Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-20 / 114. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ GANDUL A román Szociáldemokrata Párt (PSD) nem ellenzi a magyar állampolgárság megadását a határon túli magyaroknak - írta a Gandul napilap. Radu Moldovan szóvivő úgy nyilatkozott, az ellenzéki pártot nem zavarja a magyar állampolgárság megadása a Magyarország határain kívül élő magyaroknak. Az RMDSZ-szel kormányzó, a román kabinet fő erejét képező Demokrata Liberális Párt óvatos ebben a kérdésben, loan Oltean, a párt alelnöke nem kívánta kommentálni a kettős állampolgárság kérdését, míg nem olvassa el a Fidesz törvénytervezetét, (mti) A választások végeredményét eldöntő másik tényező az lehet, hány „magyar párt" jut be a parlamentbe Kis pártok a középpontban Egy hónappal a parlamenti választások előtt a közvélemény-kutatások eredményei szerint a kisebb pártok játszhatták a döntő szerepet abban, ki kormányozhatja Szlovákiát a következő négy évben. RAVASZ ÁBEL Abban megegyeznek az adatok, hogy a legerősebb párt, a Smer választói preferenciái 30-40% közé eshetnek. Ezt a számot azonban kiegyenlíti a három legnagyobb jobboldali párt (SDKÚ, KDH, SaS) támogatóinak összeadott mennyisége - a Focus ügynökség legújabb mérései alapján a Smer előnye hozzájuk képest 3,3%, az MVK-nál csupán 0,4%, a Polis teljes egyenlőséget, az AWM pedig 6,2%-os jobboldali előnyt mutatott ki. Mivel a jobboldal aránylag zártnak tűnik (az SKDÚ és az SaS kizárta a Smer- rel való együttműködést, a KDH elnöke csak „végső esetben” tartja elképzelhetőnek), a parlamenti többséget a fenti négynél kisebb támogatottságot szerző pártok sorsa döntheti el. Ezek közül az ötszázalékos vonalhoz képest a legjobb pozícióban az az SNS van, melyet a feljebb kiemelt, általunk legmegbízhatóbbnak gondolt négy adatsor mindegyikében a küszöb fölé jósolnak, átlagban 6,4%-ra. A párt a kampányban semmit nem bízott a véletlenre, a jól bevált témáit (magyar- és romakérdés) a jól bevált módon adta elő, sikeresen mobilizálva szavazói bázisát. Ám az SNS politikusai nem dőlhetnek hátra, számukra a kihívás kettős: egyrészt, a Smer igyekszik lecsípni a nemzeti érzelmű szavazók közül egy jelentős részt nacionalista kommunikációjával. Másrészt, a szélsőjobb is hallatott magáról, hasonló témákban még radikálisabb megoldásokat javasolva. Most azonban úgy tűnik, ha a párt politikusai nem követnek el elképesztően nagy hibát (a saját szavazóik által nagynak érzékelt hibát), a nemzetiekkel számolni kell a mandátumok elosztásánál. Sokkal nehezebb helyzetbe került a kormánykoalíció másik pártja, a HZDS. Vladimír Mečiar pártja egyes mérések szerint (Focus, MVK) közvetlenül a vonal felett, mások szerint (AWM, Polis) a vonal alatt található. Éppen a HZDS valós végeredménye lehet az egyik döntő tényező a kormány összeállításakor. A jelek szerint Mečiar és csapata pontosan érzi, hogy számukra a lét a tét, ezért nagyon intenzív kommunikációs offenzívába kezdtek. Az elmúlt héten volt olyan három egymást követő nap (szerdától péntekig), amikor a párt 26 különböző sajtóközleményt adott ki. A párt önmagát kormányképes erőként próbálja megjeleníteni, „esztelenségnek” nevezve egy esetleges HZDS nélküli kormánykoalíciót. A politikai riválisok nem ússzák meg szárazon: az SNS-t Ján Slota alkoholfogyasztási szokásai, az SDKÚ-t Iveta Radičová Görögországgal kapcsolatos kijelentései, az SaS-t a