vétkes papok egyházi büntetése elengedő, és a rendőrségnek nem kell beavatkoznia. Mint mondta: „kissé furcsa lenne az egyház számára, ha saját fiait kellene vádolnia”. Az érsek arról is beszélt, milyen fontos segítséget nyújtani a gyerekeknek, nehogy homoszexuálissá váljanak. „Tudjuk, hogy a kamaszok spontán homoszexuálisok. Fiúk fiúkkal játszanak, lányok lányokkal” - mondta a főpap, aki szerint megfelelő útmutatás nélkül ez így rögzülhet bennük. A főpap arra figyelmeztetett, hogy a homoszexualitás társadalmi elfogadottsága a pedofília elfogadásához vezethet. „Ha arról kezdünk beszélni, hogy nekik (a melegeknek) vannak jogaik, van joguk nyilvánosan demonstrálni, csakhamar a pedofilok jogainál kötünk ki” - mondta a főpap. Dadeus Grings korábban megbotránkozást keltett nyilatkozataival. Hét éve azt állította, hogy a holokausztban nem hatmillió, hanem csak egymillió zsidó pusztult el. Néhány évvel később visszavonta nyüat- kozatát, de tavaly ismét magára haragította a brazíliai zsidó csoportokat azzal az állításával, hogy a vészkorszakban több katolikus halt meg, mint zsidó, de erre eddig azért nem derült fény, mert a zsi- dókuraljákavilágsajtót. (mti)
