Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-04 / 101. szám, kedd
18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 4. www.ujszo.com Az állat mozgása alapján a sántaság mértéke egyszerű osztályozással, 5-fokozatú skálán értékelhető - a módszer kiváló és olcsó lehetőség a problémák felismerésére A sántaság egyszerű felmérése pontozással (Képarchívum) A tejtermelő tehenészetekben a sántaság világszerte a legjelentősebb problémák közé tartozik. A körmök közötti bőrgyulladás és más lábvég-megbetegedések gyakorlatilag minden telepen jelen vannak, és súlyos károkat okoznak. ISMERTETŐ Egy európai uniós felmérés szerint a csülök gyulladása tehenenként átlagosan napi 1 liter tejcsökkenésben nyilvánul meg, míg egy másik kutatás 160 és 550 liter közé sorolja a laktációs tejveszteséget a sántaságnak köszönhetően. A lábvég egészségi állapotát tehát ugyanolyan kiemelten kell felügyelnünk, mint amennyire a tőgy egészségéért vagy a tehén jó szaporodásbiológiai állapotáért igyekszünk mindent megtenni. Ez a problémakör is szerves része a telepi menedzsmentnek és a jövedelemtermelő képességnek. Hasonlóan a tőgygyulladáshoz, a lábvég- betegségek megközelítése is prevenciós szemlélettel célravezető. A sánta tehén kezelése idő- és költségigényes, látványa frusztrálja a telepi dolgozókat és vezetőket egyaránt. Ha időben és folyamatosan odafigyelünk az állományra, és megtesszük azokat a lépéseket, amelyeket a technológiába illesztve a szakemberek javasolnak, ki- védhetők a nagyobb károk. Ehhez azonban fel kell tárni a veszélyforrásokat, a sántaság lehetséges (akár telepspecifikus) okait. A tartási komfort, a járófelületek minősége, a hígtrágya-eltávolítás mikéntje, az általános higiéniai helyzet, a rossz takarmányozás okozta acidózis mind befolyással vannak a lábvégek állapotára. A fertőzések nagy része higiéniai eszközökkel hatékonyan megelőzhető. A rendszeres és szakértelemmel végzett körmözés napjainkra viszonylag általánosan elfogadottá vált. Kevesen foglalkoznak viszont a tehenek mozgásának pontozásával (ahogyan például egyre több helyen találkozunk a kondíció rendszeres pontozásával). Pedig ez kiváló és olcsó lehetőség a problémák felismerésére, a szükséges változtatások időbeni megtételére. A betegség tüneteinek megjelenése után minél előbb avatkozunk be akár a technológiába, akár gyógykezeléssel, annál hamarabb és olcsóbban tudunk úrrá lenni a nehézségeken. A járás pontozása ugyan némi gyakorlatot igényel, mégsem nevezhető bonyolult feladatnak. Ráadásul az állatok zavarása nélkül megoldható. Rendszeresen kell végezni, és javasolt ennek a feladatnak is kijelölni a felelősét. Cél az egyedi problémás esetek mielőbbi kiemelésén túl az állomány általános sántasági állapotában megnyilvánuló trendek követése, és a negatív folyamatok megfordítása. Az állat mozgása, a sántaság mértéke a kondíciópontozáshoz hasonlóan, de annál egyszerűbb osztályozással, 5-fokozatú skálán értékelhető: 1. normális állapot. A hátvonal állás és járás közben egyenes, a lábakat félelemmentesen, a célhoz való eljutásnak alárendelve szabadon használja a tehén. 2. enyhe sántaság. Állás közben egyenes a hátvonal, de járáskor némi púposítás tapasztalható. A járás módja kissé eltér a szabályostól. 3. mérsékelten sánta. Az állat állás és járás közben egyaránt pú- posít. Lépései rövidek. 4. kifejezetten sánta. Álláskor és járáskor púposít a tehén, egy vagy több lábát nem szívesen használja. Fejével erőteljes bólogató mozgást végez. 