marihuána legalizálása, a „magyar pártokat” a kettős állam- polgárság miatt támadták és tá- madjáka párt politikusai szenvedélyesen. Emellett a tradicionális, regionális témák sem maradnak el: az országjáráson és az ünnepeken kívül akár a tejautomaták beszerelése is terítékre kerül a párt weboldalán és közleményeiben. A kemény kommunikációs offenzíva ellenére is kétséges a HZDS sorsa: a fiatalítás nem érte el a kívánt visszhangot a lakosság körében, mivel az hasonlóan hiteltelennek tűnhet sokak szemében, mint Mečiar kezében a laptop az óriásplakátokon. A cél egyértelmű: a küszöb megugrása és a bekerülés az újjáalakuló kormánykoalícióba. Aválasztásokvégeredményét eldöntő másik faktor az lehet, hány „magyar párt” jut be a parlamentbe. Ne legyenek kétségeink azonban afelől, hogy ez a szám legalább egy lesz: nehéz elképzelni olyan szce- náriót, melyben a korábban mintegy 11-12%-ra tehető, az előző választásokon az MKP-ra szavazó réteg úgy oszlik két részre, hogy azok közül mindkettő öt százalék alatt marad. A kínálat növelése aligha csökkentheti a keresletet, az otthon maradó döntésképtelenek számát több mint kiegyensúlyozza az eddigi egy pártra szavazni képtelen, de a mostam kettő közül már választani tudó magyar nemzetiségű szavazópolgárok száma. Ezt a törvényszerűséget ’ látszanak alátámasztani a közvélemény-kutatók adatai is: kettőben (MVK, Focus) mindkét magyar párt a vonal felett van, kettőben (AWM, Polis) pedig csak a Hídnak sikerül meghaladnia az öt százalékot, az MKP-nak nem. Az MKP-nak az utóbbi napokban paradox módon éppen szövetségese, a Fidesz „segítsége” fájhatott a legjobban: míg az eleve a pártra szavazó konzervatív tábor megelégedéssel nyugtázta a kettős állampolgársággal kapcsolatos fejleményeket, az eddig vacilláló mérsékeltek inkább a konfliktus kooperatív kezelésére alkalmasabbnak mutatkozó Híd felé mozdulhattak el. Mind a Híd, mind az MKP inkább a jobboldali koalíció felé látszik pozícionálni magát, ám a Smer irányába is résre hagyva a koalíciós kiskaput. A következő parlament valószínűleg legalább hatpárti lesz, de nyolcpárti is lehet. Abban, hogy a Smer vagy egy jobboldali koalíció alakíthat kormányt, a KDH belső fordulatai mellett annak lehet döntő szerepe, hogy a jelenlegi kormány két kisebb pártja vagy a két magyar párt szerez-e több mandátumot. A közvélemény-kutatási adatok csak közelítik, nem leírják a valóságot: azáltal azonban, hogy a pártok általuk tájékozódnak önmagukról, ezek az adatok a politikai valóság részévé válnak, indokolttá téve, hogy figyeljünk rájuk a kampány heteiben. Nem értünk, csak rólunk NAGYANDRÁS Amikor Orbán Viktor nemrég kijelentette, hogy a leendő magyar kormány másképp fog viszonyulni a szomszédos államokhoz, s nem hagyja, hogy Magyarországot megalázzák, nagyjából mindenki tudhatta, hogy elsősorban Szlovákiára gondol. Az viszont, hogy ez a pillanat még a szlovákiai választások előtt, sőt, a magyar kormány megalakulása előtt jön el, azért nem volt ennyire egyértelmű. A kormánytöbbség Magyarországon egyelőre még nem mutatta meg alkotmányos többségét, de nemzetközi szinten, a kettős állampolgárságról szóló javaslattal azt üzeni, a javaslat csak Magyarország és a határon túl élő magyarok ügye, ehhez senkinek semmi köze, Magyarország a saját elképzelései alapján hozza meg ezt a törvényt, és ez így lesz jó. A szlovák kormány - ebből is leginkább maga Robert Fico - reakció- ját