Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-01 / 76. szám, csütörtök
14 Iskola utca ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 1. www.ujszo.com A sport és a tehetséggondozás jelentősége Gimnáziumok országos bajnoksága ISMERTETÉS Ipolyságon múlt héten rendezték meg a szlovákiai magyar gimnáziumok országos röplabdabajnokságát, amelyen a Selye János Gimnázium csapata mind a lányok, mind pedig a fiúk között az 1. helyen végezve, országos győztes lett. A diákok felkészítője Hen- gerics Péter volt. Kissé sajnálatos tény, hogy a szlovákiai magyar gimnáziumok közül csak 4 képviseltette magát ezen a versenyen, hiszen a helyi szervezők a lehető legjobb feltételeket próbálták megteremteni a vendégeknek. Egy ilyen rendezvényen nemcsak az esetleges győzelem a fontos, hanem a hálózatépítés is, hogy a magyar gimnáziumok kapcsolatban legyenek egymással, tudjanak egymás örömeiről, gondjairól. Ez a helyzet némileg hasonlít egyes tanulmányi versenyekhez, melyeken az utóbbi években már szintén rendszeresen előfordul, hogy az iskolák nem indítják versenyzőiket. Jobban kellene tudatosítanunk, hogy kisebbségi intézményekként és nemzeti közösségként úgy van valós esélyünk a túlélésre, ha többet és jobbat tudunk nyújtani a többségi nemzetnél. Az iskolák vonatkozásában erre a sport és a tehetséggondozás is lehetőséget adna. (ai) A továbbalvást nem a lustaság diktálja Későbbi iskolakezdés, kevesebb hiányzás (sxc.hu-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ Kevesebb lett a hiányzás Nagy- Britanniában abban az iskolában, amelyben engedélyezték, hogy a diákok későbbre, délelőtt tízre járhassanak. Egy North Tyneside-i középiskolában vezették be még októberben, hogy a 800 tanuló tovább alhasson. A hiányzás 8%-kal kevesebb lett, a tartós hiányzás 27%-kal csökkent. Az eredményeket most brit tudósok - többek közt neurológusok - vizsgálják. Egy korábbi tanulmány szerint a középiskolások biológiai órája alapján délután szellemileg bonyolultabb dolgokra is képesek, mint délelőtt. A továbbalvást pedig nem lustaság diktálja, hanem a kamaszok biológiai órájának átállítódása - idézte Till Roenneberg alváskutatót a BBC. (mti) A pedagógusnap alkalmából díjaztak Tizenhárom tanárt tüntettek ki Galánta és környéke - a helyi értékek megismerését segítő kiadvány Szellemi kalandozás a Mátyusföldön Galánta és környéke - Szellemi kalandozás a Mátyusföldön címmel nagyszerű kiadványjelent meg. A kötet előszavát egy axiómaszerű megállapítással indítja a magát szerényen csak a kiadvány összeállítójaként említő szerkesztő, Pék László, aki maga is földrajzot oktatott gimnáziumi tanárként, mígnem a közéleti tevékenység örvénye magába nem rántotta és jelenleg a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. LACZA TIHAMÉR Ez a néhány mondat pedig így hangzik: „A szülőföld és a lakóhely világlátásunk, erkölcsi tartásunk, valóságszemléletünk alakítója. Kialakult kötődéseink ehhez a tájhoz meghatározzák magatartásunkat, kihatnak tetteinkre. Ez a táj több mint rétek, erdők, folyók, épületek, utcák, emberi arcok sora. A hozzájuk kapcsolódó ismeretek, az értékek, melyeket felfedezünk, vagy felfedeztetnek velünk, segítenek eligazodni a nagyvilágban. Ez a környezet az itt élőknek fontosabb, mint a vüág más része. Az élmények, a keserűédes emlékek belénk ivódnak, személyiségünk részévé válnak, lelkűnkben hordozzuk őket, s az otthonosság meghittségét és melegségét jelentik számunkra.” Bölcs, okos szavak, és pontosan megfogalmazzák a vállalkozás célját, majd egy további bekezdés kijelöli a „célközönséget” is, amelyet „a diákok, a fiatalok és pedagógusaink” alkotnak. Nem örömmel mondom, de a mai nemzeti párti oktatáspolitika éppen az efféle kiadványokat nem szíveli, sőt, ha tehetné, a pokolba küldené. Pedig ez az alig hat íynyi kötet a kötelező himnuszénekléseknél és az üres hazafias gesztusoknál sokkal hatékonyabban segítheti a (Képarchívum) szülőföld iránt megnyilvánuló pozitív érzelmek kialakulását, annál is inkább, mivel a megélhetési politikusoktól eltérően, a kötetben felvonuló szakemberek értékes ismeretekkel