Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-03 / 100. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 3. www.ujszo.com Gyökeres György halálára Pavol Rankov regényének színpadi változatában Gál Tamás és Bárta Sándor is szerepel a Nemzetiben Beteljesületlen szerelmek A múlt csütörtökön vagy pénteken, már nem emlékszem pontosan, mindenesetre a világhálón barangolván villant elém a hír: április 29-én, 61 éves korában, súlyos, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt Gyökeres György fotós. Szülőfalujában, a csallóközi Nagylégen érte a halál, ahol - sajnos, most már ekképp kell írnom - utolsó éveit élte, olykor alkalmi munkákat vállalva, de végeredményben magányosan, elhagyatva, barátok segítségére szorulva. Néhány hónapja egy nagymegyeri képzőművészeti kiállításon találkoztunk, és - nem tudván akkor még áldatlan helyzetéről, romló egészségi állapotáról - meglepetésemre fényképezőgépet nem láttam a kezében. Ettől függedenül inkább tűnt optimistának, mint kedvetlennek. És hát mindenkor mindjárt kacajjal előtörő humora olyan volt, mint régen, amikor 1978-1986 között fotó- riporterként dolgozott az Új Szóban, s együtt járhattuk a honi magyar tájakat a Csallóköztől a Bodorgközig. Habár már korábban is ismertük egymást, számtalan közös utunk, közös élményeink és emlékeink barátsággá érlelték munkatársi kapcsolatunkat. Élvezet volt látni, ahogyan Gyöki magas, szikár alakjával hajladozva, egyszer guggolva, máskor térdepelve követi a fény játékait, keresi a legjobb szöget, távolságot, a pillanatot, amelyben a legpontosabban megragadhatja az embert, legyen az művész, író, festő vagy egyszerű dunai halász, de a sok-sok példa közül említhetném a Duna Menti Tavasz gyermekfesztiválon rögzített képeit is. Vagy azokat, melyeket 1988 után már a Hét JUHÁSZ DÓSAJÁNOS Hizsnyai Zoltán legújabb verseskötetét mutatták be a dunaszerdahelyi Budapest Kávéházban; a kötet az utóbbi kilenc év lírai termésének legjavát tartalmazza Ének - emlékek a múltból és új életet lehelt beléjük; Hizsnyai gyakran tesz olyat, hogy új szövegstruktúrákban felszámolja mindenkori önmagát. A kötetben három ciklus, háromféle költői beszédmód jelentkezik, van benne három szonettkoszorú, Parti Nagy, József Attila és Ady verseire, majd jönnek az erotikus szerenádok és a létkérdéseket feszegető témák. A nyelvi szempontból posztmodernnek nevezett vereskötet kapcsán a bemutatón Vida Gergely rávilágított a saját nyelvi létezését reflektáló Hizsnyai-ver- sek retorikai fogására. Az esten a szerző több alkalommal is megmutatta színészi képességeit, mikor felolvasott c kötetben szereplő szonettkoszo rúból és versekből. A közönséget - mely többnyin fiatalokból állt - azok a szárny bontogató tehetségek alkották akiket Hizsnyai Zoltán is segít ; kibontakozásban, az alkotómun kában. Hétvégén, május 7-én kezdő dik a Szlovákiai Magyar írók Tál sasága szervezésében az műhelymunka (minden évbe három alkalommal rendezi meg), melyben Hizsnyai Zoltá aktívan részt vállal, további nég neves mentorral együtt. munkatársaként publikált, természetesen más lapokban is. Tudomásom szerint, életében egyetlen önálló kiállítása sem volt Gyuri barátunknak, de mint hallom, munkái nem vesztek el, sőt a Fórum Intézet gondozza, gyűjti őket. Ilyenképpen riport- és szociofotói mellett a kimondottan művészi igénnyel készült képeiből rangos kiállítás születhetne, éltetve tovább így is emlékét, egyszersmind tisztelegve munkássága előtt, hiszen értékes dokumentuma a szlovákiai magyar nemzeti közösségünk életének, valóságának. Ez a közösség mindig büszkélkedhetett és büszkélkedhet ma is kiemelkedő fotósokkal. Gyuri, tehetségeddel, szorgalmaddal, a fotózás és a fotóművészet iránti alázatoddal felküzdötted magad a legjobbak közé. Nyugodj békében. Bodnár Gyula „A történet addig él, amíg mesélik az emberek. Az egyik