látva két dologjut az ember eszébe. Egyrészt, hogy mennyire undorító módon képes a Smer a „piacon szabadon heverő” maradék nacionalista szavazóért az ország lakosságának tizedét megalázni, Magyarországból egy pillanat alatt ellenséget gyártani. Vajon hajlandó lenne-e, ha erre nem is, de mondjuk ennek egynegyedére Robert Fico a szlovákiai magyarokért is? Kétlem. Éppen ezért ajánlanám mindkét magyar párt figyelmébe a kormányfő elmúlt pár nap alatt elhangzott kijelentéseit, hogy majd ha véletlenül úgy adódik, hogy még esetleges kormányalakítás előtti puhatolózós tárgyalásokba kezdenének, emlékezzenek rá, kivel is ülnek egy asztalhoz. Persze állíthatjuk, hogy az egész csakés csakis a szavazatmaximalizálásról szól, s Fico csakarra törekszik, hogy a lehető legtöbb helyen, a legtöbb médiába ordíthassa bele, hogy Magyarországavesztünket akarja. Sokkal könnyebb erről beszélni, mint a Smer titkos szponzorairól, abe nem fejezett autópályákról, az elmúlt négy év sikertelenségéről. S közben az ellenzéki szlovák pártok vezetőiis felültekneki, szokás szerint beszálltaka nacionalista vonatba, bár csak csendesen, a hátsó kupéba, de beszálltak. Az SDKÚ vezetői ahelyett, hogy közvetlenül meghallgatták volna legalább a szlovákiai magyar pártok vezetőinek véleményét a kettős állampolgárságról, inkább Brüsszelbe rohantak „lobbizni” az Európai Néppárt vezetőihez. Robert Fico hétfőn 24 órát adott a magyar félnek, hogy magyarázatot adjon az eseményekre. A miniszterelnök ekkor nyilván elfelejtette, hogy nincs kivel tárgyalni Magyarországon, hiszen az ügyvezető Bajnai-kormány már csak egyetlen témával hajlandó foglalkozni, ez pedig az árvíz, Orbán pedig azt üzente vissza, hogy a még nem létező magyar kormánnyal nem lehet tárgyalni. Az egész történet tragikomédiába fulladt már most, de a baj újra csak az, hogy az események szenvedő alanyai újra csak a szlovákiai magyarok lesznek. Abban biztosak lehetünk, hogy Pozsonyban nem, de hogy Budapesten sem gondolkodtak legalább egy cseppet józanul? Az eddigi események alapján arra lehet következtetni, hogy a dolog nem értünk, csak rólunk szól. TALLÓZÓ DIE PRESSE Szól a „retroriadó” - írta a Die Presse osztrák napilap Magyar- országgal foglalkozó kommentárja. A budapesti Keleti pályaudvaron a vonatra siető utas a chipsek, üdítők és szendvicsek között Vesszen Trianon! feliratú pólókat is megpillanthat egy pavilon kirakatában - állt Sibylle Hamann bécsi újságíró írásában a jobboldali lapban. Trianon, a versailles-i palota az építész hallgató számára lehet érdekes, vagy az első világháborút lezáró békeszerződések aláírásának helyszíneként a történész számára. A rohanó utazó szemében nem egészen odaillőnek tűnik. De ez tévedés, mert Magyarországon „minden gyerek tudja”, mit értenek Trianon alatt: „a régi nagyságról szőtt kifakult álmokat, a megaláztatás szégyenével együtt”-írta. (mti) _______________________ KÉZ, IRAT _________________________________________. Jövendölés MIKLÓSI PÉTER Mostanában, a magyarországi választások után és a hazai szavazatvadászat előtt Szlovákia hajója kétségek Szküllája és Kharübdi- sze, már-már mitológiai veszedelme között hánykolódik. T u- dom, ráadásul a vulkáni hamufelhők kóborlása, az ország különböző végein az özönvízszerű áradások a klímaváltozás apoka-. liptikus vízióját vetítik a láthatárra. És tudom azt is, hogy a szlovákiai magyarság jó része 2010-nek e borongós-esős