Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-28 / 121. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 28. Vélemény és háttér 7 FELHÍVÁS Tisztelt Olvasók! Hatalmas vihart kavart a kettős állampolgárságról szóló törvény, melyet szerdán szavazott meg a magyar Országgyűlés. A szlovák parlament „ellentörvénnyel” reagált, megfenyegetve a szlovákiai magyarokat, hogy aki kéri és megkapja a magyar állampolgárságot, attól elveszik a szlovákot. Elemzők úgy vélik, Orbán Viktornak először a magyar gazdaságot kellene rendbe hoznia. Egyesek elvárták, hogy az Ország- gyűlés nem foglalkozik ezzel a témával a szlovákiai parlamenti választásokig. Mi az önök véleménye erről? 5-10 soros hozzászólásukat a velemeny@ujszo.com e-mail címre várjuk. Aszerk. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) Mi lenne, ha végre mi, magyarok bizonyítanánk be, hogy mi vagyunk az engedékenyebbek, a belátóbbak? Az első - téves - lépések A Fidesz fantasztikus választási sikere után, a világ magyarsága kíváncsian várja az új kormány intézkedéseit. HOLLAl HEHS OTTÓ A nyugati megfigyelők is kiemelt figyelmet szentelnek e kérdésnek, hiszen szinte egyedülálló az európai demokráciák történetében, hogy egy aránylag fiatal párt (alig húszéves) kétharmados többséggel kerüljön be a parlamentbe, egy olyan országban, ahol a politikai vélemények ugyancsak megosztottak. A május 14-i indulás után az első „fontos” lépésekre készül a kormány. Mi is szerepel az elsődleges, „halasztást nem tűrő” napirenden? Először is a kettős állampolgárság törvénye az anyaország határain kívül élő magyaroknak. Aztán az ún. három csapás törvény. Napirenden a kisebb önkormányzatok kérdése, a családi pótlék esetleges elvonása. Van még egy-két „sürgős” terv, de nem térek ki a részletekre. Sokan más sorrendet vártak! Elsődleges feladat pl. a munkanélküliség kérdésének megoldása, mert ha az emberek nem dolgoznak, esetleg nyomorognak, tovább nő a bűnözés, és ezen az új, szigorított törvény sem segít. Az adócsökkentés, ami a legfontosabb kampányígéret volt, félő, hogy háttérben marad, mert az ország mai pénzügyi körülményei között lehetetlen az adóhoz nyúlni. Legalábbis ezt állítják a gazdasági szakemberek. Talán logikusnak is tűnhet, hogy az új kormány időt akar nyerni, mert a mai - zavaros és nehéz - gazdasági helyzetben, mely az egész uniót sújtja, nagyon nehéz igazán „okos” lépéssel előrukkolni. Rendben, várjunk, higgadtan döntsük el, mit lehet és mit nem lehet tenni. Talán a leköszönő Bajnai-kormány - talán nem is rossz - szigorú, megszorító gazdaságpolitikáját kellene folytatni? Nem, mit szólnának a választók! Kezdjünkvalamilátványosat! Mi, magyarok soha nem voltunk jó diplomaták. Most se gondolunk másra, másokra, csak fújjuk a magunkét. A kettős állampolgárság nem újdonság. Világszerte létezik, sok helyütt alkalmazzák, bár a vélemények megoszlanak róla. A németeknél elsősorban a baloldal támogatja, a zöldek 70%-a, a szociáldemokraták fele. A konzervatív pártok és szavazóik inkább ellenzik a második állampolgárság osztogatását. Nálunk fordított a helyzet, a szélsőjobboldal az anyaországon kívül élő magyarok mindegyikének azonnal adna magyar papírokat. Senki sem vitatja a magyar állam jogát egyúj állampolgársági törvény létrehozására. Okosan és megfontoltan, az érdekeltekkel is megbeszélve, talán valami - inkább erkölcsi - haszon származna belőle. (Gyakorlati haszna igen csekély, hiszen az EU-tagországok lakosai szabadon közlekedhetnek és