Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-10 / 105. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 10. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Az ungvári lap a kettős állampolgárság megadásával kapcsolatos tisztázatlan feltételekről ír. Az eddigi gyakorlat szerint a magyar állampolgárság igénylésekor komoly ösz- szegnek kell szerepelnie a kérelmező bankszámláján. Ha ez a kitétel marad, sokak számára csak vágyálom marad a magyar állampolgárság. A státustörvény által biztosított, a magyarigazolvánnyal igénybe vehető kedvezményekben csak azok részesülhetnek, akik nem magyar állampolgárok. Ez azt jelenti, hogy az a kárpátaljai szülő, aki eddig gyermekei anyanyelven történő taníttatásához oktatásinevelési támogatást igényelhetett, elesne attól, ha élne a kettős állampolgárság lehetőségével. „Magyarán szólva az egyik kioltaná a másikat, a határon túli magyar pedig olyan választás elé kerülne, ami nemlenneszerencsés.” (mti)- Látom, hibrid meghajtással működik. Sört és pálinkát is fogyasztott. (Peter Gossányi karikatúrája) rombol a kampány, és a választópolgároknak senki nem mondja el, baj van! Mindenki megőrült? k Zeneakadémia volt diákjai ól ismerik Kistétényi Me- inda nevét, méltánytalanul ceveset tud róla a zenei cözélet, a magyar kultúra íem is jegyzi, pedig igazi eneszánsz embertípus, ki- ráló zenész, a szolfézs ko- onázatlan királya volt. LOVÁSZ ATTILA Róla szól az akadémiai történet, liszerint Melinda néni egyszer nem olvasva a fermant) benyitott gy kortárs zeneszerző művének emutatójára, majd amikor megírta a 64 metronómot, a pislákoló yertyákat és a művet „élvező” pes- sznobokat, elkiáltotta magát: edveskéim, itt mindenki meg- rült! Nagy igazsága voltnéki. Merthogy úgy néz ki, mindenki regőrült. A szlovák választási ampányt figyelve más érzésünk em is lehet - mintha nem egy ellenieden, válság sújtotta idő- takban élnénk, mintha tele vol- a az államkassza, mintha más olgunk nem is lenne, mint szépen megegyezni', hová tegyük azt a sok pénzt, amit a sikeres ország az elmúlt években felhalmozott. Nem győzünk csodálkozni, mennyire jó dolgunk lesz, ha ezt vagy amazt a politikai formációt választjuk, merthogy ÉRTÜNK vannak, NEKÜNK dolgoznak, ismerik az igazi és járható UTAT, nekünk semmi dolgunk, csak őket választani. Itt-ott bekavar egy-egy „elég volt a hazugságból” típusú mondat, vagy egy rasszista plakát, ami, természetesen, nem rasszista, csak a szemüvegünk szorul cserére. A vezető kormánypárt értünk van itt és nekünk nyúlta le a milli- árdokat, azokat is, amelyeket még az unokáink is fizetnek majd. Az egyik koalíciós partner a fiatalokat verbuválja, mert a babkydemok- ratky kategória valahogy kihalóban. A másik koalíciós partner nagyon jó kampányt csinál, olyat, amilyet egy felelőtlen kormányzás ■lezárásaként kell, hogy ne folytatódjanak rossz és elfogadhataüan tendenciák - a baj csak az, hogy azt a felelődén kormányzást eddig ő is végezte. ÖnkritikánakO.K. Az ellenzék meg? Az SDKÜ lassan összekeverhetővé válik a Smer- rel, mintha nem is az a csapat csinált volna végig egy gazdasági, államháztartási és államigazgatási reformot. Az SaS, bár vezetője találta ki az adóreformot, minden bajok megoldására a főnök által megfogalmazott - egyébként nem rossz - járulékmodellt hirdeti, ami kevés lesz. A Híd és az MKP egymás ellen kampányol, lett légyen plakátjainak bármilyen üzenete. Az MKP a hűségre hajaz, ismeretien modell- ügynökségi arcokkal (gratula, a választók azt hiszik szakállas, jóképű pasi lett az MKP elnöke), a Híd jó nyugdíjakat és csallóközi autópályát láttat (no attól mentse meg az ég a Csallóközt!). A KDH mindenhová ismeri a helyes irányt, néha az az érzésünk, hogy az előző kormányzati ciklusokban nem is felekezeti pártként viselkedett, hanem valódi, értékrendi tömörülésként - bár lehet a politikai megfigyelőnek is rossz memóriája. Aztán van még pár „futottak még” csapat, amelyeknél feltehetően mindegy, mit kiáltanak a nagyvilágba, jó hangosan akarják mondani, de erő, az nincs mögöttük. Majd valamikor később, talán, de addig a töredékszavazataiknak örülhetnek az erősebbek. Eközben a görög válságra az eu- rózónában 110 müliárdot irányoztak elő, vajmi kevés megtérülési reménnyel. Ebből 800 milliónál többet fizetünk ki a mi adóinkból. Minden valamit érő elemző