5. súlyosan sánta. Egy vagy több lábát egyáltalán nem akaija terhelni az állat. Járásmódja nem is emlékeztet a normálisra. A 2-es és 3-as pontú tehén szubklinikai, a 4-es és 5-ös pontú klinikai sántasági kategóriába tartozik. Megfelelő a telepünk helyzete akkor, ha a tehenek 65 százaléka az 1-es osztályba sorolható, míg a 4-es és 5-ös pon- túak aránya nem haladja meg a 3 százalékot. A 3-as és afeletti eseteket kezelni kell, ellenkező esetben szinte biztos, hogy egyre rosz- szabb helyzettel kell majd szembenéznünk. Az 1-2-3-as pontkategóriát megtestesítő tehenek esetében a megelőzés hatékony programját a rendszeres lábvégfürösztés jelenti. Ezt hagyományosan formaiinnal és rézgáliccal végzik a legtöbb gazdaságban, azonban egészségügyi és környezetbiztonsági aggodalmak miatt a jövőben ez a lehetőség várhatóan meg fog szűnni. Szükség van tehát olyan lábvégfürösztési rendszerre, amely minden szempontból biztonságosan és hatékonyan látja el a prevenció feladatát, (holstein-hírmondó) Felhívás társadalmi vitára - ahhoz, hogy valóban képes legyen hozzájárulni az európai integrációhoz, a Közös Agrárpolitikát újra meg kell reformálni Dacian Ciolos: Milyen legyen a jövő európai mezőgazdasága? EU-1SMERTETŐ Dacian Ciolos az Európai Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztosa Milyen legyen a jövő európai mezőgazdasága? címmel április elején Brüsszelben az Európai Parlament Mező- gazdasági Bizottsága előtt tartott beszédet. Ebben a Közös Agrárpolitika további reformjának legfontosabb kérdéseit felvetve a 2020-ig tervezett agrárreform társadalmi vitájára tett felhívást. Beszédének lényeges részeit összefoglalva ismertetjük. „Mint ismeretes, 2013-tól a közös agrárpolitika történetében új fejezetet kell nyitnunk. Ezt a fejezetet együtt kell megírnunk. Munkánk a bizottság „Európa 2020” stratégiájába fog illeszkedni, azzal összhangban, hogy a mezőgazdaság hogyan járulhat hozzá az intelligens, befogadó és fenntartható növekedéshez. Megbízatásom a- latt elsődleges feladatomnak tekintem, hogy Európa mezőgazdaságának ezt az új fejezetét megnyissam. Mire és hogyan használható fel a Közös Agrárpolitika? Ez az a kérdés, amelyet ma felteszek Önöknek. Ez az a kérdés, amelyet mindannyiunknak fel szeretnék tenni. Polgárok, adófizetők, fogyasztók, gazdák, tudósok, iparosok és kereskedők. A felelősség ugyanis közös. Európa felelős azért, hogy biztosítsa polgárai élelmiszerellátását. A nemrég elfogadott Lisszaboni Szerződés bízta ránk ezt a feladatot a Közös Agrárpolitikával. Önök is tudják: a polgárok néha kétkedve szemlélik ezt a folyamatot. Néha aggodalmaikat fejezik ki, kérdéseket tesznek fel, és jogos várakozásokat fogalmaznak meg. Ezeket pedig figyelembe kell venni. Be kell vonni a polgárokat a döntés-előkészítési folyamatba. A KAP az európai integráció kulcspolitikáinak egyike. Ez ma az egyik legintegráltabb európai politika. Igaz, hogy érik kritikák. Hiszen nem tökéletes. Számolni kell az elvárásokkal, és nem azért, hogy meggyengítsük vagy felszámoljuk a KAP-ot, hanem éppen azért, hogy a KAP továbbra is szilárd támasza lehessen az Európai Unió mai mezőgazdaságának. Azért, hogy a jövőt szolgálja, ne pedig a múltat. A KAP a vidéki térségek egyik legfontosabb mozgatórugója, és életben maradásuk motoija. Ez már régóta így van. És úgy gondolom, még sokáig így is lesz. De ahhoz, hogy valóban képes legyen hozzájárulni az európai integrációhoz, a Közös Agrárpolitikát újra meg kell reformálni. Szorosabbá kell termünk a mezőgazdaság és a fogyasztói elvárások közötti kapcsolatot. Szorosabb kapcsolatra van szükség a gazdaságokban folyó termelés és a piacok között, legyenek azok helyiek, regionálisak vagy nemzetköziek. El kell ismerni: Új európai valósággal állunk szemben. A mezőgazdaságban nem beszélhetünk többé „egységes európai modellről”. A mezőgazdaságunk nem egységes, hanem számtalan alakot ölt. Az Európai Uniónak nem EGY, hanem TÖBB mezőgazdasága van. Fel kell ismernünk ezt a sokszínűséget és a benne rejlő GAZDAGSÁGOT. Mindezt meg kell őriznünk, és az egész társadalom javára kell