Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-07 / 79. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 7. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ ADEVARUL A kommunizmus bukása óta a Fidesz lehet az első párt, mely a választásokon kétharmados többséget szerezhet, s egymaga is megváltoztathatja az alkotmányt - írta az Adevarul. A bukaresti napilap az eddigi felmérésekre hivatkozva megállapította: az MSZP-nek nincs esélye, hogy kormányra kerüljön, a Fidesz viszont kétharmados többséget szerezhet. A lap utal Orbán Viktor gazdaság- politikai ígéreteire, például az adócsökkentésre. Gazdasági szakértők úgy vélik, Orbánnak nem lesz más választása, mint megtartani a takarékossági programot. Egy ígéretet betarthat, azt, hogy megtiltják a külföldieknek a termőföld-vásárlást, (mti)- Harminc éve ülök a bank pénztárában, de így még nem kérték meg a kezemet! (Peter Gossányi rajza) Gordon Brown május 6-ára írta ki a 2010-es évek első nagy-britanniai parlamenti választását Újoncok a harcmezőn Több szempontból is egyedülálló választásokra készül egy hónap múlva Nagy-Britannia; az újdonságok egyike, hogy minden nagy pártot újonc hadvezér vezeti a választási csatába. AAT1-HÁTTÉR Gordon Brown miniszterelnök tegnap, az utolsó kabinetülés után beült szolgálati Jaguarjába, és a Downing Street-i kormányfői hivataltól másfél mérföldnyire lévő Bukchingam-palotába hajtatott, hogy magánkihallgatáson kérje II. Erzsébet királynőtől a parlament feloszlatását. Az uralkodó a kérésnek eleget téve jövő hétfői hatállyal feloszlatta a törvényhozást, Brown pedig május 6-ára írta ki a 2010-es évek első nagy-britanniai parlamentiválasztását. A Downing Streetért megindult politikai küzdelem főszereplője három olyan politikus, akikközüimég egyik sem vett részt választási csatában pártja élén. Gordon Brown nem egészen három éve vezeti a tizenhárom esztendeje kormányzó Munkáspártot. Elődje, Tony Blair ugyanis - miután az iraki háborút kísérő, és egyéb belpolitikai botrányok miatt pártján belül is egyre erősödő nyomás nehezedett rá távozása miatt - 2007 nyarán, a jelenlegi parlamenti időszak első felében lemondott, átadva helyét a tisztségre tíz évig váróBrownnak. David Cameron, az ellenzéki Konzervatív Párt és Nick Clegg, az örök harmadik Liberális Demokraták vezére és miniszterelnök-jelöltje szintén a legutóbbi, 2005 májusában tartott parlamenti választások után került pártja élére. Hármuk közül Brown messze a legtapasztaltabb politikus. Ó ugyanis - pénzügyminiszterként - már a megreformált Munkáspárt első, 1997-ben aratott földcsuszamlásszerű választási győzelme óta a kormányzati politika első vonalában van, előtte pedig az egyik főideológusa volt az „új Labour” néven meghirdetett politikai kísérletnek, Blairrel együtt. Blair, Brown és csapatuk - miután 1994-ben átvették a Munkáspárt irányítását- gorbacsovi lendülettel szorította az oldalvonalon kívülre az erős szakszervezeti kötődésű „régi balos gárdát”, és a Labour megújítási folyamatának egyik legfőbb mozzanataként töröltették a pártalkotmányból az államosítást fő célként megfogalmazózáradékot. Ez utóbbi volt az a lépés, amely a brit Munkáspártot az 1990-es évek végére elfogadhatóvá tette a szinte teljesen privatizált brit gazdaság és annak szereplői, vagyis minden kisrészvényes választópolgár számára. A „régi” Labour neve ugyanis addig az államosítás és a visszaállamosítás szinonimája volt, ami a tulajdonosi társadalom kiépülése után az egyéni befektetések biztonságát tette kérdésessé. A gorbacsovi peresztrojka blairi és browni változata meghozta gyümölcsét. Az „új Labour”, 18 évi konzervatív kormányzásnak véget vetve, 1997. május 1-jén elsöprő választási győzelmet aratott, és azóta is kormányon van. A Blair nevéhez kötődő egymás utáni három győzelem rekord a brit baloldal történetében, ugyanakkor keresve is nehezen lehetett volna találni két, egymástól annyira különböző politikai figurát, mint Brown és Blair. „The dour Scot”, vagyis a mogorva skót - mondják Brownra, a ritkán mosolygó, darabos, 58 éves glasgow-ira, aki a színes stílusáról, széles protokollmosolyáról közismert, egy-egy csattanós poénra mindig kész Blair mellett - és után - szinte a szürkeségbe vész. Gordon Brown emellett - sze- rencsédenségére - tízévi várakozás után éppen az 1920-30-as évek nagy depressziója óta nem látott világgazdasági földindulás előestéjén tette át székhelyét pénzügyminiszteri rezidenciájáról a szomszédos kormányfői