Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-17 / 111. szám, hétfő
18 Sportvilág ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 17. www.ujszo.com Vladimír Weiss, a szlovák labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya: „A továbbjutás az álmunk, de hogy valóban elég jók vagyunk-e, az csak a helyszínen derül ki" „Nem a szövetség hibája, hogy nincs futballőrület” „Annyi interjút adok, ahányat egyetlen más edző sem a világon (TASR-felvétel NEVJEGYKARTYA Név: Vladimír Weiss Született: 1964. szeptember 22-én Pozsonyban Klubjai játékosként: Rapid Bratislava (1976-1983), CH Bratislava (1983-1984), Hurbanovo (1984-1986), Inter Bratislava (1986-1993), Sparta Praha (1993) , Dmovice (1993), DAC (1994) , FC Košice (1995-1996), Petržalka (1996-2000). Élvonalbeli meccsek és gólok száma: 234/42 Válogatott meccsek és gólok száma: 19/1 (Csehszlovákia, 1988-1990); 12/1 (Szlovákia, 1993-1995) Sikerei játékosként: kétszeres Szlovák Kupa-győztes (1988, 1990); vb-résztvevő (1990) Edzői pályafutása: Artmedia Petržalka (1998-2000, 2002- 2006, 2007-2008), Szaturn Ra- menszkoje (2006-2007); 2008- tól a szlovák válogatottat vezeti Sikerei edzőként: kétszer bajnokságot nyert a Petržalkával, amellyel 2005-ben bejutott a BL-be; kivezette a szlovák válogatottat a dél-afrikai vb-re Ő lőtte a szlovák futballválogatott történelmi első gólját: 1994 februárjában az Egyesült Arab Emírségek hálójába talált be. Szövetségi kapitányként ő vezette ki elsőként a nemzeti csapatot a világbajnokságra. Vladimír Weiss-szel, a szlovák labdarúgó-válogatott szakvezetőjével beszélgettünk. SZABÓ ZOLTÁN Azon kevés szövetségi kapitányok egyike, akik játékosként is részt vettek a világbajnokságon. Hogyan emlékszik az 1990-es olaszországi vb-re? Annak már húsz éve, de nagyon szívesen gondolok vissza rá. Szerencsés egybeesés, hogy játékosként és edzőként is részt vehetek egy vb-n. Az olaszországi világ- bajnokság nagyszerű volt, szép eredményt értünk el, hiszen csak a negyeddöntőben estünk ki. Az volt a játékos-pályafutásom csúcsa, most pedig az edzői karrierem csúcsa előtt állok. Már nagyon várom a dél-afrikai seregszemlét. 25 NAP MÚLVA KEZDŐDIK A FOCI-VB Az 1990-es vb-n szerzett tapasztalataiból mit tart fontosnak megosztani a játékosaival? Hogyan készíti fel őket a vb hangulatára? Nem kell ebből nagy ügyet csinálni, ez is csak egy torna, ott is ugyanolyan nemzetközi mérkőzéseket játszunk, mint máshol, csak az egészet úgy hívják: világ- bajnokság. A játékosoknak azt kell tudatosítaniuk, hogy ott már nincs hibázási lehetőség. Három meccs vár ránk, s majd csak ezek mutatják meg, mire leszünk képesek Afrikában. Számunkra már az is siker, hogy ott lehetünk. A továbbjutás az álmunk, de hogy valóban elég jók vagyunk-e, az csak a helyszínen derül ki. Sokan automatikusnak veszik, hogy ebből a csoportból továbbjut a válogatott, de egy világbajnokságon már nincs gyenge csapat. Bizony nincs. Minden attól függ, legyőzzük-e Új Zélandot az első meccsen. Mindig az első mérkőzés a legnehezebb, ráadásul számunkra ez történelmi első alkalom lesz. Paraguay erejét egyértelműen bizonyítja, hogy a dél-amerikai selejtezősorozatban legyőzte Argentínát és Brazíliát is, az olaszok pedig a címvédő világbajnokok - ez önmagáért beszél. Vagyis ha valaki azt hiszi, ez könnyű csoport, nagyon téved. Az elődei nehezen tudtak fegyelmet tartani a válogatottban, ön viszont gyorsan rendet csinált. Nem tudom, hogy a rend megfelelő szó-e... Próbáltam helyrerakni a viszonyokat a játékosok és az edző, az edző és a szövetség között. A csapat nagyszerű, az öltözőben