Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-15 / 110. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 15. Vélemény 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Oszkó Péter pénzügymi­niszter nem tartozik a kor­mányzás nyertesei közé: va­gyonnyilatkozatai alapján a kormányzati szerepe alatt jócskán zsugorodott a vagyona - olvasható a Népszabadság­ban. Bajnai Gordon megtakarí­tásai is csökkentek. A leköszö­nő kormányfő öt ingatlant je­gyezett fel a vagyonbevallásá- ban, ahogy a 2009-esben is. Bajnai megtakarításai csök­kentek. A Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági minisz­ter által leadott nyilatkozatból az derül ki, hogy a befektetési alapokban lévő forrásai nőttek az egy évvel korábbi állapo­tokhoz képest, de megtakarí­tásai csökkentek. (mti) HÉTVÉÍGIRE Akkor meg mit rinyáltok? Ha egy magyar állampolgár a héten nem járt volna Po­zsonyban, hogy bejelentsen egy szándékot, akkorvalószí- nűleg a hét második felében minden mértékadó lap a gö- rögöknekfolyósítandó pénz­ügyi támogatás kapcsán összehívott, ám el soha nem kezdődő rendkívüli parla­menti ülésről értekezett vol­na. Ám ez olyan életidegen. Az olvasók többségének szinte semmilyen háttér-informáci­ója nincs erről. De a kettős ál­lampolgárság is ilyen. KOCUR LÁSZLÓ Azok, akik isszák a habzó szájú miniszterelnök - vagy a hazai poli­tikai spektrum tetszőleges szerep­lőjének - szavait - boldog-boldog­talan hozzászólt, a hokihoz és a magyarokhoz itt mindenki ért -, ugyanúgy nem ismerik a szlo­vák-magyar kapcsolatok e leg­újabb botránykövéül szolgáló jog­szabály betűit, mint az azt vehe­mensen bíráló politikusok, e sorok írója, vagy éppen a Tisztelt Olvasó kertszomszédja. Hisz az Ország­gyűlés alakuló ülése nem sokkal e kézirat nyomdába küldése előtt kezdődött, s ezt a két nap alatt szétcincált törvényt itt akarják be­terjeszteni, csütörtökön és pénte­ken senki sem tudhatta, milyen lesz a végső formája. A számokat ismerve valószínűleg olyan, ami­lyennek a Fidesz akarja, de... Ennyi erővel az ufókról is tarthat­tak volna sajtótájékoztatót a szlo­vák pártok, azokat is annyian lát­ták, mint a kettős állampolgárság­ról elfogadott törvényt. Fico&tsai tehát megelőző csapást mértek az ellenségre, mely álcázásként is ki­válóan funkcionált. Kit érdekelnek holmi görögök, és a nekik jutta­tandó, Szlovákia pénzügyi lehető­ségeit tekintve lécrezgető csomag­ról elmaradt rendkívüli parlamen­ti ülés, amikor a magyarok már a spájzban vannak. Á trianoni kerek évforduló egyébként is felértékelte a ma­gyarkártyát az idei választási had­járat során. Ez önmagában nem újdonság, hisz az utóbbi választá­sok mindegyikében sokat értek a piros-fehér-zöld lapok. Trianon erős straight flush, kettős állam- polgársággal felturbózva royal flush. Jogos a kérdés, miért osztott a magyar fél ilyen erős lapokat a szlovák választási asztal körül ját­szó hazardőröknek. Kell-e nekünk a kettős állampolgárság? Magya­rul beszélek, magyarul gondolko­dom, magyar iskolába jártam, ma­gyarul használom a nevemet, éle­tem egy részét Magyarországon töltöttem, sőt, már koronás ma­gyarigazolványom is van. „Kell több? Nem mond ez eleget?” E so­rok írója nincs feltétlenül meggyő­ződve arról, hogy a kettős állam- polgárság a felvidéki magyarság legfőbb politikai szükséglete, és orvosság minden gondjára, azt pláne nem gondolja, hogy alanyi