Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-24 / 117. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 24. www.ujszo.com RÖVIDEN Tiszta városok - kiállítás Pozsony. Holnap 17 órakor nyitják meg a „Tiszta városok” című fotókiállítást a Michalský Dvor Galériában (Mihálykapu u. 3.). A fotósorozat, amelyet Budapest és Marosvásárhely után Pozsony közönsége is láthat, olyan ruhákat örökít meg, amelyek városi hulladékból készültek, (ú) Újabb Picasso-festményt loptak el Marseille. Tolvajok elloptak öt festményt, köztük Pablo Picasso spanyol festő egyik alkotását egy dél-franciaországi műgyűjtőtől, az illetőt pedig olyan súlyosan bántalmazták, hogy kórházba kellett szállítani - közölte szombaton egy rendőrségi forrás. A pénteken Marseüle-ben ellopott képek közül a legértékesebb egy litográfia, amely egy Picasso által megfestett női arcot ábrázol. A többi kevésbé neves művészek alkotása - közölte a forrás, aki a többi művészt nem nevezte meg. Az ellopott képek értékének felbecsülését még nem fejezték be. A bűntény két nappal azután történt, hogy csütörtökre virradóra elloptak a párizsi Modem Művészetek Múzeumából öt festményt, köztük egy Matisse-t és egy Picassót. A kárt 100 millió euróra becsülik, (mti) Május 27-én lesz Berecz András előadóestje Kassán Felnőtteknek szóló mesék MARSOVSZKY MIKLÓS Kassa. Ismét Kassára látogat Berecz András, a népszerű énekés mesemondó, műfordító. Május 27-én, 17 órától a Thália Színház színpadán láthatják a népi humor és a pajkos mesék kedvelői. Berecz András felnőtteknek szóló meséit kínálja a Rovás Polgári Társulás a nagyközönség számára. „Több újítást terveztünk az előző előadáshoz képest. Itt elsősorban a modern technikai eszközök színpadi alkalmazására gondolok, melyek azonban illeszkednek a népi motívumokhoz”- közölte ifj. Szaszák György, a rendezvény egyik főszervezője, aki A Thália Színház színpadán láthatják a népi humor és a pajkos mesék kedvelői (Képarchívum) kiemelte, az ötlet Papp Adrienn, Debrőd polgármesterétől származik. A rendezvényre a belépés díjtalan, de a nagy érdeklődésre való tekintettel helyfoglaláshoz kötött, amit a Márai Stúdió jegypénztárában lehet megtenni. „1957-ben Budapesten születtem. Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhe- gyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogybán, Nagykunságban, Nyírségben... dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetek. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. /.../ Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai. Felnőttekhez szólnak inkább. Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televízió felvételeket készítettem itthon, Európában, USA-ban és Kanadában is. Tanítottam magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York Egyetemen, kanadai, amerikai táborokban. Mesét mondtam tolmácsok segítségével kanadai, észt, francia, holland közönségnek is. Utóbb műfordítással is foglalkozom”- olvasható a frappáns önéletrajz Berecz András honlapján. Kassán, a Nova fotógalériában június 7-ig látható Rudo Prekop fotóművész kiállítása Az érintetlen világ csodája A kassai kiállítás anyagával a szerző az őt érdeklő valóságot, tájat, tárgyakat, hangulatot, atmoszférát próbálta meg visszaadni (A szerző felvételei) Van-e értéke a realitásnak, mindannak, ami nap, mint nap körülvesz bennünket, meglátjuk-e atermészetben jelen lévő egyszerűséget, csodákat, vagy épp emberi torzításokat? A művész egyik fontos feladata, hogymás- ként lát, s mindazt, amit ő lát, megpróbáljaláítatni, saját lelkén szűrve át a profán világ megszokottnak tűnő elemeit. FECSÓ YVETT A fantázia a puszta valóságban is megtalálja a nem mindennapit, ami sokszor értékesebb egy-egy