Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-03 / 100. szám, hétfő
EUROFOCI Pezsgőbontás Münchenben 14. oldal SPORTVILAG RÉGIÓFOCI Nem utazott el a DAC-fakó 15. oldal 2010. május 3., hétfő 14. évfolyam, 18. szám Újabb losonci K ^ — bravúr Döntetlen a sereghajtó és listavezető u ViOn vágsellyei összecsapásán 16. oldal A kiesés réme fenyegeti a DAC-ot Corgoň Liga: Nyitrán hagyta a pontokat a Garger-legénység 17. oldal 18. oldal Vereséggel búcsúzott a Veszprém Riport a magyar férfi kézilabdabajnok FC Barcelona elleni nagy BL-csatájáról Holnap ünnepli nyolcvanötödik születésnapját Buzánszky Jenő, az Aranycsapat egyetlen vidéki törzstagja, a legendás dorogi jobbhátvéd „Az életem mindig arra ment, amerre a labda gurult” „Hat világklasszis játszott az Aranycsapatban" (Somogyi Tibor felvétele) Buzánszky Jenő holnap tölti be 85. életévét, az Aranycsapat egykori kiváló jobbhátvédje 49 alkalommal öltötte magára a címeres mezt, s mindössze három ízben volt vesztes együttes tagja. Sajnos, az egyik alkalom az 1954-es berni vb- döntő volt. A futball-legen- dát dorogi otthonában látogattuk meg. SZABÓ ZOLTÁN Mikor és hol kezdte pályafutását? Állítólag már édesanyám hasában rendesen rugdalóztam. Amióta az eszemet tudom, mindig imádtam focizni. Szülővárosomban, Újdombóváron 13 esztendősen lettem igazolt játékos. Csatárként indult a karrierem, jobbösszekötőként vagy centerként szépen termeltem a gólokat. A leventebajnokságban 75 meccsen 52-szer találtam a hálóba. Tizenhét évesen két góllal mutatkoztam be a helyi NB III-as csapatban. Végül gólkirályként zártam a szezont, s a következőben sikerült dupláznom. Hogyan került Dorogra? Pécsi kitérővel. Egy évig játszottam az NB Il-es gárdában, majd Szabó Péter edző Dorogra csábított. Azzal, hogy 1947 elején igent mondtam, életem egyik legjobb döntését hoztam meg. Jobbösszekötőként fél idény alatt tíz gólt rúgtam az élvonalban, és a bányánál is megtaláltam a számításomat. Miként lett a gólerős csatárból kiváló védő? Huszonhárom éves voltam, amikor kiöregedtek a dorogi hátvédek, és az edző úgy határozott, a védelem jobb oldalán van szüksége rám a csapatnak. Mikor figyelt fel Jenő bácsira a szövetségi kapitány? Állandó játékosa voltam a megyei, a bányász- és a szakszerveti válogatottnak. Az utóbbi csapat tagjaként 1950 márciusában, Tiranában l:0-ra legyőztük a legjobb hazai tizenegyet, amelynek ásza a balszélső volt, aki mellettem nem rúgott labdába. Király Tivadar edző a meccs után közölte, hogy ilyen teljesítménnyel Puskásék között a helyem. Egyébként Enver Hodzsa diktátornak úgy tetszett a csapatunk játéka, hogy négy napig nem engedett haza bennünket. Fogadott a villájában, és alaposan megvendégelt bennünket. Sebes Gusztáv májusban meghívott az osztrákok elleni keretbe. Ez volt az egyetlen meccs, amikor örültem, hogy nem léptem pályára, mert Aurednik, a „sógorok” akkori balszélsője volt Európa legjobbja ezen a poszton. Aztán 1950 novemberében Szófiában magára ölthette a címeres mezt, amelyből aztán hat évig csak sérülés vagy betegség miatt hiányzott. A bolgár meccs előtti taktikai értekezleten Sebes cserejátékosnak jelölt, jobbhátvédként a rutinos Kovács Il-t nevezte. Aztán negyed órával a kezdés előtt szólt a kapitány, hogy mégis én kezdek, s amit Kovács II-nek mondott, az rám érvényes. Sebes később elmondta, nem akarta, hogy ideges legyek... Számomra tragikusan kezdődött az összecsapás, hiszen az őrzésemre bízott Dimitrov már a harmadik percben betalált. Végül 1:1-gyel zárult a mérkőzés. A meccs után megdicsérte a kapitány? Vonattal jöttünk haza, és az egyik határőrtiszt engem keresett, ő volt az első gratuláló. Megkérdeztem tőle, honnan tudja, milyen teljesítményt nyújtottam, azt felelte, hogy az újságból. Természetesen gyorsan vettem egyet, amelyben az állt: Grosics, Bozsik és az újonc Buzánszky voltak a magyar csapat legjobbjai. Ezután Sebes Gusztáv behívott a fülkéjébe, s közölte, nagyon elégedett volt velem, s ha így folytatom, ott lehetek a helsinki olimpián. Mindig is magas célokat tűztem magam elé, keményen edzettem, és ennek