jogon jár. Jelképes erejű politikai gesztus - ebben kénytelenek va­gyunk egyetérteni Robert Fico mi­niszterelnökkel -, mintegy jóváté­tel a gyalázatos 2004. december 5-i népszavazásért, mellyel ajelen- legi politikai hatalom nyilvánvaló módon szeretné kifejezésre juttat­ni, hogy ők nem olyanok, mint „azok” voltak. Ám függetlenül at­tól, hogy a kettős állampolgárság megítélésére valószínűleg pozití­vabban fogunk tekinteni, mint el­utasítására, a parlamenti döntés épp olyan rólunk-nélkülünk dön­tés lesz, mint a népszavazás ered­ménye volt. Mindkét szlovákiai magyar párt vezetője ugyanis arról beszélt, hogy jó volna ezzel a té­mával megvárni a szlovákiai vá­lasztások eredményét. Ha a sajtó­nak így nyilatkoztak, feltételezhet­jük, hogy magyar partnereiket is tájékoztatták vágyaikról, de azt vé­leményük „mérsékelten érdekel­te”. Ä Martonyi Jánossal tartott sajtótájékoztatón Csáky Pál ezt .már nem is problematizálta, Bu- gárhoz el se mentek. Arra azért, reméljük, törekedni fog a magyar fél, hogy a felvidéki magyarság ne kerülhessen túszhelyzetbe a poli­tikai csatározások során. A kettős állampolgárság témá­jában meglódultak az internetes fórumokis. Egy cikk alá, mely arról szólt, hogy a szlovák külügymi­niszter szerint a kettős állampol­gárság nem jár semmilyen előnnyel egy szlovákiai magyar számára, egy kommentező ezt ír­ta: .JLkkor meg mit rinyáltok?” Azt hiszem, ez volt erre a feleslegesen túlbeszélt témára adott legfrap­pánsabb válasz. Fico elmondta, milyen hatalomtechnikai eszkö­zökkel fogja megakadályozni a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtását, még mi­előtt a törvény megszülethetett volna. Érdekes mód a cseh-szlovák, amerikai-szlovák stb.-szlovák kettős állampolgárok nem zavarják őt. Csak a magya­rok. És ez az igazi gond. JEGYZET Nehéz döntés PÉTERFl SZONYA Megörültem, amikor észrevet­tem rég nem látott ismerősömet, jó dolog olyasvalakivel találkoz­ni, akiből csak úgy árad a derű. Pedig rendszerint csak akkor lát­tuk egymást, amikor az unokám­mal ajátszótér felé vettük az irányt. Eleinte a gyerekhez szólt, később én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Amióta megöz­vegyült, egyre jobban vágyik a nagymamaságra, de 30 éves fia hallani sem akar a nősülésről, gyerekről. Én nyugtattam, el­mondtam, hogy az idősebb lá­nyom 34 évesen szült, nem siette el a gyerekvállalást, s mert a fiata­labb a nővérét követi, jó néhány évig egyunokás nagyi maradok. Lélekben már készültem a kelle­mes csevelyre, de amint közelebb értünk egymáshoz, láttam, baj van, arcáról mérhetetlen fájda- lomsugárzott.-Afiam-sóhaj- tott - balesetet szenvedett. A mo­torozás, a száguldás volt a min­dene. Várta a jó időt, hogy kedvte­lésének hódolhasson. Nem riadt vissza a tavaszi esőtől sem, ez lett a veszte... Sokkos állapotban szállították a kórházba, mire ér­tesítettek a történtekről és én be­értem a kórházba, beállt nála az agyhalál. Gépekre kapcsolva lát­tam viszont... Több mint két hete napjaimat a fiam betegágyánál töltöm, s várom, hogy megtörtén­jen a csoda... A hét elején újra megvizsgálták, sajnálattal közöl­ték, hogy kizárólag a műszereknek köszönhetően lé­legzik, dobog a szíve, működnek szervei. S nagyon óvatosan, de feltették a kérdést, el tudnám-e képzelni a szervadományozást... Hosszú időn át magyarázták, hány, súlyos kórban szenvedő be­teg életmentésére lenne