Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-11 / 106. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 11. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ NÉPSZABADSÁG A Capital Partners pénzügyi vállalkozásnak a legfrissebb adatok szerint 1800 ügyfele volt Magyarországon, akik legalább tízmilliárd forintot buktak a fiktív befektetéseken - írta tegnap a Népszabadság. A prágai központú cég budapesti irodáját február 23-án számolta fel a rendőrség. A BRFK február óta megállapította, hogy a Capital Partners- nek mintegy 1800 ügyfele volt Magyarországon, ők együtt több mint tízmilliárd forintnyi befektetésüknek mondhatnak búcsút, miután a nyomozók eddig alig százmillió forint értékben vettek zár alá készpénzt és különböző ingatlanokat, így semmi esély a kártalanításukra. Ami meglepő, hogy a károsultak közül eddig csak 160-an tettek feljelentést - olvashatóalapban. (mti) A szlovák kormány, élén a miniszterelnökkel, bármit képes mondani és cselekedni, meg az ellenkezőjét is Fico, a görög A Görögországnak adott nemzetközi segélycsomag kapcsán a szlovák kormány (támogató) álláspontja leginkább nem azért kínos és kiábrándító, mert a tökéletes ellentéte mindannak, amit Fico általában képviselni szokott, hanem azért, mert Szlovákia a kormányfője által olyannyira kritizált görög úton jár. Jobban mondva, • gőzerővel száguld rajta. GÁLZSOLT Azt már megszokhattuk a Fi- co-kormánytól, hogy gyakran vizet prédikál és bort iszik. Ezért nem is kell meglepődni annyira azon, hogy Fico úgynevezett szociális álíama szolidaritási alapon 816 millió eurót kölcsönöz a gazdagabb Görögországnak, ahol háromszor akkora átlagbérek, meg négyszer akkora átlagnyugdíjak vannak, mint nálunk. Azon sem kell csodálkozni, hogy ez a pénz lényegében a görög államot (részben felelőtlenül) hitelező bankok zsebébe csordogál, amelyeket ugyebár Fico kormányában már hivatalból is illik utálni. Ez persze a szlovákiai autópálya-építkezésekről kötött PPP-szerződések- nél sem zárta ki, hogy az állam képviselői jól megtömjék az általuk állítólag nem szívelt bankok zsebét az adófizetők pénzéből. Abban se tessék logikai bukfencet keresni, hogy Szlovákia a Görögországnak kölcsönadott pénzt maga is kölcsönveszi (újra csak a nemzetközi „spekulánsoktól”, a „karvalytőkétől” meg a „kapzsi bankároktól”). Nyugi, még nyerünk is a kamatkülönbségen - mondja a kormányfőnk. Olyan ez, mint a roncsprémium, állítólag azon is nyert a költség- vetésünk. Ilyen alapon persze a szlovák büdzsét rögtön meg lehetne menteni két ügynökséggel. Az egyik roncsprémiumot adna folyamatosan minden termékre, a másik meg a problémás országoknak hitelezne hitelből. Csak úgy dőlne a pénz ebből a két örökmozgóból! Miért is nem csinálja ezt a kormány? Mert maga sem hisz a saját érveiben. A hab a tortán azonban Fico azon kirohanása volt, amelyben a túlzott jóléti kiadásaiért ostorozta a görög államot. Teszi ezt akkor, amikor Tomanová miniszter asszonnyal együtt virít az óriásplakátokon, mellettük a felirat: 13. nyugdíj! Szóval, nem kell itt semmin- meglepődni, meg pláne logikai koherenciát keresni a dolgokban. A jelenlegi szlovák kormány, élén a miniszterelnökkel egyszerűen bármit képes mondani és cselekedni, meg ugyanannak az ellenkezőjét is, ráadásul ezt szemrebbenés nélkül megteszi egymás után vagy egyszerre is. Az igazán nagy baj az, hogy Szlovákia most valahol ott tart, ahol Görögország a nyolcvanas évek közepén - rohamtempóban emelkedik az államadóssága, óriási méreteket öltött a korrupció, nagyot nőtt a munkanélküliség, könyvelési trükközés folyik a valós hiányok elkendőzésére, miközben az ország képtelen hatékonyan kihasználni az uniós alapokat. (Merő véletlen, hogy mindez a görögöknél is egy szocialista kormány alatt történt.) Ezért, amikor Fico a felelőtlen görögöket szidja, lényegében saját magáról is véleményt mond. Mivel ugyanazt teszi, ami Görögországot csődbe vitte. Ezért nem ártana először a saját portáján söprögetnie. Az elmúlt négy év azonban épp azt bizonyította be, hogy erre képtelen. Az i-re a pontot az idei költségvetési/államháztartási hiány fogja feltenni, ami igazi szlovák rekord lesz, de ha nemzetközi versenyszám lenne