túldimenzionált csodánál, szokatlannál. Visszatérni a természeteshez, az adotthoz, a gyökerekhez, annak a lényegét egyszerűségében megragadva, ezenfelül minden technikai tudás birtokában úgy láttatni, hogy mély nyomot hagyjon a szemlélőben. Talán így fogalmazható meg nagyon egyszerű módon mindaz, ami a Fő utcán található Nova fotógaléria termében látható kiállítás hangulatából árad. A kassai származású Rudo Prekop a szlovák újhullám egyik képviselője. A fotózás felé gyerekkori művészeti érdeklődése vezette, már a Kassai Iparművészeti Középiskolában fotózást tanult, de az igazi kapcsolat hosszú folyamatként alakult ki. „Hogy ebbe az irányba indultam el, s hogy végül a pályán maradtam, elsősorban annak köszönhetem, hogy olyan karizmatikus egyéniségekkel találkoztam, akik feltárták előttem a fotózásnak mint művészeti ágnak a rejtelmeit, mint például a kassai kiállítást is megnyitó Zdenék Snežka, később Ivó Gil és a Prágai Filmművészeti Egyetem végzősei, akikkel már középiskolában kapcsolatba kerültem. Már akkor megtanultam, hogy az alkotás nagyon intim, és bizalmas folyamat. Ha az ember rosszul dönt, élvezhetetlenné válik a végeredmény, és a kár visszafordíthatatlan.” A Prágai Filmművészeti Egyetem (FAMU) fotó szakán Ján Šmok, losonci származású professzor tanítványaként végzett. Jelenleg is Prágában él, ahol először szabadúszó fotósként, s az egyetem óraadó tanáraként dolgozott. Ma már saját nevével fémjelzett stúdió-műtermét vezeti (Atelier Rudo Prekop Ruda Prekopa). Folyamatosan publikál, előadásokat tart, kurátori tevékenységet lát el, grafikával és dokumentumfilm-készítéssel is foglalkozik. Több mint 170 csoportos, több mint 20 önálló kiállítása volt Európan és Amerika-szer- te. Munkái számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatóak. Saját vallomása szerint a fotózáson belül sokféle lehetőséget kipróbált. , Az első kreatív fotók Jan Saudek által inspirált felfogásban készültek pincékben, rejtett zugokban, sarkokban, amelyeken a puha fény alkalmazása dominált. A Csendélet sorozatomban - ez teljesen megkomponált, megrendezett beállítások alapján készült - a saját elképzeléseim irányították a képek témáját. Korábban sokat foglalkoztam beállított figurális dolgokkal, aktokkal. Ezekhez ma is gyakran visszatérek. Egy időben a talált tárgyak foglalkoztattak. Egy-egy ilyen tárgy kapcsán az emberben felmerül, vajon kié volt, mi lesz a sorsuk, kellenek-e még valakinek. Ezek a tárgyak szintén a valósághű ábrázolást motiválták bennem, de egyben azt is, hogy ne általános módon mutassam be őket a közönségnek. Nagy felületre nagyítottam, s az eredetitől eltérő kontextusba helyeztem őket, így manipulálva a köztük lévő kapcsolatot is.” ,A Best of Anonymus című, Peter Kalmussal létrehozott kiállítás pedig egy különleges gondolaton alapult. Egy olyan sorozatot készítettünk, amelyen ismeretlen emberek fotóinak a gyűjteménye látható. Saját archívumunkból harminc-negyven évvel ezelőtti negatívokat vettünk elő, amelyek egykor fontos családi pillanatokat örökítettek meg. Soha vissza nem térő időszakba, helyzetekbe vezetnek vissza bennünket. A meg- ismételhetedenség nemcsak akkor ott, a készítőnek volt fontos, hanem negyven évvel később számunkra ezek a momentumok még inkább felértékelődtek. A mostani, kassai kiállítás anyagát az jellemzi, hogy a valóságba nem nyúlok bele, nincs rendezés, csak megfigyelőként voltam jelen. Az engem érdeklő valóságot, tájat, tárgyakat, hangulatot, atmoszférát próbáltam meg visszaadni. Igyekeztem valami mást megfogalmazni, mint amit a mindennapi fotósmunkáimban próbálok létrehozni.” A művész harminc éve élete nagy részét Prágában tölti, de negyedévenként egyszer visszalátogat