lehető­ség. Megértem őket, csak nagyon nehéz dönteni. A férjem meghalt, távoli rokonaim külföldön élnek, Tamás az egyetlen gyerekem. Ezért boldog-boldogtalantól kér­dezem: mitévő legyek? Lázasan gondolkodni kezdtem, kapaszkodókat kerestem. Eszembe jutott a márciusi vese vi­lágnap alkalmából tartott sajtóér­tekezlet, amelyen dr. Luboslav Beňa transzplantációs koordiná­tor kifejtette, donorok nélkül nem növelhető a szervátültetések száma. Beszámolt arról, hogy míg Európában acsaládok41 száza­lékában megvitatják a szervado­mányozást, Szlovákiában ez az arány csak 30 százalékos. A meg­kérdezettek 50 százaléka (Euró­pában 56%-a) viszont egyetért azzal, hogy halála után felhasz- náljákszerveit, miközben csupán 46 százalékuk egyezne bele a hozzátartozók szervadományo­zásába (Európában ez az arány 54 százalékos). Meg hogy a vilá­gon minden tizedik ember vese­elégtelenségben szenved, Szlo­vákiában pedig háromezer ember művese-kezelésre szorul, de csak 900 beteg élhet tovább transz- plantált vesével. És hogy egyre többen várnak szív-, tüdő-, máj- vagy hasnyálmirigy­átültetésre... Mondott egy felejt­hetetlen igazságot is - folytattam, mert láttam, szavaim hallatán összevonta szemöldökét. Ne vi­gyük szerveinket a mennyor­szágba, az égiek tudják, hogy itt lent kellenek... KOMMENTÁR Sokkterápia pornóval BALÁZS BENCE Néhány óra leforgása alatt rántotta le a leplet Romániáról a Nem­zetközivalutaalap bukaresti küldöttsége: miközben az országot ve­zető politikusok kifeszített mellel hangoztatták, hogy Románia ki­lábalt a válságból, és az év második felében ismét megindul a gazda­sági növekedés, kiderült, hogy az ország szinte a csőd szélén áll, és majdnem akkora a baj, mint Görögországban. A helyzeten már csak a sokkterápia segíthet: drasztikusan csökkenteni kell az állami ki­adásokat-vagy/és növelni a bevételeket. A megoldás igen egyszerű, így például kevesebb Pamperst kell használni. Ez nem vicc. Ezt maga Traian Básescu nyilatkozta, és logikus is: ha a kismama kevesebb Pamperst vásárol gyerekének, és inkább mosható pelenkáthasznál, csökkentenilehet a gyes összegét. Mivel az ország­ban mintegy200 000 kismama él e szociális juttatással, az eredmény kézzelfogható lenne. Anépnekle kell mondania a Pampers mellett számos hasonló luxus­cikkről is, hiszen a közalkalmazottak bérét 25%-kal csökkentik, és egyáltalán, örvendjen az a közalkalmazott, aki még kap bért- ugyan­is az elkövetkező időszakban 250 000 alkalmazottat bocsátanakel a közszférából. Pont annyit, amennyit2006óta oda felvett a kormá­nyon levő demokrata-liberális párt (PD-L), hogy ezzel csökkentse a munkanélküliséget, és ígyjó színben tüntesse fel az országot. Nem menekülnek a sokkterápiától a nyugdíjasok sem: a kormány­nak most vissza kell vennie nagyjából mindazt a nyugdíjemelést, amelyet 2006 óta adott, közben nem volt meg rá az anyagi fedezete. De adni kellett, mert a nyugdíjasok a leghűségesebb szavazók, őket meg kell fogni. Ők meg azt hitték, megfogták az Isten lábát a PD-L- lel, és mentek is szépen szavazni, a PD-L-nek pedig sikerült államfőt adni, és olyan többségi kormányt és parlamentet alkotni, amelyben nincs szüksége koalíciós partnerekre (az RMDSZ-t is csak dísznek tartja). A populista politika most hozta meg a eredményét, már ha ered­ménynek lehet nevezni a mostani helyzetet. Persze, felelősséget senki sem vállal miatta. így