fordítanunk. Ne tévesszünk célt. A sokszínűség megőrzése NEM jelentheti a nemzeti politikák újbóli életre keltését a közösségi politika hátrányára. Ha nem élünk a lehetőséggel és az alkalommal, hogy az EGÉSZET átlássuk, sokkal nehezebb, sőt akár lehetetlen lesz az egyes RÉSZLETEKET kezelni. Az ÖSSZKÉPET semmi nem pótolhatja. Csak a közösségi politika alkalmas arra, hogy megóvjuk mezőgazdaságaink sokszínűségét. Az európai mezőgazdasági politika nem a gazdák kizárólagos területe. A KAP az egész társadalom érdekeit képviseli az élelmezésen, a területgazdálkodáson, a környezeten keresztül. De vajon tudják-e ezt az európaiak? A válasz: nem, vagy legalábbis nem eléggé. A közös agrárpolitikának nincs megfelelő kapcsolata az európai társadalommal. Néhány héttel ezelőtt egy Eurobarométer felmérés kimutatta, hogy az európai polgároknak több mint 90%-a gondolja úgy, hogy a mezőgazdaság fontos a jövő szempontjából. Az európaiaknak több mint 90%-a várja el a mezőgazdaságtól, hogy egészséges, biztonságos és jó minőségű élelmiszerrel lássa el őket. Hogy megvédje a tájakat. Hogy hozzájáruljon a gazdasági fejlődéshez. Ebben tehát egyetértés van! Mégis, ugyanebből a felmérésből az is kiderül, hogy az európaiak legnagyobb része nem igazán tudja, mi az a KAP. Ezt a tendenciát meg kell fordítani. Szélesre kell tárni a kapukat. Beszélni, vitázni kell a KAP-ról. Mielőtt reformtervezeteket gyártanánk, úgy gondolom, sürgős lenne újra felvenni a kapcsolatot a társadalommal. Mielőtt választ adnánk a KAP jövőjével kapcsolatos kérdésekre, fel kellene tenni a megfelelő kérdéseket. Meg kell őket vitatni. Be kell vonnunk a polgárokat, a civil társadalmat. Lehetőséget, teret és időt kell hagyni a hozzászóláshoz, hogy aztán a jövőbeli kezdeményezéseink során számításba tudjuk venni a véleményüket. Nagyon szeretném, ha európai társadalmi vita indulhatna a mező- gazdaságról. A mezőgazdaság mai és jövőbeli helyéről. Azokról a célkitűzésekről, amelyekre a KAP-nak válaszolnia kellene. Ezt a munkát el kell végezni. Még azelőtt, hogy a szükséges eszközökről tárgyalnánk. Még azelőtt, hogy a költségvetésről, programokról vagy konkrét intézkedésekről beszélnénk. Éppen ezért úgy vélem, széles körben és szabadon meg kell vitatni a következő kérdéseket: Miért van szükség európai mezőgazdaságra? Miért van szükség közös agrárpolitikára? A vita során össze fogjuk gyűjteni a társadalom összes szereplőjének véleményét és megjegyzéseit. Mindazoknak az ötleteit, akik részt kívánnak venni, egyénileg, szervezetek, nonprofit társaságok révén, think-tank-eken, vagy akár más testületeken keresztül. Várom a gazdák és a szakmai szervezetek válaszait és elgondolásait, de ugyanígy a környezetvédő, a fogyasztóvédelmi és az állatjóllé- ti szervezetekét is. Mindazok véleményét, akik élelmezésbiztonsággal, fenntartható fejlődéssel, vidékfejlesztéssel - egyszóval a mezőgazdasághoz kapcsolódó bármilyen kérdéssel foglalkoznak. Ezt a vitát négy stratégiai kérdés köré kell felépítem: ♦ Miért van szükség közös agrár- politikára? ♦ Müyen szerepet szán a társadalom a maga teljes sokszínűségében megnyilvánuló mezőgazdaságnak? ♦ Miért kell a jelenlegi KAP-ot megreformálni, és hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy az megfeleljen a társadalmi igényeknek? ♦ Milyen eszközöket adjunk a jövőbeli KAP-nak? Minden egyes kérdés újabbakat vet fel: Milyen eszközök tennék lehetővé, hogy az Európai Unió válaszoljon a jövő kihívásaira, éppen, amikor a piacok egyre instabilabbak? Amikor egyre több az elvárás? Hogyan készítsük fel az Európai Uniót arra, hogy választ adhasson az élelmezésbiztonság kihívásaira? Az eljövendő évtizedekben egyre nagyobb mértékben kell majd szembenéznünk a demográfiai növekedés, a fejlődő országok táplálkozási szokásainak megváltozása és az éghajlatváltozás miatt felgyorsult és megváltozott globális igényekkel. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a fogyasztók megbízható, jó minőségű élelmiszerekhez jussanak hozzá elérhető áron? Hogyan őrizzük meg az európai termékek minőségét és sokszínűségét, egyszersmind az élelmiszeripari ágazat, valamint a regionális és a helyi piacok elvárásainak is eleget téve? Mit tegyünk, hogy biztosítsuk a vidéki térségek gazdasági növekedését és környezetbarát fejlődését? Milyen környezeti örökséget - talaj-, víz- és levegőminőséget - akarunk a következő nemzedékekre hagyni? Ne felejtsük el, hogy a mezőgazdasági termelők, bár az európai népességnek csak mintegy 5 %-át teszik ki, a területek 80%-át hasznosítják. Hogyan kezelhetnénk jobban a természeti erőforrásokat, miközben tovább termelünk? Hogyan lehet megőrizni és visszaállítani Európa biológiai sokféleségét? Újra kell gondolni a kutatás és a mezőgazdaság kapcsolatát. Müyen jövőt szánunk Európának a nemzetközi piacokon? Mik az erősségeink? Hogyan fejleszthetnénk a versenyképes területeket? Hogyan tarthatjuk kézben á minőségi elvárásainkat egy olyan közösségi piacon, amely egyre nyitottabb a harmadik országok importáruival szemben, miközben hiányoznak az ezt a területet szabályozó nemzetközi megállapodások? Müyen intézkedések garantálhatják a mezőgazdasági bevételek minimálisan elvárható stabüitá- sát? Müyen közvetlen támogatásokat indokolt nyújtani a mezőgazdasági termelőknek? És müyen ellenszolgáltatásért cserébe? Melyek lehetnének az alapvető elemei ezen támogatások méltányos elosztásának - a tagállamok, a mezőgazdasági termelők, a különböző mezőgazdasági termelőágazatok, vagy éppen a gazdaságüag egységes területek között? Hogyan válaszoljunk a piacok egyre növekvő volatüitására? Hogyan biztosítsuk, hogy egy gazdasági válság ne tegyen tönkre egy egész szektort? Mit tehetünk, hogy kiegyensúlyozott kapcsolat jöjjön létre az élelmiszeripari ágazatok gazdasági szereplői között? Hogyan biztosítsuk, hogy a fogyasztók is megfizethető árakkal számolhassanak, és a termelők is. megfelelő bevételhez jussanak? Hogyan biztosíthatjuk, hogy a mezőgazdaság sokszínűsége fennmaradjon a jövőben is Európában? Hogyan tudnánk még jobban tekintetbe venni a kistermelők és a helyi piacok sajátos problémakörét? Müyen reform szükséges, hogy növelni tudjuk az európai mező- gazdaság versenyképességét; melyek azok a területek vagy ágazatok, amelyek korszerűsítésre és szerkezetátalakításra szorulnak; hogyan tudnánk ezt a szerkezetát- alalu'tást/korszerűsítést a lehető leghatékonyabban támogatni? Hogyan tudnánk még jobban összekapcsolni a mezőgazdaságot a gazdaság egészével és a vidékfejlesztéssel? Es müyen eszközökkel? Hogyan állíthatjuk meg egyes vidéki térségek elnéptelenedését? Igen, tudom, számos kérdést tettem fel. De hónapok állnak rendelkezésünkre, hogy válaszoljunk rájuk. Nem várok választ már ma! Időt kell szánni rá. Időt fordítani arra, hogy meghaügassuk az európaiak elvárásait és felvetéseit. A társadalmi vita, amelyet itt és most szeretnék Önökkel együtt elindítani, mától egészen 2010 júniusáig fog tartani. Ezalatt kell tisztáznunk, hogy mit vár Európa a saját mezőgazdaságától. A nyilvános vita során új gondolatok fognak napvilágra kerülni. Ezekből fognak táplálkozni a KAP 2013 utáni jövőjéről szóló döntéshozatali folyamatot előkészítő tanulmányok. A http://ec.europa.eu/agricul- ture/cap-debate internetes oldal máris készen áll a hozzászólni vágyók észrevételeinek fogadására. Ezekből a hozzászólásokból egy független szervezet fog összefoglalót készíteni júniusban. Július közepén összefoglaló konferenciát szeretnék szervezni a társadalmi vitáról. Ezen megvitatjuk a vita során megfogalmazódott legfontosabb gondolatokat, (eu-press)
