Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-14 / 109. szám, péntek

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 14. www.ujszo.com SZEMSZÖG • Biztonságot az állampolgársághoz! Az új parlamenti többség első feladatai között készül a határon túl lakó magya­rok többes állampolgársá­gának megoldására. SZIGETHY ISTVÁN Megnyugtató, hogy Martonyi János május 5-én szakszerűen, higgadtan nyilatkozott erről, szemben mások korábbi nagyot- mondásaival. Hangsúlyozta, hogy elképzelésük nem jár a magyaror­szági választójog automatikus megadásával, a kérelmeket pedig egyedileg kell majd elbírálni. A 2004. decemberi népszava­zás kérdésének egyik gyengéje éppen az volt, hogy bárki, aki a sokkal kisebb súlyú magyar iga­zolvány feltételeinek megfelelt, kérelmére további vizsgálat nél­kül magyar állampolgárságot is kaphatott volna. E kollektív jogo­sultsággal óhatatlanul magyar ál­lampolgári jogokhoz, védettség­hez juthattak volna olyanok is (például határon túli bűnözők), akiket minden bizonnyal a kez­deményezők sem szeretnének ál­lampolgáraink sorában látni. Ta­nulság, hogy magyarországi la­kóhely nélküli állampolgárságot bizony csak egyedi elbírálás alap­ján adhatunk, és csak annak, aki ilyen lakóhelytől eltekintve ál­lampolgársági jogunk minden más feltételének megfelel. A vá­lasztójog magyarországi lakó­helyhez kötése pedig összhang­ban áll Alkotmányunkkal: „A Magyar Köztársaság területén la­kóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők válasz­tásán választó és választható le­gyen, valamint országos népsza­vazásban és népi kezdeménye­zésben részt vegyen.” Vannak azonban további kér­dések is, melyeket már elhang­zott külföldi reakciók miatt sem söpörhetünk szőnyeg alá. Ezek­kel Martonyi János azért is bizto­san számol, mivel az Orbán-kor- mány külügyminisztereként 2001. november 21-én Brüsszel­ben az Európa Tanács főtitkárá­nál ő helyezte letétbe csatlakozá­sunkat az állampolgárságról szó­ló, az Európa Tanács által 1997. november 6-án meghozott Euró­pai Egyezményhez. Előtte a kor­mány nyilván mérlegelte az egyezmény tartalmát és csatla­kozásunk lehetséges következ­ményeit. Az Országgyűlés az egyezményt még szintén az Or- bán-kormány idején jogrendsze­rünkbe iktatta a 2002. évi III. tör­vénnyel. Bárki utánanézhet ben­ne az alábbiak pontosságának. A népszavazási kérdés megfo­galmazói nem ügyeltek eléggé az egyezményre. A kampány során pedig többen meg voltak győződ­ve arról, hogy a határon túli ma­gyarok magyar állampolgársága csak a magyar választókon múlik, senki más bele sem szólhat, még addigi állampolgárságuk állama sem. Ma is mennyien hiszik ezt! Csakhogy az egyezmény - egy­ben hatályos magyar törvény - egészen mást tartalmaz. Védi a család egységét, a házasságkötés, születés miatt biztosított többes állampolgárságot, de nem véd bármilyet: „minden állam szaba­don döntheti el, hogy belső jogá­ban milyen következményeket fűz ahhoz a tényhez, hogy egy ál­lampolgára egy másik állampol­gárságot is megszerez vagy azzal rendelkezik”. Ä 7. cikk konkré­tabban is megfogalmazza, hogy azt, aki saját kérésére, önkéntesen vesz fel másik állampolgárságot, addigi állama akár meg is foszt­hatja korábbi állampolgárságától. Lehet, hogy erre sohasem kerülne sor. De kiszámíthatatlan, milyen belpolitikai változások következ­nek be szomszédainknál, ki mikor veszi elő a nacionalista „ma­gyarkártyát” - különösen ha az ál­talunk is felvállalt európai nor­mákkal összhangban teheti. E ve­szély megelőzése nélkül a belel­kesült, de kellően nem tájékozta­tott határon túli magyarok önkén­tes döntésükkel későbbi kiszolgál­tatottságukat, jogfosztásukat idézhetnék magukra szülőföldjü­kön. Márpedig az ő létbiztonsá­guk nem válhat politikai játék­szerré. Többen más országok állam­polgársági törvényeire hivatkoz­tak. Csakhogy az Egyezmény az átmeneti rendelkezései között ezt is tartalmazza: „Az egyezmény rendelkezései nem sérthetik a bel­ső jog és a kötelező érvényű nem­zetközi dokumentumok azon rendelkezéseit, amelyek már ha­tályban vannak vagy hatályba léphetnek, és amelyek alapján az érintett személyeknek állampol­gárság vonatkozásában előnyö­sebb jogokat biztosítanak vagy biztosítanának.” Az egyezmény­hez való csatlakozással lemond­tunk arról, hogy később az abban foglaltaknál előnyösebb jogokat biztosítsunk. Akkor sem tehetjük, ha az idézett átmeneti rendelke­zésre tekintettel más országokban hatályban maradhattak ilyen ko­rábbi megoldások. Ha valaki átköltözik Magyaror­szágra, és úgy kap magyar állam- polgárságot, korábbi államának nem okozhat különösebb gondot, hogy megtartja-e vagy sem addigi állampolgárságát. Ha viszont a lakóhelyén marad, és így kíván magyar állampolgárrá is válni, így kap magyar állampolgári védett­séget, akkor meg kell találni az összhangot