Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-27 / 120. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 27. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ DIE PRESSE Két gyújtogató a Duna mentén címmel közölt kommentárt az állampolgársági törvény módosításáról a bécsi Die Presse. A lap szerint a kettős állam- polgárság bevezetésével Orbán Viktor csak bátorítja a „baloldali populista” Robert Ficót. „Az ember azt gondolná, Magyarország erős emberének van elég más gondja” - fogalmazott Burkhard Bischof. Amilyen katasztrofálisnak festette le a szocialisták által hátrahagyott szociális és gazdasági örökséget, nagy buzgalommal kellene munkálkodnia a reformterveken. De a jelek szerint csak az állampolgársági törvény módosításán dolgo- zott-írta. (mti)- Engem nem foglalkoztat a kettős állampolgárság. Sokkal jobban érdekelne a kettős nyugdíj. (Peter Gossányi rajza) „Miniparlamentet" választ a szerbiai magyar kisebbség, amely négy területen dönthet önállóan Lezárult a listaállítás A szerbiai magyarok; június 6-án választják meg a kisebbségi önkormányzatiság szerve, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tagjait. MTI-HÁTTÉR A magyarok öt lista közül választhatnak. A 35 tagú testület a törvény szerint az oktatás, a művelődés, a kultúra és a magyar nyelvű tájékoztatás területén dönthet önállóan. A 19 szerbiai kisebbségből 16, köztük a magyar közvetlenül választhat nemzeti tanácsot, miután a megadott határidőig elegendő szavazó iratkozott föl a választói névjegyzékre. A legnagyobb érdeklődés a magyarok és a bosnyákok szavazását övezi. A magyarok szavazólapján első helyen a Magyar Összefogás listája szerepel; ezt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) állította össze. Pásztor István VMS Z-elnök elmondta, ősztől szeretnének iskolabuszokat indítani a szórványban, hogy megfelelő létszámú osztályok nyíljanak, s „a magyar gyerekek magyar iskolában tanulhassanak”. További cél a kollégiumi rendszer kiépítése ott, ahol magyar nyelvű középiskolai oktatás folyik. A kampányban lehetett hallani olyan véleményt, hogy az új MNT-t a Borisz Tadics szerb elnök vezette Demokrata Párt (DS) saját befolyása alá akaija vonni. Tény, hogy a DS támogatásával indul a Humentis civil szervezet Vajdasági Magyarként Európába listája - melynek fő célkitűzése egy magyar tannyelvű egyetemlétrehozása-, s felröppent olyan hír, hogy a Kézfogás a Magyarságért - Polgári Mozgalom listának is a DS segített az 1300 aláírás összegyűjtésében. Apárt listavezetői, aVMSZ- ből nemrég kizárt Bunyik Zoltán újvidéki polgármester-helyettes és Rácz Szabó László - a Magyar Polgári Szövetség és a zentai önkormányzat elnöke - elutasította ezt a vádat. Bunyik elmondta: nem szerencsés, hogy szerb többségű pártok magyar tagjai az MNT-ben is szeretnének részt venni, a szóban forgó pártok döntései olyan testületekben születnek, ahol szerb többség van. Rácz Szabó azt mondta, az MNT tagjainak nem pusztán magyar születésű, magyar nyelvet beszélő, magyar kultúrán felnőtt embereknek, hanem „magyar érzelműeknek” is kell lenniük, akik elutasítják az asszimilációt. A szerb pártokban politizáló magyarok nem ilyenek. Pásztor István VMSZ-elnök arra a kérdésre, hogy a szerb pártok támogatását élvező listák nem képviselhetik-e hitelesen a magyar érdekeket, azt nyilatkozta: „tragikomikus”, hogy a DS-hez tartozó magyarok elmennek a pártvezetéshez, és szerbül megállapodnak velük az MNT programjáról. „Ez ugyanaz, mintha szlovákul beszélnék