hivatalba. A brit gazdaság teljesítménye hat negyedéven át zsugorodott folyamatosan. Ilyen hosszú visszaesésre még nem volt példa Nagy-Britanni- ában azóta, hogy a statisztikai hivatal 1955-ben elkezdte a rendszeres negyedéves GDP-kimutatások közlését. A gazdaságélénkítésre és a bankok megmentésére fordított csillagászati összegek ráadásul rekordszintre, a hazai össztermék 12 százalékának közelébe duzzasztották az államháztartási hiányt, és a világ legnagyobb hitelminősítője, a Standard & Poor's a lehetséges legjobb, „AAA” szintű brit államadós- osztályzat rontását helyezte kilátásba, ha elmarad az átfogó költségvetésikonszolidáció. Az idei brit választások újdonsága az is, hogy a három újonc miniszterelnök-jelölt televíziós vitákban is megméreti magát. Ez döntő lehet, ugyanis a The Sun megbízásából elvégzett felmérés szerint a választók 38 százaléka mondta azt, hogy a tévéviták befolyásolhatják pártszimpátiáját. Ilyen arányú át- pártolás elég lenne a három nagy párt bármelyikének választási győzelméhez. Egy jogász szerint az újságírók feladata a tájékoztatás, de etikai okokból nem adhatják ki forrásaikat „Jessica” tőrbe csalta a pedofilokat MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Vitát váltott ki Franciaországban, hogy egy tényfeltáró újságíró feljelentette a neki valló pedofilokat. A France 2 közszolgálati televízió tegnap este mutatta be a rejtett kamerával készülő Infiltrés (Beszivárgók) című műsorának újabb adását az internetes pedofilhálóza- tokról. A több hónapos oknyomozói forgatás végén a riporter, Laurent Richard a rendőrséghez fordult. Feljelentése nyomán 22 pedofil személyt azonosítottak, azóta egyet őrizetbe is vettek. A francia újságírók országos szakszervezete (SNJ) „felháborodásának” adott hangot az eljárás miatt. Közleményük szerint „elvi kérdésről van szó”: az újságírók nem adhatják ki forrásaikat. „Egyéb törvények azt diktálják, hogy akkor fel kell jelenteni a kábítószer-kereskedőket vagy a terroristákat is”-hangsúlyozta az SNJ. Az adást készítő újságíró a Le Figaro című napilapban azzal indokolta döntését, hogy a pedofilok egy része már bántalmazott gyermeket, egy részükpedig éppen arra készült. „Morálisan nem tehettem mást. Ha szó nélkül hazamentem volna, soha többé nem bírtam volna nyugodtan aludni”-mondtaLaurentRichard. Az újságíró a büntetőtörvénykönyv azon passzusára hivatkozott, amely szerint büntetendő, ha valaki nem tesz feljelentést egy gyanítható bűncselekmény megakadályozására. Ez a kötelezettség azonban Franciaországban nem vonatkozik az újságírókra, akiket véd a forrásjogról szóló törvény - véli Jean-Yves Du- peuxasajtójogszakértője. Véleménye szerint a tényfeltáró újságíró összekeverte a műfajokat, és „kilépve szerepéből rendőrségi kisegítőként tevékenykedett”. A jogász szerint az újságírók feladata az informálás, de a szakma hagyományából következő etikai kötelezettség azt diktálja, hogy nem adhatják ki forrásaikat. A forrásvédelem ugyanakkor nem tekinthető érinthetetlen elvnek, és elfogadható, hogy egy riporter inkább a lelkiismeretére hallgat a kiskorúak elleni szexuális bűncselekmények feltárása érdekében. Az Infiltrés legújabb adása azt mutatja be, hogy a pedofilok hogyan próbálnak kiskorúak közelébe kerülni gyerekeknek és kamaszoknak fenntartott internetes fórumokon. Egy ENSZ-jelentés szerint több mint 750 ezer pedofil a világhálón keresi folyamatosan későbbi „áldozatait”. Az újságíró egy 12 éves kislánynak, Jessicának adta ki magát az interneten. Mintegy száz felnőtt vette fel vele-így a kapcsolatot néhány hónap alatt, s többen személyes találkozót kezdeményeztek. A randevúkon az újságíró felfedte magát, bizalmi hangulatot alakított ki a vallomásokhoz, amelyeket rejtett kamerával rögzített. Az adásban azonban az arcok csak homályosan láthatók, a beszélők hangját eltorzították, hogy ne legyenek azonosíthatóak. KOMMENTÁR Olcsó húsnak... LOVÁSZ ATTILA Míg mi csak váijuk a választási listákat, a magyar kampány lassan a finisébe érkezik. Még a húsvéti ünnepkör sem kímélte a magyar választót, igaz, a kötelező reklámokon kívül inkább csak elemzők szólaltak meg. Elemzők? Néha-néha az az érzésünk támadhat, politikai elemző már nem létezik - akik elemeztek, mindannyian a kampányt, a kampány üzenetét, a módszereket boncolgatták, míg végül az egyik marketinges guru kimondta a tutit: a politikai párt is csak termék, el kell adni, létezik márka, márkahűség, sőt elhagyott, romlott márka is. Az