rend van, de a szlovák futball egészéről ez nem mindig mondható el. A múltban előfordultak kommunikációs problémák a marketingpartner és a szövetség között. Most új marketingpartnerünk van, a német UFA cég, amely most próbál beilleszkedni a szlovákiai környezetbe. Sok a gond a szlovák futballban, de ki kell élvezni a tényt, hogy ott vagyunk a világbajnokságon, s folyamatosan fejlődni kell. A selejtezősorozatban nemegyszer váratlan húzásokkal szerzett pontokat - a londoni fiaskó után kicserélte a fél csapatot, s négy nappal később a gárda Csehországban győzött, a pozsonyi, csehek elleni mécsesén pedig beállította a fiát, akit akkor az ellenfél még nem ismert. Készül valami hasonlóval a világbajnokságon is? A vb-résztvevők nagyon jól fogják ismerni egymást, mindenki részletesen kielemzi az ellenfeleit. Az edző munkáját az határozza meg, mennyire van szerencsés keze a kezdőcsapat összeállításánál, a cseréknél, a taktikánál. Ezekre a döntésekre néha csak másodpercek vannak, de ilyenkor kell az edzőnek okosabbnak, jobbnak lennie az ellenfél szakvezetőjénél, mert ezek a mozzanatok döntik el a meccset. Minden mérkőzés más, mindegyiknek megvan a külön története, a londoninak is, a prágainak is, a szlovének elleninek is, mindegyikből le lehet vonni a tanulságot. Mi alapján dönt? A megérzéseire hallgat, vagy a játékosok pillanatnyi formája alapján rakja össze a csapatot? Már az edzések sokat elárulnak, az edző látja, melyik játékos milyen lelkiállapotban van. Sokszor változtatok a fejben már összerakott összeállításon, mert hirtelen eszembe jut egy jobb gondolat. Néha valaki feldühít, s ezért változtatom meg a döntésemet. Nálam gyakran apróságok döntenek. Fontos, hogyan viselkedik egy játékos, milyen formában van, hogyan tud beilleszkedni a csapatba, mennyire hasznos egy adott meccsen egy adott ellenfél ellen. Mi a titka, hogy klubcsapatnál és szövetségi kapitányként is sikeres tudott lenni, holott ez két nagyon különböző helyzet? A klubnál mindennap találkozott a játékosaival, a válogatottban pedig csak rövid időszakokra kapja meg őket. Erre nincs recept, de a futballban nem ritka, hogy az ember egyik nap még ünnepelt szakember, másnap pedig már nincs sehol. Szeretni kell a futballt, s úgy dolgozni, hogy visszakapjuk a futhalltól, amit belefektettünk. Szövetségi kapitánykodása alatt a szlovák válogatott egy kivétellel minden kulcsfontosságú mérkőzésen remek teljesítményt nyújtott, a barátságos meccseken viszont gyakran gyengén játszott. Mi ennek az oka? Szlovákiának nincs annyi kiválójátékosa, hogy minden meccset megnyerjen, az edzőnek pedig csak a barátságos mérkőzéseken van lehetősége kipróbálni új variációkat. Ez persze nem mindig hoz jó eredményt, néha nem megy a játék, de ezek is nagyon hasznos találkozók, mert rámutatnak a hiányosságainkra. A selejtezősorozatban meg a vb-n már nem lehet kísérletezni, ezért hasznosak a felkészülési találkozók. Vannak játékosok, akik edzésen jók, vannak, akik a barátságos meccseken villognak, de a kulcs- fontosságú selejtezőkön nem tudják kihozni magukból a maximumot, mert egyszerűen nincsenek azon a szinten, ami ott kellene. Edzőként mi az elve: cukor vagy korbács? Amolyan jóféle magyar gulyás! Mindenből egy kicsi. A játékosok tegezik vagy ma- gázzák? Miro Karhan kivételével mindenki magáz. Vele még együtt játszottam, így tegeződünk, de ő is trénernek hív. Edzésen a fiam is trénernek szólít, csak utána szól oda: „Apu, hagyj már békén!” Ritkán ad interjút. Miért nem szereti az újságírókat? Annyi interjút adok, ahányat egyetlen más edző sem a világon. Minden újságíróval