elfelejt belőle valamit, a másik hozzátesz egy darabot, majd valaki az okból következményt gyárt, a következményből meg okot. Ám nekem hihetnek” - kezdi egyik novelláját Pavol Rankov. A Szeptember elsején történt című regényében egy közösség életéből és éveiből ragad ki egy darabot, pontosabban harminc évet. Harminc évet, amelyen átgázolt a történelem. Bill Condon fejezi be az Alkonyatot Los Angeles. Bill Condon rendezi a Hajnalhasadás című negyedik Alkonyat-filmet - jelentette be a szériát gyártó Summit Entertainment. Condon elmondta: nagyon örül, hogy a befejező részben ő vezetheti el a történetet a végkifejletéhez. Korábban más híres rendezők - köztük Gus Van Sant és Sofia Coppola - neve is szóba került a Hajnalhasadással kapcsolatban. A kamaszoknak, főként tinédzser lányoknak szánt vámpírsorozat utolsó részének forgató- könyvén már dolgoznak, a produkcióban Kristen Stewart, Robert Pattinson és Taylor Lautner alakítják a főbb szerepeket. Condon 1999-ben kapott forgatókönyvírói Oscar-díjat a Gods and Monsters című drámáért, de ő írta és rendezte a Dreamgirls című zenés filmet. A Stephenie Meyer regénysorozatából forgatott Alkonyat- filmek harmadik epizódját, a Napfogyatkozást június 30-tól láthatják a nézők a mozikban, (mti) Ennek a regénynek a színrevite- lére vállalkozott a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház stúdiószínpadán Kamil Žiška, s mindjárt az elején tegyük hozzá, nem sikerült csodát tennie, az adaptációnak 'még az az egy szála sem igazán működik, amelyre felépítette Ran- kowal közösen a dramatizációt. Persze, aki lehetetlen feladatra vállalkozik, ne csodálkozzon azon, ha a csoda nem mindig jön el. Pavol Rankov még mindig a fiatal szlovák írógenerációhoz tartozik (jó, mondjuk, a középnemzedékhez), hisz 1964-ben született, s 1995-ben debütált a „S odstupom času” című novelláskötetével, amelyért Ivan Krasko-díjat kapott. Ezt követte a „My a oni/oni a my” című kötete 2001-ben, majd 2008-ban a Kalligram kiadásában a Szeptember elsején történt (vagy máskor) című regénye. Számos idegen nyelvre lefordították már a műveit, magyarul előbb az ABART Kiadó gondozásában jelent meg a Testközelben című novel- láskötete Horváth Erika fordításában, s a napokban látott napvilágot a Kalligramnál az első kötetének magyar változata (Tóth Annamária fordításában). ,A regény minden szereplője kitalált. Előbb abban az időben és azokon a helyszíneken éltek, ahol s a mikor a regényben megjelennek, a későbbi helyszíneket és időpontokat a szerző találta ki. De az is lehet, hogy minden a szerző kitalá- ciója. Soha semmi nem történt, soha senki nem élt közülük. De szeptember elseje sem volt sohasem” - indítja a regényt Rankov, s ajánlja a könyvet apjának, az apja barátainak, annak az elveszett generációnak, amely mindig NAGY ERIKA Gyökeres György (1949-2010) (Somogyi Tibor felvétele) Péter szerepében Gál Tamas, valamint a Honzat játszó Robert Roth mindent a saját bőrén tapasztalhatott meg. A történet helyszíne Léva, 1938-ban járunk. Később minden fejezet egy évet ölel át, s így jutunk el 1968-ig (a színpadi változat 1971-ig jut előre). Léván akkoriban (immár a Csehszlovák Köztársaságban) békében éltek egymás mellett különböző nemzetiségek, magyarok, szlovákok, csehek, zsidók, cigányok, de a német Barthel és a bolgár Rankov család is. „Voltak köztük demokraták, liberálisok, konzervatívok, monarchisták, szocialisták, nacionalisták, kommunisták és fasiszták is. Csak az anarchista Varga volt Spanyolországban” - kezdi a mesét a szerző, s megismerkedhetünk a történet főszereplőivel, a nagyjából azonos korú, kamaszkorba lépett Péterrel (magyar), Honzával (cseh) és Gábriellel (zsidó), akik mindannyian egy nyelvet beszélnek, a kamaszkori első szerelem nyelvén próbálják megértetni magukat a világgal, s főleg vágyaik első számú célpontjával, Máriával (szlovák). De mivel képtelenek eldönteni, hogy kié legyen először az áhított nő, úszóversenyt rendeznek. Ezt a versenyt a csatározásba véletlenül és tudatlanul belekeveredő Fizik Árpi (cigány) nyeri meg, de az ő történetét nem meséli tovább Rankov, s csak annyit tudunk meg róla, hogy megölik a németek. Innen kezdve szétbogozhatatlanul összefonódik a négy ember sorsa, s csupán a véletlenen múlik, hogy élve eljutnak 1968-ig. Közben mindannyian sodródnak a történelemmel, egyszer fenn, máskor még lejjebb, csupán Mária mint vágykép működik az életükben azonos intenzitással, s hol az egyik, hol a másik kerül hozzá kéznyújtásnyira. De ahogy lenni szokott, a legnagyobb álmaink és vágyaink mindig beteljesületlenek maradnak. Rankov mesterien fonja a történet szálait, lélegzetvisszafojtva szurkolunk hőseinknek, s közben megismerjük apáink-nagyapáink történelmét. Nemcsak Léváét, hanem egész Kárpát-medence (ha szabad még ezt a terminus techni- cust leírni) és a nagyvilág (hiszen Gabriel és Honza megjáija Izraelt és az Egyesült Államokat is) XX. századi kálváriájából kapunk egy szeletnyit. Rankov egy-egy misztikus történet beemelésével (egy- egy jelenet erejéig megjelenik Horthy, Tiso, Gottwald, Novotný vagy Husák is), mintha emberközelibbé próbálná varázsolni ezt az embertelen korszakot, s legyünk őszinték: nagyon szereti a hőseit. S meg tudja őket velünk is szerettetni. Ez működteti a színpadi változatot is, amely mindössze négy- szereplős, s elsősorban ezen a furcsa szerelmi négyszögön keresztül próbálja felvázolni a történelmet. Akik elolvasták a regényt előtte, azok képben vannak, akik nem, azok a pechesebbek közé tartoznak. Mintha egy koncentrációs tábor falai között lennénk (Tom Ciller díszlete), a Nagy Testvér szemei előtt, ahonnan nincs menekvés. A bal oldalon egy rácsos börtönajtó, rengeteg papírköteg, jobb (Pavol Pecha felvétele) oldalon egy medence, s egy kijáratként is használható ruhás- szekrény. A négy sarok magasából lámpák pásztázzák a terepet, hangszórók, amelyeken átirányítják a szereplőket, s minden sarokban egy telefon. Mona Hafsahl ruhái nagyon finom eleganciával mutatják a kort, amelyre még sokan személyesen is emlékezhetnek. Kamil Žiška nagyon megbízik a színészeiben, akik közül mégis leginkább a Szlovák Nemzeti Színházban először szereplő Gál Tamás tud sok-sok apró színt felmutató figurát létrehozni, s mindjárt a játék elején ehhez hozzásegítik a regényben is szereplő magyar nyelvű szövegek. Ezek később sajnos mind itt, mind a színpadi változatban elmaradnak. A másik két férfi szereplő közül a Honzát játszó Robert Rothnak biztosít a színpadi változat lehetőséget a kibontakozásra, míg a Gábrielt játszó Bárta Sándor figurája többnyire színtelen marad. Naivát hoz Soňa Nori- sová Mária szerepében, s ez elég a szerep biztonságos lebonyolításához. Ok ketten csak sodródnak az árral, s nincs erejük ahhoz, hogy szembeszálljanak vele. Nem biztos persze, hogy ők járnak rosszul. 1968-ban járunk, felcsillan a remény, Máriához végre kézzelfogható közelségbe kerül a boldogság. De elkövetkezett augusztus 21-e, s az álom egy pillanat alatt szertefoszlott. Szeptember elsején már mindhárom férfi túljár az országhatáron. Mária szerelmei (továbbra is) beteljesületlenek maradtak. Dunaszerdahely. Csütörtök este Hizsnyai Zoltán József Atti- la-díjas költő legújabb, a Kalligram Kiadónál megjelent Ének című versgyűjteményét H. Nagy Péter irodalomtörténész és Vida Gergely Forbáth-díjas költő, irodalomkritikus mutatta be. A kötet az utóbbi kilenc év lírai termésének legjavát tartalmazza, többféle éneket és ént mutat be. A kötet címe érthető úgy is, hogy dal, de többes számban akár „egó”-kat is jelenthet. A kötetbe válogatott, százfelé ágazó verseket a szerző átgyúrta, H. Nagy Péter, Hizsnyai Zoltán és Vida Gergely a könyvbemutatón (Somogyi Tibor felvétele)