addigi életének kör­nyezetével, jogi feltételeivel. Nyilvánvaló tehát, hogy a többes állampolgárság más államokat is érint. Az Egyezmény aláírása óta ezt végképp nem vitathatjuk. Szomszédaink megkerülésével, egyoldalúan csak a kérelmezők súlyos kockázatára adhatunk ma­gyar állampolgárságot. De van megoldás. Már 2004-ben egy írásomban a spa­nyol alkotmány bevált példájának követését javasoltam. Eszerint: „Az állam a kettős állampolgárság megadására vonatkozó szerződé­seket köthet az ibéroamerikai or­szágokkal, illetve mindazokkal az országokkal, amelyeket különle­ges kapcsolat fűzött vagy fűz Spa­nyolországhoz. Ezekben az orszá­gokban a spanyolok eredeti ál­lampolgárságuk elvesztése nélkül honosíthatok még akkor is, ha az említett országok saját állampol­gáraik számára a viszonosság elve alapján nem ismerik el ezt a jogot.” A spanyolok kevésbé kényes helyzetben sem tették ki leendő kettős állampolgáraikat veszély­nek: akkor adnak a határon túl élőnek spanyol állampolgársá­got, ha államával ennek lehető­ségéről már szerződést kötöttek. Ez egyben az érintett országok megbecsülését is jelenti, megelő­zi a nemzetközi konfliktus lehe­tőségét. Kövessük a jó példát, mely kul­turált megoldást kínál, s a határon túl élő magyarokat nem szolgál­tatja ki esetleges nacionalista túl­kapásoknak, az egyezményben biztosított jogokkal való vissza­éléseknek. Lehetséges jogtechnikai meg­oldás, hogy a törvényt általános hatállyal hozzuk meg, de a konk­rét ügyben a kérelmező akkor kaphatja meg a magyar állampol­gárságot, ha megfelel a spanyol minta szerinti további feltételnek, vagyis hatályba lépett az addigi állampolgársága szerinti államá­val kötött megállapodásunk, mely garantálja, hogy korábbi állam- polgárságától, egyéb addigi jogai­tól magyar állampolgársága miatt nem foszthatják meg. A diplomá­cia dolga, hogy ehhez a megoldást megtalálja. Még egy megoldandó kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, ami itthon kelthet feszültséget. A nem magyar állampolgárságú bűnelkövetőket bíróságaink gyak­ran kiutasítják, magyar állampol­gárt viszont nem utasíthatnak ki. Eddig csak Magyarországon élő kérelmező kaphatott magyar ál­lampolgárságot, ezért jelenleg a hatóságnak csak azt kell vizsgál­nia, hogy a magyar jog szerint büntetlen előéletűnek számít-e. Ha erre a potenciális joghézagra nem figyelünk előre, a bűnözők visszaélhetnek a figyelmetlensé­günkkel. Ők ráadásul általában mozgékonyabbak, élelmesebbek, mint az átlagos állampolgárok. Számolnunk kell azzal, hogy szá­mosán igényelnék a magyar ál­lampolgárság előnyeit. Ezért a kedvezményes honosításkor vizs­gálnunk kellene azt is, hogy a ké­relmező a lakóhelye szerinti or­szágban is büntetlen előéletű-e. A kampány elmúlt. Mind ál­lampolgársági jogunk, a magyar államhoz kötődő legáltalánosabb jogviszonyunk komolysága, mind pedig a határon túl élő magyarok egzisztenciális biztonsága megkí­vánja, hogy az új törvény minden későbbi lehetőséggel, akár ve­szélyhelyzettel számoljon. Nem engedhetünk meg végiggondolat­lan rögtönzéseket, de arra is fele­lőtlenség lenne számítanunk, hogy a másik fél figyelmét esetleg elkerüli, mit vállalt a magyar kormány az egyezményben, (nol) A szerzőjogász * Csak az Uj Szóban olvashat.. ...naponta 15, hetente 100, havonta 500 hírt, riportot a régiókból + Keddenként három regionális kiadás (Csallóköz és Mátyusföld, Duna, Vág, Garam és Ipoly mente, Kelet- és Közép-Szlovákia) + Szerdán Szülőföldünk Legközelebb az olvasóhoza legtöbb a régióból! . * Rendelje meg most az Uj Szót, és kedvezményt kap! Megrendelőlap Megrendelem az Új Szót (válasszon egyet a lehetőségek és az előfizetési időszak közül): lehetőség féléves előfizetés egyéves előfizetés kedd -9^Ó€ 8€ -1^80 € íó€ szerda 8€ 16€ kedd+szerda 16€ 32€ A kötelezettség időtartama alatt az előfizetést nem lehet megszüntetni, ill. visszavonni! Az előfizetés összegének és időtartamának változásait az előfizetésre vonatkozó általános üzleti feltételek szabályozzák. Az előfizető beleegyezik, hogy a Petit Press Kiadó a megrendelőlapon feltűntetett személyes adatokat postai/teiefonos kommunikációs célokra használja fel. A személyes adatok helyességét az előfizető aláírásával igazolja. Új előfizetőknek minősülnek azon előfizetők - valamint a velük egy háztartásban/lakcímen lakó személyek akik az utóbbi 6 hónapban nem voltak előfizetői az Új Szónak. A kitöltött és aláírt megrendelőt küldje az alábbi címre: Vydavateľstvo Petit Press a.s., distribučné oddelenie, Lazaretská 12, 818 08 Bratislava 16 vagy a 02/59233 339-es faxszámra; predpíatne^petitpress.sk A kedvezményes előfizetés 2010. má jus 3I-ig tart. Keresztnév: Vezetéknév: Utca. házszám: Település: Postai irányítószám: Telefonszám: Mobilszám: e-mail: Dátum: Aláírás:

Next

/
Thumbnails
Contents