hozta az élet. Ilyen a film. Ez van, más nincs. De majd lesz más is, ha a mostani intézkedések nem hozzák meg a várt egyensúlyt az államkasszában: akkor a mostani intézke­désekkel párhuzamosan még megemelik az általános forgalmi adót, 19-ről 25%-ra, a jövedelemadó pedig 16-ról 20%-ra emelkedik... A kilátás tehát egyáltalán nem biztató, annál kevésbé, hogy a fenti­ek csak a legsúlyosabb intézkedéseket vázolják (megadóztatják to­vábbá az ételjegyeket, a bankkamatokat, azokat, akiknek több laká­suk van stb.). Nem csoda, hogy az elégedetlenség óriási, és napról napra nagyobb szakszervezeti megmozdulások vannak a főváros­ban és a nagyobb városokban. Az átlagember fizetésénél többszörö­sen többet kereső politikusok azonban nem félnek. Fő a nyugalom - gondolják, és nem csak gondolják: a szerint is cselekednek. Egyikük például a napokban egy parlamenti vitán éppen egy pomófilmet nézett laptopján, amit észrevett az egyik tévéadó stábja, és így or­szág-világ láthatta, milyen megerőltető a honatya munkája. Egyébként az aktuális romániai helyzet nagyon hasonlít egy pornó­filmhez: a honatyákjól kikúrtak a néppel. _____________ TALLÓZÓ KRÓNIKA Az állampolgárság témája jó ürügy a pozsonyi vezetés számá­ra, amely nem csupán kampány­megfontolásból, hanem mélyebb meggyőződésből tekinti ellen­ségnek a magyarokat - állapítja meg tegnapi vezércikkében a Krónika. Az erdélyi napilap emlé­keztet, hogy Szlovákiában válasz­tási kampány van, s Robert Fico szlovák miniszterelnök„kettősál- lampolgárság-ellenes kirohaná­sának” magyarázatakor figye­lembe kell venni ezt a tényt. Fico kormányfőként az ellentétek csil­lapítása helyett maga teszi hivata­los kampánytémává a magyarel- lenességet. Egyébkéntnincsezzel egyedül, hiszen a két másik, fa- sisztoid kormánypárt is magyar- ellenes üzenetekkel kampányol - írja a lap. Elemzők szerint Fico éppen azért próbál rájuk tromfol- ni, hogy elhódítsa a szavazóikat, és a választások után ne kelljen ismét parlamenti tényezőként számolni a két szélsőséges alaku­lattal - véli a szerző, hozzátéve ugyanakkor: attól, hogy az SNS és a HZDS eltűnik a parlamentből, Ficónak a Smerhez átállt szava­zókat továbbra is ki kell szolgál­nia, ez pedig azt jelenti hogy napi­renden kell tartania a magyarel- lenességet. „így gyakorlatilag mindegy, hogy a Fidesz mikor nyújtja be a parlamentben az ál­lampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt - Fico kóros nacio­nalizmusa nem múlik el egy csa­pásra a választások másnapján” - állapítja meg a cikk írója. A lap szerint a szlovák politikusok ma­gatartása jelzi: az állampolgárság kiterjesztése nem csak szimboli­kus ügy. Magyarország hatéko­nyabban léphet fel a határon túli magyarok védelmében, és talán saját súlyát is növelheti, hiszen „papírral” is igazolhatja, hogy nem csupán tízmüliós, hanem jó­val nagyobb a nemzet. A szerző zárójelben megjegyzi: az állam- polgárság csakis egyéni kérésre legyen megadható, és nem járhat életvitelszerű magyarországi tar­tózkodás nélkül szavazati joggal. Fico beszéde nyomán azonban nehéz elhessegetni az érzést: az állampolgárság jó ürügy, ám a pozsonyi vezetés nem csupán kampánymegfontolásból, ha­nem mélyebb meggyőződésből tekinti ellenségnek a magyaro­kat - állapítja meg a Krónika ve­zércikke. (mti) (Peter Gossányi rajza-Ez a ti híres regionális társulásotok!

Next

/
Thumbnails
Contents