töltik meg a fenti, csupán jelzésszerű tételt. Ha nem lennék javíthatatlan optimista, azt is mondhatnám persze, hogy már elkéstünk ezzel a kiadvánnyal, az a valóban szeretni való környezet, amelybe be- leszülettünk, s ezzel párhuzamosan az ott élők gondolkodásmódja is annyira átalakult, hogy mindaz, amit ez a könyv elénk tár szinte már egzotikusnak, egy távoli világ leképeződésének látszik. De mert mégis csak optimista vagyok, nem a megkésettségre helyezném a súlyt, hanem arra a tényre, hogy végre tanuló ifjúságunk és tanáraink számára egy olyan honismereti - vagy pontosabban fogalmazva: szülőföld-ismereti - kötet látott napvilágot, amelyet akár tankönyvként is forgathatnak a történelem, a földrajz, a biológia vagy éppen - ha lenne ilyen - a néprajz órákon, s a belőle leszűrhető tanulságokat a távolabbi vidékek és országok megismerése során is kamatoztathatják. Lapozzuk fel tehát a Galánta és környéke c. kiadványt, amely jórészt felöleli a Mátyusföldként ismert tájegységet, de a könnyebb eligazodás kedvéért egy-egy nagyobb település köré „szerveződő” kistájak szerint is csoportosítja a helységeket. A kötet megírásban jeles szakemberek közreműködtek: Szanyi Mária néprajzkutató és pedagógus, Novák Veronika levéltáros, Gágyor József néprajzi gyűjtő, számos fejezetet maga Pék László jegyez, ezenkívül pedig egy-egy összefoglalással Fodor Rudolf, Tálamon Lóránt és Veres László is szerepel a szerzők között. Vízimalmok, tájházak, néprajzi gyűjtemények - ezek azok az örök értékek, amelyekre legalább olyan büszkék lehetünk, mint a firenzeiek, a barcelonaiak vagy éppen krakkóiak a saját műemlékeikre. A szerzők természetesen nem feledkeztek meg az egykor itt élt és szellemi alkotó munkát végzett kiváló eleinkről sem: a nyomdászként is jeleskedő prédikátorról, Bornemisza Péterről, az egyetemalapító esztergomi érsekről, Pázmány Péterről, a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albertról, a hidakat és más vasszerkezetű építményeket tervező mérnökről, Feketeházy Jánosról vagy az egyik legjelentősebb magyar zeneszerzőről, Kodály Zoltánról. Őket minden magyar ismeri, de fogalmazzunk visszafogottabban: üdvös volna, ha ismerné. Az ízléses küllemű, ráadásul jó minőségű papírra nyomtatott könyvet bőséges irodalomjegyzék, magyar-szlovák helynévtár, valamint szlovák, angol és német nyelvű rövid összefoglalás (rezümé) zárja. A recenzens - mert optimista - abban reménykedik, hogy ezt a kötetet hamarosan újabbak is követik majd, s idővel az egyes darabok talán egy szép kis szlovákiai magyar szülőföldismereti „olvasókönyvvé” is összeállhatnak. Drogellenes kampány Mosolygó kék szemek Drogellenes kampányt szerveztek a dunaszerdahelyi Vásártéri Magán Szakközépiskolában, Gáspár Károly morálteológus Budapestről, Rákospalotáról érkezett, hogy előadást tartson diákjainknak. Az iskola diákjai és tanárjai először megnézték a Kareszről szóló filmet. Az előadó fia 21 éves korában 16 hónap leforgása alatt vált a drog áldozatává. A filmben sok felvétel látható az előadássorozatról, amelyet az áldozat édesapja tart. Karesz 1977-ben született, családja nagyon szerette őt. Amikor 18 éves kora után belekerült az éjszakák vad rejtelmeibe, édesapja figyelmeztette: nem fogja ezt bírni. A fiú csak ezt felelte: - Apa, te ebbe ne szóljál bele, én tudom, mit csinálok... Levetítettek egy pár felvételt arról, amikor a fiú már az utolsó stádiumában volt, segítség nélkül már lábra sem tudott állni. Lánytestvére és édesanyja betakarták, étellel kínálták, közben a fiú elmondta, milyen gyötrelmeket érez az elvonási tünetek miatt... Rákospalotán temette el Kareszt egy ferences atya. Később az apa éppen ennek a lelki atyának a biztatására készítette el a filmet a fiáról, ezzel akarja felhívni a magyar fiatalok és az idősebbek figyelmet, hogy ronccsá tehet, kiolthat életek is a drog. Az apa hosszú és fájdalmas vallomását is megtekinthettük, amikor autót vezetett, majd egy kávéházban a fia barátaival is beszélgetett. A barátok szerint a nem tagadtak meg semmit Karesztől, és talán ez volt a hiba. Szigorúbbnak kellett volna hozzá