dolgoz- hatnakEurópa-szerte.) De miértmost, azonnal, olyan hirtelen, hogy még aludni se tudunk rá? A szlovákokkal évek óta vitatkozunk, nyugati szemmel nézve kicsinyes kérdésekről. Egyik fél sem enged a maga igazából, egyik sem alkalmazza az „okos enged, szamár szenved” elvet. Ilyen kérdés pl. az anyanyelv használatának megkérdőjelezése, ami a mai Európában már nem lehet vita tárgya. Mi lenne, ha végre először mi, magyarok igyekeznénk bizonyítani, hogy mi vagyunk az engedékenyebbek, a belátóbbak (hogy ne mondjam, okosabbak). Mi lenne, ha az állampolgár- sági törvényt - ha már a felvidéki magyarokra is alkalmazni szeretnénk - első lépésként az új szlovák kormánnyal beszélnénk meg, és mondjuk, előlegeznénk, hogy az ő véleményüket is tekintetbe vesszük. Micsoda diplomáciai fogás lehetne! Tehát nem most, hanem június 12. után, majd ha a szlovák választók már egy új kormánynak adtak bizalmat, akkor beszélnénk a kérdésről, nyugodtan, higgadtan, barátságosan. (Egy ilyen lépés a szlovák választókra is pozitívan hatna.) Nem, nekünk a legsürgősebb problémáink nem az éhező magyar gyerekek, nem az eladósodott sok százezer polgár, hanem a romániai vagy szlovákiai magyarok kettős állampolgársága. Csodálkozunk, hogy az érzékeny szlovákok, akikben talán ott fészke- lódik egy picinyke kisebbségi érzés is (hisz alig pár éve lett végre országuk), most hirtelen megsértődtek, sőt még fenyegetőznek is? Én nem csodálkozom. Nyugati megfigyelők viszont a magyar diplomácia újabb melléfogásán csodálkoznak. Jó volna végre higgadtabban politizálni. A szerző Németországban élő publicista Robert Fico a június 12-i választásokon ki akarja húzni a talajt eddigi koalíciós partnere, az SNS alól Nyugati lapok az állampolgársági törvényekről ÖSSZEFOGLALÓ Valószínűtlen, hogy a magyar állampolgársági törvény módosítása Szlováldán kívül más szomszédos országokban is „forró üggyé” válna - olvasható a The Wall Street Journal amerikai lap európai kiadásában (WSJE), térségbeli szakértői vélekedés alapján. THE WALL STREET JOURNAL A lap idézte Filip Tesárt, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete prágai székhelyű kutatóműhely Balkánnal foglalkozó szakértőjét, aki szerint a kettős állampolgárság ügye Romániában és Szerbiában nem kelt akkora ellenérzéseket, mint Szlovákiában. Ennek okát abban lehet megtalálni, hogy Szerbiában a magyar lakosság lélekszá- mának aránya alacsonyabb, Romániában pedig zömmel az ország középső részében élnek magyarok, akik valószínűleg nem fognak magyar állampolgárságért folyamodni. Szlováldában a népes magyar lakosság a magyar határ mentén él - emelte ki a lap. A cikk emlékeztetett arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása nyomán nagy számú magyar vált a modernkori Magyarország határain kívüli lakossá. Magyarországon „az emberek még ma is emlegetik a hazájukkal való, az I. világháború utáni nem tisztességes bánásmódot”. DER STANDARD Vissza a XIX. századba címmel közölt kommentárt az állampolgárságról szóló magyar és az arra válaszul elfogadott szlovák törvénymódosításról a Der Standard osztrák napilap. A budapesti és a pozsonyi „populisták” számára az a lényeg, hogy a nemzeti érzésekre játsszanak, vagy célzatosan szítsák azokat - véli a liberális lap munkatársa. Orbán Viktor kijelölt magyar miniszterelnök részben nemzeti retorikával nyerte meg a parlamenti választásokat. Anyagi jótéteményeket üres kasszák mellett nem tud nyújtani a választóinak, helyette a határon túli magyarok állam- polgárságáról