meg is lett az eredménye. Ott is volt a finnországi olimpián az aranyérmet nyert válogatott tagjaként. Miként emlékszik az akkori csatákra? Keserves 2:l-es győzelemmel rajtoltunk Románia ellen, amelyben több magyar nemzetiségű futballista kapott helyet, akik végig provokáltak bennünket. Utána simán 3:0-ra leléptük az olaszokat, megtörve 27 éves nyeretlenségi sorozatunkat. Majd a törököknek hetet, az elődöntőben a címvédő svédeknek pedig hat gólt rúgtunk. Az utóbbi meccsen már a 28. másodpercben megszereztük a vezetést, mire a NOB vezérkara kiért a díszpáholyba, a középkezdést látva azt hitte, csak most kezdődik az összecsapás. A jugoszlávok elleni döntő viszont már jóval nehezebb volt. Kiváló csapatuk volt a pláviknak, azt hiszem, akkoriban Európában csak mi voltunk jobbak náluk. Ráadásul az első félidőben Puskás tizenegyest hibázott. Öcsit nagyon megviselte a dolog, hiszen ez volt az első kihagyott büntetője. Szerencsére, Sebes Gusztáv a félidőben felrázta a csapatkapitányt, aki fantasztikus góllal tette jóvá hibáját. A hajrában már az eredmény tartására törekedtünk, amikor Czi- bor cselezgetni kezdett: csetlett, botlott a labdával. Kiabáltunk, neki: „Zoli, rúgd el a francba!”, erre a Bolondnak becézett balszélső váratlanul Beara kapujába lőtt. Amikor gratuláltunk neki, Zoli szó szerint ezt mondta: „Rendkívül rossz napom van, ma semmi sem sikerül...” Fantasztikus érzés volt étvenni az aranyérmet, ráadásul a világszépének választott finn hölgy puszi kíséretében adta át az olajágat. Ez volt a 15. aranyunk Helsinkiben, s azután siettünk Papp Lacinak kiszurkolni a 16.-at. Nagy ünneplés követte a győztes finálét? Nem mondhatnám. Mi, a kommunista tábor sportolói külön szigeten, a többiektől elzárva laktunk. Az ávósok is figyeltek bennünket, ám őket egyforma cipőikről könnyű volt megismernünk. Persze azért nem vizet ittunk, de nem vittük túlzásba a dá- ridót. A fantasztikus fogadtatást viszont sosem felejtem el. Prágáig repülővel jöttünk, onnan pedig az aranyvonattal, amely Magyarországon mindenütt megállt. Egyébként Helsinki után nevezték el együttesünket Aranycsapatnak. Mekkora jutalmat kaptak az ötkarikás aranyéremért? Az olimpia alatt egyáltalán nem is gondoltunk a pénzre. Életem legnagyobb sikerének tartom a helsinki diadalt, és azt, hogy örömet szereztünk minden magyarnak. Ami prémiumot illeti, fejenként 20 000 forintot vehettünk át, kétszer annyit kaptunk, mint az egyéni győztesek, mert mi Tito láncos kutyáit vertük meg... Egyébként milyen prémiumért játszották a meccseket? Ezt előre sosem tudtuk, a mérkőzések után egy héttel kaptunk egy betétkönyvet, amelyen az átlagos fizetés duplája, triplája szerepelt. Később ezt az összeget nyugati holmik értékesítésével egészítették ki. Ne feledje, hogy a helsinki olimpia után 20 ezer dollárért játszottuk a meccseket. Öcsi Farkas Mihály belügyminiszternél kiharcolta, hogy menő cuccokat hozhassunk be külföldről. Nem egyszer állami cégeknek vásároltunk be. 1952 szeptemberében állt össze véglegesen az Aranycsapat 4-2-4-es hadrendje. Svájcban játszottunk, és a 20. percben már 2:0-ra vezettek a hazaiak, ekkor Sebes az olimpián stabilan játszó Palotás helyett Hidegkútit hozta be hátravont középcsatárként. Utána feltámadtunk, és 4:2-re nyertünk. Zakariás a lassú Lantosnak segített be a védelemben, rám mindig kétjátékos jutott, mert Bozsik jobbára a támadásokat segítette. Aztán sorra jöttek a felejthetetlen győzelmek, előbb Rómában, aztán Londonban az évszázad meccsén mutatta meg a csapat, hogy mire képes. Az olasz fővárosban az Eb előd- jénekszámító Európa-kupa döntőjében 3:0-ra leléptük a házigazdákat. A meccs után az angolokjelez- ték, hogy szívesen látnának bennünket a Wembley-ben. Tíz nappal a londoni meccs előtt a Népstadionban csak2:2-re játszottunk a svédekkel. Mentségünkre szolgál, hogy angol labdával játszottunk a meccsen, amely jóval nehezebb volt, mint az általunk megszokott. Bevált Sebes Gusztáv húzása, hogy öt napra Párizsba vitt bennünket. Jó hangulatban érkez- tük az angol fővárosba, s a hazaiak ráfizettek arra, hogy