Kassára. „Senki nem akarja elhinni, de ez a kassai kiállítás történelmi pillanat az életemben, hiszen itt ez az első kiállításom. Kettős állampolgársággal rendelkezem, de arra a kérdésre, hogy szlováknak, vagy csehnek érzem-e magam, az a válaszom, hogy ezt én nem nemzetiség szempontjából élem meg, hanem lokálisan. Lokálpatrióta vagyok, és két fontos helye van az életemnek, Kassa és Prága. És mint minden rendes kassai, tudok magyarul is, mivelhogy a nagymamámmal csak magyarul beszéltem. Apai nagyapám, aki Rimaszombatból származott, szintén magyar volt. Csoportos kiállításon Magyarországon, Budapesten is részt vettem már.” A művészembert mindig valami új dolog motiválja. De vannak olyan munkák, amelyek hosszú ideig is elhúzódnak. „Húsz éve dolgozom egy Andy Warholról szóló könyvön. Ez a munka 1991-ben kezdődött, ekkor vettem részt a Mezőlaborci Andy Warhol Múzeum létrehozásában Michal Cihláf grafikussal. Ettől az időszaktól kezdve gyűjtögettem az anyagot, s ha minden a tervek szerint alakul, a könyv idén nyáron jelenik meg Andy Warhol és Csehszlovákia címmel. Bemutatója egy kiállítással egybekötve épp Kassán lesz a Kelet-Szlovákiai Galériában. Jelen pillanatban a legközelebbi fotókiállításra készülök, amelyre Japánban, Yokohamában kerül sor. Másik tíz cseh fotóművésszel együtt válogattak be a japán kiállítás szervezői.” Hosszan tartó tapssal jutalmazta a szombat esti díszbemutatón Mundruczó Kornél filmjét a 63. Cannes-i Filmfesztivál közönsége Kocsis Ágnes alkotása, a Pál Adrienn elnyerte a filmkritikusok díját MTl-TUDÓSÍTÁS Cannes. Kocsis Ágnes filmje, a Pál Adrienn elnyerte szombaton a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját a cannes-i fesztivál második legjelentősebb, az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásában. A zsűri nagyon könnyű helyzetben volt, mert egy nagyon egyenletes és megérintő filmről van szó” - hangsúlyozta a díjátadáson Alin Tasciyan török kritikus, a zsűri elnöke. A világ egyik legjelentősebb filmes seregszemléjére akkreditált kritikusokból álló zsűri a szekcióba meghívott 19 alkotás közül, de a nemzetközi zsűritől függetlenül választotta ki a szerintük legjobb filmet. A másik jelentős magyar vonatkozású esemény, hogy a Fesztiválpalota 2300 férőhelyes Lumiere nagytermében csaknem teltház előtt mutatták be a hivatalos versenyprogram utolsó filmjeként Mundruczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv című játékfilmjét. A fesztivál hagyományainak megfelelően a világpremier előtt a Szelíd teremtés alkotói fotósok sorfala előtt vonultak fel a vörös szőnyegen. „Nagyon boldog vagyok, hogy üyen jól sikerült a bemutató ... A közönség mélyen benne volt a filmben. Utoljára a bábszínházban éltem meg ekkora csöndet, ahol a múlt héten voltam a fiammal. Ott voltak ekkora megijedések, ekkora nevetések: iszonyúan pontosan Mundruczó Koméi rendező, aki egyben a Szelíd teremtés főszereplője is, a két másik főszereplővel, Csíkos Kittyvel és Fricska Rudolffal a cannes-i bemutatón (TASR/AP-felvétel) reagált a közönség a film dramaturgiájára, mindig ott, ahol kellett, és úgy, ahogy kellett” - mondta a Szelíd teremtés rendezője. Mundruczó Kornél negyedik játékfilmje annak a bizonyítéka, hogy a kortárs magyar film kiváló egészségnek örvend - írta hétvégi számában a Le Monde című napilap. A mértékadó francia lap egyik legszigorúbb kritikusaként ismert Jacques Mandelbaum szerint a magyar film „lélegzetelállító szépségű sötét fényt” vetett a fesztivál végére. Megfogalmazása szerint a magyar filmművészet az idei fesztiválon a „szörnyűség kifinomult stilizációjával” jelent meg. Az Arany Pálma kiosztására és a záróünnepségre tegnap este, lapzártánk után került sor.
