Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-29 / 122. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 29. www.ujszo.com Eurosong - teljes a döntő mezőnye Oslo. Teljessé vált az Eurovíziós Dalverseny mai döntőjének me­zőnye, miután a második elődöntőből is kiválasztották a nézők szavazatai alapján a tíz továbbjutót. Csütörtök este Grúzia, Ukraj­na, Törökország, Izrael, Írország, Ciprus, Azerbajdzsán, Románia, Örményország, valamint Dánia énekesei jártak sikerrel, és kerül­tek be az 55. alkalommal megrendezett verseny fináléjába, (mti) Ízelítő hazai könyvműhelyeink újdonságaiból Kiadóinka Könyvhéten ISMERTETŐ Június 3-án kezdődik és 6-áig tart az idei Ünnepi Könyvhét, amelynek ez lesz a 81. évfolyama. A magyar könyvkiadók és a kortárs magyar irodalom nagy múltú ün­nepéről idén sem hiányoznak majd legfrissebb köteteikkel hazai könyves műhelyeink. Többrészes körképünkben hazai kiadóink könyvheti kiadványait szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani. Ma a Median Kiadó újdonságaira hív­juk fel figyelmüket. A kiadó három kötettel van jelen az ünnepi könyvhét katalógusában. Bolemant Éva: Pozsonyi ész­lelések - Mindennapok kis tárcái A szerző kötetbe gyűjtött tárcái­val a Vasárnap hetilapban is talál­kozhattak az olvasók. „Bolemant Éva érzékenyen nyúl a témáihoz, tapasztalatait roppant olvasmá­nyos és tanulságos módon tárja az olvasók elé. Minden mondata el­gondolkodtat. Manapság kevés ilyen emberséges írást olvasha­tunk” - írta róla Póda Erzsébet. A kötetet Kövesdy Tamás, Bolemant László és Bolemant Éva színes fotói illusztrálják. Haraszti Mária: Maty Rógyina nagylábujja Haraszti Mária elsősorban fiata­loknak írott, tizedik kötete a Vol- gográdban 1982-ben eltöltött cse- rediák-szemeszter viszontagságait osztja meg az olvasóval, jól fűsze­rezett humorának köszönhetően rendkívül szórakoztatóan, tanul­ságosan. Bolemant Éva POZSONYI ÉSZ-IEIFSEK kis i&ttM mi %ah Nagy József: A színek harmadik világa Nagy József képzőművész iz­galmas színelméleti kézikönyve a 84 éves alkotó színelméleti kutatá­sait és sajátos látásmódját foglalja össze, hasznos és sokoldalú útmu­tatást nyújtva képzőművészek és laikusok számára egyaránt, gaz­dagon illusztrált kötetében. Az ünnepi könyvhét katalógu­sában közzétett kiadványokon kí­vül a Median műhelyében megje­lenik még: Mikola Anikó: Történelem a tűzhelyen Az 1996-ban elhunyt költőnő publicisztikai írásait közreadó kö­tet Nagy László dokumentáris fo­tóival, H. Mészáros Erzsébet összeállításában jelenik meg. „Mi­közben az ételhagyományokat térképeztem, sokat gondolkoztam a tapasztaltakon, és újra csak azt mondom, és nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ezek az értéke­ink úgy csorognak ki a kezünk kö­zül, mint a nyitott tenyérből a víz... Mindenütt meg kellene őriz­ni legalább mutatóba valamit ab­ból, ami helyi, ami jellegzetes, hogy az utókor emlékezhessen és emlékeztethessen.” Bíró Szabolcs: Sub Rosa „Mi is valójában a Sub Rosa? Művészettörténeti krimi, áltörté­nelmi kalandregény, az összeeskü­vés-elméletekről szóló (viszony­lag) gyors párbeszéd, romantikus thriller, tisztelgés a könyvek, Euró­pa kulturális öröksége és a Temp­lomos Lovagrend előtt? Mindez összesen? Egyik sem? Miután meg­írtam a könyvet, majd megpróbál­tam egy kívülálló szemével elol­vasni, úgy éreztem, szükséges meg­írnom hozzá ezt az utószót is. Azt hiszem, a Sub Rosa elsősorban egy kommersz műfajba bújtatott, hab­könnyű válasz Umberto Eco mun­kásságára (bár tudom, hogy az Ol­vasók többsége csuklóból Dán Brownhoz fog hasonlítgatni). Más­részt egyfajta választóvonal az ed­dig megjelent és az ezután meg­írandó könyveim között” - írja re­génye utószavában a szerző. Kovács Barnabás - Elek Sán­dor: Röffencs Pista