lebecsültek bennünket. Hidegkúti már a 45. másodpercben a hálóba lőtt, a hagyományos WM-rendszerben (3-2-5) játszó vendéglátók középhátvédje végig Nándit kereste, aki visszavontan három gólt lőtt. Végül a futball Mekkájában 6:3-ra elpáholtuk az angolokat. Az 1954-es vb előtti budapesti visszavágón még nagyobb zakót kaptak a szigetországiak. Akkoriban terjedt el a mondás, hogy az angolok egy hétre jöttek, és 7:1-re mentek. Azt beszélik, hogy a mérkőzés után nagy prémiumot kaptak a játékosok, de hatalmasak voltak a különbségek. Állítólag Puskás öröklakást, Bozsik 100 ezer forintot, ám Budai mindössze tízezret kapott. Nem befolyásolta ez a vb-szereplést? Az nem igaz, hogy a „Púpos” csak tízet kapott, aszerint is osztották a jutalmat, hogy ki nős, és ki nem. Ez azonban egyáltalán nem volt hatással a játékunkra, hiszen a vb-n Dél-Koreát 9:0-ra, a német együttest pedig 8:3-ra vertük. Sajnos, az utóbbi összecsapás vezéráldozattal járt, mert Puskást Liebrich csúnyán lerúgta. Ezt követően viszont kemény mérkőzések vártak a csapatra. A brazilok elleni találkozó volt pályafutásom legdurvább meccse, még az öltözőben is ránk támadtak. A címvédő Uruguay viszont próbára tett bennünket az elődöntőben, 2:2-es döntetlennel zárult a rendes játékidő, ám a hosszabbításban Kocsis két felhőfejesével bejutottunk a fináléba. Miért veszített az Aranycsapat a németek elleni döntőben? Név: Buzánszky Jenő Született: 1925. május 4-én Újdombóváron Válogatott meccsek száma: 49 (1950-1956) Sikerei: olimpia aranyérmes (1952), vb-ezüstérmes (1954) Klubjai játékosként: Dombóvár (1942-1946), Pécs (1946-1947), Dorog (1947- 1960). Élvonalbeli meccsek: 274 Klubjai edzőként: Dorog, Esztergomi, Fősped Szállítók Rendkívül sokat kivett belőlünk az uruguayi meccs, amely végig zuhogó esőben zajlott. A hosszabbítás miatt lekéstük a vonatcsatlakozást, így csak péntek reggel értünk a szállásunkra, míg a németek szerdán fociztak, és simán lelépték az osztrákokat. Ráadásul a szakadó esőben rendezett döntőben cserélhető stoplijaik voltak. Az éjszaka szállónk előtt fúvósversenyt rendeztek, hajnalig nem tudtunk aludni, ez is nyomot hagyott rajtunk. Még így is parádésan kezdtünk, a 9. percben 2:0-ra vezettünk. Aztán fordult a kocka, és a szünetre már 2:2-vel vonultunk. Igaz, az egyenlítő gól előtt a német balszélső szabálytalanul akadályozta Grosicsot az ötösön belül, ezt később Schafer is elismerte. Egyre fáradtabban mozogtunk, és a 84. percben peches gólt kaptunk. Puskás ugyan kiegyenlített, az angol Ling bíró középre is mutatott, ám walesi partjelzője beintésére les miatt nem adta meg a szabályos gólt. Érthetetlen, és vb-k történetében páratlan, hogy a németek elleni mindkét meccsünkön ugyanaz a bíró és partjelző tevékenykedett. Egyébként, ha döntetlennel zárult volna a döntő, kedden újrajátszás következett volna. Zsinórban 34 meccsen veretlenek maradtunk, éppen a legrosszabbkor kaptunk ki. A kétkedőknek mondom, egy vb-döntőt nem lehet eladni! Mi volt az Aranycsapat titka? Ritkán jön össze egy együttesben hat világklasszis, nálunk pedig Puskás, Kocsis, Bozsik, Hidegkúti, Czibor és Grosics személyében kiváló futballisták találkoztak. Annak örültünk a legjobban, hogy játékunkkal örömet szereztünk a kommunista rendszerben elnyomott magyar népnek. Nem bánta meg, hogy pályafutása végéig hű maradtDoroghoz? Mindig is jól éreztem itt magam, 35 évesen akasztottam szögre a futballcsukát. A bányánál pedig nyugdíjba vonulásomig a személyzeti osztály vezetőjeként dolgoztam. Ezért később is csak mellékállásban edzősködtem. Miként értékeli karrierjét? Hálát adok a sorsnak, hogy ilyen kiváló sportemberekkel játszhattam együtt, és egyetlen vidékiként törzstagja lehettem ennek a csodálatos csapatnak. A 49 fellépésem közül csak három végződött vereséggel. Sajnos, mára Grosics Gyulával csupán ketten maradtunk, a többiek már az égi pályán fociznak. Büszke vagyok arra, hogy szüleim úgy neveltek, hogy mindig előre kell lépnem, és ez sikerült is. Sok lemondással is jár az élsport, de megérte. Az én életem mindig arra ment, amerre a labda gurult.