mindenféle riogatás nélkül azt feltételezi, a nagy államadósságokkal gazdálkodó kormányzatok görög útra viszik Olaszországot és Spanyolországot, Szlovákiát is megemlítik, bár az, abszolút mértékben, csupán kerekítési hibának minősül, ha a politikai pénznemünk bedől. Tombol a kampány, a polgároknak senki nem mondja el, baj van! Kistétényi Melindával kezdtük, nagy igazságot mondott ki, fejezzük be Illyés Gyulával, aki ugyancsak sokszor találta fején a szöget. Neki tulajdonítják a mondást, mely szerint „minél több komédia van a színpadon, annál nagyobb tragédia készül az országban”. Komédia és kígyóbűvölés tekintetében akár világhatalom lehetnénk. Nem egy nagypérspektíva. ________________________JEGYZET____________________________ Egy görög JUHÁSZ KATALIN Egyetlen görögöt ismerek. Popi Kalaitzi fiatal doktornő, az egészségügy mellett a politikában is sok mindent elért már, például ő lett Görögország eddigi legfiatalabb megyei képviselője. Rengeteg szavazatot kapott, kenterbe verte férfi kollégáit, a Faceboo- kon pedig nemrég egy újabb profilt kellett nyitnia, mert az első ötézer ismerősnél egyszerűen betelt a rendelkezésre álló hely. (Én talán eddig egész életemben összesen nem találkoztam ötezer emberrel). Ha nem hiszik, írják be a keresőbe a nevét. Főleg a férfiaknak ajánlom ezt, Popi ugyanis úgy néz ki, mint egy fotómodell. A besöpört szavazatokjó része nyilván ezzel a ténnyel függ össze, de persze nincs jogom kételkedni képességeiben. Márciusban csaknem két hetet együtt töltöttem vele az Egyesült Államokban, egy nemzetközi csoport tagjaként. Tizenöt EU-s országból érkeztünk erre a tanulmányútra, igazi vegyesfelvágott, sokféle habitusú ember, akiken egy idő után megfigyelhettem a nemzeti karakter egyes vonásait is. Görög barátnőnkre a lázas, megszállott, már-már kóros költekezés volt a legjellemzőbb. Nem tudott elmenni egy bolt előtt úgy, hogy be ne térjen és ne vásároljon valamit. Legjobban a ruhák, cipők, bizsuk és parfümök vonzották, de szuvenírekből is szép gyűjteménye lett: bögrék, pólók, albumok, baseballsapkák, plüss állatkák. Az lett a vége, hogy hazautazás előtt vennie kellett egy nagy bőröndöt a töménytelen mennyiségű cuccnak. Anyagilag is ő állt a legjobban a csoportból, többször tanúja voltam, ahogy hanyag mozdulattal tíz dollárt hagy ott egy kávéért, esténként pedig egymás után itta a koktélokat a szálloda bárjában. Amikor szóba kerültek az átlagfizetések, méltatlankodva ecsetelte, milyen szörnyű, hogy egy kezdő orvosnak Görögországban kétezer euróval szúrják ki a szemét, hát mire elég az, hogy lehet ily megalázó alamizsnát beosztani. A bolgár Svetlával egymásra néztünk és egyszerre lendültünk ellentámadásba, Popiban pedig tényleg bennrekedt a szó, amikor megtudta, nálunk mennyit keresnek az orvosok, és úgy általában a dolgozók. Nos, ha úgy alakult volna, hogy Popi minden pénzét elvásárolgatja utunk során, és tőlem kér kölcsön, nem valószínű, hogy adtam volna neki. Nyilván Sveda se adott volna. Alapállásból csórébbak vagyunk nála, ezért jobban beosztjuk azt a keveset, és másoktól is elvárjuk ugyanezt. Nem tanultunk meg nagy lábon élni. És nem sűrűn adunkkölcsön. Főleg akkor, ha nincs rá garancia, hogy valaha visszakapjuk a pénzünket. Tudom, hogy ez általánosítás, de a görögországi helyzetről mindig eszembe jut Popi. Mit tegyek, ha egyszer ő az egyetien görög ismerősöm..? KOMMENTÁR A választás szabadsága BARAK LÁSZLÓ Kellő jóindulattal megelőlegezhető, hogy Martonyi János személyében egy nagy tudású, tapasztalt, higgadt, ám, ha szükséges, kellőképpen határozott politikus kerül a magyar külügyminisztérium élére. Elvégre is külügyérként nem újonca az Orbán-kormánynak, másrészt előzetes sajtónyilatkozatai is arra engednek következtetni, világos számára, a külpolitika egyik legfontosabb iránya a nemzetstratégia képviselete kell legyen, ám a szomszédságpolitika és a Közép-Európa-, illetve Európa-politika összefüggésein, törvényszerűségein belül. Nem rossz üzenet ez a határon túli magyarok (hatumák) számára sem. Kivéve az eleve sérelmi gesztusokkal manipulálható, revizio- nizmussal, sőt nácizmussal megfertőzött szittyákat. Akik nyilván csak abban az esetben elégülnének ki - legalább némileg -, ha, mondjuk, a pozsonyi Szent Márton-dómban rövid időn belül újra magyar királyt koronáznának... A