beszélek, akár exkluzív inteijúkat is adok, de előfordul, hogy valaki pont olyankor keres, amikor más dolgom lenne, nincs jó kedvem, a riporter pedig megsértődik. De az üyen esetek után is mindig megegyezünk, szerintem nincs olyan újságíró Szlovákiában vagy külföldön, akit elutasítottam volna. Hány meccset néz meg hetente a tévében? Amennyit csak lehet. Lassan több a szatellitantenna a házam tetején, mint a tányér a konyhámban. S müyen gyakran utazik külföldre, hogy személyesen is megnézze a válogatott játékosait? Ahogy időm engedi. Attól is függ, mennyire fontos meccsről van szó. A klubcsapatában nem játszik mindenki rendszeresen, így néha bizonytalan kimenetelű az utazás. Ha például Hamšíkot akarom látni, biztos lehetek benne, hogy játszani fog, de ez nem mindenki esetében ilyen egyértelmű. Nehéz eltalálni, melyik lesz az a mérkőzés, amit érdemes élőben megnézni. Egy hónappal a világbajnokság előtt Szlovákiában még egyáltalán nem érezhető semmiféle fociláz. Hasonló esetben Magyarországon már azt elemeznék, kivel fogják a magyarok a döntőt játszani... Nem a futballszövetség hibája, hogy nincs futballőrület, hanem az egész társadalomé. Ez ilyen tipikusan szlovák dolog lehet. A magyarok biztosan máshogy vennék az egészet, Ausztriában nemzeti hős válna az edzőből és a játékosokból, a csehek meg legalább annak örülnének, hogy ők kijutottak, azok a „bamba szlovákok” meg nem. Nálunk viszont nem történik semmi. Még csak szuveníreket sem lehet kapni, ami egyértelműen a marketing hibája. Néhány hónapja azt nyilatkozta, hogy ha a világbajnokság után nem változnak meg a dolgok, lemond. Még mindig tartja magát ehhez? Persze. Aztán lehet, hogy egy hónap múlva kirúgnak, ez is benne van a pakliban. Új szerződést egyelőre nem írtam alá. Kaptam ajánlatot a szövetségtől, de azt mondtam, hogy amíg legalább részben nem úgy mennek a dolgok, ahogy szerintem kellene, addig nem írom alá. A játékosoknak is megígértem, hogy ha nem lesz módom változtatni, javítani a dolgokon, akkor átadom a helyem másnak. Lát biztató jeleket, hogy a jövőben javul a helyzet? A Szlovák Futballszövetség nincs abban a helyzetben, hogy nagy projektekbe vágjon, ehhez állami támogatás kellene. A sport finanszírozása nálunk még nincs jól megoldva. A kormányfő megígérte, hogy próbál segíteni, de ez nem megy egyik napról a másikra. Én bízom benne, hogy ennél már csak jobb lehet, de úgy gondolom, nem tudtuk kiaknázni a világbajnoki részvétel kínálta lehetőségeket, nem tudtuk „eladni magunkat”. Egykori edzői közül ki volt önre a legnagyobb hatással? Mindenkitől tanultam valamit. Voltak kiváló trénereim, s voltak rosszabbak is, de mindenkitől a jót próbáltam átvenni. Az az elvem, hogy úgy viselkedek a játékosaimmal, ahogyan én szerettem volna annak idején, hogy az edzőm viselkedjen velem. Hogy ez sikerül-e, arról már a játékosokat kell kérdezni. Mikor határozta el, hogy edző lesz? Az egykori ligeti játékos, a nagymácsédi származású Tóth Imre, a népszerű Pigi mondta nekem: „Itt vagy megbolondulsz, vagy valami nagy dolgot fogsz elérni!” Szerencsére, az utóbbi jött be... Jól érezte magát Dunaszerdahelyen Vladimír Weiss játékos-pályafutása során a pozsonyi Inter, a prágai Sparta, a Drnovice és az FC Košice mellett egy évig (1994-ben) a DAC csapatában futballozott, amelyben 31 élvonalbeli bajnokin 4 gólt szerzett. „Csupa szép emlékem van a Dunaszerdahelyen eltöltött időszakról. Jól éreztem magam a magyar környezetben, ment is a játék. A társaim is bíztak bennem, hiszen engem választottak csapatkapitánynak” - szögezte le a szövetségi kapitány, (sz. z.)