az adóssággyártás, akkor a görögöket is simán lenyomnánk, még egy olimpián is. _______________________________________________JEGYZET ____________________________________________ . — rrr" 'íTmrr~~~nrrrT-~ ‘••'-nnr ~irt ...........T" ~~ '~i~ '" ~ "iniiT '"'iiinr t "Timi ~ t Traun ~ ~ ~ mr'’ ír—inTiwifiirr r théM Királyok, pórok KÖVESDl KÁROLY Nézzük a tévéhíradót a párommal, és találgatjuk, vajon mit ajándékoznak Ficóék a hemád- csányiaknak a mi zsebünkből. Utolsó kirándulását ugyanis a kelet-szlovákiai kisvárosban tartotta a kormány. Munkahelyet? Utat? Kutat? Aranyat hat fazékkal? Ugyan! Téli stadiont! Igaz, nem kértek, csak pár megszállott reménykedett, s tessék, megkapták. Hokizhat a nemzet a Hemád partján is. Kaptak a partizánskéiak és az ólublóiak is, miért ne kapnának a hemád- csányiak is? A szlovák nemzet jelképe rég nem a jánošíki fokos, hanem a világverő hokibot. Igaz, hogy a nagylelkű adakozás az emberben némi viszolygást kelt, mi jogon osztogatnak itt a közösből egyesek, déja vu érzése is támad, mintha a husáki idők szelleme szabadult volna ki a palackból, de hát kit érdekel ez egy-egy lepukkant régióban! Ha adnak, vedd el, ha űrnek, szaladj el, gondolja a hálás nép, amely táncol és éljenez, a gyerekek szavalnak, virágcsokrok csattannak és puszik hervadoznak, hiába na, szép az élet a Tátra alatt. Ki emlékszik már arra, hogy 2000-ben, amikor az első Dzu- rinda-kormány az Eperjesi és a Nagyszombati kerületben tartott kihelyezett lakomát, Jozef Migaš, a parlament akkori elnöke kijelentette, hogy egy-egy ilyen ülés nem más, mint a polgárok fölösleges provokálása, a problémák megoldása nélkül? Ki a fene emlékszik egyáltalán Jozef Migašra? És ki emlékszik a Meéiar-kormány 1996-os besztercei kirándulására, amelyen arról álmodoztak, hogy Besztercebánya és Zólyom összeépítésével a két város az ország harmadik legnagyobb centruma lesz? Hol van már az a Vladimír Mečiar? Pártja e nyáron valószínűleg be sem jut a parlamentbe, s a nemzet atyja végre visszavonulhat görög nevű erődítménye falai közé, élvezni a vélhetően nem háromszáz eu- rós kisnyugdíját. Nem kell siratni, utódja, Robert Fico kiválóan játssza a nemzet atyjának szerepét. Kormánya nemcsak fosztogatásban, osztogatásban is rekordokat döntött az elmúlt négy évben. A Fico-kormány, hajói számoltam, tizennyolc kihelyezett ülést abszolvált, és úgy ha- jigálta a pénzt egy-egy városnak, mintha valamennyiben rokonai élnének. Négy év alatt Ficóék valószínűleg megdöntötték az egy főre eső sportcsarnokok és jépgápályák világcsúcsát, miközben Délen tengelytörést kap az ember, ha kimerészkedik az országú tra. Már csak az érdekelne, hogy a következő június utáni kormány tovább ápolja-e a nemes hagyományt, amelynek gyökerei a kommunista időkbe nyúlnak vissza. Lesz-e vigasság, tánc, trubadúrok és tűznyelők, csörgősipkák és zsákbanfutás, vagy végre európai szokásjogok váltják fel ezt a cirkuszt? Lesz végre jogállam, ahol a bűnözőket nem mentik fd, az ártatlanokat nem üldözik, nem lopnak olyan pofátlanul, hogy az ember esze megáll? A szomszéd végre megtanulja tisztelni a szomszédját, s egyenjogú lesz minden polgár? Vagy a végtelenségig kell néznünk, hogy magukat királyoknak és hűbéruraknak képzelő kommunista oligarchákjáiják az országot, alamizsnát osztogatva a pórnépnek, miközben ők a szolgák, akiknek a nép őfelségét kellene szolgálniuk? KOMMENTÁR Műemlékezet VERES ISTVÁN Mára már biztos, hogy a pozsonyi vár udvarán felállítják Szvatopluk morva fejedelem szobrát. Sokan kérdezik, minek. ,A mi államunk tizenhét éves, mi a tradícióinkat most építjük” - nyilatkozta néhány hete (egy másik téma kapcsán) Miroslav Lajčák külügyminiszter a SME napilapnak. Az indok tehát megvan. Az akció kezdeményezője természetesen az államelnök, a parlament elnöke és a miniszterelnök. Felállítanak tehát 270 ezer euróért a várkertben egy lovas szobrot, amit az a Ján Kulich tervezett, aki a szocializmus alatt Csehszlovákiában számos partizánemlékművet alkotott meg az akkori garnitúra megbízásából. Jó esetben az lesz a szobor alá vésve, hogy „Szvatopluk nagymorva fejedelem”. Rosszabb esetben valami olyan megoldáshoz folyamodnak az illetékesek, mint a