hatumáknál maradva, rendkívül bíztató Mártonja velük kapcsolatos alaptétele, amely szerint a hatumák maguk határozzák el, milyen stratégiát, politikát folytatnak, milyen autonómiaformát tartanak a maguk szempontjából megfelelőnek. A mindenkori magyar kormánynak pedig, jelentette ki Martonyi, ezeket a törekvéseket a lehető legnagyobb mértékben kell támogatni. Majd nyomatékül hozzátette: „Nekünk azt kell meghallanunk, hogy mit mondanak a határon túli magyar közösségek.” Hát nemkellemes kilátások? Dehogynem! Persze csak abban az esetben, ha a hatumák véleményeként nem csakis és kizárólag bizonyos politikai csoportosulás háza tájáról kinyilatkoztatott véleményeket fogad majd el evidenciaként a magyar külügy és általában a magyar politikaiosztály,noésamédia...Egyelőreviszontúgytűnik,aszlová- kiaimagyar viszonyokra vonatkoztatvakizárólagaMagyar Koalíció Pártja érdekeit interpretálja Martonyi János a szlovákiai magyarok érdekeiként. Ellenkező esetben ugyanis nemmondta volna, nemjó, hogy Szlovákiában eleinte három párt, aztán egy és most megint két magyarpárt pályázikaválasztókszavazataira... Nos, vajon miért nem jó, hogy újra érvényesülhet a választás szabadsága a szlovákiai magyarok között? Épp úgy, ahogyan Magyar- országon, ahol is a magyarok bizony több párt és politikai program közül választhattak... Vagy nézzük Romániát, ahol ugyancsak két párt, nevezetesen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt versengett a voksokért. Utóbbi egyébként egyáltalán nem mellesleg a Fidesz hathatós bábáskodásának köszönhetően alakult Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester vezetésével! Hogy is van ez? A romániai magyarok esetében kifejezetten áldásos, ha a választás szabadsága köszönt rájuk- „a választás szabadsága”, ez volt Szász Jenőék egyik választási jelszava -, a szlovákiai magyarok esetében viszont nem jó, hogy újra van választási lehetőségük? Egy nagy tudású, tapasztalt, higgadt politikusnak talán meg kellene várnia, mit gondolnak erről a problémakörről a szlovákiai magyarok. Ha már az a krédója, hogy meg kell hallani, mit mondanak a határon túli magyar közösségek...! Ráadásul a szlovákiai magyarok véleményére nem is kell sokáig várnia. Hiszen már a júniüs 12-i parlamenti választások estéjén világos lesz, mit gondolnak a választás szabadságáról... FIGYELŐ Hangulatjavító díszszemle A Győzelem Napján a moszkvai Vörös téri, minden eddiginél nagyobb szabású katonai díszszemléről az orosz sajtó jelentős része úgy vélekedik, hogy fő célja a lakosság hangulatánakjavítása egy nehéz időszakban. Ä Vedo- mosztyi című lap rámutatott: a fejlett országok közül jelentősebb díszszemlét kizárólag Franciaországban tartanak évente, 1880 óta a Bastille bevételének napján, szeretik viszont az üyes- mit Venezuelában, Kubában és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Kínában viszont az 1960-as évek óta nincs évente parádé, a legutóbbi a népköztársaság megalakulásának 60. évfordulóján volt, s az léptékében messze elmaradt az idei moszkvaitól. A díszszemle katonai jelentősége minimális - állapította meg a lap. A hidegháború idején fő értelme az volt, hogy megmutassák a Nyugatnak a hadrendbe állított új haditechnikát. Most azonban új fegyverekből nagy a hiány az orosz hadseregben, és a tájékoztatási nyíltság olyan mértékű, hogy az új eszközökről mindenki tudomást szerezhet díszszemlék nélkül is. Nem volt parádé 1991 és 1995 között, és amikor felújították, nem vonult fel a haditechnika. Az utóbbi csak 2008-ban került vissza a Vörös térre. A Vedo- mosztyi szerint lehetséges, hogy a Hitier-ellenes koalíció egységeinek és politikusainak meghívása külpolitikai célokat szolgál, s azt hivatott értésre' adni, hogy Moszkva külpolitikai irányvonala egyre inkább nyugativá válik. Ezzel függhet össze az is, hogy a Kreml rábírta a moszkvai ön- kormányzatot a Sztálin-képek közszemlére bocsátásának mellőzésére - véli a lap. „A katonai díszszemle fő célja azonban továbbra is belpolitikai: a tévé előtt ülő egyszerű orosz ember nemigen tudja, milyen fegyvereket lát, de maga a jól megrendezett tömegjelenet, a haditechnika, a díszlépésben menetelő katonák oszlopa kiválóan alkalmas a civilek harci szellemének emelésére, vagyis afféle sajátságos orosz beszámoló-prezentáció az adófizetők számára”-írta a lap. (mti)