meg azt, mi a szlovákiai magyarság érdeke” - mondta. A vajdasági magyarok szavazhatnak még a Nenad Canak - a vajdasági parlament volt elnöke - vezette Vajdasági Szociáldemokrata Liga támogatását élvező Magyar Liga ésaMagyar Remény Mozgalom listájára. Előbbi - mint a listavezető, Murényi Tibor a Magyar Szónak el- mondta-aztszeretnéelémi,hogy„a vajdasági magyar fiatalok a felsőfokú intézményekben anyanyelvükön tudjanak tanulni”, „ha szükséges, műszaki, bölcsészeti magyar tannyelvű kart kell alapítani”. Nagyobb hangsúlyt fektetnének az államnyelv oktatására is, „a magyar fiatalok jelentős része rosszul beszéli a szerb nyelvet”. A Magyar Remény Mozgalom listavezetője, a szabadkai László Bálint kijelentette: az MRM „az egyetlen hiteles magyar nemzeti erő Délvidéken”. A szerb pártok támogatta listákról úgy fogalmazott, „olyanok akarnak befurakodni a magyar intézményekbe, akik (...) a szerb hatalmi-politikai erőkmegrendelésére belülről akarják szétrágni a magyar nemzeti testet”. KÉZ,IRAT ^'/žít-. ätS&ŕSjíäSSSf'í'j J \‘'..v- r IV Frontoskodás MIKLÓSI PÉTER Örkény egyik egypercesében tizenkét háromlábú kutya vonszol egy autót, amelyneksofóijebe- húzta a kéziféket, de a „siker” láttán fönnhéjázva kiböki: - Mert lát- ják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók! Egunyoros zárómondat jól példázza azt az abszurd helyzetet, amelybe mind a szlovák, mind a magyar politikai elit lavírozta magát a kettős ál- lampolgárságkörülirajcsúrral. Igaz, vannak, akiket ez csöppet sem zavar; ellenkezőleg, imponál nekik Robert Fico hisztérikusan ökölrázó vagdalkozása, illetve Orbán Viktor gőggel felpántlikázott arroganciája. Szlovák oldalon elég, hogy Fico a pozsonyi parlamentben előrántsa országmentő fokosát; a magyar térfélen pedig (aholatartaléksorbólválasz- tott üdvöskeként az MKP is spilá- zik) elegendő, hogy nemzetmentő dörgedelemmel elhangozzék: Orbán Viktor azt üzente - és csápoló nyája nem is váija meg, hogymégegyszeraztüzenje, elmennek mind és teszik, amitha- zamentóVezérükparancsol. Mindkéttábomakelég, hogy követhetik hősies vezetőjüket, aki úgyis gondolkodik, éspedig egyesegyedül helyesen, helyettük. „Nem tervezett” konfliktus ez a politika harcmezején, amellyel üzemszerűen visszaélnek azok, akiknek a hatalom megtartá- sa/meghódítása a fő céljuk, és távolról sem annak kitalálása, hogyan kell élni s megmaradni. A szavak félelme.s erejéről van szó, az életre kelt szimbólumokkal való handabandázásról: a „lelki T rianon” alóli feloldozásról, felvidéki önmegtizedelésről, nemzeti egységről, haza-, illetve nemzetárulásról, a Kárpát-medencét átívelő egység mítoszáról, a létező élményként vágyott összetartozás szólamáról... Arról egy árva mukk sem, hogy Fico esete a kettős állampolgárság kérdéskörével milyen szomorúan bizonyítja: a 21. század Európájában mennyire lóg a szalma a csizmájából; illetve: Orbán és külhoni táskahordozói mennyire elvakultak az úgynevezett magyar egység ügyében - ami már csupán azért is fikció, mert 90 év szétszakítottság törvényszerűen rajtunk hagyta a nyomát, és bár egy nyelven beszélünk, különbözünk is. Különbözünk, mertakárpátaljai vagy a vajdasági magyar (főleg) útlevelet, kedvezményt, munkát, jobb életet, szebb nyugdíjat, szellősebb oktatást és közigazgatást akar az „óhazától”, a Fidesz használta ókádári terminológiával: élet- színvonalat. Viszont a napi gondjaival a szlovákiai „tündérkertben” küszködő magyar (bár bőven osztaná a Himnuszt) , jól tudj a azt is - noha az MKP újabban