szintén a pozsonyi várkertben rózsanyalábját tartó Árpád-házi Szent Erzsébet szobránál, amelyhez ,Alžbeta Ďurínska” megnevezés társul, így jócskán meg kell tornáztatni a fantáziánkat, hogy rájöjjünk, kit is formáz a szobor. Lesz tehát a várkertben egy 7,8 méter magas bronzszobor, amely Szvatopluk morva fejedelmet fogja dicsőíteni, akik pedig úgy gondolják, elmerenghetnek a szobor láttán, hogy de jó is, bogy a szlovákok a nagymorvák leszármazottai, mert ha nem így lenne, bizony nem sok értelme lenne most szobrot emelni oda, Szva- topluknak. Már csak azt kell kitalálni, mi köze volt Szvatop- luknak a pozsonyi várhoz. De menni fog ez is. Száz kilométerre délkeletre, a komáromi Jókai utcai református templom kertjében egy másik elkötelezett társaság kopjafát szeretne felállítani a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulója alkalmából. Ismét felmerül a kérdés: minek? Nem elég, hogy Trianon következményeit naponta a bőrünkön érezzük, még lesz egy szép kopjafa is, mely emlékeztet rá, mennyire kibabráltak velünk annak idején. Ez viszont csak egy szubjektív vélemény, mindenki arra emlékezik és úgy, amire és ahogyan akar. A felavatása körül majd jó kis hercehurca kerekedik, szlovák részről valakik beszólnak, magyar részről valakik visszaszólnak, Brüsszelben pedig a fejüket verik a falba, hogy kik ezek ott keleten. Két hétig erről fognak szólni a hírek, az ügy pedig azzal zárul, hogy mind a két fél diplomatikusan megsértődik, mivel ez a legkönnyebb. Igazságot senki nem fog tenni, nem is tehet, az igazság, mint tudjuk, odaát van, onnan pedig nincs visszatérés. Néhány évtizede még az elmúlt korokból fennmaradt alkotások számítottak műemléknek. Manapság havonta hallani, hogy itt vagy amott lovas szobrot, kopjafát állítanak ezért vagy amazért, vagy csak azért, hogy legyen, mert ez most divat. Nagyon szeretem a műemlékeket. A több száz éves, megismételhetetlenül egyedi, roskadozó házakat, amelyek be- deszkázott ablakaikkal maguk sem hiszik el, hogy még egyben vannak, annyira nem kellenek senkinek. Szlovákia-szer- te, főleg a Szepességben és a bányavárosokban ilyeneket ezerszámra találunk, és ezek az épületek ezerszámra mennek tönkre. Persze, mindent nem lehet megmenteni. Nem is kell. De kicsit mintha úgy viselkednénk (nemzeti hovatartozástól függetlenül), mint a rossz kisgyerek, aki az egyik játékát elhajítja, aztán bömbölni kezd, hogy adjanak neki egy másikat, egy újat. FIGYELŐ Célegyenesben az átadás-átvétel A tárcák többsége már felkészült a kormányváltásra; saját helyzetjelentésüket a kormány összegző - és az ígéretek szerint az elmúlt húsz év legteljesebb körű - jegyzőkönyvével együtt a hét második felében, még a parlament pénteki, alakuló ülése előtt nyilvánosságra hozzák - írta tegnap a Népszava. Szol- lár Domokos kormányszóvivő szerint „célegyenesbe fordultak” az átadás-átvétel előkészítésével, és már csak az a kérdés, lesz-e, s ha igen, milyen formában hivatalos ceremónia a leköszönő Baj- nai-kabinet és a hivatalba lépő Orbán-kormány között. A minisztériumok többsége már elkészült a maga feladatával: külön-külön jelentésekben számolnak be a saját, illetve az általuk felügyelt szervek teljes gazdasági-pénzügyi helyzetéről, az aktuális ügyekről, a szakmapolitikai, valamint az uniós tagsággal kapcsolatos feladatokról. A jelentések kitérnek a minisztériumok hatáskörébe tartozó uniós források felhasználására, a kiemelt projektek, a társfinanszírozások aktuális állására, a belső ellenőrzésekre, a folyamatban levő peres ügyekre, a tulajdonosi határozatokra és a jogszabályelőkészítési feladatokra is. Mellékelik a minisztériumok hatályos vállalkozási és megbízási szerződéseinek listáját is. A tárcavezetők és a felügyelt szervek vezetői pedig teljességi nyilatkozatot írnak alá arról, hogy a dokumentumokból nem maradt ki adat. A lap információi szerint a minisztériumok a dokumentációt a hét második felében saját honlapjukon közlik, ezzel egy időben pedig a kormány valamely központi internetes felületen teljes körűen, ezeket összegyűjtve, egyben is elérhetővé teszi. (mti)- Legalább a Viagrádat ne vedd be, ha már minden este a hokivébä kell nézned! (Peter Gossányi ra|za(