időszakában azon tépelődik, hogy az ominózus kettős állampolgárság ügyében határon innen és túl - mit mondtak, minő csakazértis aduászokat vettek elő a politika generálisai; mit mondtak rólunk a megkérdezésünk nélkül odaát, illetve ideitt, s ebből a szlovák-magyar (viszonyban miféle romlás következik. E jószomszédi végromlással fenyegető helyzetben közülünk kit és miért ér (hét) méltatlan sérelem, alantas támadás; vagy csupán azt kapjuk, amit megérdem- lünk, hiszen az 1998-tól 2006-ig tartó akkori együttkormányzás alatt a hazai politpóker asztalán - egyebek között - sem a nemzeti kisebbségekjogállásáról, sem az azok költségvetési finanszírozásáról szóló törvénytervezet nem került terítékre... Pedig akkor még az MKP teljes egységben, a higgadt és megbízható kormányerő tekintélyével volt jelen a „felvidéki” magyarokat belenyugvással akceptáló szlovák(iai) köztudatban. Igen, e témák a mai nyelvöltögető, sőt puskaporos hangulatban méltán tarthatnak számot a köz érdeklődésére. Nos, mi - a kölcsönös acsarkodást a Duna mindkét oldalán teljes gőzzel szító politikusok hergelődését (saját házunk táján ráadásul az SMK-MKP és a Most-Híd sárdobálását) bölcs belátáson alapuló keménységgel s türelemmel elviselő emberek-, erre szoktuk mondani: mostanság, sajnos, tájainkon ezek a dolgok mennek, no meg a bárányfelhők. Ám túl a hatvanon, már a szépkor küszöbén könnyen előfordul, hogy az egyén életének fontos emlékei, például az érettségik időszakában kinek-kinek a saját matúrája, olykor élfödik a szem elől a Nagy Egészet. Elfödik, hiszen a szlovák-magyar (fóbiákkal vegyes) reláció hajója évtizedek óta hányódik Szkülla és Kharübdisz között, így hát elbukdácsol még egy darabig. A rockbandák dobosainak akamok nagyhangúságára hajazó politikusok teremtette helyzetek apokalipszisei régóta kísértenek bennünket, már-már megszoktuk. Arra akár mérget vehetünk, hogy emitt a Fico-saga nem érvéget, amott az Orbán- nyomulás hullámai csak mostanában tornyosulnak majd igazán, saját berkeinkben pedig a Csá- ky-Bugár áskálódás, az egy asztalhoz nem ülés zaja sem csitul, hiszen a politikusi lélekben felgyülemlett dac kimeríthetetlen; oly túlzsúfolt raktárbázis, amely rendelésre szállít acsargást bárhová, bármikor, bárkinek - futja belőle hosszú időre. Viszont érettségi, előtte a felejthetetlen emlékű ballagással, pusztán egyszer van az ember életében. Ilyenkor, májusban. Ne tűnjék hivalkodásnak, de idefirkantom: én minden tavaszon újra meg újra visszagondolok arra, hogy még a múlt század hatvanas éveinek első felében hogyan álltam az első próbát. És évről évre meg-megállók hajdani alma materem, a pozsonyi Duna utcai magyar iskola épülete előtt, hogy a „tetthelyen” jusson eszembe, miként hallgattuk makulátlan sötét öltönyt s nyakkendőt, illetve tündökletes kisestélyit viselő végzősöktanárainktól az útra- valóul szánt szép szavakat... Ilyenkor percekig állok a szemköztijárdán és tűnődöm, nézem a néhai, még az 1883-ban létesült Pozsonyi Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola épületének tszte- letet parancsoló falait. Igaz, más- 'más neveken, de máig becsülettel kibírta a hánykolodást Szkülla és Kharübdisz között. És ki fogjuk bírni mi is, szlovákiai (a kokárdafüggők számára: felvidéki) magyarok. Kettős állampolgársággal, vagy anélkül. Ha vállaljuk, ha akarjuk! Úgy látszik, öregszem-leragad- tam a reminiszcenciákra épülő próféciáknál.