erre nemigen fi- gyelmeztetgeti-, hogy ő bizony 2004óta az EU valamennyi tagországának polgára, és a 27 „állam- polgárság” bizony snasszul aránylik a pengeváltásokhoz vezető kettős állampolgárság tüskés virágszálához. Ráadásul a szlovákiai magyar ember még két lényeges tanulság birtokában van. Az egyik: megtapasztalta már, milyen a mečiari mega ficói ország- lási stílus, aminek most - a visszaállamosítás, az elszámoltatás, a rendteremtő megleckéztetés, az egyetlenül helyes össznemzeti út kicövekeléséneklózungjaival- orbáni verzióját látja megvalósulni az anyaország leendő hétköznapjaiban; a másik: hogy mennyire más a már-már vallásszerűen papolt trianoni gyászmise, a honfibú, a nagybetűs Nemzet, a lelki újraegyesítés üdvözítő malasztja -és mennyire más, ha Szlovákia és Magyarország- mint a2006 előtti nyolc esztendőn át- nem hergeli egymást nemzetállami alapon. Mert a felföldi magyar nem szívleli, ha anyaországi és „hazai” szorításban túszhelyzetben tartják. Ennek tudatosításához kellene felnőni végre! Ficónak azzal, hogy nem ajogainkszűkítésével, anyanyelvűnk konyhanyelvvé züllesz- tésével és a magyarság lefasisztá- zásával akarna a hatalomban maradni; Orbánnak és határon túli hadapródjainak viszont el kell fogadni, hogy azt a szomorú békét- azt a bizonyosat - épp kilencven éve megkötötték. Nemlehetújra megkötni. De kicselezni sem. Fentebb ezért utaltam rá: itt az idő kitalálni, hogyan kell élni és legfőképpen megmaradni. Ellenkező esetben a citromba harapok savanyú ábrázataval akár jelmondatunkká is „nemesedhet”: Itt a híres magyar szablya, legjobban a magyart szabj a. ____________KOMMENTÁR ____________ Bosszú gyalogáldozattal MOLNÁR NORBERT Robert Fico vérnacionalista kormánya az elmúlt négy évben mindent megtett azért, hogy a szlovákiai magyarok ne érezzék magukat jól hazájukban. Egyetlen pozitív gesztus sem volt, tettekről már ne is beszéljünk. Ezzel szemben nap mint nap hallgathattuk Fico koalíciós partnerétől, hogy csúnya, görbe lábú mongolok vagyunk, meg ellenségek, akik alá akarják ásni az ország szuverenitását. Folyamatosan megkérdőjelezték lojalitásunkat, megtámadták és hazuggá nyilvánították Maiina Hedviget, szurkolókat vertek szét, elfogadtak egy nyelvtörvényt, amelynek célja az volt, hogy a szlovákiai magyarok féljenek használni anyanyelvűket, belepofáztak abba, hogyan írhatunk egyes földrajzi neveket magyar szöveg- környezetben, a kisebbségi kultúrákra adott támogatásokat a 2005-ös szinten hagyták, ahol lehetett, a magyarokat kivágták az államigazgatásból, és még hosszan sorolhatnám. Ha nem így történt volna, Robert Ficónak és kompániájának nem kellett volna pánikba esnie. Mivel tudjuk, hogy a magyarigazolványokat a félmillió szlovákiai magyarnak csupán húsz százaléka váltotta ki, valószínűleg az állampolgárságért sem folyamodtak volna többen. De csak akkor érezhetik jól magukat egy ország polgárai az adott országban, ha a hatalom nem támadja őket napi szinten. Márpedig Robert Fico és kormánya nem szereti az ország lakosságának egy csoportját, és bármit képes megtenni ellene. Minden embernek szíve joga eldönteni, akar-e élni egy törvény adta lehetőséggel. Ezért valakit megfosztani állampolgárságától, második Beneš-dekrétumokat törvénybe iktatni legalább annyira avítt, mint nemzetállamban gondolkodni. Miközben elfogadhatatlan, de érthető a kétoldalú tárgyalások körüli budapesti alibizés. Pozsony, amely a nyelvtörvény elfogadása idején arrogánsán azt üzente Budapestnek, hogy a kérdés