kalandjai A kicsiknek készült a Röffencs Pista kalandjai című illusztrált me­sekönyv, amely tele van színes ka­landokkal és tanulságokkal. (mk) Csákányi Eszter főszereplésével elkezdődtek a próbái a Galina Brezsnyeváról szóló Dolcsaja vitának Dolcsaja vita lett a magyar címe Peter Pavlač A vörös hercegnő című darabjának, amelynek hőse Leonyid Brezsnyev alkoholista lánya. Pozsonyban, az Astorka Színházban Zita Furková játssza a szerepet, a budapes­ti előadásban, amelynek be­mutatója nyáron, Szentend­rén lesz, Csákányi Esztert láthatja majd a közönség. SZABÓ G. LÁSZLÓ A kilencvenes évek közepén, egy moszkvai tévéstúdióban Oleg, a huszonkilenc éves „baszoványi orosz fiú” faggatja „Ljonyka papa” lányát, Galina Brezsnyevát, mivel dokumentumfilmet forgat róla. Indítékai azonban többfélék, és a darab előrehaladtával változnak. Valóság és fikció között egyen­súlyoz a mű, amelynek magyar változatát Parti Nagy Lajos írta. Csákányi Eszter nemrég tőle kapta A hét asszonya című SzépRóza- monológokatis. „Nagy és nagyon jól játszható szerep ez is, Brezsnyev zabolátlan lánya. Mivel kezdettől fogva tud­tam, hogy majd Eszter játssza, írás közben végig őt láttam magam előtt - mondja Parti Nagy Lajos. - Gazdag és sokrétű nőalak ez a fi­gura, alighanem sokrétűbb annál, hogy minden részét színdarabban el lehessen mesélni. Ha csak a bot­rányait nézem, akkor is benne egy kalandregény. Ami Peter Pavlač darabjában súlypont, az az, hogy a nő képtelen létezni a brezsnyevség nélkül. Ez a tragédiája, és attól vic­ces, hogy még részegen is hihetet­lenül buzog belőle az életerő. De van egy nehéz technikai és szemlé­leti ellentmondás is, ami még működteti a csajt, hogy józanul nem lehet eljátszani, mert sosem józan. Viszont ha részegségből játssza, nagyon elcsúszhat, hiszen másfél órán át nem lehet egyfoly­tában ugyanazon a szinten tartani. Ez pokoli nehéz feladat. A mono­lógok ugyanis nagyon nehezek, ráadásul egy tévéstúdióban ülve Galina nem bújhat el a tárgyai mö­gé, mint otthon, a dácsájában. A kamerák fényében abszolút pőrén van kitéve a nézőknek. Nagyon nagy találmánynak tartom, hogy Peter megírta ezt a darabot, és azonnal tudta, hogy nagy színész­nő után kiált a szerep. Eszter pedig ebben az anyagban valóban kiteljesedhet.” Parti Nagy Lajos sajátos kolori- tot adott a magyar szövegnek. írói zsenialitásával, találékonyságával az orosz és a magyar nyelvet az ál­tala kiválasztott szavakban úgy fo­lyatta össze, hogy annak gramma­tikai varázsa és sajátos humora van. íme néhány szelídebb példa: „az a rohadt kubaszov rendőrség”, „fingovája sincsen senkinek”, „ha ennyire tudod, akkor dugd föl ma­gadnak, faszfejovics”, „ránk törték a teraszajtót a kágébélák”, „te ro­hadék, te koszos, te peresztrotty”. És mindez a helyén, játszi (nyelvi) könnyedséggel. „A magyarba, mint nem szláv nyelvbe, ha beleveszek egyfajta szláv idiómát, vagy szlávul rago­zom a magyar szavakat, az nagyon érdekes hatást kelt. Mondhatnám: szépen működik. Nekem egyálta­lán nem megerőltető ilyen szava­kat kitalálni, egyszerűen munka, amit élvezek. Fogod és mész előre a szövegben. Próbálod beletenni a Bohóc is, szörnyeteg is Parti Nagy Lajos és Peter Pavlač (Rick Zsófi felvételei) Csákányi Eszter saját ötleteidet. Picit a mozgalmi zsargonból, picit a fellengzős, ré­szeg nőből indultam ki, aki hason­lít is egy kicsit az én figuráimhoz. A hét asszonyában a villamoskala­uzban is van valami Galinából. Ott kicsiben jelenik meg az, ami ebben a darabban nagyban. Innen már nem volt nehéz nyelvet találni hozzá, s ha az megvan, akkor már mész előre a dologgal. A nagy kér­dés az, hogy hol a határ. Hogy meddig lehet elmenni, nehogy a néző besokalljon. Tehát jól kell adagolni. Ha túlhúzom, maníros lehet. Vigyázni kell az arányokra, nehogy