szóló törvénnyel jóvátételt akar a trianoni gyalázatért - áll a cikkben. Robert Fico szlovák miniszterelnök a június 12-iválasz- tásokon ki akaija húzni a talajt eddigi koalíciós partnere, az SNS alól. Ehhez jókor jön a magyar „provokáció”. A szerző úgy látja, hogy a más állampolgárság felvétele esetén a szlovákról való lemondást előíró „reváns-törvény” legalább olyan aggályos, mint a kettős állampolgárságról szóló magyar. ,A budapesti és a pozsonyi miniszter- elnök urak számára nyilvánvalóan még nem egészen világos, hogy alattvalóik az EU polgárai is, és hogy már nem a XIX. században élünk” - fogalmazott a cikk írója. SÜDDEUTSCHE ZEITUNG A liberális német napilap az írás bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Magyarország nehezen birkózik a jövővel. Miközben a legtöbb európai ország az elkövetkező időszakkal törődik, a magyar társadalmat a múltra való emlékezés foglalkoztatja-írta a lap, utalva a trianoni békeszerződésre, melynek következtében Magyarország területe jelentős részét elvesztette, és sok magyar vált más országok állampolgárává. Hasonló sorsa sok más nemzetnek van, Magyarország 90 év után akaija kiküszöbölni a „szégyent”. „Az új állampolgársági törvény valamennyi magyart arra szólít fel, hogy ismét Magyarország állampolgára legyen” - áll az újságban. A „néptri- bun” Orbán Viktornak a parlamenti kétharmados többség révén olyan hatalma van, mely lehetővé teszi, hogy a „nacionalista eszmerendszert” törvényerőre emelje. (mti) KOMMENTÁR Kinek az érdeke? MALINÁK ISTVÁN Az újabb koreai váltságból több tanulság vonható le, és több kérdés is felmerül. A dél-koreai hadihajó elsüllyesztése nyomán előállt helyzet tényleg robbanásveszélyes-e, vagy csak újabb vihar egy pohár vízben? Ha annyira veszélyes, miért reagál olyan visszafogottan a térségben közvetlenül érdekelt USA? Kinek érdeke a feszültség, a status quo fenntartása? Még abban sem egységesek a szakértők, hogy ki adott utasítást a hajó élsüllyesztésére. Valószínűleg maga a nagybeteg diktátor, Kim Csöng II, egyesek szerint nem biztos, hogy tudott róla, s a felháborító támadást a phenjani utódlási harcok számlájára írják. A helyzet bizonytalan, az őskövületnek számító kommunista diktatúra lépései - elszigeteltsége miatt is - kiszámíthatatlanok, a dél-koreai lakosság joggal érzi valósnak a fenyegetést, a háborús veszélyt. Ez utóbbi mértékét a japán reagálás is jelzi: T okió váratlanul bejelentette, hogy Okinaván marad az amerikai támaszpont, ami nagy szó, mert a kormány így szembemegy a lakosság akaratával. Az USA még nem minősítette háborús cselekedetnek, állami terrorizmusnak a Cshonan elsüllyesztését, de támogatja Szöul lépéseit: a BT összehívását, a nemzetközi szankciók bevezetését, a kereskedelmi kapcsolatok felfüggesztését, s azt a bejelentést, hogy Dél-Korea minden hasonló provokációra fegyveres választ fog adni. Mindez azt is jelenti, hogy a phenjani atomprogramról folytatott hatoldalú tárgyalások megfeneklettek. Úgy tűnik, az agonizáló kommunista rezsim elszámította magát, ha azt hitte, hogy a háborús cselekedettel további segélyeket csikarhat ki, és politikai engedményekre kényszerítheti az USA-t. Újabb koreai háborút valójában senki sem akar, de egy korlátozott fegyveres incidens benne van a pakliban. Szöulnakelég gondot okoz, hogy a fizetőeszköze, a tőzsdei indexek zuhanórepülésbe kezdtek, s a feszültség növekedése esetén a befektetők pánikszerűen elmenekülnek az országból. Kínának sem érdeke egy háború a határai