belügy, nincs miről tárgyalni, most ugyanezeket a szavakat hallja, csak magyarul. Édes bosszú - gyalogáldozattal. Mert milyen célt követ Magyarország a kettős állampolgárság megadásával? Jobbá akaija tenni a határon túli magyarok helyzetét? Esetleg közérzetét? Ha igen, akkor nagyon rosszul cselekedett, legalábbis Szlovákia esetében. Túszokká, pofozógépekké tett minket. Valószínűleg megutáltatta a szlovákiai magyarok legnagyobb részével még annak gondolatát is, hogy valaha magyar állampolgárságért folyamodjon. Ha viszont nem ez volt a cél, akkor minden érthető. A belpolitikai piros pontokért a legegyszerűbb beáldozni a bamba határon túli magyart, az legalább határon belül nem fáj. Persze, mindez csak Szlovákiára vonatkozik, mert csak itt válnak politikai kategóriává a komplexusok a Magyarországgal szomszédos országok közül, de hát akkor is él itt félmillió magyar, a francba! A legtöbb, mi adható? NAGYANDRÁS A Magyar Országgyűlés tegnap reggel elsöprő többséggel, a szavazatok 97 százalékával megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt. A magyar politikai elit három parlamenti képviselőt kivéve úgy érzi, ez a legjobb, mi a határon túli magyaroknak adható. A három szocialista képviselő, Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba ezentúl valószínűleg az Antikrisztussal egy lapon emlegetett politikussá válik határon belül és túl, de hagyjuk őket, ez a nap valóban nem róluk szólt. Magyarország a törvénnyel azon országok csoportjába lépett be, melyek számára kiemelten fontos a kettős állampolgárság, mivel bizonyos történelmi esemény hatására (Trianon) a magyar nemzet egy része a határon kívül rekedt. A rendszerváltás után húsz évnek kellett eltelnie, hogy a parlamentben alkotmányos többség gondolja ezt így. A magyar politikai elit többsége úgy érzi, ezzel a lépéssel letörlik azt a „szégyenfoltot”, melyet a 2004-es népszavazással okoztak. Ha közvetlen környezetünket nézzük, a kettős állampolgárság ilyen formájú megadásával Románia és Szerbia operált az elmúlt időszakban, a románok a moldáviai románok miatt, a szerbek a többi balkáni országban maradt szerb kisebbség miatt. Magyarország - a jelenlegi politikai elit - úgy érzi, ebbe az irányba kell vinni a nemzetpolitikát, a szomszédpolitikát. Szlovákia reakciója már ismert. Míg a hét elején még csak egy deklarációban ítélte el a készülő magyar törvényt, tegnap már gyorsított eljárásban törvénymódosítást fogadott el, amely szerint meg kívánja fosztani szlovák állampolgárságától minden olyan polgárát, aki egy másikért folyamodik. Míg a magyarországi döntést a romantikus, határokon átívelő nemzetegyesítési vágy táplálta, mely magyar szemmel nézve nem más, mint jogos döntés, a szlovák reakciót a magyar döntésből származó félelem. Saját magyarázata alapján Fico Szlovákia integritását, biztonságát, sőt jövőjét félti, ezért van szükség ezekre a döntésekre. A legnagyobb probléma az, hogy sem az egyik, sem a másik oldal politikusai nem hajlandók megérteni, hogy közös ügyeink megoldása csak együttműködéssel lehetséges. Hiába vagyunk tagjai az Európai Uniónak, Magyarország romantikus nacionalizmusa folyton folyvást előbukkan, Szlovákia kishitű, agresszív nacionalizmusa pedig nem csillapszik. Elszomorító, mennyire kevés elég ahhoz, hogy két szövetséges, szomszédos ország, melyek kormányfői nemrég közös hidakat, egyetemeket avattak, saját nemzetük féltésének hazug álcája alatt pillanatok alatt romba döntik azt, amit eddig közösen építettek.