paródiára váltsunk. Trá­gárságból sem lehet benne sok, mert az is más irányba vinné a darabot.” Galina Brezsnyeva sorsa Parti Nagy Lajos előtt sem volt igazán ismert. Tudott a létezéséről, de hogy hogyan élt és kikkel, milyen férfiakkal, azt most ő is Pavlač drámájából tudta meg. „Néztem a hálón, hogy milyen kevés anyag van róla, és nemcsak magyarul, hanem angolul is. Nem nagyon törődtek ezzel a csajjal, nyilván nagyon utálták. Ebből a szempontból nekem nagyon iz­galmas felfedezés volt. Örültem is nagyon a munkának. Biztosra ve­szem, hogy Eszter valami erőset hoz majd létre a szövegből, hiszen nagyon neki való a szerep. A Dol­csaja vita cím alatt pedig jól elke­tyeg a darab. Az eredeti cím, A vö­rös hercegnő magyarul kevesebbet mondott volna. Azt akartam, hogy orosz legyen a darab megnevezé­se, és kapcsolódjon a brezsnyevi nomenklatúra életviteléhez is. Másrészt pedig úgy gondolom, a Dolcsaja vitában összeér a Nyugat és a Kelet, és benne van a jellegze­tes galinás nyelvrontás, össze­csúsztatás is.” Szentségelve, gurgulázó neve­téssel, borzalmasan kiöltözve - joggingslaffoknagyestélyi -, kicsit imbolyogva jelenik meg a darab elején Galina Brezsnyeva. Kezé­ben bevásárlószatyor, ékszerei csi­lingelnek, néha megbillen, egyál­talán nem törődik a környezetével. „Szépségben, méltóságban él­tünk - emlékezik hatvanöt évesen. - A bugyimban dobogott egész Oroszország” - mondja, majd egy üveg pezsgőt húz elő a szatyrából. Részeg és enyhén patetikus, ahogy egy igazi orosz lélek. „Jól nyit a darab - állapítja meg Csákányi Eszter. - Galina viccesen elmondja, hogy nem akart eljönni az interjúra, aztán valamiért mégis úgy érezte, hogy eleget tesz a fel­kérésnek, legyen ez egy ilyen nap. De végig rajta a jel, a bokabilincs. Eljátssza, hogy sztár, miközben már le sem tojják. A lelke mélyén nagyon boldog, hogy még valaki szóba áll vele, de igyekszik nem kimutatni. Maga előtt sem vallja be, hogy neki ez mekkora lehető­ség, kamera előtt beszélni. Szép akar lenni, trapézra akar mászni, hiszen cirkuszművésznek készült. Mindent akar, ezért teljesen oda­adja magát.” A darab első olvasópróbáján a Kossuth-díjas színésznő úgy érez­te, minden összeállt ahhoz, hogy izgalmas előadás szülessen. Na­gyon várja a bemutatót, de hang­súlyozza: irtózatosan nehéz fel­adat előtt áll. „Mint a cirkuszban, fent a trapé­zon, itt is ugyanaz a helyzet. A leg­kisebb hiba is végzetes lehet. Hol fájdalmasnak, hol megmosolyog- tatónak kell lenni, és ez nem könnyű. De nem a szöveg mennyi­ségétől, a monológok hosszától függően, hanem a nő sorsából ere­dően. Játék az öregségről - ez a da­rab alcíme. Egy idősödő nőt kell megjeleníteni, aki előtt rengeteg megválaszolatlan kérdés lebeg, és tele van kínnal, sértettséggel. Éttől nehéz a feladat. A végleteket kell felmutatni benne. Nem sajnáltatni kell a nőt, hanem valami borzal­masat láttatni. A bohócot és a szörnyeteget egy személyben. El­végre ő is ugyanolyan szörnyeteg, mint az apja, csak ő nem az orosz néppel szemben követett el szörnyűségeket, hanem azokkal a férfiakkal szemben, akiket erő­szakkal megszerzett. A történetek nagyon izgalmasak, de a mocskot is meg kell mutatnom mögöttük. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi közöm a figurához. Színésznőként sok mindenben magamra ismertem benne. Tele van apró titkokkal a darab, hogy mitől lesz ilyen egy ember, aki egész életében másra sem vágyik, csak hogy szeressék. Mindig, min­dennek meg akart felelni, egyedül az apja által felkínált politikai po­zícióval nem élt. Azt elutasította. Ó a nőisége nyújtotta lehetőségeket kamatoztatta, méghozzá gazda­gon. Irtó nehéz a szerep, én mégis úgy érzem: nekem való. Nagyon nagy szerencseként élem meg, hogy rám talált.

Next

/
Thumbnails
Contents