mentén, ami jó. De Phenjan csak azt teszi-teheti, amit Peking diktál, hiszen a dél-koreai és japán segélyek elapadása után már csak a kínai adományok tudják életben tartani a diktátorrezsimet. De Peking egy esetleges észak-koreai „demokratikusabb” fordulatot sem látna szívesen, hiszen a status quo fenntartásával más nemzetközi ügyekben is sakkban tudja tartani az USA-t (és Japánt) . Mindenki - természetesen Phenjant kivéve - elfogadta a Cshonan elsüllyesztéséről készült nemzetközi vizsgálati jelentést, egyedül Peking mondta, hogy külön is tanulmányozni kívánja, s csupán arra volt hajlandó, hogy önmérsékletre szólitsa fel a feleket. Kína a BT-ben a nemzetközi szankciókat is megvétózhatja. Akoreai válságmegoldásának, afélsziget atommentesítésének kulcsa tehát Kína kezében van. Talán nem véletlen, hogy amikor Hillary Clinton kedden Pekingben egyeztetett, a kínai-amerikai katonai tárgyalásokon a kínaiak előteijesztettek egy listát arról, hogy az USA mely lépései hátráltatják a kétoldalú katonai kapcsolatok fejlődését. Az első helyen Tajvant említették, a Tajvanra irányuló amerikai fegyverszállításokat. Álmodik a gyomor VERES ISTVÁN Szerda reggel a pozsonyiakat érdekes időjárás köszöntötte. A napocska bújócskázott saját magával, újra és újra megtalálva a végtelenségig amortizált felhőgomolyagokon azt a picinyke rést, amelyen keresztül sugaraival végigpásztázhatta a város egy-egy ébredező szegletét. Egy másik figyelemre méltó, bár kevésbé szívderítő jelenség, hogy megjelentek a Smer új óriásplakátjai, amelyeken Fi- cóék a szavazókat az SDKÚ-KDH-MKP koalícióval riogatják. „Hatalmat adtak az MKP-nak, megteszik újra. Eladták Szlovákiát, megteszik újra” - olvasható a papírszőnyegek némelyikén. Igen, a Smer érzi, hogy fogy a levegője, igyekszik a maximumot kipasszírozni a magyarkártyából (is). Teljesen véletlen, hogy a Sme szerdai számában Duray Miklós azt nyilatkozza, az MKP nem záija ki a választások utáni együttműködés lehetőségét a Smerrel. A Smertől már minden ellenzéld erő elbúcsúzott, az MKP viszont, amely Fico égjük kedvenc célpontja évek óta, erre még nem szánta rá magát. Kivárnak. További érdekes adat, hogy Fico szerdai sajtótájékoztatóján kitérő választ adott arra a kérdésre, kizáija-e az MKP-t a potenciális koalíciós partnerek hirtelen leszűkült halmazából. Élén- kebb fantáziával bíró egyéneknek még az is eszükbejuthat, hogy ebben a két pártban tudnak valamit, amit mi nem. Az MKP, amelybe Fico és társai lassan tíz éve a lábukat törlik, és amely más kérdésekben nagyon határozott véleménynyilvánításokra képes, ezt a kiskaput nyitva hagyja. Erről a mezei választópolgárnak két dolog juthat az eszébe. Vagy az, hogy az MKP egy esetleges Smer-MKP-HZDS koalícióban (ami vallajuk meg, elég silány és vakmerő perspektíva) is lát esélyt arra, hogy képviselje a magyarok érdekeit, vagy pedig azt, hogy Fico ide, Meéiar oda, ők kormányra szeretnének kerülni, mert az nekik bizonyára jó (de ha ez összejönne is, mit csinálnának egy ilyen kormányban?). Az első kormányalakítási megbízást Fico kapja. Meg fogja szólítani a HZDS-t, az MKP-t és az SNS-t is. Ha a HZDS nem jut be a parlamentbe, Fico nem lesz kormányfő. Ha bejut, a Smer elnöke feldobhat egy érmét, és kiválaszthatja az MKP-t vagy az SNS-t. Az SNS nem fogja elutasítani. Az MKP remélhetőleg igen, de biztos, ami biztos, még megvárják a választások pontos eredményeit. Szlovákia sorsa ugyanis néhány százalékon múlik majd. Néhány apró százalék. Ez nagyon izgalmas!