lenniük. A film vetítése befejeztével Gáspár Károly folytatta az előadást. Elmesélte, fia halála segítette abban, hogy 2001 és 2007 között elvégezte a teológiát, morálteológus lett. A film eredetileg kétórásnak készült, a címe „Karesz végakarata” volt. Majd egy szakember ajánlotta, hogy vágják össze, rövidítsék le a felvételeket. Akkor lett a film címe Mosolygó kék szemek, ugyanis a kábítószereknek ilyen csábító nevük van. Aki esetleg meg szeretné tekinteni a filmet, az megteheti a www.kareszvegakarata.hu oldalon, (gombost) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A gútai művelődési központban a pedagógusnap alkalmából ünnepélyes keretek között tizenhárom pedagógus munkáját díjazták. Az ünnepségen a díjakat Horváth Árpád polgármester, Németh Ivett hivatalvezető és Takács Imre, a közös tanügyi hivatal vezetője adta át. Elismerésben részesült Marta Kováčová (J. A. Komenský szlovák alapiskola) Őri Márta (II. Rákóczi Ferenc magyar alapiskola), Fehér Szilvia (Corvin Mátyás magyar alapiskola), Őszi Edit (Erdei utca 8-as Szlovák és Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda), Dómján Erzsébet (brünni téri magyar tanítási nyelvű óvoda), Helena Pálovicsová (Erdei utca 10-es szlovák óvoda), Kartai Adél (művészeti alapiskola), Fekete Mária (Nagyboldogasszony Magyar Tannyelvű Nyolcéves Egyházi Gimnázium), Éva Karaszová (szlovák speciális alapiskola), Fe- renczi Barbara (magyar tannyelvű speciális alapiskola), Marosi Lajos (Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola), Hencz József (nyugdíjas) és Csontosová Mária (nyugdíjas). A pedagógusok jutalmazását követően budapesti művészek görög show-ját láthatták a résztvevők. Az ünnepséget táncmulatság zárta, (borka) Simon M. Veronika kiállítása Gútán A gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola galériájában 2010. április 8-án 16 órai kezdettel megnyílik Simon M. Veronika Munkácsy-érmes festőművész kiállítása. A neves csetényi alkotónak közel 450 egyéni kiállítása volt a vüág 13 országában. Egyebek mellett Párizsban, Londonban, New Yorkban, Kölnben, Bécsben, Bernben, valamint Vatikánban is látható egy-egy festménye. Aktív művészi tevékenysége mellett Festőtanoda néven tanfolyamokat, valamint különféle alkotótáborokat és tárlatokat szervez, (borka) A népi kultúra továbbadása, hagyományaink újjáélesztése az oktatás-nevelés feladatává vált Nagyszüleink élete, élő néphagyományok EGYHÁZI EMŐKE A természetes hagyományozó- dás manapság megszűnőben van, ezért az oktatás-nevelés feladatává vált a népi kultúra továbbadása, hagyományaink újjáélesztése. Ezzel a céllal szerveztük meg idén először, március 25-én a komáromi Munka utcai alapiskola alsó tagozatán a néphagyományok napját. A délelőtt folyamán kisdiákjaink megismerkedhettek a népművészet különböző ágaival. Az osztályfőnök tanító nénik irányításával beszélgettek az egyes évszakokhoz fűződő népszokásokról, az év jeles ünnepnapjából. Magyar népmeséket néztek, népi játékokat játszottak. Megtekintették a családi padlásokról előkerült népviseletek egyes darabjait (fel is próbálhatták), valamint a hozott régi használati tárgyakat (vasaló, szánkó, térítők). Tízóraira természetesen a nagymamák sütötte kalácsokat, lepényeket kóstoltak, valamint asztalra, majd a „bendőkbe“ kerültek a szalonnacsíkok, kolbászkarikák, persze friss tavaszi zöldséggel körítve. Próbálkozhattak népi motívumok tervezésével, rajzolásával, majd az osztályok munkáiból kiállítás nyílt a tornateremben. Közben lezajlott az iskolai népdalverseny, melyen dalos kedvű tanulóink mérettettek meg. Egy-egy kötelező és szabadon választott népdalt kellett elénekelniük. Délután a szebbnél szebb alkotásokkal feldíszített tornaterem táncházzá változott. A talpalávalót a Pengő zenekar szolgáltatta, a dunántúli ugrós tánc lépéseit Gábor Klára tanította. Tanulóink ropták a táncot, zárásig szólt a muzsika. Hogy lesz-e hagyománya ennek a napnak? A jövő kérdése. De úgy látom, a mindenre nyitott gyermekek fogékonyak a régi néphagyomá- nyok befogadására. Magyar népmeséket néztek, népi játékokat játszottak (Képarchívum)