emberek nem politikai programokat, hanem pártokat, esetleg azok arcait választják. Nemrég a politika tartalmát hiányoltuk e hasábokon, nem ismételnénk magunkat... Annyit viszont elvárnánk, hogy ha már komoly megrendeléseket nem kapnak tartalmi elemzésekre, csak marketinganalízisre, legalább a média próbáljon meg elemezni, a szó legszorosabb értelmében. Például a média mondhatja ki igazából - persze, ha nemcsak a promóra, hanem a kritikára is berendezkedett kissé -, hogy a politika bizony nem lehet márkák versenye. Mert míg a mindennapi mosóporunk, intimbetétünk és fogkrémünk áru és az áruversenyben vesz részt, addig a politika érdekképviselet, mégpedig az egyik legfontosabb. Hiszen az érdekeink képviselete közben más érdekekkel ütköztetve a társadalom alapvető szabályait, a törvényeket hozza meg. Azon törvényeket, ame- lyek*betartásán múlik, képesek vagyunk-e civilizált emberek módjára egymás mellett élni, képesek vagyunk-e tisztességesen versenyezni a javak elosztásáért, képesek vagyunk-e feszültségeket ököljog vagy puskagolyó nélkül rendezni. Nem arról van tehát szó, hogy egy-egy rossz termék megvásárlásakor elrontjuk egy napunkat-hetünket, köpünk a fogkrémtől, káromkodunk, ha foltos maradt a ruhánk. Egy-egy törvény egy éltre szólóan meghatározhatja az életünket, évekig befolyásolhatja cselekedeteinket. Nem lehet hát azt csinálni, hogy márkanévként adunk el politikai pártot, amely aztán a megszerzett jogalkotói hatalommal azt csinál, amit akar. Persze, médiaidióták is lehetünk és mondhatjuk, csak márkák kérdése az egész, adja el jól magát egy politikus, és sikeres lesz. De ebben a véleményben két veszélyes tényező lapul. Az egyik, hogy a választót a kampányügynökségek véglénynek tekintik, ldzárólag biológiai szükségletekkel (s a pártok majd azokat sem feltédenül elégítik ki), a másik pedig az, bogy olyan régióban élünk, ahol a minőségért, a jó minőségért bizony, nem vagyunk hajlandók fizetni. Azt a néhány embert, aki még hajlandó drága cuccot venni is inkább a státusszimbólum-vásárlás, mintsem a minőség megszerzése érdekli. Régiónkban még mindig az olcsó áru, az árleszállítás, az árösszehasonlítás a menő üzleti fogás. Meg néha az életstílus. Mindkettőben az olcsó, a nem mindigjó minőségű a nyerő. Ne csodálkozzunk hát, ha pártjaink is olcsók, silány minőséget hozó társulatok, mert ha termékként vettük őket, akkor úgy is viselkednek. Olcsón. S olcsó húsnak híg a leve. A politikában is. FIGYELŐ Lehet történelmi jobbra tolódás? Történelmi jobbra tolódást eredményezhet a magyar választási rendszer címmel közölt cikket kedden a Wirtschaftsblatt című osztrák gazdasági napilap. Ä parlamenti helyek mintegy háromnegyedét a Fidesz és a Jobbik képviselői nyerik el az áprilisi választásokon, rajtuk kívül csak az MSZP helye biztos a parlamentben - írta a szerző. Egy elemző sincs azonban Magyarországon, aki odáig menne, hogy megjósolja a parlamentbe bejutó pártok számát vagy az MSZP és a Jobbik közötti várható sorrendet. A magyar közvélemény-kutatók véleménye egyébként - írta - soha nem egyezett még meg egyöntetűen választások előtt abban, hogy ki fog győzni. A Wirtschaftsblatt szerint az ok a választási rendszerben keresendő. A szerző rámutatott, hogy idén hat párt állított országos listát, a Civil Mozgalom, az MDF és az LMP mégis csak a lakosság fele számára választható, mert az ország jelentős részén nem tudtak területi listát állítani. A közvélemény-kutatások eredményétől függetlenül ldsebbfajta csoda volna, ha a Fidesz, a Jobbik és az MSZP mellett még valaki teljesítené az ötszázalékos parlamentbe jutási küszöböt - vélekedett. Ehhez járul az a körülmény, hogy a választások kétfordulósak, s a második fordulóban egyetlen szavazatnyi többség is elég a győzelemhez. A második fordulóban legtöbbször a győztes „dominál”, így a Fidesz szélsőséges esetben akár az országosan leadott szavazatok kevesebb, mint felével is kétharmados többséget szerezhet a parlamentben. A legtöbben erre az eredményre számítanak, köztük az Osztrák Gazdasági Kamara budapesti képviselője, Erika Teo- man-Branner is. Szerinte „szélsőséges jobbratolódásról” biztosan nem lehet beszélni, ha a Fidesz elsöprő győzelmet arat és egypárti kormányt alakít. ,A külföldi befektetések keretfeltételei biztosan nem változnak. A bürokrácia leépítésével, adóreformokkal és mindenekelőtt a magyar exportgazdaság fellendülésével együtt ismét növekedés következhet” - mondta a WKÖ képviselője a lapnak, (mti)
